Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 3. szám

4

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, January 15, 1970.

I HÍREK AZ U. S.-B6L I

Edénkért. — Az U.S. legtermékenyebb vidéke a kaliforniai San Joaquin völgy. 200 család várt itt, sokan 6 óra hosszat a karácsonyi lakomára, hosszú küzdelem után, mert a hatóság szerint nem volt rá szükség. Most kaptak konzervhust, lisztet, mazsolát, mogyoró-vajat, tojás- és tejport.

Karácsonyi virrasztás. — 500 halálraitélt várja az U.S. börtöneiben, mi lesz vele. A bíróságok dicséretére: 1967 óta nem volt kivégzés.

Paranoia — írja a londoni New Statesman —, hogy az U.S. igazságügyminisztériumát megtöltötték a legvadabb kommunista-vadászokkal, Gold- water híveivel, Mr. Kleindienst-tel, aki újra meg akarja nyitni a koncentrációs táborokat; hogy az erőszak okait vizsgáló elnöki bizottság jelentéséből fontos részeket kihagytak s hogy a haladó politikusoknak a McCarthyzmus feléledésétől kell félniök.

Szolidaritás. — A szeretet ünnepének éjjelén kigyulladt egy buffaloi ház. Egy diák látta a tüzet, kétségbeesetten próbálta a szomszédokat segítségre bírni, az autókat megállítani — de ezek át akartak gázolni rajta. Közben egy temetési vállalkozó és három unokája bennégtek. New Jerseyben leégett egy katonai barakkból átalakított viskó, melyet már lakhatatlannak nyilvánítottak. Egy anya és 9 gyermeke közül 5 bennégett. Előzőleg panaszkodott, hogy nem tud fűteni; egy keroszén-készü- léket kapott s ez felrobbant.

Ujjlenyomat. — Sok országban megbélyegzőnek tartják büntetlen emberekről ujjlenyomatot venni — de az U.S.-ban ez általános, bevándorlókkal, tőzsdei alkalmazottakkal, stb. szemben. Most egy arizonai városkában kötelezni akarják a tanítókat, vessék alá magukat az eljárásnak, másképpen nem alkalmazzák őket; ismerni akarják múltjukat, nem követtek-e el valaha bűnt?

Nem alkalmas könyvtárosnak. — Virginia egy kisvárosa ellen milliós pert indított egy fiatal könyvtáros, akit kidobtak, mert ellenezte, hogy az iskolákban naponta hitoktatás legyen. Azt is felrótták neki, hogy pullóverben és sportnadrágban dolgozott.

Történészek lázadása. — Tudósok és Írók követelésére Kennedy elnök annak idején elrendelte, hogy gyorsítsák meg a hivatalos akták “deklasszi- fikálását” (titkosságuk megszüntetését), hogy tanulmányozni lehessen azokat. De a hivatalok a rendeletet nem tartották be és most a történészek kongresszusán újra szóvá teszik, hogy a titkolódzás meghamisítja a történetírást.

Nem nyugszanak a bírák. — A szubverziót le- küzdő hivatal tagjainak fizetése 30,000 dollár, de a bíróság nehezíti munkájukat. Kimondta, hogy a Mitchell “igazság”ügy miniszter által hozzájuk küldött kommunista-ügyekben nem járhatnak el, mert ha valaki kommunista, de semmi büntetendőt nem követett el, nincs joguk őt kihallgatni.

Fejlesztik a közoktatást. — Az RCA rádió-elektromos vállalat és a Westinghouse cég tudósokat nevel és programokat ad főiskoláknak. A Litton konglomerátum főiskolát alapit, a Minnie Pearl baromfo-tenyészde szerződtette Kentucky volt kormányzóját egy gyermekkert-nagyvállalat vezetésére.

Taxit hivott. — Godfrey Cambridge, ismert néger színész a Central Park West-en taxiba akart szállni, de a faji öntudattal telt sofőr úgy felháborodott, hogy egy fekete ilyesmire merészkedett, hogy rácsapta az ajtót Cambridge karjára és 10 blokkon át magával hurcolta. Végül más autók keresztbe álltak az utón és a megsebesült színészt kiszabadították.

Mr. Itkin vállalkozó és hivatalos besúgó, aki befolyásos egyének panamáit segített leleplezni, családjával együtt egy katonai támaszponton őrizet alatt van, hogy esetleges merényletek ellen védve legyen. Hét szövetségi marsall vigyáz rájuk. Különösen büszke arra, hogy Morse szenátor egy bikát nevezett el róla.

Amerika: álom és valóság

(Idézetek a hires angol iró, J. B. Priestley cikkéből, New Statesman, 1969 dec. 12.)

A harmincas években a Középnyugat egy kisvárosán döcögött át a vonatom. Kinéztem a kövezetlen utcákra, a faházakra, az egész sivár helyre, hálát adtam, hogy nem kell egy éjjelt itt töltenem. Kezemben volt a népszerű magazin, melyben egy ismert iró elmondta, hogy még nem volt a világon ilyen általános jólét, ennyi kényelem, ilyen bájos élet. A hasonló nagyságú európai városokra gondoltam és tudtam, hogy amit olvasok, az non- sens (képtelenség.)

De sok ilyen helyi újságot láttam, mind úgy kezelte az olvasókat, mintha spenót-főzelék lett volna, amire vajat kell önteni. Sehol kritika, ngm is volt kétséges, hogy olvasóik a világ legbölcsebb, legbarátibb népe; holtra hízelegték az értelmüket.

Majd a háborús években öntudatos és önimádó teutonszerü nacionalizmus uralkodott el mindenütt. A rádiókban a jó amerikai fiuk jó amerikai lányokkal találkoztak jó amerikai utcákon. A “silent majority” minden öndicséretet benyelt, a háborús filmeket is, ahol egy pár amerikai minden fronton mindig győzött. Születésüktől kezdve tanulták, hogy milyen szerencsések a felsőbbrendü néphez tartozni — hát katonáik is csak a legjobbak lehettek a világon.

De nem vagyok Amerika-ellenes, csak sajnálom azokat, akik nem vérengzőek, hanem megvannak döbbenve és el vannak keseredve. Akik tapogatózva keresik az utat a hosszú veszélyes álomból; hogy ők a leggazdagabbak, leghatalmasabbak, leg- bölcsebbek, legfinomabbak, legtisztábbak, példát adnak az emberiségnek.

Ez zavarba ejt minket, akiknek a hazafiasság (Samuel Johnson szerint “a betyárok utolsó menedéke”) ésszerűtlen és csupán ösztönös. Mi éppúgy nem beszélünk róla, mint arról, hogy szeretjük gyermekeinket. (A gangszter-gyilkosok szoktak szüleik szeretetére hivatkozni.) Mi nem tisztelgünk kötelességből a zászlónak, nem hallgatjuk a királynőt, hogy milyen boldogok vagyunk... De a valóságot nem lehet már leplezni és az amerikai közönség háromféleképp reagál rá. Középen az apatikus tv-nézők, akik mindig tudták, hogy a nagy halak megeszik a kicsiket és az embereknek magukkal kell törődniök. De egy nagyszájú demagóg, mint Huey Long vagy George Wallace köny- nyen kirázhatja őket demokrata köntösükből.

Balról vannak a fiatalok, akik rájöttek, hogy csupa hazugságra tanították őket s hogy azt tanítóik maguk sem hitték el; hogy “az American way of life” svindli, a hencegés önámitás, az U.S. nem taníthat más népeket, legfeljebb veszélyes és gyanús technológiára. De lázongásuk veszélyes lehet, ha azt, ami az U.S.-ban a szólásszabadságból maradt, segítenek lerombolni. Mert ők már nem hisznek a szólásszabadságban, ami itt nem vezetett semmi jóra.

Jobbról van a hatalmas kisebbség, amely ugyan nem hitt a maga jelszavaiban, de olyan légkört teremtett, amelyben az istenfélő amerikaiakat a vörös veszély, hosszuhaju intellektuelek, akiket abszurd módon fajtalan eunuchoknak csúfoltak, áruló tojásfejüek (eggheads), felforgató újságírók és rádiósok fenyegettek és mindenki, aki nem állt állandóan haptákban az “Old Gloryt” dicsőíteni.

Ez a lelkiállapot lehetetlenné tesz minden érett integrálást és hirtelen haragot kelt, ugyanakkor merev bambaságba hajtja az embereket. Okos fiatalakból hájfejü felnőtteket csinál, az érzékenyeket és neurotikusokat pedig megbolonditja, hogy

olyan akciókba kapjanak, amelyek az egész világra veszélyesek. És sokakat hasonlóvá tesz a komputerekhez, emberi érzés nélküli robotokhoz. Megtagadják a realitást, egyoldalúak, egyben buták, vakbuzgók és fellobbanók: lényegben magukat büntetik s ezért mindenki mást is büntetni akarnak.

Egy nagy ország igy szétszaggatja magát és még több düh, erőszak, szégyen és szomorúság vár reá, — mélyen sajnálom őket. Pedig itt nem is hivatkoztam a vietnami háborúra, a polgárjogokra, a gettókra, a vagyoni ellentétekre, az elmebeteg különcködésekre, mint a holdutazások, a mám* mutvállalatokra és az elszabadult reklámra. Csak ráemlékeztem 30 év előtti utamra — és néztem, hová vitt az. Nézzék meg az olvasók is.

(Közli: R.)

TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS

KÉRDÉS: Megkaphatja-e egy nő a saját keresete után járó társadalombiztosítási nyugdijat s ugyanakkor a férje után járó nyugdijat is?

FELELET: Mindkettőt nem kaphatja, csak az egyiket, vagy a másikat. Minden esetben azt a nyugdijat kapja, amelyik nagyobb összeget tesz ki.

KÉRDÉS: Van-e sok előnye a dolgozó feleségnek a társadalombiztosítási jogosultság megszerzésében?

FELELET: A dolgozó feleségnek nem kell megvárnia, mig a férje nyugalomba megy, hogy javadalmazást kaphasson. Már 62 éves korában nyugdíjba mehet, tekintet nélkül arra, hogy férje kap-e nyugdijat, vagy sem. A férje után nyugdíjazott, asszony nem kaphat nyugdijat mindaddig, mig a férj nyugdíjba nem megy. Azonkívül, a saját munkája után nyugdíj-jogosult asszony abban az esetben is megkapja a nyugdiját, ha a férje részidőben vagy teljes időben ismét munkába áll. A férj után járó nyugdíjból viszont levonnak, vagy teljesen megszüntetik, aszerint, hogy a férj mennyit keres és hogyan dolgozik. A dolgozó feleség, az öregkori nyugdíjon kívül saját magának és családjának is értékes biztosítást szerez arra az esetre, ha munkaképtelen lesz, vagy ha esetleg elhal. Ha a dolgozó anya meghal, gyermekei jogosultak havi javadalmazásra 18 éves korukig, a nem házas tanulók 22 éves korukig. Munkaképtelenségi nyugdijat is kaphat a dolgozó nő és eltartott családtagjai. Az elhalálozási és munkaképtelenségi nyugdijat akkor is fizetik, ha a férj és apa velük lakik és hozzájárul a család eltartásához.

KÉRDÉS: Nagyon sokat szenvedek izületi gyulladásban. Mi történik, ha nem vagyok képes személyesen jelentkezni a társadalombiztosítási hivatalban?

FELELET: írjon vagy telefonáljon a társadalom- biztositási hivatalnak és kérje, hogy egy hivatalos megbízottat küldjenek ki a lakására, vagy esetleg a kórházba. Ezt megteszik annak, aki személyesen, nem képes megjelenni.

Sztrájkolnak a tanítók Gary-ben

GARY, Ind. — A város általános iskoláiban alkalmazott 2,200 tanító sztrájkba lépett. Évi 1,000 dollár béremelést követelnek. A tanítók jelen fizetése 7—13,271 dollár közt van. A Közoktatási Bizottság 1,000 dollár fizetés javítást Ígért 1971 januárjában — azzal a feltétellel, ha lesz erre pénz. A tanítók elvetették ezt a “nesze semmi, fogd meg jól” ajánlatot.

Születés-szabályozás. — New York középiskoláiban az 1961—62. tanévben 1306 terhes lányról jelentettek, 1968—69-ben 2,487-ről. Ennyi az ismert eset.

Jelentkezzünk csikóért. — A Nemzeti Földrajzi Társaság szerint 1977-ben már nem lehet autóval járni a városokban, sem az U.S.ban, sem más világrészekben. Már ma is, egy taxi nem halad gyorsabban New Yorkban, mint 50 év előtt a “horse and buggy”. Londonban aránylag kevesebb a kocsi, mégis 126 mérföldre csigasorban állanak az. autók.

Hűség a zászlóhoz. — A brooklyni tanulóknak el kell hagyniok az osztályt, ha nem hajlandók naponta elszavalni a hűségnyilatkozatot a nemzeti lobogóhoz. Egy 12 éves leány fellebbezett ez ellen, és a biró igazat adott neki: lelkiismerete ellenére nem kötelezhető ilyesmire.

Az uj püspök. — Paul Moore, Jr., New York uj episzkopális püspöke a színesek jogegyenlőségének lelkes harcosa. Tüntetett jogaikért a Fehér Ház előtt és hevesen tiltakozott a vietnami háború ellen. (Ez egyháznak vannak a leggazdagabb, általában konzervatív hívői.)