Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-11-05 / 43. szám
2> . ... „ •' AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN word Thursday, November 5, 1970. NÉHÁNY SZÓ AZ ELSŐ MAGYAR ANYANYELVI KONFERENCIÁRÓL Az anyanyelvhez való ragaszkodás minden ember' szivében él. Ezt éppen nálunk, az Egyesült Államokban nem kell különösebben hangoztatni, hiszen rengeteg a bizonyíték. Nincs a világ bármely részéről érkezett olyan nemzetségbeli, lett légyen az olasz, német, spanyol, kínai avagy japán, aki ne ragaszkodna valamiképp a szülőhaza nyelvéhez, Sok oka van ennek. A nyelv őrzi a haza élményvilágát, kapocs az elhagyott szülőföldhöz, jelenti azt a.tudást, fogalomösszességet, melynek közegében biztosan mozog az uj világban még nem teljesen megkapaszkodott kivándorló. S az okokat még sorolhatnánk tovább is. Mi, magyarok sem vagyunk másképp nyelvünkkel. Ismerünk magyar családot, ahol még a nagyapa vette kezébe a vándorbotot, de a családban — noha minden tagja elismert és hü tagja az amerikai társadalomnak — az unokák is beszélnek magyarul. Tudunk arról is, hány helyen járatják — “magyar szóra” — magyar iskolába a gyereket. S arról is persze, hogyan fakul az anyanyelvi tudás és a szülő fájó szívvel töpr’ehg a megoldáson, mit lehetne tenni. Vagy hétszázezer magyar él az Egyesült Államokban;-több generáció, más és más kivándorlási hullám tagjai, már itt születtek gyermekei, de ez a probléma ma is élő. S élő nemcsak az Egyesült Államokban, hanem másutt is. Mert pontosan ugyan nem mérte fel senki — nagyon nehéz feladat ez, talán meg sem oldható —, hány magyar él a nagyvilágban, de azt tudjuk, hogy szinte mindenütt. Kevés olyan népe van a földkerekségnek, amely igy szétszóródott volna. És a diaszpórában élő magyarság — éljen bár Amerikában, Ausztráliában, Európa bármelyik országában, avagy az indiai szubkontinensen — őrzi magyarság-tudatát, szeretné megőrizni nyelvét is. De ez a gond nemcsak a szétszóródot- tak gondja, ügye a szülőhazának, Magyarországnak is. Utóvégre is ezer szál köti össze a kivándoroltat a hazai földdel, rokoni kapcsolata, tudása, érdeklődési köre. S mindehhez eszköz a nyelv. Nem közömbös tehát az sem, hogy a külföldön élő magyarság — nyelve révén — közvetitője-e, avagy nem a két kultúrának. Mindez a rengeteg nemes gond hozta létre Debrecenben, augusztus havában az első magyar anyanyelvi konferenciát. Célja az volt, hogy — kiindulópontként — mindenki, aki felelősséget érez a magyar nyelv megőrzéséért, elmondja tapasztalatait, terveit, s megkezdődjön egy szervezett munka a külföld magyarsága anyanyelvének megmentéséért. E misszió-tudat hozta össze Budapesten és Debrecenbe mindazokat, akik átérzik a nagy ügy iránti felelősséget. A konferenciát a Magyarok Világ- szövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia szervezte, de a szervezők — és a résztvevők között — számos .olyan iró, újságíró, tudós is ott volt, aki uj hazájában évtizedek óta aktivan foglalkozik a magyar nyelv ápolásának, megőrzésének ügyével. Több mint ötvenen vettek részt a debreceni konferencián — a Kossuth Lajos Tudományegyetem immár nagy tekintélynek örvendő nyári egyetemén és a budapesti kerekasztal konferencián. Szóba került szinte mindaz, ami csak a tárgykörhöz kapcsolódik. Előadást tartott — anyanyelvűnk magyarságáról — dr. Bárczi Géza, akadémikus, a magyar nyelvtudomány nagy öregje, az Amerikában is jólismert dr. Lőrincze Lajos a nyelvművelésről, a nyelvvédelemről, dr. Keresztury Dezső iró, a mai irodalomról, dr. Imre Samu a magyar nyelvjárásokról, dr. Szende Aladár nyelvünk gazdagságáról, dr. Deme László a jó magyar kiejtés kérdéseiről, de szóba került az énekkarok, a színjátszás, a tánckarok problémája is, hiszen mindennek sok köze van, kollektiva-képzők lévén, az anyanyelv ápolásához. A konferencia résztvevői — bizonyítja ezt felszólalásaik tartalma, hangja is — átérezték azt, amiről dr. Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetségének elnöke megnyitó köszöntőjében szólt: “A nyelv azonban több mint egyszerű összekötőkapocs, kommunikációs csatorna is, melynek áteresztő- és vezetőképességétől az érintkezés intenzitása és színvonala is függ. Ha a külföldön élő magyarság egy része csak “konyhanyelvként” beszéli a magyart, azaz a korszerű élet fejlett fogalmait csak idegen nyelven képes kifejezni, akkor a magyar nyelvnek külföldön nem lehet hosszú élete/Ha azonban a kommunikációs csatorna elég fejlett és árnyalt, akkor maga az érintkezés, információk és eszmék cseréje is hozzájárul ahhoz, hogy mindenki megőrizhesse a magyar nyelvben rejlő értékeket. Érthetőnek és helyesnek kell tehát azt minősítenünk, hogy mindkét oldalon, az itthon élő és a külföldön élő magyarok között, egyaránt erőteljes az igény és a követelés, hogy a közöttünk élő szellemi kapcsolatokat erősitsük.” A tanácskozás külföldi résztvevői szinte kivétel nélkül túlléptek az esetleg magukkal hozott politikai fenntartásokon és a Bognár akadémikus által is megjelölt fő célra koncentráltak, Értavy- Baráth József, a buffaloi állami főiskola professzora, a New York állami egyetemek kelet-európai és orosz tanulmányi programjainak elnökhelyettese kijelentette: “Mi, kintiek úgy látjuk, hogy van sok kérdés, amelyet másként Ítélünk meg, és amelyekről egyhamar aligha győznénk meg egymást. Ezeket a kérdéseket legjobb, ha félretesszük egy szelencébe — a vita felettük nem azok feladata, akiknek a magyar kultúra ápolása a céljuk. A kulturális kontaktust kell egymás között megteremtenünk, s ennek nem a bármely oldalról megnyilvánuló hisztéria, hanem csak az együttműködés lehet az útja.” Sinor Dénes, a bloomingtoni Indiana University ural-altáji tanszékének vezető professzora az anyanyelvi konferenciát korszakmegnyitónak jelölte meg. Először fordult elő — hangoztatta —, hogy ilyen jelentőségű és összetételű találkozót rendezzenek, amelyre a nyilvánvaló rosszindulatú emberek kivételével politikai árnyalat nélkül hívták meg a résztvevőket. Kijelentette: akár a XVIII. századig is visszamehetünk a magyar történelemben, nem találunk rá példát, a szocialista Magyar- ország az első, amely a nem Magyarországon élő magyarok felé ilyen baráti kezet nyújt. Kibédi Varga Áron, az amszterdami egyetem francia iroA Technika Hónapja kenetében postatörténeti kiállítás nyilt Debrecenben, A tárlat sok érdekes látnivalója között a régi postai eszközök, telefonok sok nézőt vonzanak. — Képünkön: Uj telefonok a kiállításon. dalmi tanszékének vezetője igy fogalmazott: “A konferenciát elsősorban, mint tényt tartom nagyon pozitívnak. Az elegáns hallgatást ez a konferencia megtöri; megismerjük egymást, egymás véleményét és tapasztalatait. Ez nekem feltétlenül tetszik.” Dr. Böszörményi M. István bridgeporti református lelkipásztor szavát nem lehetett megille- tődés nélkül hallgatni: “Mi igaz magyar szívvel, szeretettel és sok reménységgel jöttünk haza. Ötven éve élek külföldön, de mindig hazajövök és innen haza fogok menni. Nekünk két hazát adott az isten, szeretjük mind a kettőt.” De túl a konferencia eszmeiségén, a nagy cél elismerésén, amely még további felszólalásokban is hangot kapott, a tanácskozók nagy része elsősorban tapasztalatairól szólott és sok hasznos, konkrét tervvel, javaslattal járult hozzá a jelen és a majdani feladatok megoldásához. Hadd idézzük a sok közül például dr. Galambos Ferenc, a burg- kastli magyar gimnázium alapitó igazgatójának, a burgenlandi gimnáziumi tanárnak a szavát, aki, miután hangoztatta, hogy sok közös ügyünket sokkal könnyebben tudjuk rendezni, együtt, mintha távolról lövöldöznénk egymásra, kijelentette: “Iskoláink csak akkor maradnak fenn, ha nemcsak alsó fokon tanítjuk a magyar nyelvet, és kultúrát. Tartósan csak az az ismeret rögződik meg, amelyet, tiz-huszéves kora között tanul meg az ember. Ezért fontos a középiskolai oktatás, ezért fontos az állandó levelezés, látogatás. A kint élő fiataloknak áldozatot is kell hozniuk a megismerésért.” S hadd hívjuk fel még a figyelmet dr. Nagy Károly szavaira, Az amerikai professzor mélyen szántóan elemezte a magyar iskolák, a magyar tanítás helyzetét az Egyesült Államokban. Kitért a magyar nyelv megtartásának nehézségeire, arra, milyen áldozatot vállal az, aki az idegen nyelv és kultúra közegében magyar nyelvét megőrizni akarja. Hogy ez ne jelentsen elszigetelődést, “gettóba zártságot”, hogy érdemes legyen a magyart ápolni: tudatosítani kell azt, hogy az uj haza és a régi nyelvét magas fokon tudni kulcs két kultúra megismeréséhez, sokoldalúbb emberek kineveléséhez. A külföldi magyar iskolák tehát egyszerre magyarságmegtartó és közvetítő célokat is szolgálhatnak. Nincs rá mód, hogy minden felszólalásra kitérjünk, arra sem, hogy a konkrét javaslatokat —■ iskola problémák, tankönyv, újságok, stb. — felsoroljuk. Az anyanyelvi konferencia védnöksége a konferencia zártával kijelentette: kötelességének tartja, hogy az elhangzottakat gondosan mérlegelje és a tervek megvalósításához minden segítséget megadjon. E célból a konferencia hazai és külföldi szakembereiből Előkészítő Bizottságot is létrehozott. Az előkészítő bizottság elhatározta, hogy megismerteti a konferencia anyagával mindazokat, akiknek szívügye a magyar nyelv és felhív közös ügyünk, édes anyanyelvűnk érdekében mindenkit, járuljon hozzá javaslataival, mindennapos tevékenységével, tetteivel is a magyar nyelv megőrzéséhez. Sikeres eszmecsere MOSZKVA. -— Az amerikai és a szovjet űrhajózási szakemberek két napi eszmecserét folytattak. A két állam tudósai főleg arról tárgyaltak, miként lehet a szovjet és amerikai űrhajókat úgy tervezni, hogy azok az űrben összeköthetők legyenek. Erre fektették a hangsúlyt, hogy az egyik állam űrhajósai a másik állam űrhajósainak segítségére siethessenek, szükség esetén. Tervbe vették az eszmecsere folytatását a közeljövőben. A/Y\€RIKAI _ »★»♦A»***»»»**»****-*-»***»»»»'»*»*»»*»** Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. int. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ^SSSg5%^84 ba egy erre 12 dollar, felevre $6.56' ■ -i-1"
