Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-19 / 8. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 19, 1970. GYOMORFEKÉLY. MAGAS VÉRNYOMÁS Nincs a kezünkben szavahihető statisztika arról, hogy Westchester megye lakói között mennyivel többnek van ma gyomorfekélye és magas vérnyo­mása, mint két évvel ezelőtt, de az emelkedés bi­zonyára számottevő. Nyilvánvaló ez mindazok előtt, akik a Penn—Central RR-ra vannak utalva, hogy otthonukból newyorki munkahelyükre és on­nan haza utazzanak. Brewster városka kb. 60 mér­földre van Yew Yorktól. A Brewster és New York közti városkákból, falvakból naponta 80,000 ember veszi igénybe a Penn—Central vasútvonalat. Ez a vasutvállalat — amint az a nevéből is ki­tűnik — a Pennsylvania és Central Vasutvállalatok egyesüléséből jött létre. Vezetőik éveken át eget- földet megmozgattak, hogy a Szövetségi Közleke­dési Bizottságtól kiharcolják a két vállalat egyesü­lését. Ütőkártyaként használták, hogy a két vál­lalat egyesülése lehetővé teszi majd a személyszál- litás megjavitását. Évekig elhúzódó tárgyalások után a vasutbárók győzelmet arattak, megkapták az engedélyt az egyesülésre. A Penn—Central megalakulása óta a személyszállítás hónapról hónapra, majd hétről hétre, az utóbbi időben pedig napról napra tartha­tatlanabb. A vasúti kocsik piszkosak, a kocsikban a hő­mérséklet vagy nagyon alacsony, úgyhogy télika­bátban kell utazni, vagy nagyon magas, úgyhogy a kiskabát levétele ellenére is gőzfürdőben érzi magát az ember. A gyomorfekélyt és magas vérnyomást azonban az okozza, hogy bármikor hagyja el az utas lakását, soha nem tudja, mikor érkezik munkahelyére. És este ugyanez a helyzet, csak megfordítva, mert a menetrendben jelzett indulási és érkezési idő, va­lamint a valóság között semmi összefüggés nincs. A vonatok késnek napról napra, néha negyed­órát, máskor félórát, de gyakran egy-két órát is. Burjánzanak a panaszbizottságok Több újságíró jellemezte már a Westchester me­gyei “commutereket” és báránytürelmü, csupán a saját ügyükkel foglalkozó, minden közös akciótól idegenkedő “megrögzött” individualistáknak fes­tették le őket. Sok igazság van ebben. Éppen ezért alapvető változást észlelhetünk manapság a Westchester- megyei “commuterek” soraiban. Gombamódra sza­porodnak a panaszbizottságok úgyszólván minden városkában, faluban. A “commuterek” megsokal- ták az idegölő késéseket és elhatározták, hogy ez így nem mehet tovább, tenni kell valamit a hely­zet megváltoztatására. íme egy példa Feleségemmel együtt mi is Westchester megyei lakosok vagyunk. Egyik nap feleségem beszédbe HOL IRTA? A párizsi “Irodalmi Újság” újévi vezércikkében Kéthly Anna, az emigráns szociáldemokraták vezé­re azt irta, hogy a magyar anyák nem akarnak szülni, mert nem kívánják, hogy gyermekük éljen a magyar kommunizmus rendszerében. Kéthly Brüsszelben, Belgium fővárosában él, itt irta a cikket. Felelhetnők rá, hogy ma már mindenütt' igyekeznek a gyermekáldást csökkenteni és ebben Magyarország megelőzte a világ legtöbb államát, mivel lehetővé tette, hogy a nők orvosi beavatko­zással előzzék meg gyermekük születését — mig például az U.S.-ban is a reakciós törvények foly­tán rengeteg női élet pusztul el évenként a kuruzs lók keze alatt. De ez már annyira közismert, hogy itt nem kell részletezni, hagyjuk meg Doktor Var­ga Lászlónak és Nagytiszteletü Béky Zoltánnak az örömet, hogy a magyar “népirtás” ellen kiabálja­nak. Itt csak az ENSZ most megjelent januári statisztikai folyóiratát idézzük (6. oldal): 1968- ban Magyarországon minden 1,000 lakos között 15.1 születés volt, Belgiumban pedig 14.8. Hát a belga anyák miért nem akarnak szülni? És Kéth­ly miért akar többet tudni az anyákról Magyaror­szágon — ahol 14. éve nem él —, mint az anyák­ról Belgiumban, ahol 14. éve él? elegyedett Mrs. C.-vel, akinek a férje szintén “commuter”. A férj, mint a többi utas, rendsze­rint a menetrendben kijelölt idő után érkezik ha­za és igy a feleség vérnyomása is állandóan emel­kedik, a “steak” szénné ég és ebből perpatvar ke­letkezik a házastársak között. Feleségem javasolta a beszélgetés folyamán, hogy a “commuterek” feleségei is szervezkedje­nek és követeljék a személyszállítás megjavitását. Mrs. C., aki Katonah falucska egyik kimagasló polgára, telefonált barátainak, ismerőseinek, akik­nek férje szintén “commuter”; a helyi újságban gyűlést jelentett be és egy este a falucska episzko- pális templomának gyüléstermében egy tucat asz- szony jött össze. Megalakították a HARP (House­wives Against RR. Persecution) nevű szervezetet. Kérvényeket köröznek a “commuterek” között, ugyanakkor elhatározták tiltakozó levelek sokszo­rosítását, melyben feleségem segédkezett. Mindez három héttel ezelőtt történt. Azóta és azelőtt —- mint említettem — egy tucat ehhez ha­sonló panaszbizottság jött létre a vasútvonal men­tén fekvő városkában, melyek hasonló akciókat szerveztek. Rockefeller felfigyel A panaszlevelek ezrei halmozódtak fel Rockefel­ler kormányzó Íróasztalán, ami arra késztette őt, hogy 1970 február 4-én, szerdán Stuart T. Saun­der-szel, a Penn-Central igazgatósági tagjával két órán át tárgyaljon. A gyűlés után Rockefeller ki­jelentette, hogy garantálja: a Penn—Central sze­mélyszállító közlekedés minden tekintetben meg­javul. Ez délután két órakor történt. Aznap este 6.30-kor a Grand Central állomás 39. vágányának bejáratánál gyülekezni kezdtek a “commuterek”, a menetrend szerinti 7.15-ös vonatra várva. 7.15-kor a vonatnak hue, hamva sem volt. Több száz utas félhéttől 8.05-ig várt, vagyis több mint másfél órát, mig a vonatra szállhatott, mely egy órai késéssel indult. Amikor a White Plains állo­másra érkezett, az első négy szakaszban ülőknek a vonat hátsó kocsijaiba kellett menetelniük, mert nem volt Diesel-mozdony, mely továbbvihette vol­na a vonatot. A hátsó kocsikban természetesen minden ülés foglalt volt és az utasoknak állniok kellett, amig állomásukra érkeztek. Elképzelhető, milyen volt a hangulat! Feleségem, aki szintén a vonaton volt, szétosztotta a tiltakozó leveleket az utasok között, akiknek 99 százaléka aláírta és ezek Rockefeller Íróasztalán lesznek a közeljövőben. Természetesen senki sem bízik a kormányzó Ígé­retében, hiszen ő volt az, aki a múlt év októberé­ben ígérte: “Hatvan napon belül a Long Island RR. lesz az ország legjobb közlekedési eszköze.” A Long Island RR. utasai éppen úgy szenvednek a hitvány vasúti szolgálat okozta gyomorfekélytől és magas vérnyomástól, mint sorstársaik a Penn— Central vonal mentén. ... g ... e A LÉGKÖR FERTŐZÉSE - KORUNK NAGY VESZÉLYE A kapitalista-milőitarista Nixon-kormány milliár- dokat dob ki az esztelen vietnami háborúra, de arra nincs pénz, hogy megakadályozza a levegő fertőzését. Nézzünk körül New Yorkban, vagy más nagy városban. Mit látunk? A sok kémény okádja a sürü, fekete füstöt, mint Dante pokla. A csatornákból ömlik a szennyvíz a pöcegödörbe. mint a vízözön Noé bárkájába. A monopolistákat nem bántja ez az átok. Olvassák a cikkeket, me­lyekben a tudósok jelentik, hogy ha nem vetünk véget hamarosan a levegő fertőzésének, úgy az 35 év múlva véget vet az életben a Földön. A kapitalista vigyorog és cinikusan azt mondja: 35 év? Az nem veszély... Ha 3—5 múlva lenne vége a világnak, akkor megijednék! Stephen MacDonald, a Wall Street Journal ro­vatirója szerint, “a légkör fertőzése olyan prob­léma, amivel nemcsak a tudósok és diákok foglal­koznak, hanem elnökünk, Nixon is, aggódni kezd miatta.” Beszélgetett egy tudósssal, aki egy évtize­de foglalkozik e kritikus kérdéssel. Dr. Aaron J. Teller, a Cooper Union Mérnöki és Tudományi tanszékének az igazgatója, az Amerikai Vegyészeti Mérnöki Intézet volt elnöke, és sok ipari társaság tanácsosa szerint a kapitalisták nem költenek pénzt arra, ami nem hoz hasznot. Mellékesen em­lítette, hogyan jutott hozzá a fluoride-hoz (folypát- sav sója) az aluminium-gyárak kéményéből és ho­gyan vegyitette ezt más anyagokkal, ami uj gyárt­mányt eredményezett. Az újságíró megkérdezte dr. Téliért, mit mond­tak a nagy üzletemberek az ajánlatára? “A legma­gasabb szinten helyeselték kutatásaimat és tervei­met, de a kivitelezők, akik a pénz kiadását ellen­őrzik, nem lelkesedtek tanácsomért” — válaszolta. Őket csak egy kérdés érdekli: lesz-e haszon ebből, vagy sem? A kis gyárosoknak és háztulajdonosok­nak az a panaszuk, hogy a fertőzés korlátozása megfelelő személyzetet és felszerelést követel, ami olyan nagy összegekbe kerül, amit ők nem képesek fedezni. Dr. Teller szerint a városi fertőzésnél “az automobil a főbünös, úgyszintén a hőerőmű-tele­pek, azután a fűtés és elégetés (incineration) füst­je és szennye. Az a pár kísérlet, mellyel kénysze­ríteni akarták a háztulajdonosokat az égetők tisz­títására, kudarcot vallott. A házmesterek legtöbb­je nem érti a tisztitó eszközök használatát. Ehhez tapasztalt szakértő és gépész kell, és azok nagy fizetést követelnek. Technológiailag tudatlanok va­gyunk. Nem értjük, hogyan működik a hűtőkészü­lék, a rádió, az autó. Olyan rendszert kellene épí­teni, amely 60%-kal csökkentené a széngáz ki­áramlását. Jó tiz évbe telik, mielőtt az autók meg­kapják ezt a felszerelést és az nagy idő. Másféle közlekedési alkalmatosságra lenne szükség. Olyan földfeletti és földalatti utakat kellene építeni, me­lyeken vonaton és autóbuszon utazhatnának a dol­gozók tömegei a külvárosból és vidékről a váro­sokba. A szenny megsemmisítésére központi inci- nerátort kellene építeni, ahová földalatti utakon jutna el a szemét, melynek nagy kalória lehetősé­ge van és az energia és fűtés segítő forrásaként szolgálhat. Évente 12 tonna ként pazarolunk el. Egy évben 16 millió ként használunk fel, amit ki kell bányász­ni. Elméletileg tehát csak 4 millió tonna ként kel­lene kibányásznunk. Ez pazarlás! Nem csak hogy megfertőzzük a légkört, de kiirtjuk a természet anyagi forrásait. E kasszandrai jóslások ellenére dr. Teller optimista és a kizsákmányoló rendszer mentegetője. A népet, nem pedig a kormányt és a nagy monopolistákat tartja a főbünösnek, ha bár ő maga azt állítja, hogy a nagy gyárak és bér- kaszárnyák tulajdonosai vétkesek, nem hajlandók elég pénzt adni a légkör fertőzése korlátozására, mert nem hoz hasznot. Az ország ezen nagy problémája a kor­mány felelőssége. Szigorú törvények szükségesek a vétkezők ellen és dollár-milliók a légkör tiszta­ságának visszaállítására. A természet és légköri fertőzés beszüntetése, úgyszintén a más szociális és gazdasági kérdések megoldása a vietnami és más gyarmati háborúk gyors befejezésétől függ. A Nixon-kormány a kizsákmányolókat szolgálja. Inkább hagyja az országot és világot elpusztulni, mint a kapitalisták hasznát leynomni. Az amerikai nép kötelessége követelni a háború végét s hogy a hadi célokra költött milliárdokat a nemzet és a vi­lág népének jólétére fordítsák. Csak igy lehet megszüntetni a légköri fertőzést és megmenteni az emberiséget a faji elnyomástól és vérengzéstől, háború okozta éhségtől és más nyomortól. A/V\GR1KAI ^ *★******★★★★***★**★★*★★★★★★★•<★*★★★■*■★★•* Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. £nt. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ba egy erre 12 dollar, felevre J.______

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents