Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-04 / 23. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 4, 1970. Jövőnk kockázata Irta: Schalk Gyula Az Apolló-13 vállalkozás szerencsés kimenetelű hajótörése nyomán sokat Írtak mostanában az űr­kutatás kockázatairól. Engem azonban mint a ter­mészettudományos ismeretterjesztés művelőjét nem ingatott meg az űrkutatás jövőjébe vetett hi­temben sem a baleset, sem a tudományos kocká­zatvállalásról támadt vita. Aggasztóbbnak és meg- gondolandóbbnak Ítélem ennél, azt az egész em­beriséget érintő kockázatot, amelyet a nyugati vi­lág társadalmi és politikai irányvivői támasztanak előttünk. Mivel meggyőződésem, hogy az egész társadalmat érintő mondanivalója van és lehet a természettudományoknak napjainkban, engedtes­sék meg, hogy ebből a szemszögből térjek vissza a tudományos kockázatvállalástól a földi életünk mindennapjait érintő kockázatokig. • Május elsejét ünnepelt a világ nemrég. A ta­vasznak és az ébredésnek ezt az immár sokévtize­des hagyományokkal rendelkező nemzetközi se­regszemléjét. Ám ezen a május elsején is újabb és újabb katonai megmozdulásokról kaptunk hirt. Az amerikai elnök ezen a május elsején a vietná­mi háborúnak egy újabb földrajzi helyre való ki- terjesztésével ajándékozta meg a békére és meg­nyugvásra vágyó világot. Nincs nap és nincs új­ság, amelynek címoldalán ne kapnának helyet he­lyi háborúk és agressziók hírei. Olyan kockázat- vállalások ezek, amelyek alapjában rengetik meg hitében és nyugalmában a világ emberiségét. Szentgyörgyi Albert a világhírű tudós nemrég megjelent könyvéhez fűzött interjújában úgy fe­jezi ki ezt az aggasztó jelenséget, hogy a nyugat társadalma a halál felé menetel. Intő jel ez. Intő jel a tény, hogy a világ nagy tudósai egyre gyakrabban hallatják hangjukat, hogy megérettnek látják a helyzetet arra, hogy figyelmeztessék a világot és nyilatkozzanak a tár­sadalmi élet e jelenségeiről. Nem nehéz felismer­ni a tudós világ aggodalmának alaposságát. E lap hasábjain már korábban is Írtam arról, hogy soha nem volt annyi mondanivalója a ter­mészettudományoknak a mai társadalom számára, mint éppen napjainkban. Elsősorban azért, mert a tudomány művelői tisztán látják fizikai tartal­mukban is azoknak az enrgiáknak a nagyságát, amelyeket ma szerte a világon gyilkos vasba öl az emberiség. Gyönyörű bolygónk a Föld hatalmas energiakészleteinek jelentős részét halmoztuk már ezidáig is tankokba, ágyukba, fegyverekbe és bőm bákba. A gazdasági értékek óriási többletét kötik le ezek a kiadások. Mindez azok miatt a bűnös kockázatok miatt, amelyek joggal töltik el aggo­dalommal az emberiséget. Jövőnk kockázatai a háborúk, a fegyverek, a nyugtalanság és bizonytalanság. A mostanában gyakorta megfogalmazott kérdésre: merre tart az emberiség; bizonytalan a válasz. Mindaddig bizony­talan, amig a fegyverkezés és háborús aktivitás ezen üteme mellett kitart a világ. Mindaddig a halál felé menetel a földi társadalom. Különösen lesújtó ez a tény, ha meggondoljuk, hogy ugyanakkor a világ nagy része nem részesül azokból a gazdasági javakból sem amikkel ma már rendelkezhet az emberiség. Közhelyként emleget­jük, hogy milliók pusztulnak éhen. Csillagász szemmel nézve egyre gyakrabban ki­sért a kép, amelyben idegen világok lakói érkez­nek a Föld körzetébe és vizsgálat alá veszik ezt a földi társadalmat. Megdöbbentő tapasztalást sze­rezhet egy ilyen kozmikus felmérés a Földről. A jelző, mely egyedül illethetné csak ez lehetne: A Halál Bolygója. Annak a felismerése, hogy a tech­nikai kultúra mai földi szintjén a föld értelmes lénye az ember megállás és szünet nélkül pusztít­ja egymást és földi értékeit minden az embernél magasabb intelligenciával rendelkező lényt elri­asztana a velünk való kapcsolatfelvételtől. Joggal tételezhetné fel az emberi társadalomról, hogy szá­mára veszélyt és halált jelenthet a közelebbi kap­csolatba lépés a Föld lakójával. Vízió? Fantaszti­kus regény? Nem, hanem szomorú valóság. A gyermek oly korban amelyben még a háború fogalmát ismernie sem lenne szabad, már szülei által kezébe adott játék-fegyverekkel játszik. Szó­rakozásunk 90 százaléka bűn, gyilkosság, bűnügy, krimi, háború. Könyveinkből az elmúlt és közeli századok veres háborúinak szereplői lépnek szo­bánkba. Nemzeteink történelme és az emberiség történelme egyetlen összefüggő, megszakítás nél­küli sok évezredre kiterjedő háborúk hatalmas sorozata. Tudásunk, energiánk, felismeréseink leg­javát öljük fegyverkezésbe, háborús védekezése, vagy aktiv háborúkba szerte a Földön. Jövőnk kockázata pedig gyermekeink, unokáink életének és létbiztonságának a kockázata. Ezen a ponton idézem Szentgyörgyi professzort ismét, aki a halál felé menetelő társadalom roppant válságai­ra az ifjúság figyelmét kívánja felhívni és az ifjú­sággal kívánja kicserélni a társadalmi és politikai kockázatvállalók zömmel öreg, idős generációs tár­saságát. A felismerés mélységesen megdöbbentő tanúsága az, hogy apáink és nagyapáink teszik ki végső kockázatnak az életünket. Apák és nagyapák formálják és irányítják ezt a vasba és vérbeöltö­zött társadalmat saját gyermekeiket és unokáikat a végzet lehetősége felé. Egy olyan nemzedék, amelynek a századfordu­lón vagy a század elején szerzett tételes tudomá­nyos ismeretei messze alatta maradnak a mai ifjú nemzedék tételes tudásától. Ezzel a századfordulón szerzett apai és nagyapai műveltséggel sajnálatos ÉRDEKESSÉG HÁZASSÁG INDIÁBAN India lakosságának minden rétegében vitatkoz­nak arról, hogy a házassági korhatárt három év­vel fel akarják emelni. Jelenleg a fiuk 18, a lá­nyok 15 éves korukban házasodhatnak. A korhatár felemelése ellen sok diák tiltakozik azon indoklással, hogy ily módon elterjedne a há­zasság előtti nemi élet szokása. Néhány szülő vi­szont ezt a korhatárt sem tartja elegendőnek ég azt állítja, hogy a 21, illetve a 18 éves fiatal még éretlen a házasságra. A szegény indiaiak azonban — városon és falun egyaránt — úgy vélik, hogy a késői házasság a gazdagok fényűzése. Egy Uj— Delhi-e mosónő, aki két leányát 13 éves korában adta férjhez, kijelentette, hogy képtelen lett vol­na tovább élelmezni őket. A korhatár-felemelés oka az egészségügyi és családtervezési miniszter szerint a rendkívüli ma­gas születési arányszám. Évente 21 millió gyer­mek születik, 8 millió ember hal meg, igy az 530 milliós nép évi szaporodása 13 millió. A miniszter szerint a születési arány 20 százalékkal csökken­ne,ha a lányok csak 20 éves korban mennének férjhez, A törvényes rendelkezések ellenére India egyes vidékein 13 éves lányokat is oltár elé vezetnek, az idősebbeket a szülők már pénzügyi megterhelés­nek érzik, a 20 életév felé haladó teenager lányo­kat pedig egyenesen szerencsétlenségnek tartják. SVÉDORSZÁGBAN Svédországban hamarosan megszüntetik az ed­dig szokásos esketési formát. Azoknak, akik együtt akarnak élni, nem kell sem egyházi, sem polgári esküvőt tartaniuk. Egyszerűen bejelentik együttélési szándékukat a megfelelő hivatalban és máris összeköltözhetnek. Erre a változtatásra a közvélemény sürgetése folytán került sor, amely már jó ideje várja a svéd családjog újrafogalmazását. Klink igazság­ügyminiszter ennek a követelésnek kíván eleget tenni az uj törvényjavaslatával. Az ujjitás iránti érdeklődés nagyon is érthető, mert megszünteti a házasfelek összesített jöve­delmére kirótt, sokszor rendkívül magas adót, amely gyakran arra kényszeritette a házaspáro­kat, hogy névleg elváljanak, de továbbra is közös háztartásban éljenek. A visszaéléseket úgy akar­ták megszüntetni, hogy a nem házas, de együtt élő párokra is ugyanakkor adót róttak ki, mint a házasokra. A házasságkötések száma mégis egyre csökkent, az uj rendelet ugyanis szentesí­teni látszott a párok törvénytelen együttélését. Az újfajta házasságkötési mód nem csak az illetéktől és az eddig szükséges iratok beszerzésé­től menti meg a feleket, hanem a partnerek jogi függetlenségét is megóvja. A gyermeket az uj törvény is éppen úgy védi, mint az eddigi. módon még el sem várható, hogy fizikai tartalma szerint is felmérhessék társadalmunk széles világ- szintű vezetői a veszélyt. Merre tart az emberiség? Gyakori ma ez a kér­dés. A válasz a mai természettudományok állása mellett, a mai műszaki ismeretek mellett, a mai fegyverkezési hajsza mellett, aggasztóan egyértel­mű: a halál felé, ha meg nem gátolja a világ haladó része ezt a fékevesztett hajszát a vas, az acél, az ágyuk és a fegyverek kovácsolására. Feismerni jövőnk kockázatát, ez a feladat. Felis­merni és harcolni az ilyen kockázatok ellen. Meg­gyengül az idegzetünk, egyre szaporodik az idegi bántalmakat szenvedők száma szerte a világon és fizikailag is elernyed a világnak nagy része, ahol élelmezési, orvosi és más anyagi hiányosságokkal kell nap mint nap megküzdeni, ma, a XX. század utolsó harmadában. Ezek a felismerések vezetik egyre gyakrabban a természettudósok egyes képviselőit, hogy lom­bikjaik, rajzasztalaik és fizikai laboratóriumaikból kitekintve, óva intsék az emberiséget a további túlfeszített kockázatvállalásoktól. Nem a tudomá­nyos kockázatok ellen kell harcolni, mert azok elő­revivők és velejárói a kutatásnak és önként vállalt kockázatok. Az Apollo-13 legénységét senki sem kényszeritette űrhajóba. Jövőnk kockázatai azon­ban akaratunk ellenére valók. Ezek érdemelnek ma különös figyelmet. _____________ Villanymacska Csemegézem a hirt, miszerint egy japán cég kitűnő villamos macskát készít. A nemre teljesen közömbös elektromos-cirmos percenként tízszer nyávog, aminek hallattán az egerek nem mernek előbujni rejtekhelyükről. Egy másik hir szerint máris kitalálták a villanymacska “ősi” ellenfelét: a robotkutyát. Ugyanis a magyar Mikrolin Ktsz szakemberei olyan villamos kutyát szerkesztettek, amely éles füttyre előugrik kuckójából és tökéletesített pél­dánya már bizonyára morog vagy vakkant is né­hányat. Ezek után joggal hihető, hogy a közön­ség igényének megfelelően, a közeljövőben faj­tiszta villanymacskákat és konnektorból táplál­kozó kutyákat is gyártani fog az ipar. Sőt! Az is remélheti}, hogy a villamos szikrákat doromboló cicának kieszelik az elektromos egeret, az áramra vicsorgó házőrző ebnek pedig robot­betörőt. Az elmés robotellenfelek bizonyára csak egy esetben békülnek majd meg egymással: áram szünet idején. gr­Hány óra van a Holdon? New Yorkban egy órás és egy csillagász közösen megoldotta azt a nem éppen égető problémát, hogy hány óra van a Holdon? Az Elgin óragyár Helbros Watches osztálya kidolgozott egy karórát, amelyet órák, percek és másodpercek helyett a Hold idő­rendszerének megfelelően osztottak be. Ezt az idő­rendszert Kenneth L. Franklin, a Hayden Plane­tárium alelnöke dolgozta ki. Arra alapította Mr. Franklin az időbeosztást, hogy a Holdon napkeltétől napnyugtáig az idő 29.53 földi napnak felel meg. Ezt a holdbéli idő­szakot “lunation”-nak nevezte el. A lunation-t 30 “lune”-ra osztotta be, mely kb. ugyanannyi idő, mint a Föld 24 órája. A lune-t to­vábbi 24 “lunour”-ra, kb. 1 földi órának megfelelő időre osztotta. Ezen belül még kisebb időszakokat, “centilunour”-okat és “millilunour”-okat is meg­jelölt; ezek a lunour-nak század, ill. ezredrészei. A Helbros órának három mutatója és egy “abla­ka” van, mely megmutatja, “hány lunóra van.” Az órakészitő a rádión szándékszik hirdetni az órá­it és azt is megmondja, hogy abban a percben hány “lunóra van a Holdon.” RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8184. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva

Next

/
Thumbnails
Contents