Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)
1970-10-29 / 42. szám
8 AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 29, 1970. A kórház, ahol törött karokkal és egyéb borzalmakkal fekiidtem; Los Angeles zsidó környékén feküdt. (A kórház feküdt?) Egyik este, vacsora után egy öreg, nagyonis eleven zsidó bácsit tóit be az ápolónő a kétkerekű kocsin. A bácsi izgett, mozgott és morgott, alig várta be, mig az ápolónő kikapcsolja a derékövet, máris kiugrott a kocsiból, körülnézett, hárman feküdtünk a szobában és mindhármunk felé szagolt egyet, de nem köszönt. Nyilván haragudott a világra és mivel mi itt még a világon voltunk, ránk is dühös lehetett. Miután a lány kikarikázott a kocsival, az öreg felült az ágya szélére és nekem mondta, úgy látta, hogy én vagyok egyedül életképes a szobában; “Nem vagyok én nyomorék, hogy biciklin toljanak.” Alacsony, csupaizom emberke volt, dús orral, kopasz feje, azaz egész arca mintha bronzba lett volna öntve. Fejeteteje fényes volt, mint egy bil- liárdgolyó. (Csak nagyobb.) Még sohasem láttam kórházban ily erélyes és mérges embert. Amikor az ápolónő kikocsizott, az ajtóból visszafordult és mondta az öregnek, hogy vetkőzzön le és feküdjön bele az ágyba. “Shot-up!”, kiabált rá az öreg. (Hallgass!) És nekem mondta: “Kilencvenkét éves vagyok. Nem vagyok nyomorék, hogy lekötözzenek abba a biciklibe. És lány tologasscn. A Fairfaxon ülök egy pádon, többen öregek és elálmosodtam. Mondják, hogy lefordultam. Ez egy rossz pad. A buszmegállónál van és ha elindul a kocsi, büdös benzint bűzöl. A fiam hozott be és mondta: Apám. tudom, hogy nem vagy beteg, de kilencvenkét éves vagy és kell, hogy keresztül-kasul megvizsgáljanak. Az ápolónő visszajött. Az öreg nyilván duzzogás- ból abbahagyta a szónoklást. A lány lerakta az ágyra a hálóinget, az asztalkára tette a vizes korsót, törülközőket, egyebeket és mégegyszer mondta az öregnek, hogy vetkőzzön le és feküdjön az ágyba, nemsokára visszajön. A bácsi ült egy darabig, kurta lábai lelógtak, nem érték a földet és mert sem én, sem a másik két beteg nem törődött vele, belátta, hogy valamit mégis csak kell csinálnia, levetette a kabátját és felakasztotta az éjjeli asztal feletti oxingén- csapra, arra akasztotta a nyakkendőjét is. A cipőt maga előtt az ágy alá nyomta, de úgy, hogy az orra kilátszott. Kigombolta az inge nyakát és visszaült az ágya szélére Ugyanúgy, mint az imént. Ült, lógatva fehér harisnyás lábait és immár szótlanul várta a világ végét. Nyilván megharagudott rám is, mert beteg voltam és nem akaródzott vele társalogni. ‘‘Mi az, még mindig nem vetkőzött le?” — csata- kiáltással jött vissza a lány és egy váratlan, ügyes mozdulattal úgy dobta fel az öreg két lábát az ágyra, hogy az menten vízszintes halmazállapotba került. De azután ki is tört ám a háború. Négy NAGY karácsonyi mm NEW YORKBAN Vasárnap, november hó 23-én, déltől este 8-ig az Irving Plaza Hallban 17 Irving Place (Közel az IRT Lex. Ave. subway East 14-ik utcai állomásához) © Importált magyar áruk, magyar paprika, magyar lemezek, babák, plüss-álíatok. női ruhák, nadrágok, férfi sportingek, ékszerek, könyvek. Sokféle szép ajándéktárgy nagyon jutányos árakon FINOM MAGYAROS ENNIVALÓK: Töltött káposzta, csirke és kolbász. Házilag készült sütemények és kávé Belépődíj nincs A Magyar Társaskör és a newyorki Lapbizottság rendezésében j KÖZVETLENÜL... í % Bálint Imre rovata P 2 kéz kapkodott egyszerre az öreg nadrágszija után, mint egy négykezes koncert, a zippert kinyitni, vagy nem engedni kinyitni és lehúzni, avagy nem lehúzni egészben a nadrágot. Fiatal harcolt az öreggel, pozitiv a negativval, mig vagy egy negyed órai küzdelem után a lány győzött... félig. A nad- rágszijat és a zippert sikerült kikapcsolnia, de a nadrág az öregen maradt. Lestem őket. Az öreg élvezte a négykezest és engedte, hogy a lány győzzön. Ahogy az ápolónő lihegve kiment, fejebubján a fehér bóbita ferdére volt csúszva, az öreg sely- másan kacsintott felém: “A siksze!” Reggeli látványosság Úgy ült az öreg az ágya szélén, mint előző este, nadrágban, ingben, fehér hasnyás lábait lógatva, kabátja a nyakkendővel az oxigéncsapon. Biztosan úgyis aludt. Kialudtnak látszott. Abban a pillanatban, ahogy felébredtem és felé fordultam, rámutatott a karórájára: “Negyedhét van már.” Már valóban zajlott kívül a rendes korareggeli kórházi forgalom. Ápolónők jöttek, mentek, pulzust mértek, a hőmérőket dugdosták és hozzánk is bejött egy lány, már a nappali fajtából. Az öreg nem engedte megfogni a pulzusát, még kevésbé a szájába dugni valamit, lett légyen is az maga a hőmérő. “Mikor jön a reggeli?” — kérdezte a lányt. “Majd jön.” Valahányszor bejött az ápolónő, egyszer az orvostól, aki a szomszéd beteget fogdosta, is megkérdezte. Tőlem negyedóránként követelte, bemondva a pontos időt, hogy mikor jön a reggeli. Pé'dául: “Már nyolc óra múlott. Nemsokára ebédidő lesz és még mindig nincs reggeli.” Végre úgy félkilenc körül behallatszott kívülről a tányérok csörömpölése és ez ismét egy másik ápolónő volt, aki behozta egyénenként a tálcákat és az öreg is megkapta a magáét. A szalvétát inge nyakába túrta, parádésan, lassan és csak azután kezdte elnézegetni a csendéletet a tálcáján. Mohósága, talán éhsége is lelohadt és kezdte piszkálni egyik, másik jelenséget a tálcán, átszervezte azokat, hátha igy, vagy úgy, avagy talán amúgy jobbnak néznek ki az alanyok. Ami a tálca jobb csücskén volt, a narancslét például, legalul balra tette és a tejecskét tette a helyére. A cornflakes-et (kukorica lapocskák) megforgatta tányérostól és a piritóskenyeret is megszámolta, hogy tényleg két léi darab van-e a tányéron, nincs-e eldugva valahová másik két fél. Utójára hagyta a főételt, ami a legnagyobb tányéron legelt, letakarva azzal a hires pléhtakaró- val, hogy őfensége ki ne hüljön. Vagy ne kapjon napszurást. Vajon mi lehet a tányéron, hogy olyan nagy becsben van tartva? Füstölt vesepecsenye (cornbeef), vagy libacomb? Pácolt nyelv, vágy lazac? Felemelte csak egy picurkát a tetőt, mert hogy a jót nemhogy enni, hanem még csak megtekinteni sem szabad mohón, csak kis porciókban kukucskálva. De hogy látta a látványosságot, szinte visszaejtette a fedőt a tányérra. Eltolta magát az asztaltól egy kissé, úgyhogy feljebb ült az ágyán és onnan szemezett a reggelijével. Sokáig. Nem lehetett tudni, hogy hipnotizálja-e a tálcát, vagy a tálca őt? Bejött az iménti ápolónő, hogy összeszedje a tálcákat a maradékkal és amikor az öreghez ért, látva, hogy az nem evett, kérdezte: “Mi a baj, Apa? Nem szereted ezt a finom reggelit?” Az öreg felemelte a főétel kalapját és kérdezte: “Mi ez a sárga itt?” “Tojásrántotta.” “Kicsi csirke.” “Egy tojásból van a rántotta.” “Miért rántotta ez a kis sárga piszok?” “Mert zsirtalanul van sütve, teflonon.” Az öreg először úgy nézett ki, hogy bele akar köpni a tálcába, annak is a közepébe, az úgynevezett tojásrántottába, de meggondolta magát, csak maga előtt köpött a földre. Csak egy kicsit. Az ápolónő most már igazán nem tudta, hogy mit csináljon: férjhez menjen-e, vagy szolgáljon? Kimént a három tálcával, faképnél hagyva az öreget. Mintahogyan a birkózásnál, vagy a boxolásnál az előző meccsek után jön a főbirkózó, úgy jött be két ápolónő kíséretével a kétszázfontos főápolónő őrmestersége, akiről én, mint törzsvendég, tudtam, hogy nagy hangra van felhangolva, nem ösmer tréfát és azokat az idegszálakat, amelyek a mosolyt csinálják, kioperálta belőle az élet. Vagy a sok baj, keserv, halál, amit mint öreg ápolónő megélt. “Mi a baj, Apa? Miért nem eszel?” “Ez nem nekem való reggeli. Én kilencvenkét éves vagyok. Ezt a tejjel leöntött kukorica-moslékot adjátok a disznóknak. Ha a kenyér jó volna, nem pirítottátok volna meg és ez az édes müna- rancslé... Pfujj! Hamis. Nem látott narancsot. Ez a kis sárga piszok valami meg csak arra való, hogy bepiszkítsa az ember gyomrát. De mondok valamit. Velem lehet beszélni. Neked is jó üzlet és nekem is jó üzlet. A sok vacak helyett adjál nekem csak egy kis pupica sligovicát és heringet, fekete kenyérrel.” Hogy az ápolónő nem szólt, nyilván felbátorodott az öreg és hozzátette: “És csak egy-két szelet vöröshagymát!” “Apa! Sajnálom, hering és vöröshagyma diéta nincs nálunk.” És katonásan megfordult és kiment, intve az egyik ápolónőnek, hogy vigye el a tálcát. Pár percig csak ült az öreg az ágyán, azután türelmesen leszállt, felvette és befűzte a cipőjét, leakasztotta az oxigéncsapról a kabátját, nyugodtan megkötötte a nyakkendőjét, meghúzta a nad- rágsziját és aztán mondta, de már csak az ajtóból fordulva vissza, felém: “Nem fognak beteggé tenni!” VILÁGSZERTE TERJEDNEK A NEMI BETEGSÉGEK Washintonban egy egészségügyi konferencián, dr. Thorstein Guthe, a World Health Organization nemi betegség szakértője jelentette, hogy a nemi betegségek az egész világon terjedőben vannak, egyes helyeken járványszerü méretekben lépnek fel. A legtöbb országban jelentősen emelkedett a gonorreás megbetegedések száma. Egyes országokban, beleértve az Egyesült Államokat, a gonorrea és a szifilisz a leggyakrabban jelentett betegségek között szerepelnek. Dr. William J. Brown, az U.S. Közegészségügyi Szolgálat orvosa szerint az országban a ragályos betegségek között első helyet foglal el a gonorrea; a vörheny és a sztreptokok- kuszos infekciók a második helyet, a szifilisz a harmadik helyet töltik be. Azt is mondotta dr. Brown, hogy a ragályos betegségek között, köny- nyen meglehet, csak a közönséges nátha fordul elő gyakrabban, mint a gonorreás megbetegedés. A két legsúlyosabb nemi betegség, valamint a sztreptokokkuszos infekciók szintén terjednek a skandináv országokban, Angliában és Franciaországban. A második világháborút követő években csökkent a szifilisz esetek száma, mert a penicillin gyógyszert akkor kezdték alkalmazni, de az ötvenes évek óta ez a betegség ismét emelkedőben van. Szaporodnak a nemi betegségek Afrikában és a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsia városaiban járványszerüen lépnek fel. A W.H.O. orvosa és mások annak tulajdonítják a nemi betegségek terjedését, hogy sokkal többen utaznak nagyobb távolságokra, hogy a városok óriási módon megnövekedtek és a hagyományos szoros családi élet sok helyen felbomlik. “A közegészségügyi szolgálatok általában nem tettek eleget ennek a súlyos problémának a megoldására” — mondotta dr. Guthe. TÖRÖKORSZÁG Száz US. repülőgépet térítettek el utjából, legtöbbször Kubába és bár ez akciókban senkinek sem esett bántódása, a bíróság a kézre kerített egy-két géprablót hosszú börtönbüntetésre Ítélte. Persze, egészen más az, ha szocialista ország gépét rabolják el, miképp a két litván terrorista, akik egy 18 éves szovjet stewardesst agyonlőttek és egy pilótát súlyosan megsebesítettek. Ilyenkor nem olvashatók erkölcsprédikációk a lapokban, nem hallható a felháborodás a rádióban, még ha a török bíróság a két gyilkos kiadását meg is tagadta és őket szabadlábra helyezte.
