Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-04 / 23. szám

Thursday, June 4, 1970.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

9-T ▼ ▼ TT"* ▼ ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼■

Átányi Horváth László:

(Budapest)

MEGKÉRIK

TÓTH ETELKA KEZÉT

A hatodikos Tóth Sanyi talán Etelkánál is iz- gatottabban várta a szombat délutánt. Mikor nővére legutóbbi titkos útjáról hazatért, s anyja fülébe súgta, hogy Józsi szombaton megkéri a kezét, Sanyi táncra perdült.

— Hurrá! Férjhez megy az Etelka!

— Szemtelen — mondta a nővére. — Ha kérek tőled valamit, bezzeg nem ilyen jó a füled.

A mama épp a tűzhelynél szorgoskodott, egy pillanatra megszéditette a hir, szemét elfutotta a könny.

— Istenkém! A Józsi! — Majd a hirtelen meghökkenés hangján folytatta: Te, Etusom, melyik Józsi ? ,

— Hát a Fitos Józsi!

Az igen! — könnyebbült meg Tóth Sándorné, mivel Etelka körül többféle Józsi is forgolódott.

Szombat délután Sanyi nagy gonddal fényesi- tette a cipőjét.

— Elkészültél már? — érdeklődött lázasan Etelka.

— Tőlem jöhet a Józsi! — hetykélkedett Sanyi.

— No, akkor indulj, mert elkésel.

— Honnan?

—Hát a moziból!

— Ma nem megyek moziba — fölényeskedett Sanyi.

— Itt a jegyed. Igyekezz!

Sanyi majd sírva fakadt elkeseredésében, s csak az Apuval való fenyegetésre adta be a derekát.

— Legalább a cimét mondd meg!

— Sellő a pecsétgyűrűn. Nagyon izgalmas film.

— Fuj! Nem szégyenled magad. Hiszen az kétrészes! — Sanyi szemébe könny szökött, majd méltatlankodva tiltakozott.

— Csak az első sorba tudtál venni!

— Az csak 4 forint volt, Sanyikám! Tudod, most nagyon kell takarékoskodni, sokba kerül egy esküvő.

Sanyi fügét mutatott.

— Azt hiszed, kitoltál velem — mondta a tekintete — hallottam, nagyon klassz az a film.

Józsi érkeztekor már tiszta volt a levegő. Etelka háziasságával tüntetett. Az anyja főzte, sütötte finomságokat nagy sejtelmesen tálalta fel. Mintha azt mondta volna magában: lásd, mindebben majd részed lesz. S hozzágondolta: ha anyá- jnék meghívnak ebédre.

Az első pohár bor fesztelenné tette őket. Etelka néha csippentett a szemével Józsi felé. Biztatni kellett a fiút, amilyen mamlasz, még nem mer előhozakodni s szégyenben marad a család előtt. Néhány pohár bor, a csippentés, meg Etelka többszöri erélyes rúgása az asztal alatt, tényleg bátorságot öntött a fiúba. Már éppen nagy krá- kogásba kezdett, mikor csöngettek odakint. Etelka kelletlenkedett ki az ajtóhoz. Sanyi volt a váratlan látogató. Sanyi minden esetleges tiltást megelőzve, berontott a szobába, szemérmetlenül szem ügyre vette a kérőt, s kezet nyújtott.

HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT,

j szíveskedjen azt rendezni az alábbi sorok ki- I

I töltésével, hogy biztosítsuk lapunk rendszeres I

megjelenését

■

. Megújításra: $............................................... I

I

| Kalendáriumra: $..................................... . |

I Név: ................................................................. !

! r.m. 1

! Város:..................................Állam:................ I

I

| Zip Code:

. I

I AMERIKAI MAGYAR SZÓ

'“IO East 16th Street, New York, N.Y. 10003 |

J

— Tóth Sándor.

Etelka igyekezett jó képet vágni a dologhoz. Illően elcsodálkozott Sanyi érkeztén. Kedvességbe csomagolta majd kirobbanó dühét.

— Hát te, Sanyikám? Hisz moziba indultál?

— Igen. Csak azt mondtad, most minden fillér számit. Hát eladtam a mozijegyet. Itt a négy forint. Tedd el! Jó lesz majd az esküvőre.

BŰNRE CSÁBÍTOTTA

A MALACOT

Egy Pest megyei falucskából munkára jelentkezett Tégla Elek, a Budapesti Gépgyárban. Kapott egy söprűt, lapátot s néhány hónapig vígan talicskázta a gépek között a fémforgácsot. Nyár derekát mutatta a naptár, de Tégla Elek már a közelitő télre gondolt. A vállalati hitelutalványra kiváltotta a téli tüzelőt. Ahogy munkaruháján szaporodtak az olajfoltok, egyre egészségtelenebb nek érezte a gyár levegőjét, terhesebbnek a mindennapi utazgatást. Csak akkor volt boldog, ha kiülhetett otthon az eperfa alá, vagy ha virgonc malackáját kukoricáztatta.

Gondolt egyet, s búcsút mondott a gyárnak,

hátrahagyva 1,600 forint adósságot. Messzire esik a falutól a gyár, azt hitte, tartozása feledésbe merül, nem találnak rá. A biztonság kedvéért, hogy ne vonhassák le a tartozását uj munkahelyén, nem is helyezkedett el egy ideig. A fizetési felszólításokra nem válaszolt, bár a papírokat célszerűségi okokból megőrizte.

Nagy meglepetésére beállított egy nap a végrehajtó. Más értéket nem találván, lefoglalta a malackát s a tiz mázsa kukoricát. Ravasz ember volt Tégla Elek, tudta, a lefoglalt dolgokhoz nyúlni nem szabad, ez zárfeltörésnek minősül, még akkor is, ha malacról van szó. Bűnhődjön a koca, gondolta, én mosom a kezeimet, s felbujtatta a malacot, hogy egye meg a kukoricát. Szegény állat persze nem is sejtette, miközben vígan ropogtatta a kukoricát, hogy törvénytelen dolgot követ el. De Tégla Elek sem tudta, hogy cselekedete, mármint a bűnre bujtás, szintén bűnös dolog, ő nyugodtan elfogyasztotta a kukoricától kigöm- bölyödött vétkes malacot, s mire újból megjelent a végrehajtó, már egy kis kostoló sem jutott neki.

Az ügy mégis szerencsésen végződött. Tégla Eleket megrótták felbujtásért, s mert időközben, megkezdte áldásos tevékenységét a helyi termelőszövetkezetben, a Budapesti Gépgyár végre megkapta az 1,600 forintot.

HUMOR

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a

/

A tintizmustól a nyalizmusig

— Ha egy héten belül nem jelentkezik egy uj izmussal — fenyegette Arthur Jougory, a párizsi Kék Pacni képcsarnok tulajdonosa Anatole Tova-Lohole-t, a világhírű avantgard-festőt — nem újítom meg a szerződést.

Az ötvenesztendős Tova-Lohole kétségbe volt esve. Élete, pályája, kenyere, betevő falatja a könyörtelen kizsákmányolótói függött. Arthur Jougory nem ismert sem embert, se istent, se családot, se barátot, neki csak a pénz számított. Anatole már több évtizede a rabja volt: még húszéves korában tiz évre szóló rendszeresen megújított szerződések keretében adta el magát a kíméletlen Harpagonnak, azzal a feltétellel, hogy ha minden ujitó müvét a képkereskedő aknázhatja ki, bizonyos tisztes összegű havi apanázst kap tőle. Nagyon hosszú ideig nem volt baj: Anatole Tova-Lohole egymás után kreálta az uj piktor-módszereket, amelyek feltűnő, sőt már-már forradalmi sikereket biztosítottak neki, de főleg persze Jougorynak, bősz kizsákmányoló jának.

TINTIZMUS

Anatole egyik leghíresebb ujitó irányzata a tintizmus volt, amelynek lényege (mint azt a jobb művészettörténeti lexikonok említik) abból állt, hogy Anatole teleszivta a töltőtollát, majd a fehér vászonra fröcskölte egész tartalmát. Különösen annak a — kissé merész képzettársítással — Szentivánéji álom-nak lett nagy sikere, melyen egy központi foltmag körül repdeső-libegő tündérfátyol-foltok voltak láthatók.

TALPIZMUS

Persze, a divat törvényei könyörtelenek, és Mode istennő malmai sebesen őrölnek. Az egy évig virágzó tintista tevékenység után Tova- Lohole-nak, aki ekkor már eléggé ismert piktor volt, uj ötletet kellett kiagyalnia. Ebből lett a talpizmus. Erről az Esztétikai Kislexikon igy nyilatkozik: “Talpizmus: a francia, később pedig az amerikai és az ausztráliai avantgárd körében virágzó uj festészeti irányzat, amelyet a párizsi Anatole Tova-Lohole (szül. 1910) alapított, és amelynek az a lényege, hogy a művész festékes lavórba mártja mezítelen talpát, s aztán, miután egy átmeneti edénybe lecsepegtette róla a fölös folyadékot, a fehér vászonra tapos vele. A talpnyom művészi körvonalai nagyon érdekes és értékes absztrakt ábrákat alkotnak a vásznon.”

LÁBBELIZMUS

Persze, ez sem tartott soká. Tova-Lohole először egy újabb változattal kísérletezett, amelyet elnevezett lábbelizmusnak: immár nem a talpát, hanem a recés gumicipőjét, kalocsniját és egyéb lábbelijét mártotta festékbe, s ezt nyomta a fehér lapra, illetve vászonra. Ez esetben azonban a kép nem volt eléggé vátozatos, kissé egysíkú, sőt már-már unalmas volt, hiszen a lábbeli szigorú szabványokhoz alkalmazkodó iparcikk, mig az emberi talp lenyomata, akár az ujjlenyomat, végtelen variációkat rejt magában.

TEXTILIZMUS ÉS PLAKÁTIZMUS

A lábbelista törekvések csakhamar megfeneklettek. Anatole ekkor kitágította működésének a területét, egy időre abbahagyta a szigorúan vett pikturát, és merészebb műfajokhoz fordult, amelyeknek az alapja a collage, a vászonra való ragasztás. Először a textilizmust eszete ki: színes rongyokat ragasztott a vászonra. Mikor ez a divat is elmúlt. Jougory ur biztatására kiagyalta a plakátizmust, amelyet elég hosszú ideig kultivált azon egyszerű oknál fogva, hogy ez volt a legköltségmentesebb művészi tevékenysége: a nyers anyag semmibe sem került, mert az utcákon csatangolva a különféle színes pákátokból le-letépett egy darabkát, otthon “montirozta” őket, vagyis felragasztotta a falragaszfoszlányokat egy rajzlapra. vagy — ha takarékoskodni akart — egy ujságlapra, s máris megszületett a plakátista kép. A plakátizmusról egyébként nemcsak a lexikonok emlékeznek meg: Alain Toudaléquoche doktori disszertációt is irt róla: Újszerű plakáfc- müvészeti törekvések a XX. században cimmeL

NYALIZMUS

Egyszer, amikor Anatoleék éppen spagettit ebédeltek, a szülők olaszosan, sajttal és paradicsommártással, a gyerek pedig kakaóval, Patrick nak — aki már ötéves volt — annyira ízlett az étel, hogy a végén felemelte a tányért, és miután már magát a tésztát jóízűen elfogyasztotta, a vajas-kakaós lét kezdte nyalni a tányérból. Eme tevékenysége közben, amikor még aránylag elég sok lé volt az edényben, egy pillanatra megpihent, ismét letette a tányért az asztalra és megszólalt :

— Nézd apu, kétpupu teve!

Anatole a tányérra pillantott, s valóban: a pákosztos kisfiú nyelve nyomán kialakult véletlen) alakzat körvonalai, némi jóakarattal, kétpupu tevére hasonlítottak. Tova-Lohole azonnal kikapta a tányért a sírva toporzékoló Patrick kezéből, beloholt a műtermébe... és megszületett a nyal- izmus... amely még ma is virágzik.

Bajomi Lázár Endre

BÖLCSESSÉG

A filozófiaelőadáson a tanár kijelenti:

—Az az ember aki enged, ha nincs igaza: bölcs. Az az ember, aki nem enged, amikor igaza van.

— Nős — jegyezte meg az egyik hallgató.