Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-18 / 25. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 18, 1970. Tiltakozás a népirtás ellen Rácz László cikkeiben soha sincs megalkuvás, teljes meggyőződéssel szolgálják az iró elveit, mint most az “Uj katonai diktatúrák” cimü irás (jun. 4), amely “szégyenérzettel mutat rá 17 milliónyi amerikai szervezett munkás bűnös hallgatására” az U.S. elnökének és kormányának az alkotmánynyal és a nemzetközi joggal ellentétes háborús akcióival és tömegirtó kegyetlenségével szemben. Tudom, mit kifogásol a lap szerkesztője a cikkben, amit nyilván már meg is irt: az amerikai munkásság erkölcsi fokának és politikai érettségének lebecsülését és én a középutat választom a két vélemény között. Mert igaz, hogy az AFL-CIO szak- szervezeti szövetségnek — amely alá a 75 millió U.S. dolgozóból csak 14 millió tartozik — vezetősége a legvadabb jingoista és hideg-meleg-háborus politikát hirdeti és a tagságban nem fejlődött ki mozgalom ezek leváltására vagy legalább politikájuk megváltoztatására. Az is igaz, hogy a haladó U.S. mozgalmakban — a háború ellen, a színesek jogaiért, egy igazságosabb gazdasági rendszerért .— az itt “kékgallérosnak” nevezett un. fizikai munkásság számarányához képest csak igen kevéssé vesz részt. Igaz, hogy többnyire testi munkások azok — szervezettek Északon, lumpenproletárok Délen —, akik megtámadják a békéért, jogokért tüntetőket és jelentős részük szavaz szélső jobboldali jelöltekre, mint George Wallacera és a John Birch szövetség tagjaira. De — felteszem, hogy itt a nézetem azonos a szerkesztőével — nem szabad általánosítani (különösen a külföldön élőknek nem), mert a munkásság és szervezeteik nem egységesek, nagy erők sorakoznak fel köztük a haladás és a béke mellett és a szerkesztő nyilván kimutatja ezt, igy erről csak ennyit mondok itt. Ha azonban a kérdést a nemzetközi politika szempontjából nézzük, akkor meg sajnos, nem lehet a bírálatot csupán az U.S. munkássága ellen irányítani. Mert általános tünet a haladott ipari országokban, hogy a munkásság forradalmi lendülete, bennük a nemzetközi szolidaritás érzése csökkent vagy alszik, amit mindenki láthat és amiről rengeteget olvashatott. A legtöbb ilyen országban legkivált a diákság és a haladó intelligencia küzd a belső és a külső elnyomás, tiltakozk a háború ellen. A világ leghatalmasabb munkásszervezetei — az angol és a nyugatnémet — csak nagyon kevéssé igyekeztek (vagy sehogy) kormányaikat eltántorítani az U.S. népgyilkos háborús politikájának jóváhagysától, ami különösen a “munkáskormány” Angliájában szégyenletes. Szakszervezeteik, szocialista pártjaik rég letértek az osztályharc és a nemzetköziség alapjáról, csak névben szocialista már egyik-másik. Hogy ez miért van igy, sokszor megmagyarázták, itt nem ismétlem. Elég itt az, hogy mivel az U.S. munkásságának egy része viszonylag magasabb anyagi színvonalon él (ameddig és amikor módjában van dolgozni), itt hatotta át a közgondolkodást leginkább a “korlátlan lehetőségek” regéje. Itt helyezkedtek a szakszervezetek kezdettől fogva a “politikamentesség” alapjára, a tőkés rendszeren belül és itt kerítették a tőkés érdekeltségek a legteljesebben a kezükbe az oktatás, a hithirdetés, a hírszolgálat, a propaganda, a tömegek lelki kondicionálásának minden eszközét és fegyverét. Nem mindenütt van ez egészen igy, például Francia- és Olaszországban sem; de ott a munkáspártok és a szakszervezetek megoszlása akadálya erejük teljes kifejtésének. Mindezzel nem cáfolom Rácz László felfogását, BBBMP—M ÚJBÓL KAPHATÓ ORSZÁGH LÁSZLÓ Angol-magyar • magyar-angol ZSEBSZÓTÁR KÉT KÖTETBEN Ára kötetenként $2.50 és 25 cent posta- és csomagolási költség Megrendelhető A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 csak módosítom azt. Van azonban cikkének egy mondata, amit nem fogadhatok el: az, hogy amerikai részről olyan tömeges vérengzések voltak Vietnamban, “melyekhez képest Hitler Lidicéje eltörpül.” Tény az, hogy Lidice cseh faluban a németek — Heydrich főmegbizott megölését megbosszulva — csak a férfiakat ölték meg, mig az U.S. katonák My Laiban és másutt nagyobb számban gyilkoltak meg válogatás nélkül mindenkit. De ezt csupán Lidicével összehasonlítani könnyen félrevezetheti az olvasókat. Az én Írásaimból kitűnhetett, hogy senki súlyosabban el nem ítéli énnálam az U.S. kegyetlenkedését, népirtását. De Lidice nem azért szimbóluma a német (emberi) gonoszságnak, mintha ott követték volna el a németek a legnagyobb gazságot. Lidice esete azért rázta meg a világot, mert a háborúban ez volt az első és egyetlen eset, amikor a német kormány nyíltan közölte, hogy a háborúban a polgári, nem-hadviselő lakosság életét sem kíméli, korra és nemre Való tekintet nélkül. Azt azután már nem közölte, hogy később a lidicei nők és gyermekek nagyrésze is elpusztult a haláltáborban, mint ahogyan azt sem közölte, hogy e táborokban 6 millió — túlnyomóan zsidó — személy s a hadifogoly-táborokban több millió szovjet katona pusztult el, valamint hogy külön e célra szervezett kiirtó csapatok is sok százezer számra gyilkolták a megszállott területek népét (többnyire zsidókat, de nemcsak őket) és hogy magában Németországban is százezernyi személyt pusztítottak el különböző címeken (kommunistákat, ellenzéket, cigányokat). Ha az U.S. és a németek gaztetteit összehasonlítjuk, az előbbi terhére szól, hogy oly hatalom követi el azokat, amely a németek főbünöseit megbüntette és nemzetközi egyezményt kötött e bűnök megtorlására (ha a népirtás elleni egyezményt nem is volt hajlandó aláírni) és hogy mig a németek nyíltan hirdették gyilkos céljaikat, a US-ban ezeket álszent vallásosság és humanizmus takarójával borítják. De bármely borzalmas és megvetendő ez, a németek világháborús gaztettei egyedül állanak a történelemben és — bár Rácz László ezt épp oly jól tudja, mint én — a Fehér Ház -és a Pentagon azokat eddig nem érte el. Ki tudhatja, a közeljövőben eléri-e ezt, mert felülmúlni immár nem lehet a német nácik abszolút gonoszságát. Peregrinus Szerény nyilatkozat Telefon: AL 4-0397 A nácibarát “Katolikus Magyarok Vasárnapja” ilyen szerény címmel ir egy újkeletű nyilatkozatról: “Az északamerikai magyarság nyilatkozata a szovjet katonai megszállás 25. évfordulóján.” Az “északamerikai magyarság” túlnyomó többsége persze nem is tudja, hogy egy ilyen nyilatkozat az ő nevében megjelent és ha tudná, nem nagyon érdekelné, mert az csupán ismétli a mai Magyarország ellen az ellenforradalmár emigránsok által állandóan hangoztatott vádakat. Csak azt idézzük belőle, hogy “az újkeletű biológiai Trianon 14 éve nemzetcsonkitás formájában csapolja a nemzet életerejét, 1956 óta művi abortuszok utján állami segédlettel 2 és félmillió magzat került szemétdombra. Követeljük a magzatgyilkosságok megszüntetését.” Eszerint, ha a magyar nők nem abortáltak volna, ott 14 év alatt négymillió és 600,000 gyermek született volna, vagyis az évi születési arányszám 33 lett volna, amilyen magas arányszám soha sem volt és sehol sincs Európában és Észak-Ameriká- ban. Lelkiismeretlen butaságnak kell minősíteni ezt a makacs “népirtás elleni” propagandát, hiszen még a legbigottabb emigráns hillbilly is nyilván hallotta, hogy a világ szakemberei hogyan követelik az emberi szaporaság csökkentését és hogy az legalább is a kulturországokban állandóan csökken is. Különösen rosszakaratú az alacsony magyar születési számot — amelynek szerény emeléséért többet tesz a magyar kormány, mint a világ más kormányai — valami pokoli szovjet magyarirtó tervnek tulajdonítani. 1969-ben a magyar születési arányszám ezerre 15 volt, Belgiumé (ahonnan Kéthly Anna szórja átkait a magyar abortuszra) 14.6, Finnországé 14.5, Nyugat-Berliné 10.9, Luxemburgé 14.2, Svédországé 13.5. Ezek is a szovjet kabala áldozatai? És a “nyilatkozók” irigy- lik Salvador 50-es, Guatemala 47-es, Mexikó 45-ös arányszámait? Nevetséges, hogy erről egyáltalán írni kell. Hiszen a magyar arányszámot csak néhány ezrelék választja el az osztráktól, franciától, svájcitól, majd minden haladottabb országban állandóan csökken ez, igy az U.S.-ban 7 év alatt 8 ezrelékkel. És bizarr, hogy még most sem restellik ezt a szófo.... szófecsérlést, mikor Rockefeller aláírta New York állam abortusz-törvényét, amely a magyart követi. Kik írták alá a nyilatkozatot? Bakó Elemér, jobboldali iró; Béky Zoltán püspök, a Pittsburghi Magyarság munkatársa, aki azonban más testületben a kóved kedvéért zsidókkal is parolázik; Czikann-Zichy Móric, antikommunista iroda alkalmazottja; Eszterhás István, tányérsapkás diákvezér, hitlerista iró, a “Katolikus Vasárnap” szerkesztője; Gyallay-Pap Domokos, kanadai jobboldali emigráns; Kovács Imre iró, parasztpárti vezér, a Magyar Bizottság tagja, a Szabad Európa alkalmazottja, az “Uj Látóhatár” főmunkatársa; Löte Lajos, a Magyar Harcosok Bajtársi Szövetcége csoportvezetője; Mészöly Elemér v. tábornok, MHBK vezető; Pásztor László, Goldwater kortese, akit Magyar- országon szélső jobboldali tevékenységért 7 évre ítéltek, ma a republikánus párt alkalmazottja és a Pittsburghi Magyarság munkatársa; Pogány András, “szabadságharcos vezér”, ezért az antiszemiták megbocsátják neki származását; Sisa István, jobboldali újságíró; Szász Zoltán, aki nagy német könyvét mint Zoltán Michael Száz irta; Varga László, a népirtás elleni hadjárat vezére, aki felháborodott, hogy “az oroszok 1944-ben hazánkra törtek” és 1956-ban “12,000 ifjat deportáltak Szibériába, akik közül alig tért valaki haza”; Vasvári Zoltán, aki ma is hü Szálasihoz; Vitéz Baán atya, akiről nem tudjuk, melyik a családneve. Érdekes volna felsorolni, van-e gyerekük és hány az aláíróknak. De családi ügyeket nem szellőztetünk. Orvosok, egyetemi tanárok a békéért WASHINGTON, D. C. — 250 orvos az ország minden részéből elárasztotta a kongresszusi folyosókat, körülvette a “semleges” szenátorokat és kérte őket, hogy szavazzanak a Church—Cooper- j avaslatra. Az orvosokon kívül egyetemi tanárok, ügyvédek, könyvkiadók és a múltban politikailag rendszerint tétlen egyének buzgólkodtak a béke érdekében. Lemondott tisztségéről WASHINGTON, D. C. — Jack Vaughn, az U.S. Colombia-i nagykövete lemondott tisztségéről. Ellenzi a Nixon-kormány latin-amerikai politikáját. ISMÉT KAPHATÓ “LEARN HUNGARIAN” Bánhidi—Jókay—Szabó kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzokkal, képekkel. 530 oldal Ára $4.00 és 20 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telefon- AL 4-0397