Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-07 / 19. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGÁRIÁK WORD Thursday, May 7. 1970. MY LAI *— Két részből álló közlemény első része — A Harper’s magazin májusi külön száma közli Seymour H. Hersh riportját a dél-vietnami My Lai falu népének kiirtásáról. Mindenki olvassa el! Itt annyit közlök belőle, amennyit a hely enged és a szerzői jog nem akadályoz. Hersh volt az első uj- ságiró, aki részletesen kivizsgálta és megírta a történteket, amiért dijat is kapott, végigjárta a tanukat, a hatóságokat s a helyszinen is végzett kutatásokat. Amit itt szószerint tőle veszek át, azt idézőjelbe teszem. Hersh előbb röviden áttekinti a May Lai-t megelőző atrocitásokat és lefesti mennyire tudatlanok az amerikai katonák Vietnamra és népére vonatkozóan, lenézik és megvetik azokat, akiknek — állítólag — a szabadságát védik. “Gook, dink és slope” gúnynéven beszélnek róluk és versenyeznek, ki öl meg többet belőlük. Típusa ennek George Patton III., ma már tábornok, a hírhedt Patton világháborús generális fia, kinek jelszava volt: látni akarom, hogyan repülnek a kurafiak lábai és karjai a levegőbe. A “paficikációt” úgy értelmezte, hogy 90%-ot meg kell ölni, 10%-ot megfegyelmezni. Karácsonyra Mr. és Mrs. Patton oly kártyákat küldöttek szét, amelyeken feldarabolt “Vietcong”-katonák hullahegyének fényképe volt. A harctérről távozva a bucsuesten egy “Vietcong” átlőtt koponyájával jelent meg. Nem csoda, hogy legénysége azt ajánlotta, a lojális vietnamiakat tegyék egy nagy tutajra, a földön maradiakat öljék meg, a tutajt süllyesszék el, az országot fedjék be betonnal és használják autóparknak. Mint egy GI szüleinek irta, az ő csapata felgyújtotta a hihetetlenül szegény falvakat és rizskészleteiket, kézigránátokat hajítanak az öregekre, belelőnek a kunyhókba: majd a meggyilkolt nők és bébik számát betudják a hadijelentésbe, igy közük a világgal, mennyi “Vietcongot” (gúnynév) öltek meg; ilyenek a győzelmek. Mindenki csinálta, tehát ő is. A Charlie század Medina kapitányé volt a brigád legkeményebb százada; ez a mexikói-amerikai volt a leglelkesebb vietnam-ölő. Helyettese Calley hadnagy volt, korábbi sztrájktörő, aki 100 cigarettát szívott naponta. Az “Americal” hadosztály “search and destroy” akciókra (keresd és öld meg!) küldte a századot s ;a parancsnok kioktatta legénységét: “áki személyi lapjával igazolja, hogy nem VC (Vietcong), dobj belé egy kézigránátot.” Hamar megtanulták a katonai virtust, a vietnamiak levágott fülét az antennára tűzni. A falvakban alig találtak férfit, ha volt egy, automatikusan VC-nak nézték. Akit elfogtak, előbb megverték, ezt nagyon élvezték s aki az első fület levágta, azt megdicsérték. Helyesnek tartották mindenkit megölni, mivel nem mondták meg, hol a VC és felháborodtak, hogy a parasztok nem szeretik a GI-okat. Arra hivatkoztak, hogy a nők és a gyermekek is aknákat ástak el, bár erre soha semmi bizonyítékuk nem volt. Nem csoda, hogy — Bernhardt szakaszvezető szerint — még mielőtt a My Lai-i mészárlás 1967 márc.-ban megtörtént, már sok családot kiirtottak, nőket, gyermekeket és bébiket. Mint egy mormon katona mondta: a vietnamiak nem emberek, hanem állatok. Ez a felfogás sok mulatságot szerzett a katonáknak, például, amikor egy öreg parasztot hátulról torkon ragadtak, fejbeverték s az ijedtében összecsinálta magát. Egy másiknak cigarettát adtak, mikor elfogadta, a puskatussal eltörték áll-' kapcsát és bordáját. Egy alakot láttak a rizsföldön, valamit vitt, tehát agyonlőtték, mikor odamentek, látták, hogy egy nő volt, aki egy dobozban az oklevelet vitte, bizonyítandó, hogy a föld az övé. Egy öreget kútba dobtak s mikor az a peremre kapaszkodott, ráléptek az ujjára, leesett és felülről agyonlőtték. Egy anyától a mezőn elragadták csecsemőjét, letépték a nő ruháját, megbecsteleni- tették és mindkettőt megölték. Az amatőr fényképészeknek mindez jó alkalom volt (mint a német haláltáborokban). Természetesen, mindent elraboltak a kunyhókból, amire kedvük volt. Valakit távolból lelőttek, de fegyvertelen nő volt, egy katona azt mondta, hívják a szanitécet. “Nem kell ennek orvos”, mondta egy másik, agyonlőtte és lehúzta ujjáról a gyűrűjét. A parancsnok megrótta azokat, akik nem verték elég alaposan a parasztokat. GYERMEKNEVELÉS AZ ILS.-BEN S A SZOVJETUNIÓBAN A Cornell Egyetem gyermeknevelési és pszichológiai professzorának, Urie Bronfenbrennel-nek könyve jelent meg a Russel Sage Foundation kiadásában “A gyermekkor két világa — U.S. és U.S.S.R.” címmel, amelyben összehasonlítja az amerikai és a szovjet gyermeknevelést. A legutóbbi 10 év alatt Bronfenbrenner professzor kilencszer látogatta meg a Szovjetuniót és figyelte a szovjet gyermekek fejlődését, egyéves koruktól serdülő korukig. Könyvében a professzor ezeket mondja: “Mialatt állandóan azt hangoztatjuk, hogy a gyermekre koncentráló társadalomban élünk, ugyanakkor határozottan és veszedelmes módon elhanyagoljuk a gyermekeket.” A szovjet nevelés — mondja a professzor —, nagy súlyt helyez a jellem kifejlesztésére, az “uj szovjet ember” kinevelésére, mely a társadalom szükségleteit tartja szem előtt. Az Egyesült Államokban ezt nem tartjuk fontosnak. “Nem, mintha nem törődnénk ezzel a kérdéssel — mondotta a professzor egy interjúban —, hanem a nyugati társadalmak életmódja nem teszi lehetővé, hogy az embereket érdekeljék a gyermekek.” “A szülők szerepe csupán arra szorítkozik, hogy. a napirendet koordinálják, vagy sofőrök, felügyelők és kísérők legyenek. Manapság az a ‘jó anya’, aki a legjobb gyermeknyaralót tudja kiválasztani gyermekeinek. “Pedig az tesz emberivé valakit, ha nálánál idősebbekkel érintkezik és a velük való kapcsolaton keresztül fejlődik ki az egyénisége. Az idősebb személyek, vagy idősebb gyermekek társasága nélkül — és ezeknek a hiánya következtében — saját korabeliekkel szegregált csoportban csak a pillanatnyi kielégülés fontos és társadalomellenes érzések fejlődnek ki. Ilyen környezetből kikerülő generáció sohasem tudhatja, mi a veleérzés, pedig a veleérzés a fennmaradásnak nagyon fontos tényezője.” A különböző generációknak egymással való törődése és a társadalom iránti érzés tudatos tanítása kimagasló elveket képez a Szovjetunióban, — mondotta Bronfenbrenner professzor. A szülők ott az ablakból leláthatnak a játszótérre, dé az amerikai várostervezők a korcsoportokat elkülönítik. Úgy tervezik a házakat, hogy a szülők pem láthatják kinn játszó gyermekeiket. A házón belül is, a játszóhely lehetőleg a legmesszebb van a nappali szobától. “A Szovjetunióban a szülők több időt töltenek gyermekeikkel. Az orosz gyermek soha nem érezheti, hogy nem szeretik. Már a lakásínség miatt is többet vannak együtt a szülőkkel. Nem lehet őket máshova küldeni, mert nincs más hely.” Professzor Bronfenbrenner azt mondja, ez még mindig jobb, mint a gyermekek elkülönítése. A professzor szerint lehetőséget kell adni a nőnek, hogy mind az anya, mind a házon kivül dolgozó szerepét betölthesse. A szülők munkaóráit úgy kellene szabályozni, hogy több időt tölthessenek otthon gyermekeikkel. A munkaadóknak úgy kellene jobb körülményeket teremteni alkalmazottaik részére, hogy nem tartanának szombati megbeszéléseket, megszüntetnék a munkaórák utáni konferenciákat, cocktail-partykat. (Ez kimondottan a hivatásbeliekre vonatkozik. —- Szerk.) Ezáltal a felnőtt társadalom tagjai jobb szülők lehetnének, több időt fordíthatnának gyermekeikre. A professzor azt is ajánlotta, hogy bizottságokat nevezzenek ki, amelyek kivizsgálnák, hogy a közösség mit tesz a gyermekekért, hová fordulnak problémáikkal, mennyit nézik a tévét és mennyit olvasnak? “Az az érzésem — mondta a professzor —, hogy a bizottság felfedezései ijesztő dolgokat tárnának fel.” Alexandria, Va. — Phiüp A. Hart (Mich, dem.) szenátor feleségét a nov. 13-i “Pentagon Békefelvonulás” hét más vezetőjével együtt egy körzeti biró 25 dollár pénzbüntetésre Ítélt, azon az alapon, hogy megszegték a Pentagon körüli tüntetési tilalmat. így irta Olsen közlegény apjának: “Az Isten nevében, nem értem, hogyan csinálhatunk ilyesmit! Társaim egy mezőn megsebesítettek egy nőt, azután halálra taposták; minden gyereket megrug- tak, akivel találkoztak. Szombaton helikopterről ledobnak minket My Laiba.” Mikor ez megtörtént, a katonák tudták, ott mindenkit meg kell ölni, senki se járjon ott két lábon, vagy a földön csúszva; igy állnak bosszút az ellenségen; “nem lesznek foglyok.” “Mindenki ellenség, akit mi annak nézünk”, mondta a kapitány. Az a nap 9 helikopter hozta az első szakaszokat, felülről Koster vezérőrnagy gépe ellenőrizte az akciót. Alatta sok gép cirkált, hogy lelőj je a menekülőket. Az első lövéseket Jackson GI adta le, agyonlőtt egy anyát és bébijét, az apa elmenekült. A század riportere, Roberts látta, hogy mindenki lőni kezdett; először is elpusztítottak egy családot; a parancsnokok egyre buzdították őket. De a nép nem menekült, tudta, hogy aki fut, amúgy is agyon lövik. Egy katona hátbaszurt egy férfit, mikor elesett, elölről is beleszurta szuronyát. A kútba dobtak embereket és kézigránátokat hajítottak beléjük. 15—20 nő és gyermek a templom előtt térdelt, imádkozott, mindet fejbelőtték. 80-at kihoztak a kunyhókból, kiabáltak: No VC, No VC. Calley hadnagy odaérkezett 10 perc múlva és kérdezte: “Miért nem végeztetek még velük?” Katonái sor- tüze után maga is beléjük lőtt, az anyák hiába takarták el testükkel gyermeküket. Egy szerzetes az igazolványát mutatta. “Sorry” -— mondta a katona és őt, mint a többit a kunyhókban lőtték agyon. Egyesek (mint Ukrajnában) életben maradtak, mert a holttestek eltakarták őket. Egy katona hányni kezdett, amikor látta, hogyan lövik szét az agyvelőket. Medina lelkesen rohant ide-oda, a lakosság pedig félelmében, de hiába, akit nem a földről, azt a levegőből lőtték le. “Egy se maradjon”, ordított a kapitány. Egy fiúnak azt mondta, meneküljön, de a fiú nem mozdult, Medina fejéhez tartotta fegyverét, úgy lőtte le. Roberts és Haeberle, a brigád fényképészei levették, ahogyan puskával s bayonettel megölték a teheneket és egy nő tagjai külön-külön repültek a levegőbe. A kacsákat is kergették, hogy megöljék őket; a halottak ruhájából pedig minden értékeset kiloptak. Közben megérkezett egy vietnami tiszt, tudni akarta, mi történik, de Medina mérgesen elutasította őt. Az öldöklés tovább folyt, egész családokat az óvóüregekbe préseltek és kézigránátokkal szaggatták szét; igy végeztek a bivalyokkal is. A katonák ujjongtak, egymással versengtek, ki kit lőjjön meg. Egy nő karján a bébivel kijött a kalibából, a gyermeket elejtette és elesett. Akkor a siró csecsemőt lőtték agyon. Akik nem jöttek ki, azok házát felgyújtották, igy kényszeritették őket a szabadba. Thompson tiszthelyettes megfigyelő gépéről látta, hogy Medina a mezőn agyonlőtt egy leányt. Egy másik úgy tett, mintha rizst szedett volna — pedig nem volt szezonja, igy mutatta, hogy csak dolgozik, de Medinát nem csapta be, agyonlőtte. Este lett, a katonák levetették sisakjukat és cigaretta-szünetet tartottak. (Folytatjuk) P. AM0R8KAI ^ y ■*★*★★*■*•★*★•*'■*•★'*■**★★*•*■**'*••*■*+*'*•<■★■*■■*■★*•*"*•★•* Published weekly, except 2nd & 3rd week in July ly Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. £nt. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország-
