Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-18 / 25. szám

& 8 Tőidül® E gyorsan növekvő észak-amerikai város példát mutat más városoknak A kanadai Ontario-ban, a közel kétmillió lakosú Torontó egészen kivételes város az amerikai fél­teke növekvő ipari nagyvárosai között. Lakossága, mely tiz év alatt félmillióval gyarapodott, a kana­daiakon kívül egyre nagyobb számban az Egyesült Államokból és Európából odatelepült bevándorlók­ból áll, akik egész sereg ui ipart létesítettek a vá­rosban. A főleg könnyűipari uj gyárak építése évente kb. 7 millió négyzetlábnak felel meg s je­lenleg 2 milliárd dollár értékű tervbevett, vagy már kivitelezés alatt levő uj, nagy építkezések vannak folyamatban. A várostervezők szerint nem volt Torontó előrelátható fejlődéséhez hasonló mé­retű építkezés a háború alatt rombadőlt európai városok újjáépítése óta. Ez a terjeszkedés természetesen az ingatlanárak óriási emelkedését is magával hozza. Torontó in­gatlanüzlete pénzösszegben többet tett ki 1968-ban, mint bármely észak-amerikai városé. Lakásépítke­zésben 1968-ban Torontó-ban 1,000 főre 19 meg­kezdett házépítkezés jutott, háromszor annyi, mint New Yorkban, Chicago-ban, vagy Los Angeles­ben. Az észak-amerikai nagyvárosok között Torontó­nak az az érdekessége, hogy aránylag nagyon kis nyomorvidéke van, nincsenek kimondott gettói és a lakosok általában biztonságban érzik magukat. Nem félnek éjjel otthonukból kimenni, mint más nagyvárosokban. Nemcsak a peremeken épülnek fel uj lakótelepek, hanem a belvárosban is meg­maradnak a régi lakóvidékek, senki sem menekül el a környékre. Sok helyen a városban, a legszebb ]2kóvidékekről az emberek gyalog járnak munka­helyükre. A közjármüvek jól és gyorsan közlekednek. A forgalmi jelzőlámpákat egy komputerrel felsze­relt központból irányítják és csúcsforgalom idején úgy a széles autóutakon, mint a közjármüveken zökkenő nélkül megy a forgalom. A 21 mér- földnyi földalatti hálózatot jelenleg meghosszab­bítják és a villamos, trolleybusz és autóbusz-szol­gálatot is kiterjesztik. Torontó nemcsak ipari-kereskedelmi, hanem kul- turváros is. Jó színházai, neves múzeumai s kiál­lító termei vannak, elsőrendű szimfonikus zeneka­ra és állami balett-iskolája van és könnyű szórako­zóhelyekkel is bővelkedik. Torontót és 12 környék­beli községét egy közös kormányzat irányítja. En­nek a kormányzatnak a hatáskörébe tartozik a rendőrség, a vízmüvek, a közlekedés, az utak, a parkok, a népjólét. Minden más közügyet ez a kor­mányzat intéz. Árnyoldala is van a torontói életnek és ez az, bogy nagyon magasak az adók. A jövedelmi és for­galmi adók az US adózás színvonalán is túltesznek és az ingatlan-adó is állandóan emelkedik. Egész Észak-Amerikában Torontóban a legdrágább az építkezés. A hasonló lakosságú kapitalista városok között Torontóban a legalacsonyabb a munkanél­küliség és a legmagasabbal: az adók. A növekvő városban előreláthatólag a következő évtizedben a lakosság 1 milliós növekedése várha­tó. A századforduló idejére, a szakértők szerint a lakosság 4 millió főnyire való gyarapodására lehet számítani, a környékek lakossága 6 millióra is megnövekedhet. Ez a várható növekedés a világ különböző helyeiről cdavonzza a könnyűipart. Egyre több nyugatnémet, francia, angol, olasz és japán gyáriparos fektet be tőkét Torontóban s az Egyesült Államokból is egyre több gyár állít fel fiókvállalatokat. Torontó külsejében is nagy változásokkal néz szembe. A vízpartokon és a vasútállomás területén nagy építkezések tervein dolgoznak az építészek, melyeken a munkálatok már ebben az évben meg­kezdődnek. A város peremeken egymás után emel­kednek a torony építkezésű lakóházak. A város növekedése rendezett körülmények kö­zött folyik. A nagyfővárosi tanács ellenőrzi és hagyja helyben az építkezési kölcsönöket. A fővá­rosi tervezőbizottság vezetője, Wojiech Wronski mondotta: “Mindeddig sikerült elérnünk, hogy a tervezés megfelel a növekedésnek, olyan módon, hogy nem tettünk kárt a környezetben. Szeren­csénk van, hogy nincs sok olyan problémánk, AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 18, 1970. HOGYAN LETT SZEGÉNY A GAZDAGBÓL? Szunyogcsipésből nem lesz döghalál, mondja a közmondás, de Amerikában egy méhcsipés is tönk­retehet egy jómódú családot. Ez történt John Baines-szel. Négy év előtt egy méh megcsípte kisleányát, Karent és azóta az or­vosi, kórházi és másféle kezelés $57,794-t emésztett fel. Ez a roppant nagy kiadás nagy változásokat hozott John Baines és felesége, Betty életében. John 42 éves, a Southern Materials, Co. alelnöke, Virginia Beach- Va.-ban. Évi jövedelme 30,000 dol­lár. Mielőtt az akkor 2 és fél éves Karen beteg lett, szép társadalmi életet éltek, gyakran szóra­koztatták barátaikat, ismerőseiket és azok őket. Négy golfklubba tartoztak, valamint strand-klu­bokba, stb., három fiuk privát iskolába járt. A méhcsipés hosszú és nehéz vesebetegséget okozott Karennek. Eddig már 21 hónapot töltött különböző kórházakban, főleg a Johns Hopkins kór házban, Baltimore, Md.-ben. Az orvosok szerint még négy évi kezelésre lesz szüksége, hogy ismét normális életet élhessen. A kortizonkezelés sok bajt okozott. Hályog képződött mindkét szemén és cukorbetegséget is kapott. John Baines kilépett a különböző klubokból, fiai otthagyták a magániskolát, felesége havonta 50 dollárral kevesebbet költ élelmiszerre és nem vesz már magának 40 dolláros cipőt. John Baines eladta régiségszámba menő Model T. Ford autóját 1,100 dollárért, de ez mind nem elég az orvosi számlák fedezésére. Részvényeire kölcsönt vett fel, beváltotta az életbiztosítását. Az ilyen hosszú, költséges betegség nehézséget okoz sok jómódú polgárnak, aki nem jogosult álla­mi, vagy városi segélyre. Az Egészségi Biztositó New Yorki Intézete szerint mig a 65 éven aluliak 85%-ának van valamilyen orvosi biztosítása, ezek­nek kevesebb, mint fele van biztosítva hosszú, krónikus betegségre. A családok nagy része évek­kel ezelőtt vette ki a biztosítást 5,000—10,000 maximális összegre, ami nem elég a mostani kór­házi árak fedezésére. A kórházak nagyobb része 100 dollárt számit naponta. A Blue Cross és más biztosítók az uj szerződés megkötése idején emelik a segélyjogosultságot, de ez nem kielégítő. A csoport-biztosítások legna­gyobb részét szakszervezetek, vagy kereskedelmi vállalatok veszik igénybe alkalmazottaik részére. A biztosítottak inkább követelik a két-három beteg részére szóló szobát, az orvosi látogatást, a fogorvo­si ellátást, mint a hosszú, krónikus betegségre szó­ló biztosítást. John Baines-nek is csak 10,000 dollárra szóló biztosítása volt, ami elúszott leánya egy évi beteg­sége alatt. Minden megtakarított pénze is elfogyott és most csak adóssága van. De ő szerencsésebb, mint a szegény polgár, mert befolyásos barátai vannak, alapítványok is segítik. Cégének elnöke kedvezményes kamattal szerzett neki kölcsönt. A Johns Hopkins kórház számlája $29,814, de bizto­sitó társulat csak 13,082-t fizetett, a többit a kór­ház elengedte. Tiz évig tartott volna ezen összeg lefizetése, ha Karén további kezelését be is szün­tetik, állította Thomas Barnes, a kórház pénztáro­sa. így csak 1,826 dollárral tartoznak. John Bai­nes nem tesz úgy, mint sok más polgár, aki egy­szerűen letagadja adósságát: pontosan fizeti a számlát. A család jótevője dr. Harriet Guild, a Johns Hopkins kórház gyermekgyógyásza és vese-specia­listája. Ő kezelte Karent minden ellenszolgáltatás nélkül. Elve, hogy a beteg fizessen annyit, ameny- nyit képes. Karen ma már 6 éves, otthon van és mankó se­gítségével már kezd járni. Szüksége van otthoni iskolai oktatásra, gyógykezelésre, stb., ami sok pénzbe kerül. De a Baines család a szerencsétlen­ség közepette is szerencsés, mert jómódú volt. Ez­rével vannak olyan betegek, akiknek 5,000—10,- 000 dolláros biztosításuk elmegy a betegségre és muaBIIHIHIIIHMIIIIHIIIIIIIIIHOBI amitől más városok szenvednek.” Mindezek a körülmények a szakértők szerint le­hetővé teszik, hogy Torontónak jobb esélyei legye­nek, mint a legtöbb észak-amerikai városnak, hogy gyors növekedése mellett is kellemes lakóvidék maradjon. A további fejlődés megmutatja, hogy valónak bizonyul-e ez az ígéret. a kis bankbetétjük szintén; a kórházi szobából ha­marosan a közös kórterembe helyezik őket, sőt a kórház gyakran teljesen elutasítja az ilyen betege­ket, mert nem tudnak fizetni. Ezért fontos, hogy szegény, vagy gazdag, mindenkinek legyen joga ál­lami egészségügyi biztosításra. így van ez a szo­cialista államokban, ugyancsak a skandináv orszá­gokban, Angliában, stb. De a Nixon-kormány a nép jólétével nem törődik. Egészségi biztosítás helyett háborút kapunk, nemcsak Vietnamban, hanem Kambódiában és Laoszban is. Ezért kell a nép leg­nagyobb részének erősen követelni a békét és hogy a kormány a háborúra előirányzott 100 mil­liárd dollárt lakásokra, iskolákra, kórházakra és a nép általános egészségére fordítsa. Előválasztások New Yorkban Junius 23-án New York állam demokrata sza­vazói határoznak, hogy ki lesz a Demokrata Párt jelöltje a szenátori és kormányzói tisztségekre. A szenátori tisztségre a következők pályáznak: Theodore C. Sorensen, Richard L. Ottinger, Ri­chard Max McCarthy és Paul O’Dwyer. A négy jelölt közül csupán Theodore Sorensent nem támogatjuk, mert ő felelős tisztséget töltött be a Johnson kormányban és hűségesen támogat­ta Johnson vietnami politikáját. Most ugyan bé­két javasol, de a többi három jelölt következete­sen, évek óta ellenezte a vietnami háborút. Mind a három jelölt elfogadható. E sorok Írója Richard L. Ottingerre szavaz, főleg azért, mert jelölése esetén neki van a legnagyobb esélye a megválasztásra. A kormányzói tisztségre Howard J. Samuels és Arthur J. Goldberg pályázik. Mi Howard J. Samuelsre szavazunk, mert ő őszintébben harcol a békéért, mint Goldberg, Gold­berg volt egyike azoknak, kik a hidegháború idején közreműködtek hogy az ország szakszervezeteiből a baloldali elemeket kizárják. Goldberg volt az, aki lemondott a Legfelső Bí­rósági tisztségéről, hogy a Johnson kormány vi­etnami politikáját védje az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Goldberg a Demokrata Párt maradi vezetőinek szószólója és ezért nem érdemli meg a haladó de­mokraták szavazatát. Howard J. Samuels, többszörös milliomos, ter­mészetesen szintén a rendszer támogatója, de kö­zelebb áll a munkásokhoz, jobban méltányolja a kisemberek problémáit és sokkal komolyabban, őszintébben közelíti meg az olyan kérdéseket, mint az infláció, adók, közoktatás, emberi jogok, nyugdíj és számos más hasonló probléma. Az alkormányzói tisztségre Basil A. Paterson fekete jelöltet támogatjuk. “ELÉS VOLT!” New Jersey államban lévő Bayonne nem tarto­zik a haladó szellemben igazgatott városok közé. A város polgármesterét, Francis G. Fitzpatrickot nem lehet a progresszív polgármestek közé soroz­ni. Éppen ezért érdekes felfigyelni Fitzpatrick pol­gármesternek Nixon elnökhöz intézett levelére, melyben azt mondja: “ELÉG VOLT!” Elég volt ugyanis a vietnami háborúból és kéri, hogy függessze fel Bayonne város fiataljainak sorozását. Még érdekesebbé teszi a levelet az a tény, hogy a város American Legion csoportjának tagjai egyetértenek annak tartalmával. /wwwwu\n/wwwwww^x<ww^«w>n/\/wvv ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ. Ii-......... " t/Cbé. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az oiszág minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents