Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 3. szám
Thursday, January 15, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Utálat fog el, szemlélve a hadifoglyok hozzátartozóival űzött csúf játékot. Miután öt év óta az amerikai sajtó és televízió állandóan beszámolt, hogyan kínozzák és gyilkolják Délen az északi hadsereg és a Felszabadító Front foglyul ejtett katonáit, valamint a velük együttműködéssel gyanúsítottakat, az U.S. kormány hipokrita módon felhívta Hanoit, tartsa be a genfi egyezményt, amely megszabja, hogyan kell bánni a hadifoglyokkal. Semmi bizonyíték nincs, hogy Északon rosszul bánnak velük — bár Hanoi nem tekinti őket hadifoglyoknak, mivel az U.S. alkotmányellenesen és hadüzenet nélkül tört rá országukra. Egy-két kétes vallomás volt, hogy rosszul bántak volna velük, de e gyanús kivételektől eltekintve, minden visszatért fogoly és minden külföldi látogató arról számolt be, hogy Hanoi és az NLF jól bánik a foglyokkal. De miért nem közölte Hanoi az elfogottak nevét? Őszerintük e kérdés nem választható külön az egész háborútól. Fejezzék ezt be — akkor önmagától megoldódik. De van mögötte súlyosabb meg- okolás is: amerikai és semleges bizottságok Saigonban megállapították, hogy több tízezer északi és NLF foglyot, valamint együttműködéssel gyanúsított civil férfiakat, nőket és gyermekeket úgy sanyargatnak és kínoznak, hogy nagyrészük beteg lett, megrokkant és sokan elpusztultak. Erről az U.S. és Saigon kormánya nem beszél, a vádakra nem válaszol, mintha nem tudná, hogy Hanoi hallgatása és a déli borzalmak összefüggnek. Ezzel szemben Washington propaganda-hadjáratot indított, hogy vietnami népirtó politikájáról a közfigyelmet elterelje és ennek keretében egy hirtelen meggazdagodott texasi spekuláns nagyszámú nőt szállított, gyermekeikkel — kikről feltehető, hogy férjük, illetve apjuk fogságban van — Párizsba, hogy ott Észak-Vietnam megbizottai- tól róluk felvilágosítást kapjanak. A diplomaták nem tarthattak tömegfogadást, de egy kisszámú küldöttségnek kifejtették kormányuk álláspontját, ami ez egyszerű nőket nem érdekelte, nem is értették és a “színesek” iránt érzett primitiv megvetésüktől hajtva közbekiáltottak és öklüket rázták a diplomatákra. Mikor ez az akció meghiúsult, a milliárdos minden feltételezett fogoly számára karácsonyi csomagokat kívánt Hanoiba szállítani, de Hanoi és Moszkva nem engedélyezte a repülőgépek leszállását. Hanoi közölte, hogy a csomagok küldése szabályozva van, propaganda-akciót azonban nem támogat. Az egészet nem tekintette diplomáciai ügynek, ezért nem okolta meg bővebben magatartását; igy ez alkalommal nem említette, hogy ha az amerikaiak fontosnak tartják a jó táplálkozást, nem kellett volna Észak- és Délvietnam földjének, mezőgazdaságának és gátjainak jórészét elpusztitaniok, azzal a kifejezett céllal, hogy a népet kiéheztessék. Kitűnt persze, hogy az illetékesek nem is kívánták komolyan a foglyok listáját, az egésznek csak propaganda volt a célja. Mert időközben a pacifista "Women's Strike for Peace" két küldötte. Cora Weiss és Madeline Duckless Hanoiban megkapta 132 hadifogoly névlistáját.És ime: az amerikai sajtó, amely oly szenvedéllyel követelte a feleségek és gyermekek, szülők megnyugtatását, erről a nagy eredményről elfeledkezett Írni. 2—3 kisbetűs sorban irt róla csak, nehogy aláhúzza a nagyszerül békeharcos nők nagy szolgálatát, hogy 132 amerikai családot megnyugtattak. Csak a Daily World közölte dec. 30. számának egy teljes oldalán a listát, a New York Times, amelynek mottója: "all the news that's fit to print" most hallgatott. Hiszen csak nem fog a békeharc eredményéről írni! A kormánynak sem volt egy szava a dologhoz, csak tovább kiabált, miért nem közli Hanoi a neveket! Ami pedig Mr. Perot milliárdost illeti, ő szerényen azt mondta, nem ért a politikához, csak emberbaráti tevékenységet akar kifejteni. Mintha elfelejtette volna, hogy millió dolláros ordító betűs hirdetéseket adott fel az ország lapjaiban Nixon, háborújának támogatására, felhívta a lakosságot, árasszák el az elnököt levelekkel és táviratokkal, amelyek támogatásukról biztosítják őt. Az ilyen emberek előtt a foglyok, a feleségek, a gyermekek csak kuglibábok, akiknek kétségtelen aggodalmát is a maguk politikai céljainak szolgálatába állítják. M. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS?SSS»Í*SSSSS KI ÁLL A LEGNAGYOBB TISZTELETBEN? Közel félévszázada olvasom az amerikai lapokat. Minden nap legalább egyet, de legtöbbször kettőt, vagy annál is többet. Viharedzett lettem az amerikai lapok e sok ezer példányának olvasása közben, mert időközönként a lehetetlennél is lehetetlenebb “híreket” tálalták fel a kiszolgáltatott olvasóknak. Eszembe jut pl., hogy a finn—szovjet háborúban arról írtak, miként fogott körül két finn katona egy szovjet századot s hogyan vitt minden csatát győzelemre a finn hadsereg, hogy azután — természetesen — elveszítse a háborút. Az utolsó négy esztendőben olvashattuk, miként ölünk meg 50 ellenséges katonát minden amerikaiért Vietnamban. No de nem erről akarok beszélni ezúttal. Hanem arról, hogy kit tart az amerikai nép a legnagyobb tiszteletben. A Gallup Közvéleménykutató Intézet — az ország egyik legnagyobb tekintélynek örvendő ilyen vállalata — ugyanis kivizsgálta az amerikai nép agyát és azt találta, hogy — és most kedves olvasó, jól fogózkodj meg, nehogy elájuljál — a legnagyobb tiszteletben álló egyének között Amerikában Richard M. Nixon áll az első helyen és Spiro Agnew alelnök a harmadik helyen. Úgy véljük, érdemes volna elemezni, hogyan jutottak a közvéleménykutatók erre a megállapításra. Érdemes azért is, mert ugyanezen kutató intézet a választások előtt közzé szokta tenni, melyik jelöltnek van a legnagyobb esélye a megválasztásra és ezzel befolyásolja a szavazókat. Hányán szavaztak? Az Egyesült Államok lakosainak száma meghaladja a 200 müliót. Ebből a számból a Gallup Közvéleménykutató Intézet 1,511 polgár véleményét kutatta. A Gallup vállalat jelentéséből nem tudjuk meg, milyen társadalmi rétegekbe tartoznak azok, akiket meginterjoultak. Minden bizonnyal a kutatók nem mentek el New York Harlem, Bedford—Stuyvesant, vagy Lower East Side negyedeibe. Úgy véljük, számon kívül hagyták az ország 7 millió egyetemi hallgatóját is. A közvéleménykutatóknak sikerült elkerülniük — persze csak úgy véletlenül — azokat a milliókat is, akik ellenzik Nixon bel- és külpolitikáját — és ezért nem tartják őt tiszteletben. A húszmillió fekete nép nagy része sincs a legjobb viszonyban Nixon elnökkel s kétkedünk, hogy a megkérdezettek 10 százaléka a feketék sorából került-e ki? Mit mondanak a számok? Minden megkérdezettnek két szavazata volt: az első és második választás. A 3,022 szavazat 63 személy között oszlott meg. E szavazatból Nixon 347 szavazattal érte el az első' helyet. A megkérdezett 1,511 személy közül 1,164 nem őt választotta, de mégis ő került az első helyre, természetesen csupán azért, mert az egész közvéleménykutatás szélhámoskodás utján volt előkészítve (rigged). Ha nem 63, hanem csak 20 személy nevét tették volna a listi 'a, akkor az eredmény minden bizonnyal más lett 'mlna. Nem kétséges, hogy sokan vannak, akik .iyen közvéleménykutatáskor azok nevét helyezik elsőbbségbe akik politikai sikereket arattak. De még ez sem enged arra következtetni, hogy Nixont tartja az amerikai nép többsége a legnagyobb tiszteletben. Még pedig azért, mert egyre többen vannak, akik azokat a politikusokat tartják tiszteletben, akik nem a két nagy párt “füstös szobáiban” gyülésező manipulátorok bábfiguráiként szerepelnek, hanem akik a két párton belül álló és párton kívüli haladó polgárok szavazatával kerülnek tisztségükbe. Példa erre a múlt év novemberi választás New Yorkban. Nem tudjuk, ki fizette a számlát a Gallup Intézet munkájáért, de nem volnánk meglepve, ha a Nixont támogató monopolistákhoz vezetnének a szálak. Mert ilyen eredményt elérni csak megrendelésre lehet. .... g ... e Aki társadalombiztosítási nyugdíjért jelentkezik, az vigye magával a társadalombiztosítási kártyáját és a legutolsó W-2 adófizetési nyilatkozatát. Aki saját üzletének alkalmazottja, az vigye magával a legutolsó jövedelmi adóbevallást. A születési bizo- nyitványt is vigye el, vagy ha az nincs, valami más igazolványt, amivel életkorát tudja bizonyítani. Ha a feleség is ugyanakkor jelentkezik a férje után járó nyugdíjért, a többieken kívül a házasság- levelet is magával kell vinnie. Ha a nyugdíjas elköltözik, minél előbb értesítse erről az illetékes hivatalt. Ha 15-e előtt küldi el az értesítést, a következő csekket a következő hónap harmadikén már valószínűleg az uj címre küldik. A “német kanyaró”, vagyis “rubella” ellenszeréül uj oltóanyagot hagyott helyben az U.S. Public Health Service múlt év júniusában. Az oltószer több mint 95 százaléknyira hatásos és azt ajánlják, hogy minden gyermeket oltsanak be vele, tekintet nélkül arra, hogy volt-e már ez a betegsége, vagy sem. Ezt azért ajánlják, mert a kis gyermekek a legfőbb hordozói a rubellának. Egy másik ok — és ez a legfőbb érv —, hogy miért nem ajánlják ezt az oltószert a szülőkorban, lévő nőknek — a szakértők nem tudják, hogy az oltószernek nem lenne-e ugyanolyan hatása a meg nem született gyermekre, mint maga a betegség? Ha egy szülőkorban levő nő kívánja ezzel az oltószerrel beoltatni magát, az orvosának nagy elővigyázatossággal kell eljárnia. Először vérpróbával kell az immunitást megállapítani, utána terhességi próbát kell venni. Ha a nő terhes, akkor természetesen a védőoltást nem adhatják. Tudott dolog ugyanis, hogy ha egy nő a terhesség kezdeti szakaszában rubellát kap, az rendkívül súlyos elváltozásokat okoz és végzetes lehet a megszületendő gyermekre. Elítéltek házjavitási csalókat A Rhode Island-i felsőbb bíróság határozatban, megtiltotta a State Wide Home Improvement Co. Providence-i cégnek, hogy drága és szükségtelen házjavitásokra próbáljon vevőket rábeszélni. A tilalom megszegése 1,000 dollár büntetéssel jár A bíróság úgy találta, hogy a State Wide egyik alkalmazottja épület-inspektornak tüntette fel magát. Egy háztulajdonost azzal csapott be, hogy azt állította, az épület alapjait összeomlás fenyegeti. Költséges javítási szerződés aláírására beszélte rá. Egy másik alkalommal egy nyugalmazott tanítónőnek a vállalat képviselője azt mondta, hogy fűtőberendezése teljes újjáépítésre szorul és uj olaj- fütőt kell vennie. Mindkét esetben teljes valótlanságokat állítottak. A helyi újsághírek szerint a cég 2,000 dollárt csalt ki javítások címén a tanítónőből. Ráadásul az újonnan beszerelt olajfütő hibás volt és tüzet okozott a házban. A Rhode Island-i törvény, mint a legtöbb ilyen, nem szab meg kártérítést az áldozatoknak. Ezek csak bírósági eljárással próbálhatják a költségeket visszakapni, de az ilyesmi költséges. New York, N. Y. — A 400,000 teherautó sofőr szakszervezete a következő három esztendő alatt 75 százalékos béremelést óhajt elérni. A munkások szerződése március 31-én jár le. Oltóanyag a rubella ellen
