Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-11-12 / 44. szám
Thursday, Nov. 12, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Ml VÁRHATÓ CHILÉBEN A KÖZELJÖVŐBEN A harmincas évek óta a szocializmus építésének gondolata életben maradt a chilei nép közvéleményében. Az idei választásokban a baloldali koalíció jelöltje, dr. Salvador Allende 36.3% több séget kapott, de ez nem abszolút többség és igy a chilei törvények értelmében a kongresszusnak kellett döntenie, ki legyen az uj elnök. A közép- osztálybeli Keresztény Demokrata Párt támogatásával dr. Allende megkapta a kongresszusban a kellő szavazatot és november 4.-én elfoglalta el- nökis zékét. Az uj baloldali koalíciós kormányzat az elnök saját Szocialista Párt-jából, az erőteljes Kommunista Párt-ból és a középosztálybeli Radikális Párt-ból áll. A chilei középosztály, — a lakosságnak kb. 30.%-a — s jelentős része, azért támogatja dr. Allende politikáját, mert tudomásul veszi, hogy változásokra van szükség. A középosztálybeliek között erősen kifejlődött nacionalista mozgalom az ország függetlenségét, az amerikai imperializmus igájának lerázását tűzte ki céljául és a marxistákban látja ennek a programnak megoldását. A baloldali nézetű, vagy li- berálianisan gondolkodó középosztály gyermekei már a marxizmushoz vonzódnak és sokan büszkék arra, hogy tagjai a Kommunista Pártnak. A Conception-i Egyetem diákszövetségének elnöke, Jorge Fuentes, aki a kubai Castro forradalmat pártoló Baloldali Forradalmi Mozgalom tagja, mondotta: “Chile nyomora az, ami a baloldalra hajt bennünket... Egészen 1962-ig Keresztény Demokrata voltam, de Kuba megmutatta, hogy Latin-amerikában is lehet forradalomat csinálni. Ezt én is és sokan mások is meglátták.” A chilei Kommunista Párt már régen megmondta, hogy az Egyesült Államok imperializmusa az ország legfőbb kizsákmányolója és felelős az országban fennálló nagy társadalmi igazságtalanságokért is. A Szocialista Párt is ugyanezt hangoztatta programjában. Most már a középosztály baloldali szárnya is világosan látja ennek az igazságát, ezért támogatja a koalíciót. Dr. Allende már választási kampánya alatt kifejtette, hogy többpárti rendszerrel, alkotmányos utón kívánja felépíteni a szocializmust Chilében. Több nyilatkozatában kijelentette, hogy koalíciója erőszakhoz nem folyamodik, ha a reakció erőszakos módszerekkel nem próbálja a rendszert megdönteni. De nincs is szüksség Chilében erőszakra ahhoz, hogy a kormány nacionalizálja az Egyesült Államok tulajdonában levő rézbányákat és nagy bankokat, mert nemcsak a munkás- osztály, hanem a középosztálybeliek közül is nagyon sokan emellett vannak. Támogatják a terv- gazdálkodást és a külföldi kizsákmányolás megszüntetését. Chile területe hosszú szalagot képez Dél-ameri- ka Csendes Óceáni partjain. Legszélesebbb pontja mindössze 110 mérföld, hosszú 2,600 mérföld és legnépesebb középső része, a földrajzi körülmények miatt, majdnem teljesen elszigetelt. Annakidején a spanyol hódítók hosszú harcokkal irtották ki az ottani Aracua indiánokat. Jelenleg ezeknek kb. 250 ezer leszármazottjuk él, akik közösségi földeken vagy saját kis gazdaságukban dolgoznak. Jelentős számmal vannak kevert spa- nyol-aracua származásúak a falvakban, de a spanyol hagyományok a legerőssebbek Chilében; a lakosság többsége római katolikus. Sokan bevándoroltak Franciaországból, Angliából, Németországból, Olaszországból és Jugoszláviából, kisebb zsidó és keresztény arab közösségek is vannak. A latin-amei’ikai függetlenségi háborúk idején nagy harcok dúltak Chilében, de Argentina segítségével kiűzték a rojálistákat és Chile 1818-ban független lett. De a nemzeti függetlenség ellenére a feudalizmus megmaradt. A hatalmon maradt kreol családok maguknak tartották a földet és a bányákat. Amikor Darwin Károly ,1832-ben látogatást tett Chilében, megdöbbenve látta a “sápadt, fiatal bányászokat, akik 200 fontos ércet cipeltek fel a mély tárnákból”, de azt is mondta, hogy a parasztok sorsa “még ennél is rosszabb”. Az 1938-ban megválasztott Népfront kormány állami kezelésbe vette a petróleumot, a cukortermelést, az áramfejlesztést, a fémfeldolgozást és más iparokat. Chile gazdaságának ez az államosított része igy már megadja az alapját a további állami tervgazdaságnak. A külföldi kizsákmányolás következtében az ország gazdasági fejlődése rendkívül lassú és elégtelen volt és a hosszú éveken át tartó infláción egyik kormány sem tudott segíteni. Dr. Allende mindezeket alapvetően, szocialista gazdálkodással kívánja megoldani. Az a szándéka, hogy kisajátítja a réz, vas és nitrát vállalatokat,a melyekbe a U.S. vállalatok több mint 500 millió dollárt fektettek be, államosítja a bankokat, a nehézipart, a hírszolgálatokat, mindazokat a jelentős termelési ágakat, amelyek még privát kézben vannak. Programjának másik fontos pontja az agrárreform. Több mint 100,000 szervezett földmunkás van az országban és ezek mind földet akarnak. “Most az lesz, amit mi akarunk”, mondotta az egyik földmunkás, akitől megkérdezték, mit remél az Allende kormánytól. Ezzel kifejezte a chilei munkások, a középosztálybeliek, sőt a jobb be- látásu felsőbb osztálybeliek, a chilei nép többsének véleményét, érzését, reményeit. Az ápoló otthonok - nursing homes Több tucat felszólaló, egy Washingtonban tartott konferencián, irta le a számos amerikai ápoló otthonban uralkodó állapotokat és azokat megren- ditően rossznak találták és elitélték a megfelelő állami ellenőrzés hiányát. Idősek szervezeteinek képviselői, közegészségügyi tisztek, egyházfiak és - önkéntes segítők beszélték el tapasztalataikat, a szívtelen és kegyetlen bánásmódot, amivel az ápoltakat kezelik. Rossz minőségű az étel, kevés a személyzet és túl magasak a dijak. A gyülésterem megtelt a 250 főnyi hallgatósággal, többnyire idősekkel. Ott volt három tizenéves leány New Yorkból, akik mint önkéntesek dolgoztak a Washington vidéki otthonokban. Élénk tanúságot tettek a gyalázatos állapotokról és bánásmódról, amit tapasztaltak. Több mint hat felszólaló követelte, hogy a szövetségi kormány állítson fel szabványos követelményeket az otthonokra vonatkozólag. Az ápoló otthonok 80 százaléka nem elégíti ki a fennálló szövetségi szabványokat bár jelentős juttatásokban részesülnek a Medicare és Medicaid alapokból. Számos felszólaló jelentette, hogy a jó ápoló otthonok olyan drágák, hogy azt a legtöbb idős, akinek arra szüksége van, nem tudja megfizetni; viszont azok az otthonok, amelyeknek a dijait elbírják, nem nyújtanak kielégkő szolgálatot. Megtiltja a nevek közlését WASHINGTON, D. C. — A képviselőház Internal Security Committee-je “radikálisnak” bélyegzett 65 olyan személyt, akik az ország egyetemein beszédeket tartottak. A bizottság közölni akarta e személyek nevét, ami ellen tiltakozott az American Civil Liberties Union. Az ügyben döntött Gerhard A. Gesell szövetségi bíró, aki megtiltotta a nevek közlését, azzal a meg- okolással, hogy sértené az illetők alkotmányos jogát. A Bizottság megfellebbezi a döntést. Thieu nem pályázik? Saigon, Thieu elnök kijelentette, hogy a jövő évi választásokban nem pályázik ismét az elnöki tisztségre. Az a hir terjedt el, hogy az amerikaiak megvonják támogatásukat Thieutől és “Big Minh” tábornokot próbálják majd az elnöki tisztségbe helyezni, akivel a szabadságharcosok hajlandók tárgyalásokat folytatni a háború felszámolására. HA HIRDETŐINKET TÁMOGATOD’“ "LAPODAT SEGÍTED, TANULNAK A MUNKÁSOK 1970. szeptember 15. óta folyik 400,000 munkás sztrájkja a General Motor vállaltnál. Érdemes kihangsúlyozni, hogy a munkásoknak csak tiz százaléka tartozik olyan munkások közé, akik az 1945-ös sztrájkban is résztvettek, mely 119 napig tartott. A tény az, hogy a sztrájkolok 50 százalékának ez az első sztrájkja. Szétfoszlar.ak a tévhitek Az a kb. 200 ezer munkás, aki most éli át először a sztrájkkal járó nehézségeket és akik nagy része eddig abban a tévhitben élt, hogy magasabb bért, fizetett ünnepnapot, munkanéküli biztosítást és más kedvezményt csupán követelni kell és máris megadják, most kiábrándul ezen tévhitből és rájön arra, hogy az eddigi eredményeket a munkások összetartása és sok esetben harckészsége hozta létre. “Iskolába” járnak a sztrájkolok A szakszervezet vezetősége tanfolyamokat állított fel, melyeken minden sztrájkoló köteles meg jelenni, mert itt adják át a heti 30-40 dolláros sztrájk segélyt. E tanfolyamokon moziképeket mutatnak be az autómunkások küzdelmeiről, melyeket a szakszer vezet elismeréséért, az első, második és azokat követő kollektiv szerződések eléréséért folytattak. E tanfolyamokon a szakszervezet vezetői előadásokat tartanak, melyekből az uj tagok megtudják, milyen sok küzdelmen mentek keresztül az autómunkások évtizedeken át, mig a magasabb munkabért és kedvezményeket kiharcolták. Mindez ismeretlen volt az utolsó két évtizedben az iparba beözönlött fiatalok előtt. A sztrájk tehát — a tanfolyamokon hallottakon és látottakon kivid — az élet iskolája, mely átformálja a szakszervezet tagságát, úgy hogy a sztrájk végeztével a szakszervezet sokkal szilárdabb lesz, mint a sztrájk előtt. Szorosabb a kapcsolat A sztrájk módot ad a szakszervezet vezetőinek arra, hogy megjelenjenek a tagság előtt, megismerkedjenek a tagokkal, a tagok a szakszervezeti vezetőkkel, ami szintén a szervezet megerősödéséhez vezet. A sztrájk végeztével nagyobb lesz a tagság önbizalma saját, de főleg a munkások egységes és szervezett erejében, miután engedményekre kény szeritenek egy olyan hatalmas vállalatot, mint a több ezer millió dollárral rendelkező General Motors. E sorok írásakor a szakszervezet a 120 milliós sztrájkalapból már 80 millió dollárt kifizetett. Ha a sztrájk decemberig elhúzódik, akkor szüksége lesz a szakszervezetnek az AFL—CIO szervezeteinek támogatására. E támogatást meg is kapják, mert máris több szakszervezet több millió dollárt ajánlott fel az autómunkások részére. A munkás-szolidaritás ezen újabb megnyilvánulása ugyancsak növeli az autómunkások osztálytudatát. George Meany, az AFL—CIO elnöke a GM mun kások sztrájkja előtt kijelentette: “A sztrájk- fegyver idejét múlta, ma már nem lehet ezzel a fegyverrel előmozdítani a munkások érdekét. Egyeztető Bizottságra van szükség és az egyenlítse ki a munkások és a munkáltatók közti ellentéteket.” . Ilyen kijelentést természetesen csak. az tehet, akinek halvány fogalma sincs a munkások és a munkáltatók közti ellentétekről. Csak olyan ember mondhat ilyesmit, aki egyik sajtónyilatkozatában igy szólt: “Én sohasem hívtam a munkásokat sztrájkba, sohasem vettem részt egyetlen sztrájkban.” Ma 400,000 autómunkás sztrájkol. A jövő év első felében lejár az acélmunkások kollektiv szerződése — és az acélmunkások és szakszervezetük már most készülnek a harcra, tudván azt, hogy a munkáltatók a Nixon-kor- mán ösztönzésére makacs, méltánytalan álláspontot foglalnak majd el, a dolgozók méltányos követeléseivel szemben. Meany ur szerint a sztrájk fegyver idejét múlta. A munkások azonban más véleményen vannak»
