Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-11-12 / 44. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Nov. 12, 1970.. 2 Dél -Yietnam kirablása A dél-vietnami nemzetgyűlés szocialista ellen­zéki csoportjának főtitkára, Ngo Cong Dúc, nem­régen egy párizsi interjú alkalmával a követke­zőket mondotta: A jelenlegi háború számtalan emberi életet és anyagi kincset pusztít el Dél-Vietnamban. Az N. L. F. (Nemzeti Felszabadító Front) erőit nem számítva, a Vietnami Köztársaság hadserege 1,000,000 főből áll; ehhez hozzá kell még adni az 1 millió főnyi önvédelmi erőket és a 100,000 tagú rendőrséget. ­Ez azt jelenti, hogy két millió fiatalember, ahe­lyett, hogy dolgozna, vagy tanulmányait folytat­ná, fegyvert kénytelen viselni azért, hogy segít­se az amerikai imperializmus politikai céljait si­kerre juttatni Délkelet-Ázsiában. Amerikának és szövetségeseinek erői megköze­lítik az. 500 ezret és ezek huszonnégy órán át öl- döklik ártatlan honfitársainkat. Olyan esetek, mint My Lai-Son My, melyek minden alkalommal 500—600 áldozatot követelnek, egyáltalán nem kivételesek. A U.S. több mint 10 ezer tonna bombát dobott le hazánkra, kiszámíthatatlan mennyiségű mér­ges vegyszereket és lombtalanitó anyagokat szórt le földeinkre és rizsülte tvényeipkre, teljesen el­pusztítva a termést. v.-: A rizsben gazdag Dél-Vietnam most már oda­jutott, hogy amerikai rizst kénytelen fogyaszta­ni: A mérges anyagok következtében Dél-Viet- hamban most különös betegségek lépték fel: az asszonyok szörnyszülötteket hoznak a világra és egyre több nő válik elmebeteggé. Politikai téren, a háború vietnámizálásávaí, az Egyesült Államok csupán a militaristákat akarja megmenteni és a háborút kiterjeszteni, Nguyen Van Thieu kormánya diktatórikus kor­mány, mely mindazokat üldözi, akik a békéért és függetlenségért küzdenek és bebörtönzi az ártat­lanokat. Egyedül Vinh Binh megyében, amelynek én vagyok a képviselője, a múlt évben több mint 300 egyént tartóztattak le és börtönöztek be ön­kényesen. 1969-ben az amerikaiak megállapítot­ták, hogy mindössze 20,000 kommunista káder van Dél-Vietnamban; de 1969 végén a kormány mégis több mint 70,000 személyt tartóztatott le. Úgy látszik, nem csökkent a kommunista káderek száma. Ezek a számok maguk elítélően bizonyít­ják a saigoni kormány elnyomó politikáját. A Thieu-kormány jelenleg nagy szigorral el­nyom mindennemű ellenzéki mozgalmat. A hábo­rú áldozatainak százai ülnek börtönben, a diákok százait hurcolták el katonai kiképző táborokba, a Saigon-Hué-i Diákszövetség elnökét is bebörtö­nözték. Mindezeket a legszörnyübb módon kínoz­zák. Ennek az elkeseredett harcnak utolsó hat hó­napja folyamán nemcsak az ellenzéki mozgalom volt kitéve üldöztetésnek; ugyanaz jutott a saj- tonák is. Nemcsak a nélkülözhetetlen papirt von­ták meg a sajtótól, hanem több mint 200 Ízben koboztak el lapokat; a Tin Sang (Reggeli Hirek) napilapot nyolcszor felfüggesztették és hetvenöt- ször elkobozták a hat hónap alatt. A vietnamizálás nem más, mint az amerikai háború kiterjesztése. Habár a U.S. részt vesz a párizsi konferenciában, a valóságban nem akar békét és kényszeríti a Thieu-kormányt, hogy ka­tonai győzelmet igyekezzen elérni. Az amerikai segélynek legfőbb célja, hogy megossza a vietnamiakat. A U.S. Dél-Vietnam kereskedelmét egyoldalú fogyasztási piaccá vál­toztatta. A csempészett amerikai élelmiszerek el­árasztják a dél-vietnami piacokat. Dél-Vietnam jelenlegi 17 milliónyi lakosságából két millió csa­lád az Egyesült Államok érdekeit szolgáló hadi­profitból él. Ezért van az, hogy az amerikai se­gély célja semmiképpen sem az, hogy emelje a lakosság életszínvonalát; ellenkezőleg, a lakossá­got egyre mélységesebb nyomorba kergeti. Az elmúlt évek tapasztalataiból a dél-vietnami­ak a következő konklúziót vonták le: az amerikai segélynek az a célja, hogy Dél-Vietnam lakossá­gát az Egyesült Államoktól teljesen függővé te­gye. Amerika politikai és gazdasági céljai a vietna­mi társadalmat teljesen megváltoztatták. Az ame rikaiak pénzükkel az egyik közösséget a másik ellen hangolják, hagyományos lelki és morális ér­tékeiket elpusztítják. Napról napra növekszik a prostituáltak száma és jelenleg több mint 400 ezer vietnami nő űzi ezt a nyomorúságos, megalá­zó mesterséget. Az amerikaiak igyekeznek a kor- rűpciót is elterjeszteni ,hogy cinkosaikat igy a saját imperialista céljaikra használhassák fel. Kulturális téren a U.S. azon van, hogy Dél- Vietnamot Amerikaszerti társadalommá alakítsa át, a vietnami kulturális örökség pozitív megnyil­vánulásainak teljes elsöprésével .A fiatalok mil­lióinak nincs tanulási lehetőségük, 9—10 éves gyermekek nem járnak iskolába, hanem bölény- pásztorkodással, rizsföldi napszámosmunkával, cipőpucolással és ujságárusitással töltik idejüket. Az amerikai politikának Dél-Vietnamban az a cél­ja, hogy amerikanizálja a vietnami népet, idege­nekké változtassa őket saját országuk határain belül, egyre tudatlanabb teremtményekké, embe­ri méltóságuktól megfosztva. A dél-vietnami nép már rájött arra, hogy a U.S. saját imperialista politikáját akarja ráerőszakol­ni Dél-Vietnamra és rájött arra is, hogy Nguyen Van Thieu-kormánya az Egyesült Államoktól függ, ezért egyre gyakrabban forradalmi felkelé­sekkel tiltakozik. Eljött az ideje annak, hogy most már nemcsak az N. L. F. partizánjai, hanem az egész dél-viet­nami nép lázadozik a U.S., Thieu és Ky generáli­sok ellen Az amerikaiak közelében élve, a dél­vietnamiak jobban tudják bárki másnál, hogy az amerikaiak milyen gonosz politikát folytatnak. Ezt a gonoszságot még azok is megértik, akik együttműködtek, vagy most együttműködnek az amerikaiakkal, vagy Nguyen Van Thieu-kormá- nyára. A/WGR1KAI ^ w *♦★*★**★*•★★**★*★★***■*•★★+★*+★•}•-*■*■♦-***★-*'■* Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. , £nt. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10 00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország­. _ .... .... .«♦trades[?íí9^councilI ba egy erre 12 dollar, felevre Munkanélküliség a fekete fiatalok között A Labor Department statisztikai hivatala, a Bu­reau of Labor Statistics jelentése szerint az emel­kedő munkanélküliség az év harmadik negyedé­ben különösen súlyosan érintette a fiatal feketé­ket. Legerősebben sújtotta a városi nyomornegye­dekben lakó fekete fiatalokat. A fekete tizenéve­sek munkanélkülisége elérte a 34.9 százalékot. Az országos munkanélküliség 1970 harmadik negyedében elérte a 4,341,000 főt, azaz az összes dolgozók számának 5.2 százalékát. A múlt év ha­sonló negyedében a munkanélküliek száma 3,003,- 000 volt, a dolgozók számának 3.7%-a. A szegény körzetnek megjelölt vidékeken a munkanélküli­ség 8.3%-ra ugrott a tavalyi 6.8%-kal szemben. Ugyanakkor a fekete és más nem-fehér férfiak között a munkanélküliség 4%-kal emelkedett 7.9%-ra, mig a fehér férfiak között ez csak 2.3%- kal emelkedett, 5.1%-ra. A munkanélküliség legélesebb emelkedése eb­ben az időszakban a 16-tól 19 éves korú feketék között következett be. Egy évvel ezelőtt ebben a csoportban a munkanélküliség 29.3%-ra rúgott, minden csoport között a legmagasabbra. Onassis építtet a Best & Co. helyére Október elején jelentették be a Best & Co. ele­gáns newyorki áruház vállalatának igazgatói, hogy megszüntetik üzletüket és a Fifth Avenue-i fő üz­letük épületét lebontják. Helyébe az Olimpic Air­ways fog irodai felhőkarcolót építeni. Az Olympic repülőtársaság Aristotle Onassis görög bankár és multimilliomos, a volt Jackie Kennedy jelenlegi férjének tulajdona. Az épület lebontására egy hó­nap múlva kerül sor és addig nagy kiárusítások vannak fő- és fióküzleteiben, mert azok is meg­szűnnek. A McCrory Corporation vezetői, akik a Best & Co. jelenlegi tulajdonosai úgy nyilatkoztak, azért határozták el az áruház megszüntetését, mert az Olympic Airways-szel való üzleti megegyezésben nagyobb hasznot kapnak befektetésükre, mint az üzlet tovább folytatásával. A Best & Co. 1879-ben nyitott üzletet New York­ban és azóta a legjobb nevű áruházak egyike volt. HANYAG GONDOZÁS 25 HALÁLESETET OKOZOTT EGY BALTIM0REI­ÁP0LÓ 0TTH0NDAN Egy Baltimore, Md.-i ápoló otthonban 25-en meghaltak élelmiszermérgezésben. Ez az eset az egészségügyi szabályok elleni törvényszegést hoz­ta nyilvánosságra, Két külön vizsgálatot indítot­tak, egyiket az Állami Orvostársaság vezetésével, ß másikat a dr. Neil Solomon, az állam egészség- ügyi titkára által kinevezett esküdtszék. A kivizsgálatok célja volt megállapítani, miért nem jelentették be idejében az otthonban kitört ■salmonella-járványt? Az eredmény: a jelentést 5 napig visszatartották és addig 11 öreg ápolt meghalt. Rossz volt a kapcsolat és megoszlott a felelősség az orvosok, egészségügyi hivatalnokok, a tulajdonos, Mitchell Gould és az alkalmazottak között. “Ez volt a legsúlyosabb salmonella-mérgezés az Egyesült Államokban” — mondta dr. Neil Solo­mon. Mielőtt a járványt felfedezték, 95 öreg gondo­zott a 144 közül megbetegedett és 25-en meghal­tak. Az élelmiszer által okozott fertőzés a Gould Convalesarium gondozottal között tört ki 1970. julius 16.-án. A következő napon 51-en lettek be­tegek, de a járványt nem jelentették be hivatalo­san (ahogy az állami szabály előírja) julius 31-ig. Mitchell Gould, tulajdonos és dr. Harold Har- bold főorvos tanúskodott a hasmenés (a salmonel la mérgezés jele) terjedéséről, amit azonban nem vettek elég komolyan, mert idős emberek között ez gyakori jelenség-. Több, mint 40 orvos kezeli az otthon betegeit. Az Ápoló Otthon hivatalnokai nem értesítették az orvosokat, hogy 51 beteg van megfertőzve és egyetlen orvos sem tudatta az ál­lami és városi hatóságokat. Julius 28.--án Mr. Gould tárgyalt egy állami ápoló-otthoni ellenőr­rel a járványról, de az ellenőr nem tett jelentést feljebbvalóinak és dr. Gouldnak azt a tanácsot adta, hogy értesítse a Városi Egészségügyi Osz­tályt. Gould azonban ezt julius 31.-ig elhalasz­totta. Ekkor már az egészségügyi osztály tudo­mást szerzett a helyzetről, orvosi segítséget küld­tek és azonnal megindult a vizsgálat. Az Állami Orvostársaság vizsgálatának ered­ménye a következő: felelősek a tulajdonos, az igazgató és az orvosok, akik 3, vagy több beteget kezeltek hasmenés szimptomájával. Dr. John V. DeHoff, Baltimore helyettes egészségügyi taná­csosa tanúskodott az Állami Egészségügyi titkár esküdtszéke előtt s mondta: néhány beteget a 25 közül, akik belehaltak a mérgezésbe, meg lehetett volna menteni, ha a fertőzést idejében bejelentet­ték volna. Dr. Solomon és az egészségügyi hiva­talnokok nem hibáztatták az orvosi kezelést és gyanakodnak, hogy valamilyen fertőzött étel, ta­lán tengeri rák, vagy valamilyen tojásétel okozta a mérgezést. Az Állami Orvostársaság kérdésessé tette a jár­vány késedelmes bejelentését. Dr Solomon vizs­gáló bizottsága vizsgálatot indított a Maryland-i ápoló otthonok szabályai és ellenőrzése kérdésé­ben. Ruth L. Murphy, az állami Medicare koordi­nálója szerint az ápoló otthonokban fennálló rossz gondozás hanyagság következménye, bár az álla­lmi hivatalnokok, akik felelősek az ápoló otthonok engedélyének kiadásáért és ellenőrzéséért, az el­járást megfelelőnek és elegendőnek tartották.

Next

/
Thumbnails
Contents