Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-02 / 14. szám
Thursday, April 2, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Irta: BALASSA ANDOR (Chifc) 1945 április 4-én szabadult ki Magyarország a szörnyű náci gengszterek karmai közül. Ekkor hagyta el az utolsó német katona az országot. Most 25 éve indult el szülőhazánk az utón amely az elnyomó félfeudális rendszer végérvényes felszámolását jelenti. 1970 jubileumi év, amelyben megemlékezünk erről a rendkívüli eseményről és ezzel kapcsolatban azokról a kimagasló személyekről, akik tántoríthatatlan hivei voltak az általános egyenlőség elérésének. Megemlékezünk olyan harcos egyéniségekről, akik életük jelentékeny részét a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelemnek szentelték. Azonban számosán közülük nem szerepelnek a hivatalos ünneplési listán, de lehetetlenség is volna valamennyiket cselekedeteik ismertetésével felsorolni. Túl sok erre érdemes név említésével elvonnánk a figyelmet a nap jelentőségéről, amelynek létrejöttét olyan sok véromlás, oly sok, gyakran céltalannak látszó áldozat és küzdelem előzte meg. Két ilyen személlyel szeretnék mégis ez alkalommal foglalkozni, akik nem hivatalos hősei a jubileumi évnek. Ezek Károlyi Mihály, aki 15 éve hunyt el, a másik Móra Ferenc, akinek 90-ik születése napját jelenti 1970. Ez utóbbiról a közelmúltban emlékeztem meg a lapban, igy ez alkalommal inkább Károlyival óhajtok foglalkozni. Károlyi Mihály gróf luxuspalotából indult neki az életnek. Magyarország egyik leggazdagabb mágnása volt. Rendkívüli politikai pá^ya előtt állt, azonban lemondott vagyonról, népszerűségről, könnyű politikai sikerekről, 'hogy önzetlen szószólója legyen az elnyomott, a nincstelen rétegeknek. Vállalta a száműzetés keserű kenyerét és nem egyszer mondhatni éhezett, egy kis szobába szorulva családjával, aki nem olyan rég Magyarország egyik legtehetősebb emberének vallhatta magát, fényes palotákkal, szinte áttekinthetetlen terjedelmű földbirtokokkal-. Elvei mellett azonban változatlanul kitartott. Móra Frenc egyszerű parasztviskóból származott. Született 1880-ban, elhunyt 1935-ben. Gyerekkora nélkülözések közt telt el, ugyanakkor sok nyomornak, ebből származó tragédiának volt a tanúja. A sivár körülmények ellenére rendkívüli képességei révén sikerült iskolába járni és tanulmányait sikeresen befejezni. Fiatalon ismert iró és a szegedi muzeum igazgatója lett. Azonban minden sikere ellenére sohasem feledkezett meg a keserves életmódban tengődő falusi nincstelenekről. Az ország egyik legünnepeltebb és legkedvezőbb anyagi körülményei között élő Írója lehetett volna, ha behódol a feudális hatalmasságoknak. ö azonban úgy írásaiban, mint cselekedeteiben elkötelezte magát a társadalmi egyenlőtlen ségek elleni harcra. így magára vonta a fent ülő rétegek haragját és az állandó üldöztetést. Közös vonás mindkettőjükben a kényelemről, a jólétről való lemondás, a szünet nélküli harc az elnyomottak felemeléséért, ők ketten aligha találkozhattak. Csak 1918-ban kerültek egymás közelébe. Mindketten első pillanattól kezdve ellenezték a háborút, amelyben Magyarországnak semmi keresnivalója, csak vesztenivalója volt. Azon kevés önérzetes, kimagasló egyén közé tartoztak, akik ezt nyíltan szóban és Írásban hirdették. Móra, mint a Szegedi Napló főszerkesztője, Károlyi, mint a parlamenti ellenzék vezére. Nem rettentek vissza a várható következményektől, a hazaárulás vádjától. Juhász Gyula igy emléke1 zett meg Móráról: “Kitört a háború és az egyetlen újság a magyar vidéken, amely első órától fogva mindig a békét siratta, mindig a magyar vért sajnálta, mindig a jövőt féltette, a Szegedi Napló volt. Móra Ferenc irta ezeket a szó legnemesebb értelmében vett pacifista vezércikkeket, amelyek a maguk hazai családi körében éppen úgy szolgálták az emberiség ügyét, mint Romain Rolland tiltakozásai a nagy világban. A háborúban tollal küzdők sorában a legtisztább magyar hősök egyike volt Móra Ferenc.” 1875-ben született Magyarországon és 1955- ben hunyt el Franciaországban 80 éves korában Károlyi Mihály, szülőhazánk első köztársasági elnöke. Alig harminc éves korában függetlenségi párti képviselővé választják. Majd ráz OMGE (Országos Magyar .Gazdasági Egyesület, a nagybirtokosok tömörülése) elnöke lesz. Ekkor kezd megismerkedni a társadalmi problémákkal, amelyeket átérez és magáévá tesz. Lemond az OMGE elnökségéről és a következő választásokon mint pártonkivüli jut be. Egyre élesebben szembe kerül a Tisza István vezette uralkodó osztályok konzervatív politikájával. Csatlakozik az idő közben haladóbb irányzatot vett Justh Gyula vezette függetlenségi párthoz. Ez utóbbi betegsége miatt visszavonulni kényszerül, igy a pártelnökséget Károlyi veszi át 1913-ban. Ezzel a parlamenti ellenzék vezére lett. Ellenzi a monarchia Németország felé való orientációját, amelyet hátrányosnak lát Magyarország szempontjából. Éles előrelátással kimutatja, hogy a terjeszkedni vágyó Németország részéről, Magyarországra, még ha szövetségese is, csak fokozottabb elnyomás várható. Tisza István büntetlen erőszakosságai az országgyűlési ellenzékkel szemben meggyőzik Károlyit, hogy a feudalizmust, amely Magyarország függetlenségét korlátozza, csak olyan parlament szüntetheti meg, amelyik erejét a népből meríti. A nemzeti függetlenség ügyét egyesíteni kell a demokrácia ügyével. Ehhez az ut az általános titkos választójog bevezetése. A politikai demokráciát a birtokrend demokratikus átalakításával akarja kiegészíteni, ami által a nincsten parasztok földhöz juthatnának. Ekkor, közvetlenül az első világháború kitörése előtt, már együtt dolgozik a parlamenten kívüli szocialistákkal, igy Landler Jenővel, a vasutasok vezetőjével, a későbbi 1919-es népbiztossal. Kezdettől fogva ellengi a háborubalépést, amelytől semmi jót nem vár és amely a németek oldalán harcolva, akármilyen eredménnyel végződik, az esztelen vérontáson kívül, Magyarországra csak hátrányos lehet. 1916 nyarán mintegy 20 képviselőtársával kilép a függetlenségi pártból, mert az támogatta a kor*★★★★★*-*****★■*•★*+* A Magyar Selyemipari Vállalat tolnai szövőgyárában nagyományos szövőgépeken már évek óta készítenek különböző műszaki célra üvegszövetet. — A tolnai üvegszövet bukósisakok, hajótestek, vágókorongok, válaszfalak és csövek készítésére, valamint gáz- és olajvezetékek szigetelésére egyaránt alkalmas. — Képünkön: Munkában a Rowing tipusu szövőgépek A Magyar Állami pincegazdaság Budafoki Pezsgőüzeméből 500 ezer palack pezsgőt szállítottak 1969 utolsó negyedében a boltokba. L’jdcnság a mintegy 50 forintos árban piacra kerülő minipezsgős készlet, amely Ízléses csomagolásban Charmant Doux, az Extra Rubin és a Hungária demi Sec 1—1 kétdecis palackját tartalmazza. — Képünk: Pillanatkép a pezsgőérlelő pincéből “ -C* — ~ »• ' '* mány németbarát háborús politikáját és külön pártot alapit. Kapcsolatban az országgyűlésen nem képviselt baloldali elemekkel követeli, hogy a Monarchia bontsa fel a németekkel való szövetséget és kössön különbékét az antant hatalmakkal. Bár a hivatalos vezető feudális rétegek igyekeznek őt becsmérelni, gúny tárgyává tenni, bátor háboruellenes kiállása nagy népszerűséget szerez neki. így 1918 októberében a szerencsétlen kimenetelű háború befejeztével a polgári demokratikus forradalomban, mint a liberálisok vezető politikusa vesz részt. Az október 25-én alakult Nemzeti Tanács elnöke lesz, majd miniszter- elnök, végül a királyság intézményének eltörlése után, Magyarország első köztársasági elnöke. Földreformot készít elő és a jó példával elöljárván, saját birtokain kezdi meg a földosztást. Károlyi minden felvilágosultsága ellenére sem jut el ekkor még teljesen a szocializmushoz, igy munkatársai között számos a régi rendszerhez tartozó egyén szerepel, akik gátolják munkájában. Belátja, hogy ilyen körülmények között nem tudja a várt eredményt elérni, igy 1919 március 21-én lemond. Ezzel nem a zavarkeltést keresi, hanem a megoldást az egyre súlyosbodó helyzetben és átadja az irányítást az együttműködő szocialistakommunista vezetőknek, vagyis olyan erőknek, akik hivatva vannak a feudálizmus teljes felszámolására. Visszavonul, mivel nem tudja teljesen magáévá tenni az uj irányvonalat. Majd elhagyja az országot, ahová csak 1946-ban, vagyis 27 év múlva tér vissza. A Tanácsköztársaság bukása után Európa különböző államaiban vándorol, mivel Horthy terrorrendszere benne a félnivaló ellenfelet látja és igyekszik neki, ahol csak tud, ártani. Birtokát, minden vagyonát elkobozzák, hazaárulónak bélyegzik. Még az iskolás gyerekeket is Károlyi elleni gyűlöletre nevelik. Mélységes felháborodással bírálja a Magyarországon dühöngő fehérterrort és az elnyomó ellenforradalmi rendszert. Az emigrációban megtalálja az együttműködést a kommunistákkal. Cikkeket ir, felolvasó körutakat tart, a józan nemzetközi közvélemény tudomására hozva a Magyarországon uralmon lévő lélektipró szellemet, amelyről később kiderült, hogy a fasizmus előfutára volt. 1946-ban miután képviselőnők választották, a többoldali hívásnak eleget téve, egy évvel a szülőhaza felszabadulása után, angliai tartózkodásából hazatér. Joggal elvárható, hogy őt válaszszák meg az újjászületett ország köztársasági elnökének, mivel aligha van valakinek több érdeme erre. A politikai ármánykodás elüti ettől. Mégis, soha egy zokszóval nem árulja el a fájdalmat, amit neki ez a mellőzés okoz. Kinevezik Magyarország párizsi követének, amely tisztséget brilliánsan tölti be 1949-ig. Ekkor azonban az otthoni vezető körökkel szembe kerül a Rajk ügy miatt. Ezt a port tragikusan elhibázott cselekedetnek tartja. Rákosit személyesen akarja meggyőzni a visszásságról, de eredménytelenül, mire lemond megbízatásáról és visszavonul a politikai élettől. Önkéntes száműzetésbe megy Franciaországban és itt él 1955-ben bekövetkezett haláláig. Mégis élete utolsó napjáig kitart a rendszer mellett és az elkövetett tragikus, aligha jóvátehető hibákat nem a kommunizmus, hanem ennek megtévedt vezetőinek rovására könyveli el. Elhunyta után nem sokkal bekövetkezett változás a politikai vezetésben teljességgel őt igazolja. A sors megfosztotta attól, hogy küzdelmes életének gyümölcsét teljesen megérve, kifejlődve láthassa. De ha életében nem adatott meg neki, a szocialista Magyarország korrigálva az elkövetett hibákat, hazavitette hamvait, amelyek ma szülőföldjén nyugszanak és emlékét a legnagyobb tisztelettel veszi körül. Móra Ferenc a kiváló iró, Károlyi Mihály, a rendkívüli államférfi ma, amikor szülőhazánk fel- szabadulásának 25. évfordulóját ünnepeljük, sajnos, nem lehetnek közöttünk, de eszméik, amiért életük során küzdöttek, megvalósultak. Ha életben volnának és jelen lehetnének az ünneplő Magyar- országon, jóleső megnyugvás töltené el mindkettőjüket, látva elveik, küzdelmeik céljának megvalósulását. Igy nekik nem tudjuk önfeláldozásukért hálánkat kifejezni, de erkölcsi kötelességünk megemlékezni róluk, mert egy nemzet csak akkor érdemli meg kiemelkedő helyét a nemzetek sorában, ha meg- tudja becsülni nagyjait. a-------------------------------------Í!L KÁROLYI MIHÁLY-Mm FERENC
