Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-08 / 2. szám
Thursday, January 8, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Harmatos nyári reggel van. Munkakezdés ideje. Eszlényi Árpi három napja múlt 19 éves. A 19- ből mindössze egy évet töltött munkával. Az Egyedi Gépgyárban. A gyártmányelőkészitő irodában kabátkészités- sel kereste kenyerét. Ez a “kabát” egy félbehajtott papiriv, mely fedelén bizonyos adatokat tartalmaz az elkészítendő gépről, s benne gyűjtik össze a szükséges rajzokat is. Igazi hivatalnok munka, Árpinak még a technikumban felszedett parányi szakértelmét sem veszi igénybe. Amellett ménkű mód unalmas. Nyomasztja is Árpit ez az egyhangúság. Az ember csak körmöl ina szakadtáig, sokszor szinte gépiesen, s közben úgy érzi, fölösleges, amit csinál. A kertész keze nyomán virág fakad, fa serdül. A mérnök gépet, házat tervez, épit. Mig ő gyorsan avuló, s talán már keletkezésükkor felesleges firkákkal öli magát. Az elhatározás egyre érik benne, hogy ideje lenne már valami értelmes dologba kezdeni, de a rozoga íróasztal varázsa még fogva tartja. Ám ez a varázs csak közvetett. Szülei, két bátyja kétkezi emberek. Nehéz fizikai munkával keresik kenyerüket. Még az ő szemléletük, hogy az íróasztal méltóságot ad, s a munkának valami könnyebb, magasabb formája. Árpi már nem hisz ebben, de a menekülésnek még csak a romantikus, valótlan módjai ötlöttek fel benne, s a bizonytalanért a kényelmes rosszat nem hajlandó felcserélni. Egy éve tart ez igy. Harmatos nyári reggel van. Munkakezdés ideje. Eszlényi Árpi ásítva lép ki az irodaház zötyö- gő liftjéből. Nem átmulatott éjszakák álmatlansága ül rajta, inkább a gyermeki örök reggeli álmosság. Messziről jár be, s máig sem szokta meg a korai kelést. Máig is legkedvesebb szórakozása késő alkonyaiig rúgni a labdát a többi sráccal a réten. Bandázni, a világ dolgát meghányni — vetni kicsikkel, nagyokkal, beleélni magát mind- annyiuk életkorába, helyzetébe. Ami férfias dolognak számit, abban kevés része van. Szolid iszogatások, bölcs mértékkel, józan élvezettel. Inkább a társaság kedvéért, mint igaz örömből. Még sosem részegedéit le, s ezt néha sajnálja is. Szomorú dolog józannak maradni rózsás kedvű cimborák között. Ilyenkor érzi igazán, hogy egyedül van, már nem tartozik közéjük, csak a gyermekkor porszemnyi emlékei kötik hozzájuk. S ami szomorúbb, ilyenkor döbben igazán rá, hogy már senkihez, semmihez nem kötődik, talaját vesztette. De még bandázik velük, a felszínes kapcsolatot többre tartja az egyedüllétnél. Aztán a lányismerősök, esti séták, tánc, a mohó érdeklődés és gyors kiábrándulás vonulatán haladnak általában ezirányu kalandjai. Még a zene köti leginkább. Ezék a legveszedelmesebb esték, mikor Cserép Pisti megjelenik a gitárjával. S ha nem is vadul a többiekkel, ilyenkor bármi butaságra könnyen hajlamos. Harmatos nyári reggel van. Az irodaépület csengője a hét órát jelzi. Géza bácsi a csoportvezető már fél órája irományai fölött görnyed. Árpi csodálja az öreget hangya szolgalmáért. Kicsit lenézi, mert túl készséges, ugrálós. Ha a felsőbb vezetők kérnek tőle valamit, nem átall emeletről fel-le száguldani a beteg lábával. Azt meg, hogy az öreg titokban elmesélte egyszer: vörös katona volt 19-ben, egyszerűen nem tudja hova tenni. ▼■'■eV ▼ ▼▼▼▼▼▼▼ Átányi Horváth László: CSALÓKA ÖSVÉNY ^ -v ^ a <t» Jh v AAA.é.A-*- -»• Másik munkatársa, Varga Jóska a megtestesült kötelesség tudás. Rendületlenül körmöli az aktákat, s közben kislánya képét nézegeti az Íróasztalán. Jóskát meg is kérdezte már Árpi, hogy nem unja-e ezt a munkát? Jóska is unja, dehát szerinte ott kell helytállni, ahová teszik az embert — tisztára katonai felfogás — s előző munkája még sablonosabb volt. Árpi irigyli ezt a két embert, ahogy gondtalanul iszogató cimboráit is s csak erősödik benne a vágy, hogy egyszer valami értelmes, szép dologhoz szivével — leikével hozzánőjjön. A nap mozgalmasnak igérkezett.Rögtön hét óra után telefonáltak a tervező intézetből. Bizonyos gyártmány adatain változtattak, kérték, vezessék át a gyári rajzokon. Géza bácsi Árpit küldte le a mühelyrajztárakba. A forgácsolóban dolgozott egy Csermely nevű rajztáros, valaha gimnáziumi franciatanár volt. Az ötvenes években elbocsátották. Azóta már visszamehetett volna tanítani, de maradt. Nem kívánkozott vissza az iskolába. Árpi oldalát mindég fúrta a dolog, egy többre, szebbre hivatott ember olajos rajzok rakosgátásával is beéri. A fiú most neki támadt a kérdéssel. Érveket várt, de egy megfáradt ember válaszolt. Árpi csalódottan hagyta ott. Nemsokára váratlan öröm érte. Egykori iskolatársát pillantotta meg egy hatalmas fogaskerék és a hozzávaló rajz fölé hajolva. Hát, persze ! Vé- ge az iskolaévnek, nyári gyakorlatra jöttek. Négyen voltak, két évvel lejjebb jártak nála, de számára az iskolát jelentették, a vidéki kis várost, szivdobogtató örömöt. Amióta beköszöntött a vakáció, egyre többször idézte fel emlékezete a régi nyarak önfeledt boldogságát, s megbújva a fakuló képek között egyre többször bukkant elő az iskola. Már álmában sem hagyta nyugodni. Furton- furt a kisvárosban járt, diák volt újra. Egykori tanárai, társai vették körül. S bármilyen furcsa helyzetbe hozta is az álom, boldog volt, kimondhatatlanul boldog. Vágyott vissza az iskolába, egészséges vágyakozás volt ez, nem a múló éveket akarta visszapergetni, csak a tovatűnt boldogságot újra élni. Néni a nyolcórai jellegtelen, unalmas munka elől kívánkozott vissza. Megszokta, tette, ha lázadozott is ellene. De az iskolában mindenkihez köze volt, tanárhoz, diákhoz egyaránt. Ezer szállal kapcsolódtak egymáshoz. Izgultak, lelkesedtek, elkeseredtek, de a bánat és öröm is közös volt. Itt meg idegenek között él, a nyelvüket sem érti, pedig magyarul beszélnek. Mintha ma lépett volna közéjük, épp annyira ismeretlenek számára, s ő csak úgy közönyös nekik. Ott egynyelvű világ volt, itt Bábel van, s a legszomorubb, hogy ez a természetes. Már a KISZ-be sem járt el. Valaha bolondult a közös dolgokért. Akkor érezte igazán jól magát, ha 40—50-es tömegben vitázhatott, veszekedhetett. Ezek a kiszisták aggastyánok voltak hozzá képest. Állandóan siettek,minden perc kin volt számukra, amit munka után a gyárban töltöttek. Amellett kimértek, megközelithe- tetlenek voltak. Nyűg volt számukra az ifjúság, kényszerű rossz. Árpi utolsó menedéke is romba dőlt. Ezért volt számára ritka öröm a régi iskolapajtások megpillantása. Megvárta őket munka után, végigszáguldott velük a városon, minden látnivalót eléjük tárt. A Vidám Parkban ért véget az este. Újra és újra siklottak a hullámvasúton. Árpiból minden keserűséget kioldott a langyos nyáresti szél. Másnap kora reggel Árpit a személyzeti osztályra hivatták. Egy éve 1,000 Ft havidijért dolgozott, már keveselte. Főnöke javasolta a fizetés- emelést, elégedett volt a munkájával. A személyzetis szárazon közölte vele: tudomásomra jutott, hogy maga munkaidő alatt kényelmesen fújja a cigarettafüstött, elmerülten szemléli az ablakon át a tájat, s nem a munkájával törődik. Árpi dohányzott, elszívott 5 Tervet a nyolc óra alatt. Kényelmesen, az igaz. Az ablakon is kinézett. Nem is dolgozott addig. De ez a napi 15 perc, bár mindenki annyit lógna. S ki az, aki a személyzetis tudomására hozta? Engedje meg, hogy' ezt titokban tartsam — kapta válaszul. Nem kapott fizetésemelést! Árpi tehetetlen dühöt érzett. Micsoda szemét társaság! Még rá is irigykedik valaki! S ez a személyzetis — ez a hájfejü vacak alak — nem átall besúgókat tartani! El sem szunnyadhatott a dühe, hivatták a fő- technológushoz. Hárman vártak rá az irodában. Kiderült, hogy fegyelmi bizottság elé került. Kétszer rendelt meg valami motort, de nem túl nagy a baj, mert fel tudják használni őket. Csak szóbeli megrovást kap.' Árpi látta, az egész csak formaság, rövid utón el akarják tusolni a dolgot. Újra feltámadt benne az elkeseredett düh. Nem a tapasztalatlansága okozta a hibát, ő szándékosan követte el, és nem is akar tovább itt dolgozni, adják ki a munkakönyvét. Egy év felgyűlt keserve még sok ostobaságot mondott vele. Délben már a Duna parton sétált, munkanélküli lett, s a legboldogabb ember a világon. Ha valaki azt mondja neki: keress munkát, kezdd másutt újra, a szemébe nevet. Nem akart többé dolgozni. A megrémült, felingerelt családdal már össze sem veszett, minden szó lepattogott róla. A fizetésével együtt 2,000 Ft.-ja volt. Vásárolt egy gumimatracot, jegyet váltott az első rokonszenves állomásig, s elindult a Balatonra. Semmi megbánást nem érzett a történtek miatt. Elmúlt, megkönnyebbült, a vonaton már el is feledte. Súlytalan lett teste, lelke. A tó megpillantásakor ujjongó öröm rezgett át a fiun. Először járt a Balatonnál. Szinte beleszédült a párába burkolt tóból felbukó nap csodálatos látványába. Szerette a természetet, a természetességet, az egyszerű vidám embereket. Romantikus elképzelései voltak. Még korán volt. Kiült a partra. Nézte a vizet, fáradhatatlanul. Hüs nyugalom áradt szét a testében. Később megíürdött. Megborzongott a víztől, szinte érzéki volt a találkozásuk, mintha leánytestet ölelt volna, olyan érzése támadt. Sosem vöt még dolga nővel. A napot elbámészkodta. Este sört ivott és táncolt a Sirályban. Élvezte a zenét, forgatta a lányokat. Az éjszakát az erdőben töltötte, a gumimatracon. Másnap már tudta, mit jelent “csövezni”. Beszöktek a kempingbe éjszaka, az üi’es sátrakban ütöttek tanyát. Ismerősei voltak már. Néhány fiú. Hasonló korúak, hasonló múlttal, azonos anyagi adottsággal. Szerveződött a társaság, összeverődtek. Csaknem az egész napot a parton töltötték. Valakinek volt rádiója, mindég tánczenét hallgattak, sosem unták meg. A nap megpezsditette a vérüket, a zene feltüzelte. Voltak lányok is. Maja, Kati, Veronka, Csilla. Egyre többen lettek, ahogy gördültek a napok, nőtt a társaság mint a lavina. Kezdetben csak néhányan ismerték egymást, lassan összeolvadtak a napok kohójában. Aztán jött Zoli a gitárjával, s megbolondította őket. Nem tiszteltek senkit, semmit. Hangosak voltak, kötekedők. Készek voltak rögtön ölre menni. Nem láttak célt maguk előtt, otthagyták munkahelyüket, kevés pénz csörgött a zsebükben. Unták a tétlenséget, szerették volna, ha történik ve(Folytatás a 12-ik oldalon) _______9_ B ISMÉT KAPHATÓ ÍGARIAN” bó kiváló nyelvkönyve íszére, akik magyarul k tanulni tkal, képekkel. 530 oldal cent postaköltség delhető a ADÓHIVATALÁBAN New York, N. Y. 10003 Telefon* AL 4-0397 \ PAUL’S TEXACO SERVICE í 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan $ £ GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS £ * Telefon: WA 9-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdonos $ B U JB ÓL KAP HATÓ \ LÁSZLÓ • magyar-angol ■ ZÓTÁR I TÉTBEN iként $2.50 csomagolási költség y delhető H ADÓHIVATALÁBAN 1 Vew York, N. Y. 10003 H _____________________| H Telefon: AL 4-0397 KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELH V 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich. John Kochis watchmaker — Tel.: 3-5865 j
