Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-11-05 / 43. szám
Thursday, November 5, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Költők és tudósok sokat Írtak az öngvilkosság- t ól, vallások és filozófusok bűnnek nyilvánították, mások misztikus dicsőségbe burkolták. Keresik a motívumait, közük a statisztikáját, mindezzel futólag nem foglalkozom. Mindnyájan egyetértünk, hogy ha valaki bármely okból — kétségbeesés, reménytelenség, életunalom, idegösszeomlás, hisztéria — eldobja életét, ez a legnagyobb tragédia. Megilletődve nézzük, még ha ez az élet nem is érdemli tiszteletünket, például, ha valaki igy kerüü el a megérdemelt büntetést. Vannak öngyilkosok, akik mindenképp becsülésre méltók, mert egy ügy, elv, meggyőződés, hit szolgálatában haltak meg — akár osztjuk meggyőződésüket, akár nem. Arra mindenesetre joguk van, hogy ne használjuk nevüket olcsó propagandára, ne hamisítsuk meg rájuk hivatkozva a történelmet. Ne injuk azok nevét zászlónkra, akikről — okkal vagy jogtalanul — azt hisszük, hogy a mi ügyünket szolgálták a mi hitünket vallották — mig ugyanakkor gúnyoljuk, vagy legjobb esetben elhallgatjuk azokat, akik halálukkal a mi elveink, a mi politikánk ellen tiltakoztak. Sajnos, a poütika többnyire a halottak iránt sem igazságosabb, mint az élők iránt. Akik a mi ügyünkért haltak meg, azok mártírok, akiket a magunk vagy szövetségeseink katonái, csendőrei, hóhérai öltek meg, azok banditák. Akikről úgy véjük, hláluk a mi érdekünket szolgálja, azokat mint héroszokat dicsőítjük, mint akik a mi ügyünket szolgálták (vagy akik halálát igy próbáljuk magyarázni), akik benn az országban a mi rendszerünk, külföldön a mi politikánk, a mi háborúnk ellen tiltakoztak, azokról hallgatunk. Ezt az elmélkedést az váltotta ki, hogy nem régen volt két éve egy prágai diák, Jan Palach ön- gyilkosságának. Ő a politikai okból és céllal elkö- követett öngyilkosságnak azt a módját választotta (állítólag — mert van olyan, nem alaptalan vélemény is, hogy nem kereste a halált), amely legjobban felhivja a közfigyelmet: forgalmas helyen felgyújtotta magát, tiltakozásul szocialista országok csapatainak Csehszlovákiába való bevonulása ellen. Azóta a mai csehszlovák rendszer és kormány ellenségei Jan Palachot mondják legnagyobb szabadsághősüknek és az ő tűzhalálával akarják igazukat bizonyítani s a Szovjetuniót és szövetségeseit a szabadság és nemzeti függetlenség ellenségeinek minősíteni. Mert mi mutatná ezt jobban, mint Palach önfeláldozása? És most, két év után a Palachot gyászoló és dicsőítő cikkek áradata öntötte el a nyugati sajtót, ünnepélyeket tartottak, verseket írtak emlékére. Ismétlem: ha Palach valóban önként meghalt azért, amit ő a cseh szabadságnak tekintett (mindegy, hogy tisztán látta-e a helyzetet), elhihetnők, hogy akik a nyugati hatalmak politikáját követik, őszintén gyászolják és tisztelik őt, kinek halála az ő igazukat védi. Csakhogy nem Palach volt az első, aki az utóbbi években a szabadságért felgyújtotta magát. “Longus est ordo idem petentium decus” (hosszú a sora azoknak, kik ugyanezt a dicsőséget keresték), irja Vergilius és sokan megelőzték, máj követték Palachot, a tüzhalált választva nemzetük függetlensége és békéje érdekében. Az ő elszántságukat a halálra annál kevésbé lehetett kétségbe vonni, mert azt többnyire előre bejelentették és lefilmezték, a legtöbb esetben Saigonban, de több más országban, az U.S.-ban is. 1963-ban legalább négyen — papok, egy iró s egy leány — szenvedtek tüzhalált Saigon főterén tiltakozásul az U.S. támadása, kormányuk diktatúrája és országuk elpusztítása ellen, 1965-ben egy másik leány ölte meg igy és ezért magát. 1966- ban kilenc vietnami önégetőről jött jelntés. 1967- ben egy saigoni diáklány áldozta fel igy életét — a lapot, mely ezt megírta, betiltották. 1969 februárban egy saigoni szerzetes hasonló halálát mutatta be a képernyő. Most júniusban Hoang Thi Gai buddhista nő-pap és egy másik szerzetes követték őket a halál utján. A legtöbb kapitalista újság mindebből nem vont le következtetést az U.S. vietnami bűnös támadására. Áprilisban Párizsban ölte meg magát egy vietnami nő, hazája érdekében. De a költők hallgattak róla, mert a lapok nem vették volna meg versüket — túl sok az amerikai cégek hirdetése; megmaradtak hát Palachnál. A nevét is könnyebb megjegyezni, mint a sok különös vietnami nevet. Voltak azonban könnyebb nevű önégetők is, igy itt az U.S.-ban. Néhány éve egy detroiti öreg hölgy dobta el magától igy az életet, mert megelégelte a háborút. És égő olajjal, fegyverrel vagy méreggel mások is tiltakoztak — mint John Cupping tengerész-gyalogos, veterán Californiában, 1968-ban, egy elesett katona apja Texasban, 1969- ben, egy Jersey-i diákpár és az évek folyamán többen is a washingtoni Capitol előtt. Mindezek halálának évfordulóit nem ülik meg. Pedig sok más gonoszság is folyik a világban, azok ellen is hasonló módon tiltakoznak az érzékeny lelkű emberek. így most okt. 23-án adták hírül, hogy a görög katonai diktatúra ellensége, egy görög diák Genovában elégette magát, azzal Anthony Lewis, New York Times: J. K. Galbraith, pár év előtt a magán-luxusról és közületi rothadásról Írva csak megismételte, hogy az U.S. közlekedése szégyenletes állapotban van. De azóta még jobban tudjuk, hogy a magánfogyasztás értéktelen, ha mocskos városokban élünk. Mi haszna a pénznek, ha nem bírunk lélegzeni New Yorkban és félünk az utcán járni; hogyan menekülünk Westportba, ha a vonat elakad? Ma már kételkedünk, hogy az egyéni költekezés a végcél, a boldogság minnél több holmit birtokolni. Minnél több jószágot halmozunk fel, annál jobban tönkre tesszük a környezetet, a léghütést szolgáltató elektromos központok megmérgezik a levegőt. Ha mindenkinek van autója, sok elektromos készüléke, a kényelem és a kellemes élet lehetetlen. Los Angelesben kiszakad a tüdő, ha mély a lélegzés; a japán gazdasági csoda ott tűrhetetlenné tette az életet. Rihard Sennett, Brandeis egyetem: A Ku Klux Klan és a Nyugat vigilánsai is azt mondják, céljuk a “törvény és jog.” A naiv amerikai felfogás, hogy nehezen elsimítható konfliktusok hatósági erőszakot követelnek, csak növeli a törvénytelenségek számát. Rév. Theodore Hesburgh, a Notre Dame University elnöke: A “csendes többség”, amely law Und order-t követel, nem törődik emberi egyenlőséggel, szociális igazsággal, ha ez személyes érdekébe ütközik. W. B. Murphy, a Campbell Soup elnöke: Az autók biztonságának követelése olyan múló bolondság, mint a hula-hopp volt (1966). Ralph Jennings, United Church of Christ: A televíziók gyermekprogramjának egyetlen célja, a hirdetéseknek nézőket szerezni. Kétszerannyi commercial van bennük, mint a felnőtt adásokban. John A. Williams fekete regényíró: Közép- és kelet-európai bevándorlók, akik későn jöttek ide, nem gondoltak rá, hogy mások rovására jöttek, akik előbb rabszolgák voltak, azóta nem sokkal szabadabban élnek? Mi feketék fizettük natura- lizástokat, szolgaságunk körülményeivel. Tőletek csak azt kívánták, jól ejtsétek ki a nigger szót és építsétek az ipart. Jean Genet francia és James Baldwin fekete regényíró: Az U.S. fő problémája a fajgyűlölet, a vietnami háború ennek a folyományára. (A “Sole- dad Brothers” californiai pere alkalmából.) Benjamin Banneker levele 1791-ben Thomas Jeffersonhoz: Sir, a Függetlenségi Nyilatkozat szerint minden ember egyenlőnek született, ugyan azokkal az isteni jogokkal felruházva. De Ön, aki a nyilatkozatot irta, embertársait csalással és erő szakkal a legkegyetlenebb, legelnyomóbb rabszolgaságban tartja. Russell Baker, New York Times: A hatóság a gyaloglásban bűnös szándékot lát. Aki Beverly Hillsben este az utcán van, azt a rendőrség kihallgatja. a megokolással, hogy nem bírja tovább a görög ügynökök folytonos fenyegetéseit és üldözését, valamint nem akarja Athénben maradt apja életét veszélyeztetni. Ez a cikk nem változtatja meg a politikát és a sajtót, csupán óvatosságra inti az olvasókat. Hallgassák Agnew beszédeit és olvassák a Daily Newsl, megtudni, min kell és min nem szabad felhábórod- ni. Mint Orwell “1984” fantáziájában a “gyiilölet- óra”, amelyen központi dirigálásra csikorgatják a fogukat és rázzák öklüket az emberek, itt gyűlölet- hónapok, sőt gyülölet-évek vannak; vigyázni kell, mit átkozzanak és miről ne beszéljenek. Szegény Palach — verjék az asztalt, ha a nevét hallják. De vágjanak értetlen arcot, ha a tucatnyi saigoni ha- mucsomóról hallanak — sohase tudni, ki fényképezi az arcukat. Peregrinus A Vietnami Nép Békefrontja, Saigon: Népünk rabszolgaságban és végtelen nyomorban él. Leromlásunk oka az U.S. és szövetségeseinek katonai megszállása. A béke, a függetlenség, az ön- rendelkezés joga követeli távozásukat. Arthur Waskow, a “Szabadság széderestje” éa a “Faraók ellen” könyvek Írója: Miért oly ellenségesek az idősebb zsidók fiaik radikalizmusával szemben? Mert ők az U.S.-ban most is a “tejjelmézzel folyó Kánaánt” akarják látni. Az ifjak elvetik az “American way of life”-ot. És Izrael az öregeknek az Ígéret földje — a fiatalok pedig bírálni merészelik azt. j Lewis Mumford iró: Az egyiptomi gúlákat elítéltek és rabszolgák építették; ma azzal hajtják a népet az építésre, hogy sohasem látott lehetőséget adnak neki a fogyasztásra. Ha látja az élet sivárságát, kábítószereket és pornográfiát kap. VI. Pál pápa: A brazil rendőrök barbár módon kínozzák a foglyokat. A politikai tortúra kegyetlen, embertelen, akkor sem engedhető, ha az igaz ságszolgáltatásért űzik és a közrendet védik. Myrdal bizottság, Stockholm (az U.S. vietnami tömeggyilkosságait kutatja, a világ legismertebb szociológusának, Myrdalnak vezetése alatt) : 9 hónap alatt a tengeri-gyalogság egyetlen tartományban 1,100 büntető akciót folytatott le. Elismerték, hogy levágták a civilek, nők és aggok fejét, puskaaggyal verték agyon a gyermekeket. 185,000-et megmérgeztek ezalatt a növényölő vegyszerekkel, sok ezer hektárt tettek sivataggá. Cong Due, a dél-vietnami parlamenti szocialista ellenzék főtitkára: Két millió fiatal, ahelyett, hogy termelő munkát folytatna, fegyverrel szolgálja az U.S. imperializmust. Az U.S. csapatok szünet nélkül mészárolják népünket. 500—600 áldozat, mint My Lai-Son My-ban, nem elszigetelt esetek. Tiz millió tonna bomba, 100,000 tonna növényölő elpusztította a földet; a rizsét exportálói ország ma az U.S.-tói koldul élelmet, a nők szőr-» nyékét szülnek. Le Monde, Paris: A boulevardokon különleges rendőrcsapatok állnak. Amely ifjúnak bosszú a haja, aki baloldali újságot visz, azt kihallgatják. A figyelő újságírót előállítják. New Statesman, London: A nyugati demokráciákban “fehér négereknek” hívjuk a kisebbségeket, amelyek veszélyeztetik a fennálló helyzetet. Terroristáknak nevezzük őket, mig kormányfők nem lesznek, mint az írek, palesztinai zsidók és ciprusiak. Mind erőszakkal szerezték függetlenségüket. í)jf| James Reston Jr.: Resor, az Army államtitkára szerint Westmoreland fővezér nem tudott a My- Lai-i tömeggyilkosságról. De Yamasita tábornok sem tudott a fülöpszigeti mészárlásokról (kivégezték). Westmoreland viszont gratulált a “C'* századnak a 129 hulláért. My Lai világossá tetta vezetőségünk csődjét a fiatalok előtt. OLVASTUK és HALLOTfUK Tüzhalál és propaganda
