Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-26 / 13. szám
Ent, as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of. N.Y., N.Y. Vol. XXIV. No. 13. Thursday, March 26, 1970. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Nixon elnök kirendelte a hadsereget a postások sztrájkjának leverésére Utasította Mitchell igazságügy minisztert, hogy érvényesítse a bírói tiltóparancsot WASHINGTON, D. C. — Nixon elnök betartotta szombati sajtókonferenciájának fenyegetését és utasította a hadsereg parancsnokságát, hogy küldjenek csapatokat New Yorkba és vegyék át a posta szolgálat teljesítését. A kormány taktikája a jelek szerint megtörni a sztrájk: gerincét, a newyorki munká-j sokat visszakénvszeriteni a munkába abban a hitben, hogy i ezt követően Chicago, Los Angeles, San Francisco és az ország többi nagy városainak sztrájkoló munkásai is visszatérnek. A sztrájktörésre mozgósított katonák első osztaga, egy 600 tagú különítmény a városba érkezett a McGuire légitámaszpontról. Nixon elnök összesen 27,- 500 katonát, gyalogostenge- í részt, légi és tengeri flotta J személyzetet és az állami nemzeti gárda tagjait mozgósította. Nagy a zűrzavar Senki sem tudja, mi lesz a mozgósított katonák feladata.! Egy biztos, hogy a hadsereg tagjai nem kollektáinak és nem kézbesítenek postát. John R. Strachan, Manhat-! tan postahivatalának vezetője szerint csupán szortírozzák a! postát a postahivatalokban, Biiimiiiiiiiiiiiiniin “SE!A Kó, SE£* ESŐ, SEM HŐSÉG.. "Ebben az országban nem tűrünk meg sztrájkot a posta- hivatalban. Nixon elnök és én — mondotta Winton M. Blount postaügyi miniszter — aggódunk a helyzet miatt, mert a postaszolgálat szükséges az ország gazdasági vérkeringéséhez." Kérdezzük mi a posta alkalmazottaival együtt, hogy ha a postaszolgálat olyan fontos az ország gazdasági életében, mi a magyarázata annak, hogy a kormány éhbért fizet e fontos munkát végzőknek? Mi az oka, vagy magyarázata annak, hogy a levélhordók csak évi $6,176-t kapnak kezdő fizetésként és 21 évi szolgálat után érik el az évi $8.442-t? A levélhordók jelszavát olvashatjuk minden főposta épületén: "Sem hó, sem eső, sem hőség, sem az éj homálya nem tartja vissza e hírvivőket kijelölt feladatuk gyors teljesítésétől." A törvény tiltja a szövetségi kormányalkalmazottak sztrájkját. De ha a törvény homlokegyenest ellenkezik ezeknek az alkalmazottaknak elemi érdekeivel ...akkor a TÖRVÉNY ANNYIT SEM ÉR, MINT A PAPÍR, MELYRE ÍRTÁK. Két biró bocsátott ki parancsot, hogy a munkások "azonnal térjenek vissza munkahelyükre." A parancs süket fülekre talált és egyetlen eredménye az volt, hogy A SZTRÁJK EGYIK VÁROSRÓL A MÁSIKRA TERJEDT. A postai alkalmazottak egyike igy adott hangot érzelmeinek: "Sztrájkoltak a köztisztasági alkalmazottak, a földalatti vasutak munkásai, a tűzoltók, a tanítók ... és mindannyian magas béremelést vivtak ki. Miért legyünk mi kivételek? Már úgyis túl sokáig voltunk 'jó fiuk'." A postai alkalmazottak szakszervezete ÉVEK ÓTA kérte a kongresszust, hogy javítsanak a munkások nyomorúságos helyzetén. A postai alkalmazottak méltányos kérése süket fülekre talált. A kongresszus tagjai az év elején első napirendi pontként a saját fizetésük felemelésének kérdését vitatták. PÁR NAPON BELÜL törvénybe iktatták fizetésük száz százalékos felemelését. A törvényhozók jelenleg arról tárgyalnak, hogy 5.4 százalékos béremelést adjanak a postai alkalmazottaknak, ami természetesen teljesen elfogadhatatlan számukra. A munkások 8,500 kezdő fizetést követelnek és öt évi szolgálat után 11,700 dollárt. Ez 40 százalékos fizetésemelést jelent. Úgy véljük, hogy követelésük méltányos és a postai szolgálat leromlását csupán a munkások méltányos követelésének kielégítésével lehet helyrehozni. zsákokba rakják és “rendeltetési helyére” viszik. Azt azonban nem mondta, hogy mit ért a rendeltetési hely alatt. A niozgósitott katonák magatartására mutat a Fort Dix támaszpontról New Yorkba rendelt 22 éves Ranold Gray specialista kijelentése: “Már hallottunk a Boston-i t ö m egmészárlásról, Mylai-i gyilkosságokról, holnap hall-1 hatunk a posta mészárlásáról. I Én medikus vagyok, semmit sem értek a postához. Senki sem tudja, mi a teendő.” Jellemző a helyzetre A. C. O’Hara vezérőrnagy, a newyorki Nemzeti Gárda főnökének nyilatkozata: “Restellem, hogy a Nemzeti Gárdát sztrájktörésre használják. Ellene voltam, amikor Lindsay polgármester rá akarta venni Rockefeller kormányzót a Nemzeti Gárda mozgósítására a köztisztasági munkások ellen.” A vezérőrnagy kételkedett abban, hogy a katonák képe-; sek a postai szolgálatot helyre-, állítani. Senki sem tudja ezt jobban,! mint a postai alkalmazottak. í Ez a magyarázata annak, hogy j New Yorkban, San Francisco- j ban és más nagy városokban a munkások ragaszkodnak álláspontjukhoz: béremelést szavazzon meg a kongresszus, Nixon elnök Írja alá az uj törvényt és akkor visszamennek a munkába. Változik a kongresszusi helyzet Egyre több képviselő és szenátor arra a következtetésre jutott, hogy a postai válságot csupán úgy lehet megoldani, ha a kongresszus megszavazza a munkásokat kielégítő béremelést — noha a munkások egy része még mindig sztrájkban áll. Mitchell miniszter próbálkozik John Mitchell igazságügyminiszter Nixon elnök utasítására a bíróság elé idézi New York postai alkalmazottainak vezetőit, Morris Biliért és társait. A szövetségi ügyészek kérik a bíróságtól, hogy súlyos pénzbüntetést rójanak ki a (Folytatás a 8.-ik oldalon) Merre Amerika??? “Nem lehet bennünket bikacsökkel arra kényszeríteni, hogy felemeljük a postai alkalmazottak fizetését” — mondták mind a demokrata, mind a republikánus törvényhozók, Nixon ehlök és Shultz munkaügyi miniszter. A postások szakszervezeti vezetői évek hosszú során át levett kalappal kérték a képviselőket és szenátorokat, hogy emeljék fel a postai alkalmazottak fizetését, mert nagy az elégedetlenség a tagság soraiban; nem tudják garantálni, meddig lehet a munkásokat féken tartani. Nem volt bikacsök a szakszervezeti vezetők kezében. A munkások pedig, noha elégedetlenek voltak, végezték munkájukat. Hétről hétre, hónapról hónapra és évről évre emelkedtek az árak. A postai alkalmazottak elégedetlensége napról napra emelkedett, akárcsak a hőmérő a nyári napsütésben. Ekkor jött Nixon elnök, az infláció-elleni hadjárat lovagja és kinyilvánította: “Az infláció elleni küzdelem megkívánja, hogy a postai alkalmazottakat megillető 5.7%-os béremelést ne ez év júliusában eszközöljük, hanem a jövő év (1971) januárjában.” Ezzel csordultig telt a pohár, a postai alkalmazottak elkeseredése tetőfokára hágott és nem tehettek mást, mint abbahagyták a munkát, sztrájkba léptek és ezzel a törvényhozók és az elnök tudomására adták, hogy eddig és nem tovább... megelégeltük a helyzetet, torkig vagyunk az éhbérrel, a kongresszus huza-vonájával és nem vagyunk hajlandók tovább tűrni másodrendű polgárságunkat: azonnali béremelést követelünk. Az ország lakosainak nagy része megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy milyen alacsony munkabért kapnak a postai alkalmazottak. Évente $6,176-t. Ki tud ebből megélni? — kérdezték. Nem csoda, hogy sztrájkba léptek — mondták mások. Nemcsak a munkásság, hanem a kispolgárság körében is nagy rokonszenvre találtak a postások, annak ellenére, hogy a postaszolgálat beszüntetése mindenkit kellemetlenül, károsan érint. A lakosok haragja azonban nem a postások ellen irányul, hanem a törvényhozók, a kormány és az elnök ellen. James Reston, a N. Y. Times politikai rovatirója aggódva írja: Hová fejlődik az ország, mi lesz velünk? Egyre többen állnak ellent a törvénynek és ami a legaggasztóbb, a törvény- szegőket nem vonják felelősségre. . . egyre jobban növekszik azoknak a csoportoknak, szervezeteknek a száma, melyek az ország egyik, vagy másik törvényét megszegik. . . anélkül, hogy a végrehajtó közegek valamit is tennének a megbüntetésükre. így sopánkodik Reston ur. Aggódik, hogy hová vezet mindez? Mi lesz a büntetlen törvényszegés következménye? Az igazat megvallva, mi is aggódunk. A különböző társadalmi rétegek törvényszegése minden bizonnyal a rendszer elleni elégedetlenségre és a rendszer urainak tehetetlenségére mutat, vagyis a rendszer züllését jelenti. Ez nem mehet igy sokáig. Két eshetőség van. 1. Vagy az ipari-katonai komplexum veszi át a hatalmat, ami nyilt diktatúra bevezetését jelentené; 2. vagy az ország demokratikus erői összefognak és az iparikatonai komplexummal szembenálló, a nép- érdekeit szolgáló demokratikus kongresszust választanak be az 1970-es választások során és ezzel egyengetik az utat egy hasonló programot támogató elnök megválasztására 1972-ben. Mélyenszántó események elé néz az Egyesült Államok. Merre Amerika? — ez a kérdés. A választ az amerikai népnek kell megadnia. ÁRA 20 CENT
