Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 3. szám
Thursday, January 15, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 1969 januárjában már biztosak voltunk benne, hogy tavaszra minket is elér a Hongkong-i influenza. Egyre gyakrabban érkeztek rémisztő hírek. Az iskolákban a gyerekek védőoltásra jelentkezhettek. Azután lefújták az egészet, kiderült, csekély mennyiségűnek bizonyult az oltóanyag. Régóta vártuk, mégis belénk döbbent a hir, mikor ránk meredt az újságokból: Megérkezett Pestre a Hongkong 68 influenza virus. A kórházakban látogatási tilalmat rendeltek el, az üzletekből eltűnt a citrom, az orvosi rendelők zsúfolásig megteltek, s az iskolákból minden második gyermek hiányzott. A virus körülöttünk vibrált. Sosem tudtuk, kinek a tüsszentésével permetezik ránk. Orvosnál szerezzük-e be, vagy a fűszeresnél? Mi használ ellene, vagy mi teremt számára kedvező talajt? S jöttek a hírek! A köbölkuti úti iskolában egy 13 éves kislány — okos, értelmes, szüleinek egyetlen gyermeke — az influenza szövődményeként agyhártyagyulladást kapott. Nagy részvéttel temették el. A Fehérvári úti iskola igazgatója, 42 éves volt mindössze, szintén az influenza áldozata lett. Az egyik üzemből látogató érkezett az iskolákba. Elmondta, náluk is több halálos áldozata van már a járványnak. Két és fél éves Szabolcs fiam is kimaradt a bölcsődéből. Egyszerű meghűlést állapított meg nála a körzeti gyermekorvos. Fiamat 2 éves koráig anyósom nevelte Kőbányán. Mikor lakást kaptunk, beírattuk őt a bölcsődébe. Járt 3 napig, azután torokgyulladással otthon töltött 3 hetet. Sajnos ez az arány azóta sem sokat változott. Egy-két hét a bölcsődében, két-három hét otthon. Sokszor faggattam én már az orvost, mi lehet ennek az oka? —Nézze, legyek őszinte? Az ilyen korú gyerekek annyira védtelenek, annyira érzékenyek, hogy bűn még őket összeereszteni. Hisz 30 gyermek közül valamelyik mindig beteg, s egymást rögtön megfertőzik. Az ilyen korú gyereknek még otthon az anyja mellett lenne a helye. Bizonyára ez is oka volt, hogy 36 hónapos gyermekgondozási segélyt folyósítanak most már az anyáknak. Szabolcs fiamat nem engedtük vissza a bölcsődébe. Múlt ugyan a náthája, a köhögése is szűnt, de a járvány miatt kivittük őt anyósomhoz Kőbányára. Néhány nap múlva feleségem csak kéÁtányi Horváth László: INFLUENZA PESTEN ső este jött haza. A gyereknél volt kint, újra belázasodott szegény. Nem volt semmi különös rossz érzésem, mert utólag úgy magyarázta a család, megéreztem a bajt. Csak ha beteg a gyerek, szeretem magam mellett tudni őt. Rohantunk ki éjszakának idején Kőbányára. Anyósom szinte magánkívül volt, úgy zokogott a konyhában. Szabolcsnak hirtelen 40 fok fölé szökött a láza, önkívületi állapotba került. Hosszú percekig görcsbe merevült a teste, még a szeme is felakadt. A feltörő aggodalomtól éles fájdalom hasított belém. Fiamhoz rohantam, karjaimba kaptam. Már megpihent kicsit a gyötrő görcs után. Fáradtan, fátyolos szemmel nézett rám. Meg sem ismert első látásra. Azután átölelt, még forró testét hozzám szorította. — Apu! Apu! — suttogta, s összevissza csókolt. Az orvos görcsoldókat irt, nehogy megismétlődjék a roham és megállapította a szomorú tényt, ez bizony hongkongi influenza. Azon az éjszakán egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Rettegtünk, hogy megismétlődik a roham. Szabolcsot magunk közé fektettük a rekamiéra. Szünetnélkül hánykolódott, minduntalan hozzánk csapódott forró kis teste. Állandóan felsírt, csurgóit róla az izzadtság is. Egyszer csak felült és azt mondta: —Meghajap... méghajap... A kutyával vívódott állandóan lázálmában, megharap, zokogta, megharap. Feleségem szabadságot vett ki a munkahelyén, én nem mulaszthattam az iskolában. Szivszoritó izgalommal vártam mindig az óra végét, s rohantam a tanáriba. Minden óra végén kitelefonáltam Kőbányára. Délben már én is lázasnak éreztem magam, vettem a gyógyszertárban egy csomag lázcsillapító tablettát. Vajon milyen egészségi állapotban vagyok, gondoltam magamban, az influenzával járó magas láz végzetes lehet a túlhajszolt szervezetre. Túlzott volt az aggodalmam, talán a túlfeszített, izgalmi állapot okozta a lázamat. Az orvosság megtette hatását. Szabolcs sem láza- sodott be újra, lassan visszanyerte kedélyét s újra az a fékezhetetlen rossz csont lett, mint azelőtt. Ám vannak a világon jó szomszédok is. Szabolcs betegségének hírére megjelent anyósom szomszédja, Bernáthné. Vigasztalni akart bennünket. Elmesélte, az ő fia is merevgörcsöt kapott a láztól néhány hónapos korában. Nem tudni Szabolcsnál mi marad vissza, az ő fia dadogós lett. Jól megvigasztalt bennünket! Szerencsénkre Szabolcs következmény nélkül megúszta az influenzát. Mig dühöngött a járvány, nem engedtük bölcsődébe. Aztán megjött a napsugaras május, az újságok hírül hozták, néhány száz halálos áldozata lett nálunk a Hongkong 68 vírusnak. Szabolcs újra elindult a bölcsődébe, egy hét múlva jól megfázott s három hétre ismét betegállományba vonult. November van. Csípős már, de, napsugaras kint az idő. Szabolcs második hete torokgyulladással van itthon. Tömjük mézzel, kanalas orvossággal, vitaminokkal. Nagyon makacs a köhögése. S a bölcsődében is mind köhögnek a gyerekek. Kint vígan lengedez a füst, az ablakpárkányon vastagon lerakódik a korom. És bejön a lakásba is. Egy nap alatt beporosodnak a bútorok csukott ablaknál is. Egyre egészségtelenebbé válik Budapest . Lassan, már Londonnal vetekszünk ebben. Téli reggeleken füstköd ül a városon. Délig égetni kell az utcai villanyokat. A gyerekek jó részénél hurutos megbetegedéseket mutattak ki az orvosok. Köhög a gyerek, köhög a nagyapa, köhögök én is. Ott fent a Szabadság-hegyen, ott van a gyógyító levegő. El kellene cserélni a lakást egy Szabadság-hegyire, csak azt nem adják ingyen, legalább 40 ezer forint kellene hozzá. Egy 4-es találat a lottón. Istenem, csak egyszer szerencsénk lenne! S addig köhögünk, két hetenként megbetegszik a gyerek. Hiába, érzékenyek vagyunk, ez a mi nagy balszerencsénk. Szabolcs a másik szobában filmet néz. Nincs eey perc nyugta, rohangál fel-alá, egy pillanatra leül a székre, azután a vetítőt huzigálja. Jó vagyok, Anyu, hallom át a kérlelését, mert anyja véget akar vetni a vetítésnek. Micsoda nyugtalanság szorult ebbe a gyerekbe. Talán az is a baja. Dehát, gyerek! — Papa, a tinta nagyon drága? — Dehogy. Miért kérded? — Mert a mama rettenetesen lehordott, amikor kiöntöttem egy üveggel a szőnyegre. Egy férfi megszólít az utcán egy gyereket: — Na, Pisti, mondd meg nekem, hogy merre kell a pályaudvarra menni? —Honnan tudja, hogy én Pisti vagyok? — Kitaláltam. — Akkor találja ki azt is, hogy hol van a pályaudvar. — Van ajánlása régi főnökétől? — kérdi a jelentkezőtől a személyzetis. — Hogyne volna ajánlásom tőle. Azt ajánlotta, hogy keressek máshol állást. e-*~9 — Sajnos, kedves Kovács kartárs, nem tudom a fizetését felemelni. Nézze, a Karikásnak is any- nyi a fizetése, mint magának, pedig neki öt gyereke van. — Bocsánat, főnök ur, eddig azt hittem, hogy a fizetést az irodai teljesítmény alapján állapítják meg. C*J> Pistike nagyon rossz volt, mamája büntetésből bezárta a spájzba. Egy idő múlva beszól: — Ha megígéred, hogy jó leszel, kiengedlek. — Nem akarok kijönni. — Hát mit akarsz? — Egy konzervnyitót. Az igazgató hivatja Podvinecz kartársat: — Pénzt kell kihozatnunk a bankból. MegbizhaJ PAUL’S TEXACO SERVICE 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan * \\ GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS ! ':{ Telefon: WA 9-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdonos \ HUMOR ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ tunk magában? Podvinecz néni tűnődés után igy válaszol: — Mekkora összegről volna szó? — Szereti maga a kisgyerekeket? — Hogyne. Sőt, valamikor magam is az voltam. A feleség táviratot kap ezzel a szöveggel: — Holnap este érkezem, csörgőkígyót nem hozok. Amikor megérkezik, felesége megkérdezi: — Milyen butaságot táviratoztál! Mi az, hogy csörgőkígyót nem hozok? — Nézd, a címmel együtt csak hét szó volt a távirat és tizet kellett fizetnem. Gondoltam, miért keressen a posta három szót rajtam? Beleírtam még a csörgőkígyót is... — Hogy van az, doktor ur, hogy az ön női betegei olyan gyorsan meggyógyulnak? — Egyszerű. Mindegyiknek azt mondom, hogy a betegség szimptomája csak az öregség jele. e-+J> — Hallom, hogy kedves lánya férjhez ment. És hogy érzi magát, mint asszony? — Remekül. Engem csak az bánt, hogy ki nem állhatja a férjét, de hát, istenem, minden házasságnak van valami bibije! Nagymama panaszkodik: — Borzasztó, mióta unokáim a születésnapomra kispárnákkal leptek meg, nem tudok aludni. Alig szunditok el, máris fölébredek, hogy kicseréljem a párnát. Nem akarom egyiket sem előnyben részesíteni a másik rovására. — A feleségemet egy antikváriusnál láttam meg először. — Mit fizetett érte? — Micsoda- — kérdezi a londoni apa a fiától — A királynő személyesen ott volt az iskolátokban? Beszéltél vele? — Nem! 1 — Jaj de csúnya, gőgös természeted van! cw Egy nőt baleset ér. Az orvos a mentőállomáson a kezelés után bemondja az ápolónőnek az adatokat: — Bokaficam és zuzódás mindkét lábon. Aztán a könnyű sebesülthöz fordul: — Hány éves, asszonyom? — Huszonhét, kedves doktor ur. Az orvos az ápolónőhöz: — írja hozzá, hogy elvesztette az emlékezőtehetségét is! , — Hány cigarettát szívsz el egy nap? — Hatvanat. — És nem szívleled meg az újságok intelmeit? A túlzott dohányzás ártalmas. Mindennap imák erről! — Tudom! Ezért mondtam le véglegesen az újságolvasásról. • — Csodaszép álmom volt. Ülök a csónakomban és beszáll Brigitte Bardot. Képzeld, semmi ruha nem volt rajta. — És? — És azután fogtam egy hatkilós harcsát. KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich. John Kochis watchmaker — Tel: 3-5865 !
