Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-11 / 24. szám
Thursday, June 11, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Se muzsikaszó, se lakodalmas menet, csak valamelyik felszegi kutya vonit a késő esti csendben, mintha a maga nyelvén az öregasszonyt búcsúztatná. — Vigyázz, lelkem — szólt az Öreg — itt hiány zik egy deszka, eljátszódhatta valamelyik gyermek, egész nap itt a palló körül nyüzsögnek. A hold még nem jött fel, és az egyetlen utcai égő túl messzire volt ahhoz, hogy a pallóra világítson. Az öreg úgy gondolta, nem elég az, ha csak szól az asszonynak, visszafoi’dult érte, a kezét is megfogta. És nem eresztette el azután sem, hogy a pallón túljutva a fűzfák alatti ösvényre kanyarodtak. Némán haladtak, úgy, hogy a meghitt csendben csak egymás fáradt szuszogását hallották. — Még ma is pont olyan a kezed szorítása — sóhajtotta az öregasszony. Maga sem ismert saját lehalkult hangját. Emlékek villantak fel benne, régi emlékek. Az volt az érzése, hogy most is csak álmodik vagy képzelődik. Hosszú évek során nemegyszer álmodta, képzelgett arról, hogy érte jön ez az ember. Baktattak a félhomály betakaró fák alatt, s tudta, hogy ez egyszer az álom,a képzelgés valóság, összehajtott tenyerébe verejték gyűlt, és nem húzta ki a kezét az öreg kezéből, hogy megtörölje, még akkor sem, amikor megérezte, hogy forró könnycseppek szaladnak az arcán: jólesett az öreg kézszoritása, no meg azt sem akarta, hogy elérzékenyülését észrevegye. Fel kellett menjenek egy dombra, amelynek házsorából a legelső épület volt az emberé. A közelből ide hallatszott a patak csobogása, de azt kivéve csend volt és sötétség, ő akarta, hogy sötét legyen, s ezért, amikor elindult az asszonyért, gondosan lekattintott minden villanyt: tudta, hogy nem olyan asszony lesz ez, amelynek látványát a szomszédok ajakbiggyesztés nélkül kiállnák. Most, hogy a ház elé értek, röviden felpillantott a fia ablakára, s látta vagy csak inkább megérezte, hogy a függöny mögül a menye elébük kandikál az utcára. Még ezt is restellte. Betessékelte az asszonyt az utcaajtón, s amennyire csak lehetett, zajtalanul tolta helyére a reteszt. Az udvaron megálltak. ■— Itt volnánk hát — mondta. Az asszony rásóhajtott: — Hálistennek... A szép, csaknem gőggel ágáló ház hátsó részén egyetlen különálló szobát lakott az öreg. Barátságos, csendes kis fészek, tavalytól, hogy a felesége meghalt, mindent maga takarít s tart rendben. — Nyiss csak be — mondta az ajtó előtt. — Nem zártam rá, úgy nyiss be, mint haza. Ahogy beléptek, az öreg felkattintotta a villanyt. Álltak és szinte csodálkozva bámultak egymásra. Olyasfélét éreztek, mintha ez a hirtelen világosság bámész emberek elé tárta volna őket. Szótlanul álltak jó darabig, s az öregasszony most már hiába is takargatta volna, muszáj volt letörölje a nehezen folyó könnyeket. — Hadd el, na — mondta az öreg, s valahogy félszegen- esetlenül magához ölelte az asszonyt. Csendben, mozdulatlanul szipogtak jó darabig, Az öreg elégelte meg hamarább: — Elmúlt — mondta —, ezen már nem lehet segíteni... — Ne gondold, hogy bánatomban sírok — mondta az asszony szinte sértődötten. — Mindég tudtam, hogy ha egyszer ezt megérem, sirni fogok. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, ' szíveskedjen azt rendezni az alábbi sorok ki- I I töltésével, hogy biztosítsuk lapunk rendszeres I | megjelenését ■ Megújításra: $. . ............................................... I | Kalendáriumra: $................................................ | I Név: ...................................................................... | Cim: ..................................................................... Város:...................................Állam:................. I 1 Zip Code:................. I AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 | *****************-*** Bazsó Zsigmond: CSENDES MENYEGZŐ ***** *************** •— Elszalasztottuk, sírással se lehet visszahozni — mondta az öreg. Az eddigitől elütött a hangja, úgy hogy most szinte maga szorult volna istápoló szóra. Hosszú idő teltével mondta: — Milyen kár, hogy nincs legalább két élete az embernek... — Akkor másképp tennél- — kérdezte az asz- szony. — Bizonyosan másképpen tennék... Az életben sokat lehet szeretni, de csak egy szerelem van. Az öreg előtt most felelevenedett az az évek homályába veszett pünkösdi bál, amelyen a szerelmét elitta. Utóbb az anyja úgy sírta el, hogy “Fiam, téged biztosan megcsináltattak”. Tudta, hogy nem igaz, babona, csak az volt igaz, hogy tavaly meghalt felesége — az isten nyugosztalja — fogta, magához szöktette s haláláig szerette. Ő pedig már azon a bálon tudta, hogy nagy reménnyel nemsokára beházasodik, azért öntötte a szerelmét borba. Homlokára most is kiült a verejték. — Sokkal könnyebb lett volna, ha akkor te is férjhez mégy — mondta bűntudattal. Most az elevenedett fel benne, hogy még hosszú évekig is hányszor siratta el a megcsufolt szerelmet. Ezt az asszonyt, az igazit kellett volna elvegye: egy évi házasság után éppen özvegy volt, titokban melegedtek össze, ígérte, hogy elveszi. Nagyon HUMOR A MESTER Feszült figyelmmel olvastam a Délutáni Harsonában megjelent hirdetést: Elektromos háztartási készülékeit, rádióját, televízióját, vízcsapját, bojlerét jutányos áron elrontja, majd garanciával megjavítja Brenn berg Ágost kisiparos. Fehérszeder utca 1/D. Habozás nélkül a helyszínre siettem. A pince- műhelybe tizenhét lépcső vezetett. Az alacsony, kissé pocakos mester barátságosan fogadott. —■ Miben állhatok rendelkezésére? — Lenne egy-két megbízásom. Például a tele- viziókészülékem tökéletesen működik. A mester fényesen mosolygott: ■— Önnek szakemberrel van dolga. Néhány moz dulat, és a készülék garantáltan süket és sötét lesz. Huszonnégy órán belül pedig tökéletesen helyrehozom a masinát. — Azonkívül a gázbojlerom is teljesen hibátlan. Több mint egy éve használom és semmi okom panaszra. — Nyugodjék meg. előttem nincs lehetetlen, ön elszív egy cigarettát s éri a bojlert úgy elrontom, hogy megesküszik: itt már nincs segítség. S ekkor én csodát művelek. A bojler, majd jobban működik, mint uj korában. — Előre is hálás vagyok. Tehát megegyeztünk. Nem fogom sajnálni a munkadijat, de árulja el: mi a jó ebben a megrendelőnek? Ön előbb elrontja s csak azután javítja meg a készüléket. A mester gőgösen nézett rám: — Látom, nincs túl nagy fantáziája. Na jó, elmagyarázom. Persze, nem lesz újdonság, amit mondok. Mint ön is tudja, sok probléma van a szolgáltató iparral. A lakosság gyakran hetekig hiába várja a szerelőt. Igaz? — Igaz. ■— A készülékek pedig a legváratlanabb időpontokban mondják fel a szolgálatot. Igaz? —- Igaz — válaszolom alázatosan. — Namármost! Amig az ipar nem gyárt tökéletes minőségű termékeket, a fogyasztó tudja, hogy előbb-utóbb elromlik a masinája. Tegyük fel, hogy egy tévékészülék öt perccel egy izgalmas krimi Ígérhette. Aztán a szép özvegyre csak rácsodálkozott a falu, senki nem tudta, hogy ezért nem kellenek a kérők — még akkor sem, amikor már nem volt szép — mert egy, az igazi megcsalta. — Neked lehetett nehezebb — hajtogatta az öreg —, de ha akkor férjhez mész, nekem is könnyebb lett volna. —Bocsássa meg neked az isten — mondta az asszony, és a zsebkendőt ismét csak elővette. — Csak most látom, le se ültettelek. . . — Széket húzott el az asztal mellől, és férfias suta ügyeskedéssel kibontotta az összefogott asztalterítőt. Elővette a mára rendelt, káposztalapin sült kenyeret, s letette az asztalra. Aztán elővette a hordóban sárgult pálinkát is meg a poharakat. — Megbirkózol-e egy korttyal? — kérdezte gyengéden. — Lehet, hogy nem halok meg tőle. .. Az öreg felemelte a poharát és az asszonyéhoz érintette: — Adjon az isten neked sok erőt, egészséget. — Neked is hasonlóan. Az asszony szelt a kenyérből. Már majdnem a szájához emelte, amikor megállt, s szinte bánkódva vette ismét a kést a kezébe — úgy vélte, hogy ez most már az ő dolga —, az öregnek is szelt. Az asztalra hullott morzsákat gondosan összeterelte. Csipegették a kenyeret, beszélgettek. Inni már csak az öreg ivott, és ő sem sokat. Amire min- dent — tehenet, télirevaló tűzifát, lisztet, malacot —, mindent elszántottak-boronáltak, valahá- nyadik szomszédban éppen elrikoltotta magát egy serény kakas. — Le kellene pihenni — mondta az ember. Ahogy ezt kimondta, egyszeribe valami félszeg-nyugtalanság telepedett körükbe. Az ágy már vetve volt, s hogy valamiképpen könnyítsen a dolgon, a villanyt is lekattintotta. előtt romlik el. Katasztrófa! Nem szabad a véletlenre bízni a várható “meghibásodást”. Nem szabad a sors kényekedvére bízni, mikor romlik el az az izé. Én átlag félévenként, a megrendelő felkérésére, elrontom a gépet, garanciával, de aztán ujab fél évig tökéletesen szuperál a szerkezet. — Zseni! Kizárólag ez a jelző illik a mesterre! — hajoltam meg előtte. Felberregett a telefon. A vonal túlsó végén izgatott női hangot hallottam: — Könyörgöm, S. O. S.! Siessen! A mosógépem már hetedik hónapja tökéletesen működik, tehát bármelyik percben baj lehet vele... — Ne nyúljon hozzá, azonnal ott leszek a helyszínen! — kiáltotta a mester, majd autójába vágta magát és elszáguldott elsősegélyt nyújtani... Galambos Szilvester MAI ÁTOK Tarka ruhás asszonyság lép mellém: — Szép fiatalúr! Mutassa a tenyerét! Jósolok magának. — Köszönöm. Szó sem lehet róla — mondom határozottan. Dühösen szórja felém átkait: — Amikor a legjobb műsor megy, akkor romoljon el a televiziója!... Két ember beszélget a vonaton Az egyik: Nem találkoztunk mi már egyszer Makón, az Európa kávéházban? A másik: Én soha sem voltam Makón. Az egyik: Én sem. Akkor úgy látszik két egészen más emberről van szó! ISMÉT KAPHATÓ “LEARN HUNGARIAN” Bánhidi—Jókay—Szabó kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzokkal, képekkel. 530 oldal Ára $4.00 és 20 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 BHHNHNHHii Telefon - AL 4-0397 ___i-
