Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-18 / 25. szám
Thursday, June 18, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Vajon mindig hősök-e a hősök? Irta: BALASSA ANDOR (Chile) Földünk valamennyi kontinensén minden józanul gondolkozó egyénben visszatetszést kelt a vietnami háború Kambodiára való kiterjesztése. Mi jogositja fel az U.S.-t, hogy hatalmi erejére támaszkodva sárbatiporja a tőle távoleső kontinensen az ott élő népek állami berendezésükre való elgondolásait? Miért nem hagyja, hogy ezek békében éljenek önrendelkezési joguknál fogva a maguk választotta társadalmi formában? Legyen az az állam a szomszédságban, vagy akár más világrészben vitathatatlan imperialista cselekedet egy nagyhatalom részéről, ha rákényszeríti a gyengébb félre, hogy a nagyobbnak tetsző társadalmi berendezkedésben éljen. Folyik a harc évek óta Vietnamban, most Kambodiában, és rövidesen nem tudom még, hogy hol. Merem kérdezni, hogy azok az odakényszeri- tett fiatalok, akik ott életüket vesztik, akik nyomorékká válnak, vajon hősök-e? Nem, ezek nem hősök, hanem a lelketlen nagytőkét szolgáló imperialista cselekedetek áldozatai, akik sohasem fogják megtudni, hogy otthonukból miért lettek kiragadva és miért kell fegyverrel a kezükben elpusztulniok, vagy ezzel a fegyverrel oly embertársukat megölniök, aki nekik soha sem vétett és aki iránt semmi haragot nem éreznek. Magyarország két világháborúban vett részt. Mindkettőben idegen hatalmi érdekekért, mindkét tőben semmi nyernivalója nem volt. Lelkiismei’et- len államvezetői visszataszító otrombaságról tettek tanúságot, amikor olyan idegen személyekért akik a hazánkat lenézték, alattvalóit másodrendű polgároknak tekintették, vágóhidra küldték a nemzet legjobbjait. Hősök voltak, akik életüket adták, hogy Ferenc Ferdinánd megölése megbosszulva legyen, vagy azért, hogy Németország első világhatalommá növekedjék? Ezeket nem tartom hősöknek, ezek szerencsétlen áldozatai részükre idegen hatalmi ambícióknak. Vagy talán azok lennének a hősök, akiknek személye kedves volt a félfasiszta rendszernek és tőle a vitézi rangot kapta? Ugyanakkor a háború rokkantjai, özvegyei, árvái a legnagyobb nyomorban tengődtek. Talán ezek érdemelnék meg a hősi nevet? Századunk negyedik évtizedében, a négy évig tartó chacoi háborúban Bolivia és Paraguay, a két szomszédos dél-amerikai-állam egymás lakosságának jelentékeny hányadát elpusztította. A nemzeti érdekek köntösébe öltöztetett ellenségeskedés mögött két nagykapitalista világcég, a két olajfőhatalom, a Shell és a Standard Oil rejtőzött. Világosan látva e háború okait, nevezhetjük-e hősöknek, akiknek ez életét vette? Nem, ezek szán- nivaló áldozatok. Vallási különbözőség kínálkozó alapmegosztás egyenlőtlenség szitására. Ilyen alapú viszály szitása természetszerűleg nagyhatalmi érdekeket szolgál. A vallásháborúk, felekezetek egymás ellen való uszítása és az ennek következményekép előálló hatalmas méretű pusztítások, embertömegek lemészárlásához csak külső keret a vallási di- ferenciálódás. A valódi, a háttérben meghúzódó okok gazdasági tényezők egyének, intézmények, érdekcsoportok szolgálatában. A középkorban megindított, évszázadokig tartó, még az újkorba is átnyúló inkviziciós eljárások, aminek vallási ala pót adtak, a valóságban egyes egyházi tényezők hatalmát voltak hivatva biztosítani akik gyakran áldozataik vagyoni tárgyainak megszerzését igy öntötték törvényes formába. A “Divide et impera”, osszd meg, hogy uralkodhass rajta — elve számos alkalommal a vallást, a rokon népek közti eltávolodást használta fel a hatalom fenntartására, kiterjesztésére. India és Pakisztán egy állam lehetne, ha imperialista érdekek nem heccelték volna egymás ellen ezek lakosságát. De mint mindig, a nagyhatalmi erők felhasználták a valláskülönbséget, hogy az azonos fajtájú, származású és hasonló életkörülmények között élőket egymás ellen uszítsák. így meggyengitve az egységet, könnyebben tudják uralni őket. Hányán pusztultak el ebben az áldatlan testvérharcban, vallási igéket hangoztatva? Ismét felmerül a kérdés: hősök-e az inkvizíció dicső tetteinek a végrehajtói, vagy talán ennek áldozatai? Hősök-e az indiai vallási villongások áldozatai, vagy az írek vallási elkülönítettsége ellen tiltakozók, a francia hugenotta üldözés legyilkoltjai ? A harmincas évek elején, amikor a nácizmus még nem uralta Németországot a rajnaparti Düsseldorfban, Heine szülővárosában jártam. A város egyik legfontosabb pontján hatalmas lovasszobor, mely ha emlékezetem nem csal, egy választófejedelem, hadvezér dicső tetteit, amellyel emberek ezreit hányta kardélre, volt hivatva az utókor számára megőrizni. Kerestem, hogy milyen emlékművel adózott a város kedvelt költőmnek. Hosszas bolyongás után sikerült egy kis emléktáblát találnom, ami semmi esetre sem mutatott különleges megbecsülést. Elszomorító az a felfogás, amely annak ad nagyobb becsületet, akik ezrek életét veszi. Aki viszont müveivel embertársai millióinak jelent élvezetet és csal mosolyt a gondoktól elnyűtt arcokra, csak egy kis táblát érdemel. Kit tarthatunk hősnek? Aki embertársainak életét veszi, hogy más embercsoportoknak nyújthasson látszólagos jobb életet? Aki meghal az úgy nevezett nemzeti érdekekért, mikor e mögött mások hatalmi vágya rejtőzik? Nem. A hős Gandhi volt, aki vérontás nélkül óhajtotta népét a nyomorból, az elnyomából felemelni. A hős Ahogy a betegségnek, halálnak, temetésnek megvannak a maga aratói, úgy az emberek elöregedéséből is sokan tudnak tőkét kovácsolni. A N. Y. Timesból olvassuk, hogy a leggyorsabban növekedő “ipar” az öregek számára épülő ápoló otthon (nursing home). Legalább kilenc kongresszusi vizsgáló bizottság figyelme fordult erre az ügyre az utóbbi hónapokban. Az öregek gyermekeinek keserves panaszai a magas árakra, a nemtörődömségre és az orvosok érzéketlenségére hívta fel a figyelmet. Csak két évvel ezelőtt vették tudomásul a new- yorki Wall Street körül az ápoló-otthonok ragyogó lehetőségét és máris közel 40 társaság jelentette, hogy megnyit ilyen otthonokat. Egyesülve kb. 340 millió dollárt hoztak össze részvények árusításából és ezek egyharmadának értéke máris emelkedett. A kormány által garantált Medicare és Medicaid program (több mint $1.6 millárdot fizettek ki 1969-ben) zsíros keresetre nyújtott kilátást. 1966 óta az ápoló-otthonok száma 12 ezerről 24 ezerre emelkedett, az ágyak száma 875 ezerről közel egymillióra. Úgyszólván naponta három uj otthon nyílik. Az elmúlt évben az ápoló-otthon “ipar” két és fél milliárd dollárt hozott, melynek kétharmada közpénzből jött. Az ügy nagyon sok vitát vált ki mind a politikusok, mind a közönség körében. A páciensek és hozzátartozóik s nagyon sok szakértő is úgy találja, hogy a gondozás nem kielégítő a magas árak mellett sem. Érdekösszeütközések merültek fel orvosokkal kapcsolatban, akik maguk nyitnak, vezetnek otthonokat és megszabják az árat a saját inézetük- ben. Sok ápoló-otthon nincs megelégedve az állam igazságtalan jóléti programjával, mert úgy érzik, hogy az rájuk erőszakolt. Sok már kitette és visszautasította a Medicare és Medicaid pacienseket. A szövetségi és állami közegek elégedetlenek az égre kiáltó árakkal, az orvosok túlszámlázásával a tömegvizitekért. Herbert Shore, az idősök kortanának (gerietria) szakértője a következőképpen foglalja össze a hely zetet: az öregek középpontjába kerülnek annak a harcnak, amelyben a kormány igyekszik a lehető legkisebb árat fizetni, mig a gondozók a lehető legmagasabb profitot szeretnék kisajtolni. Az üzlet növekedésének okai Az ápoló-otthonok jó üzlettel kecsegtettek. A Medicare és Medicaid 1965-ben fellendülést Ígért. A statisztika kimutatja, hogy most több idős ember van, mint bármikor ezelőtt, mert az emberek tovább élnek. Húszmillió 65 éven felülinek egy- harmada 75 éves, vagy ennél idősebb. Az idős emMartin Luther King volt, aki erőszak alkalmazása nélkül akarta a négereknek az emberi mivoltukhoz méltó életnívót biztosítani. Nagy szomorúság az emberiség részére, hogy megölték őket, mivel létük akadálya volt a lelkiismeret nélküli, eszközeiben nem válogatós imperialista érdekeknek. Hős volt Heine, még ha szülővárosa meg is tagadta tőle ennek elismerését. Hős volt, hogy csak néhányat említsek, Fleming, a penicilin feltalálója, aki ezzel számtalan életet mentett meg. Hősök Salk és Sabin a gyermekparalizis oltásának feltalálói. Nekik kellene elsősorban szobrot állítani. Az ő életüket kellene az iskolákban hősi mintaképnek bemutatni, nem a dicső hadvezére.- két, akik embertársaik legyilkolása árán jutottak a nagy, a hős hírnevéhez. Ha azokat fogják hősként emlegetni, akik fegyver helyett tudásukkal életeket mentettek meg, akik az ember és ember1 közti gátak ledöntésével szereztek maguknak hírnevet, remélhetőleg csökkenni fog a felnövő nemzedékben a harci dicsőség, a gyakran csak látszólagos, vélt ellenfél megsemmisítésének vágya. így aztán egyre nagyobb számban lesznek közöttünk! hősök és sokkalta kevesebb szánnivaló áldozat. Ehhez azonban segédkezet kell nyújtani a mozinak, rádiónak televíziónak is, amelyek jelenlegi műsora jelentős részében a gaztettek, gyilkosságok elkövetését glorifikálják. berek gyakran betegek és lassabban gyógyulnak, több orvosságot használnak. Kb. egymillió öreg van ápoló-otthonokban, legtöbbjük idült beteg. A kórházak túl költségesek és zsúfoltak ahhoz, hogy segítségükre lehessenek. A mai modern életben már nem kapnak helyet a családban. így azután az ápoló-otthonok nagy keresletnek örvendenek, egész hálózat épült ki belőlük és bár azt hirdetik, hogy az ápolás terén szakértők, legtöbbjüknek a tulajdonosa ingatlanügynök, biztosítási ügynök, mérnök, építész, könyvelő, még egy rabbi is akad köztük. A Holiday Inns gyönyörű szőnyegekkel, falfestményekkel van feldíszítve, a napidij $30. Ide csak rövid időre mehet valaki kórházi ápolás után. A Four Seasons Co., Oklahoma Cityben 50 otthont tart fenn országszerte. Ezekben 15—35 dollár kö-' zött váltakozik a napidij, attól függően, hogy hol van az otthon és mennyi versenytárs van a közelben. Sok orvos is befekteti a pénzét ápoló-otthonokba; hogy mennyien; azt nem lehet megállapítani, mert sok orvos a családtagjai nevét használja ilyen esetben. Az üzletemberek által nyitott ápoló-otthonok a szemnek lehetnek fényesek, de legtöbb esetben nem nyújtják az idős emberek részére azt, amire szükségük van: nincsenek képzett ápolók, az orvosok nem sokat törődnek a bennlakókkal és nincs program a részükre, csak ülnek naphosszat, nem. csinálnak semmit. Az öregségből is van haszon — de nem az öregeknek. ! Menesztették dr. Allent WASHINGTON, D. C. — Finch volt közoktatás ügyi miniszter kérte, hogy dr. James E. Allen országos közoktatási államtitkár adja be lemondását. A kérésnek Allen eleget tett. New York mindkét republikánus szenátora élesen elítélte a Nixon-kormány e lépését. “Szégyelheti magát az a kormány — mondotta Goodell szenátor —, mely elbocsájt állásából olyan, tehetséges egyént, mint dr. Allen.” Dr. Allen ellenezte a vietnami háború kiterjesztését Kambodiára. Több fekete városi tanácstagot választottak RICHMOND, Va. — Virginia állam több városár ban, mint Richmond, Charlottsville, Lynchburg, Emporia, Clifton Forge, több feketét választottak meg a Városi Tanácsba. j IZ ÖREGSÉGBŐL IS VAN HASZON - BE KINEK?
