Amerikai Magyar Szó, 1970. július-december (24. évfolyam, 27-49. szám)

1970-10-08 / 39. szám

Thursday, October 8, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Fegyvernek számit a politikában a szavazók regisztrálása Az U.S. különböző államaiban minden évben sok fáradságba kerül a nyári hónapok alatt a szavazók regisztrálása. Akik eddig nem szavaztak, vagy régi szavazó kerületükből elköltöztek, vagy most érték el szavazó korukat, nem szavazhatnak, ha előbb nem regisztrálják nevüket a szavazó listán. Külö­nösen nagy feladat áll ilyenkor a kisebbségi pártok előtt, mert az amerikai törvények értelmében álla­mok és betöltendő tisztségek szerint regisztrált szavazók különböző számú aláirását kell benyujta- niok az illetékes állami hivatalokhoz, hogy pártjuk részt vehessen a választásokban- Minél több a re­gisztráltak száma, annál könnyebb érvényes alá­írásokat szerezni. A két nagy párt is buzgólkodik ezekben a hóna­pokban. Mind a demokrata, mind a republikánus párt dolgozói eljárnak a választási körzetekbe és regisztrálni igyekeznek minden szavazókoru pol­gárt. De mindkét párt úgy végzi el ezt a hazafias kötelességet, hogy a saját pártjukat pártoló körze­teket látogatják. A demokratáknak érdekük, hogy azokon a környékeken regisztráljanak legtöbben, ahol a többség többnyire demokratára szavaz. A republikánus pártmunkások a saját pártjukra sza­vazó többségű vidékekre járnak ki. Különösen nagy feladatot ró a pártokra a kali­forniai választási törvény, amelynek értelmében mjnden évben lekerülnek a szavazólistáról a nem szavazók. Ebben a közel 20 millió lakosú államban keményen kell megdolgozni a két nagy pártnak, hogy eddigi számerejét fenntarthassa. Nagy elto­lódás történt ott a demokrata párt erejében négy évvel ezelőtt, amikor a republikánus pártnak si­került Reagan-t nagy többséggel kormányzóvá vá­lasztania. A demokraták egymillió szavazatot vesz­tettek, a republikánusok 2 millióval több szavaza­tot nyertek. A demokratáknak most különös érde­kük, hogy a nem regisztrált, 4 millió jogosult ka­liforniai szavazót regisztrálják és szavazatukból minél többet maguknak biztosítsanak. A pártok kiküldöttei segítenek a szavazóknak re­gisztrálni és kitöltik számukra a szükséges irato­kat, de pártra való tekintet nélkül a törvény értel­mében kötelesek semlegesek maradni. Viszont a törvény azt is megengedi, hogy a névleg semleges kiküldöttekkel együtt a pártok un. “vadászkutyád kát” és előfutárokat is kiküldjenek. Ezek az elő­futárok “tapintatosan” kikérdezik a feleket és mi­után “barátságos beszélgetéssel” a saját táboruk­ba terelik őket, csak azután küldik a már “bemele­gített” helyre a regisztrálásban segítő kiküldöttei­ket. Ezekkel együtt mennek ki a “vadászkutyák", akik a további meggyőző munkát végzik. A kiküldöttek maguk sem olyan semlegesek, mint a törvény megkívánja. Sokan a tapasztalt ke­reskedelmi ügynök fogásait alkalmazzák, hogy re­gisztrálásra bírják a pártjukhoz közelálló polgárt A kiküldöttek törvényesen fejenként 25 centet kapnak minden regisztrált egyénért, de suba alatt a pártok sokkal többet adnak nekik. Egy-egy re­gisztrálás költsége sokszor meghaladja a 2 dollárt és a “vadászkutyák” még többet is kapnak. Az amerikai törvények sajátossága, hogy a sza­vazók regisztrálására szükség van- Ezeket a nyári hónapokban, a legrosszabb időben kell megszerez­ni, amikor sokan távol vannak és amikor még messze van a szavazás ideje, az embereket még nem fogta el a választási láz. Az amerikai demok­rácia hiányosságára vall, hogy a kisebbségi pár­toknak még nehezebb dolguk van. Pénz és fizetett alkalmazottak nélkül csak meggyőződéses híveik önfeláldozó munkájával és a bürokraták szeszélyé­től függő szerencsével képesek a választásokban részt venni. AZ ADÓKRIZIS MIATT KI SEM NYITJÁK AZ ISKOLÁKAT A közoktatás súlyos krízisben szenved az egész országban. Mivel az iskolák költségeit főképp a helyi bevett adókból fedezik, ez túlságos nagy ter­het ró a már eddig is súlyosan megadóztatott pol­gárokra. A háborús infláció és a rossz gazdasági helyzet következtében beállt nagy munkanélküli­ség miatt a közönség nem hajlandó és nem képes a közoktatás emelkedő adóterhét is magára vállal­ni. Jellemző a helyzetre St. Louis városa, ahol a tanulóknak több mint egyharmadát érinti az adó­fizetők lázadása. Ennek a városnak hat középosz­tálybeli, főleg fehér lakosú környékén az iskola­adókat következetesen nem szavazzák meg. Már régóta sokan elitélik az igazságtalan adó­rendszert, amelyben olyan fontos közügyi intézmé­nyekre, mint az iskolák, a pénzt nem a szövetségi, vagy állami adókból, hanem a helyi adóbevételből teremtik elő. Most eljutottak arra a pontra, ami­kor a minden oldalról megterhelt polgárok fellá­zadnak és nem szavazzák meg a szükséges adókat. A St. Louis-i Ferguson-Florrissant iskolakörzetben például már ötöd Ízben buktattak meg egy adója­vaslatot, amely minden 100 dollár ingatlanérték után az adót 43 centtel emelné. Sok helyen meg sem nyitották az iskolákat szeptember elején, más helyeken csak feltételesen kezdték meg a tanítást, attól függően, hogy egy vagy két hónapon belül a javasolt iskola-adókat megszavazzák, ellenkező eset­ben bezárják az iskolák kapuit. A Ferguson-Flor­rissant iskola körzetet főleg kis családi házak tu­lajdonosai lakják, nagyon kevés kereskedelmi vagy ipari intézménnyel, igy az ingatlan-adók főleg eze­ket a családi háztulajdonosokat, a kis embereket terhelik. Első Ízben az ohioi Youngstownban fordult elő, az 1968—1969. iskolaévben, hogy a 27 ezer tanu­lóból álló iskolarendszer működését öt hétig fel­függesztették, miután a lakosság elvetette az is­kola-adók felemelését. Azóta több más ohioi vá­rosban is hasonló tanítási szüneteket rendeltek el. A közoktatás költségeinek fedezését tanulmányo­zó szövetségi Országos Nevelésügyi Bizottság szó­szólója, dr. R. L. Johns úgy nyilatkozott, hogy va­lószínűleg országszerte még rosszabb lesz a hely­zet a helyi iskolákban, hacsak az állami és szövet­ségi kormányzatok nagyobb részt nem vállalnak az iskolai adóteherből. Tiz éven belül az iskolák költségeinek 80 százalékát állami és szövetségi adóbevételekből kell fedezni. Sok St. Louis-i lakost elkeseredéssel tölt el az ultimátum, amelyben az iskolaszék kimondta: “Vagy megszavazzátok az adót, vagy bezárjuk az iskolákat.” Méltatlankodnak a szövetségi kormány nemtörődömsége miatt. Az adóterhek emelése kü­lönösen nagy terhet jelent a kis jövedelműek és a nyugdíjból élő öregek részére. Egyes szakértőknek, megfigyelőknek az a véle­ménye, hogy az iskola-adók emelésének megtaga­dása a közönség részéről a jelenlegi helyzetben a kormányzattal szemben való kiábrándulást is je­A Georgia-i Dublin városkában J. B Stoner, a szeptember 9-i demokrata előválasztásokon a kor­mányzói jelöltségre pályázott. J.B. Stoner, aki a “szeretet jelöltjé”-nek nevezi magát, veszett faj. gyűlölő és nyílt uszító, fajgyűlölő programmal ve­A kormány nem törődik a fekete egyetemekkel “Öt perccel az Ítéletnapja előtt vagyunk”, mon­dotta egy konferencián dr. Lucius H. Pitts, a Bir­mingham, Ala.-i Miles College elnöke, “mégsem törődik a kormány azokkal az intézményekkel, amelyek a fiatal, fekete amerikai nemzedékkel szoros kapcsolatban vannak.” A kilenc pénzügyi zavarokkal küzdő fekete egyetem vezetőinek kon­ferenciáján Chicagóban, az egyetemi elnökök oly véleményt hangoztattak, hogy ha a kormány és privát alapítványok jelentős összegekkel segítenék a fekete főiskolákat, azzal nemcsak az ország 109 fekete egyetemének tennének nagy szolgálatot, hanem egyúttal a faji feszültséget is nagy részben enyhítenék. “Ezzel szemben, a Nixon-kormány szándékos, vagy nem szándékos nemtörődömsége táplálja azokat a lángokat, amelyek már most is harsogva égnek sok fekete diák szivében”, mondotta dr. Vivian Henderson, az Atlanta-i Clark College el­nöke. A konferencián éles vita fejlődött ki dr. Pitts és dr. Peter Mousolite között; az utóbbi az egész­ségi-közoktatási minisztérium körzeti irodájának egyik vezetője Ez a vita megvilágította a nagy elégedetlenséget, amellyel az egyetemi vezetők a Nixon-kormányt tekintik. Dr. Mousolite igy kezdte meg a vitát: “Kérem önöket, tudják meg, hol van a körzeti irodánk. Szeretnénk, ha oda eljönnének és ott mi önöknek szakszerű tanácsot adhatnánk.” Ezután dr. Pitts szólásra emelkedett és dr. Mousolite-ra mutatva gúnyosan mondotta: “Tudjuk hol van a körzeti iroda. Olvasni is tudunk és egyesek közü­lünk még írni is tudnak. De az világos mindannyi­unk előtt, hogy a Szövetségi Kormány tréfát üz velünk.” lenti. A háború folytatása, a belföldi problémák súlyosbodása miatt egyre nagyobb az általános el» keseredés. Sokan csak az iskola-adók megtagadó» sával tudják kifejezésre juttatni e kiábrándulást* elkeseredést. zeti kampányát. Miért nevezi magát mégis a “sze­retet jelöltjé”-nek? Azért, mert, mint mondja “sze­retem a fehéreket és a fehér gyermekeket.” J. B. Stoner kampánybeszédeiben azt mondja, hogy “a zsidók Isten ellenségei,” hogy a feketék “nem emberek, hanem a majmok családjához tar­toznak” és hogy Hitler fajelmélete “mérsékelt" volt. Stoner büszke arra, hogy fajgyűlölő s azt állította, ez a fajgyűlölet vezeti majd őt a biztos győzelemre, vagy ha nem, legalább is befolyásolja majd a többi, eddig veszett fajgyűlölő jelöltet. Olyan felháborítóan uszító beszédeket tartott, hogy még a megrögzött reakciós, dr. Hargrett, a másik kormányzójelölt és Lester Maddox szegregációs kormányzó is “ízléstelennek” találta. Az Anti-Defamation League Atlanta-i hivatalá­nak szószólója mondotta, hogy habár Stoner “ve­szedelmes, mert gonosz gyűlöletet terjeszt,” má­sok, akik hasonlóan gondolkodnak, de nyilvánosam nem mutatják, még veszedelmesebbek. “Ezek az* ért jelentenek még nagyobb veszedelmet — mon­dotta —, mert tisztelet keltő mezbe burkolva mű­ködnek." | Mos már, az előválasztások megtörténte után, meg lehet állapítani, mint országszerte megnyil­vánuló jelenséget, hogy ha mégoly eredményesen sikerült is a hirközlési szerveknek és közoktatás­nak az elméknek emberöltők során folytatott meg- mételyezése, valahogy mégis maradt az emberek­ben egy bizonyos természetes értelem, ami vissza­tartotta őket az ilyen szélsőséges szennyes propa­gandától és ezt mégsem voltak hajlandók sokan, lenyelni. Stoner a végén nem is vett részt az elő­választáson, szélsőséges fajuszitók, mint Orvai E. Faubusz Arkansasban és G. Harrold Carswell Flo­ridában elvesztették a jelölést. Úgy látszik, hogy Carswell nemcsak a szenátusnak nem ízlett, ha­nem még a floridai szavazóknak sem. Ebből azon­ban ne következtessünk arra, hogy akiket az elő­választáson kijelöltek, azok valami kiváló haladó szellemű jelöltek; távolról sem, csak éppen hogy nem olyan vad uszítok. V. K. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! NYÍLT FAJGYŰLÖLŐ választási program is LEHETSÉGES AMERIKARAH, 1970-BEN

Next

/
Thumbnails
Contents