Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-26 / 13. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 26, 1970. SHIRLEY CHISHOLM OKTATJA A FIATALOKAT New York Brooklyn kerületének fekete képvi­selőnője elment Brooklynnak arra a vidékére, amelyben gyermekkorát töltötte. Shirley Chisholm képviselőnő meglátogatta az Ocean Hill—Browns­ville “LS. 55 iskolát”, ahol a fekete gettó diákjai tanulnak és a nagyteremben beszélt az összegyűlt diákokhoz: “Lányok, fiuk, hallgassatok meg csend­ben s közben ne nevetgéljetek,” igy kezdte beszé­dét Chisholm képviselőnő. A diákok valóban nagy figyelemmel hallgatták, amint elmondta, hogyan is nőtt fel ott, ugyanazon a környéken a Ralph Ave. 420 alatt. Apja napszámos volt és anyja háztartási alkal­mazott és másnapos kenyérért szaladgált mindig a pékhez, mondta Mrs. Chisholm. “Nem középosz- tályu családban nőttem fel.. . mindezeket azért mondom, hogy megmutassam, én is közületek való vagyok. Annak ellenére, hogy semmi sem ment könnyen, mégis vittem valamire.” Figyelmeztette a diákokat, milyen fontos a tanulás, az iskolázott­ság. “Kell a szórakozás, a szabad idő. De más is kell. Járjatok el a könyvtárba és olvassatok. Vitas­sátok meg a dolgokat egymás között. A fekete fi­uk, lányok, férfiak és nők rájöttek már arra, hogy senkitől sem várhatjuk, hogy tegyen valamit ér­tünk. Magunknak kell mindent kiharcolni.” A diákok kérdéseket tettek fel. Az egyik lány kérdezte: “Mint fekete nő a kongresszusban, volt- e valamilyen mellőzésben része?” Chisholm kép­viselőnő erre egy anekdotával válaszolt. “A kong­resszusban egy bizonyos ‘Mississippi-i úriember’, akiről azt lüttem, hogy erős náthája van, minden alkalommal a zsebkendőjébe köpött, amikor elha­ladtam mellette. Később másik három képviselő is megjegyezte, hogy ők is látták ugyanezt és nyil­vánvaló, hogy az illető sértő szándékkal teszi ezt. Szereztem egy jó nagy férfi zsebkendőt és elhalad­va az ülések között, jól kiszámítva, én köptem előbb a saját zsebkendőmbe. ‘Ma megelőztem önt’ — mondtam a Miss.-i képviselőnek. Attól a perc­től kezdve a mai napig egyszer sem volt hülése az illetőnek” — fejezte be szavait Mrs. Chisholm a tanulók nagy nevetése és tapsa közepette. ez 1970-ES NÉPSZÁMLÁLÁS MAGÁBA FOGJA FOGLALNI AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN ÉLŐ ÖSSZES SZEMÉLYEKET A Népszámlálási Hivatal — az Egyesült Államok Kereskedelmi Osztályának irodája — szerint min­denki, aki az Egyesült Államokban él, állampolgár­ságára való tekintet nélkül bennfoglaltatik az 1970-es népszámlálásban. Az U.S. alkotmánya megköveteli, hogy nép- számlálást tartsanak minden 10 évben és ezt rend­szeresen meg is tartották 1790 óta. A népszámlá­lást arra használják fel, hogy meghatározzák a kongresszusban minden állam képviseletét, helyi területeken az állami törvényhozásban, kormány­ban. Felhasználják arra, hogy irányítsa a szövet­ségi alap több milliárdnyi dollárjának szétosztását minden évben, hogy segítsenek iskolákat, gondos­kodjanak alkalmaztatási lehetőségekről, jóléti és egészségügyi szolgáltatásokról. A népszámlálás ki­mutatja, hogy minden nemzetiségi csoportnak hány tagja él az Egyesült Államokban, annak me­lyik államában és főbb városaiban. Röviddel április 1 előtt minden család vagy ház­tartás kap a postán népszámlálási kérdő-ivet és a család egyik tagját megkérik, hogy töltse ki, vála­szolván a kérdésekre a család vagy háztartás min­den tagjáról és a házasról, vagy lakásról melyben laknak. Legtöbb kérdésre ceruzával válaszolhat (a Hivatal mindenkit kér, hogy inkább ce­ruzát használjon, mint tollat), hogy betöltse a kis karikákat, fekete pontot csinálva belőlük. Ez a pont géppel olvasható és regisztrálható, ami meg­gyorsítja a népszámlálási adatok tabulálásának feladatát. A népszámálásnál nyert információk megbecsülhetetlenek az amerikai élet majdnem minden vonalán. Fontos, hogy olyan teljes és pon­tos legyen, amennyire csak lehetséges. Az 1970-es népszámlálás fontos és hasznos in­formációval fog szolgálni azokról az amerikaiak­ról, akik vagy akiknek szüleik más országban szü­lettek, valamint az amerikai nép faji és népi ere­detéről. Ezt hozta nyilvánosságra a Népszámlálási Hivatal, ami az Egyesült Államok Kereskedelmi Osztályának az irodája. A népszámlálási adatok beszerzése 1970 április 1-én kezdődik. Minden személy faját és szinét megkérdezik. A népességnek egy jellemző részét megkérdezik, melyik országban született, hol szü­lettek a szülei és rendszerint milyen nyelven be­széltek otthon gyerekkorában, illetve mi az anya­nyelve. A csatolt utasítások megmondják minden csa­ládnak, hogy az összes megválaszolt kérdéseket visszaküldjék-e postán, vagy adják át a Népszám­lálási Hivatal képviselőjének, aki érte jön. A nép- számlálás által összegyűjtött infonnáció teljesen bizalmas jellegű. Az információ kizárólag statiszti­kai célokat szolgál és csak a Népszámlálási Hiva­tal alkalmazottai láthatják. Minden népszámlálási hivatalnok esküt tesz, hogy sohasem ad ki semmi­féle információt sem személyről, sem családról. Az 1960-as népszámlálás kimutatta, hogy az Egyesült Államok több mint 33 millió lakosa ide­gen nemzetiségű. Ez magába foglal több mint 9 millió külföldi születésű és valami 24 millió lakost, akinek egyik vagy mindkét szülője külföldön szü­letett. Uj számokkal, amelyek az Egyesült Államok minden állama és főbb városai minden nemzetisé­gének totális mennyiségét mutatják, az 1970-es népszámlálás fog ellátni bennünket, ZAJ-A VÁROS! ÉLET VESZEDELME Hiányos hírközlés Az U.S. sajtó csak röviden ismertette, mit mon­dott Kambódia államfője, Sihanuk országának jobboldali puccsáról. Itt tehát a Le Monde-ot idéz­zük: — Mély szomorúsággal értesültem (Sihanuk ek­kor Franciaországban volt), hogy egyes honfitár­saink erőszakos cselekményeket követtek el Észak- Vietnam és a délvietnami felszabaditó front diplo­matái ellen. Megértem a szenvedélyt, de súlyosan megsértették a diplomáciai szokásokat és orszá­gom jó hűét. Olyanok követték el ezt, akik meg akarják szakítani barátságunkat a szocialista álla-. mokkái és belevetni egy kapitalista imperialista hatalom karjaiba. Ezek az emberek csak a maguk anyagi érdekeit nézik, nem az ország érdekét. A vatikáni Igazság és Béke Bizottság táviratot küldött a pápának, közölve, hogy mélyen megrendülve értesült Roy bíboros közbelépésének sikertelenségéről, a brazíliai foglyok rendszeres megkinzása ellen. Kérik tehát a pápát, hogy sür­gősen emelje fel a szavát és ne hallgasson tovább az emberi jogok e lábbal tiprásáról. (Ismeretes, hogy XII. Pius pápát erősen bírálták, mert nem emelte fel a szavát a német nácik kegyetlenségei ellen.) Letartóztatták a diákok vezetőjét BUFFALO, N. Y. — A rendőrség letartóztatta Daniel Bentivogli 21 éves egyetemi diákot. E lé­péssel óhajtják elfojtani az egyetemi hallgatók több hetes lázongását. Az egyetemi diákok követelik — többi között — a Pentagon részére folytatott kutató munka felszá­molását, a tartalékos tisztképzés felfüggesztését és fekete, munkások felvételét egyetemi építkezési munkálatokra. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Lindsay polgármester 17 tagú zaj-ellenőrző bi­zottsága három évi tanulmány után azt jelenti, hogy a növekvő, állandó zaj fenyegeti a lakosok egészségét. A zajellenőrző bizottság tagjai: orvo­sok, akusztikai szakértők és laikusok azt állítják, hogy a zaj meghaladja a 85-egységet és ez veszé­lyes az egészségre. Építő kompresszorok (légsűrí­tők) 110-egységgel, földalatti vonatok 100-egység- gel a főbünösök a zaj előidézésében. A zaj-ellen­őrző bizottság vezetője, Neil H. Anderson, aki a New York Trade Board alelnöke, az üzleti világ és a kormány közti önkéntes együttműködést aján­lotta e kérdés megoldására. A három évi tanulmány eredménye egy 55 olda­las jelentés, mely követeli, hogy a város nemcsak felhívással, de törvény által korlátozza, különösen a teherautók által okozott nagy zajt. A jelentést, melynek a cime: TOWARD A QUIETER CITY (Egy Csendesebb Város Felé) átadták a Városházán Ti­mothy W. Costellónak, az al-polgármesternek. John Lindsay nem volt a városban. Merrill Eisenbud, a város környezetvédelmi igazgatója, dicsérte a jelentést, de — mont mond­ta — sok idő fog eltelni, mielőtt lényeges javulás áll be. Eisenbud megígérte, hogy New York város pénzt fog befektetni a zaj csökkentésére. Olyan felszerelést fogunk vásárolni, amely nem csinál zajt, mint például zajtalan légkondicionálót, teher­autót, stb. Eisenbud reméli, hogy az év végére ezt meg lehet valósítani. A probléma valóban az, hogy van zajtalan fel­szerelés, de az több pénzbe kerül. Az Ingersoll- Rand Company (a légsűrítők főgyártója) elnöke, William L. Wearly, azt mondta, hogy a zajtalan modell 30 százalékkal többe kerül, mint a í-endes, zajos modell. A zajtalan légsűrítők 45,000 dollár­ba kerülnek, a rendesnek pedig csak 28—30,000 dollár az ára. Neil H. Anderson Lindsayhez irt levelében rá­mutatott arra, hogy az építő ipar nem akar zajta­lan, de szerintük drága felszerelést alkalmazni. Alex Baron, a Citizens for a Quieter City, elnöke kritizálta a zaj-ellenőrző bizottság tanulmányát: “A zaj szintjét az emberi léttel kell összeegyeztet­ni mmdenütt.” De a jelentés szerint az 52-egysé- gen felüli zajt kell korlátozni minél előbb, mert az zavarja a normális emberi beszédet. Ugyanez a tanulmány ennél alacsonyabb, 40- egységet ajánl nappal, és 30-at éjjel a gazdagabb lakónegyedekben. Mr. Anderson ajánlja, hogy a város győzze meg az üzletvezetőket, hogy a zajta­lan felszerelés előnyös. Például a zajtalan városi szemét-teherautókat a General Motors és New York város együttműködésének köszönhetjük. A zajtanulmány szerint a nagy lárma feszültséget okoz, ami felemeli a vérnyomást és igy komoly szívbajhoz vezethet. Sok tudós úgy véli, hogy a Kennedy Repülőtér költözzön egy ember-alkotta szigetre, 5—7 mérföldre kinn a tengeren. A zaj­tanulmány kritikusai szerint az ajánlott megoldá­sok nem említik az olyan mindennapi kérdéseket, mint a helikopterek működését a Pan American Building tetejéről Manhattan közepén. A zaj, a légköri fertőzés és a biológiai veszélyek kérdése összeütközik a haszonrendszer érdekével és ezért nem lehet azokat megoldani. A törvény nemcsak, hogy nem bünteti a monopolista főbünö- söket, de rejti és támogatja a sokféle pusztítást. A/V^r7kA! ^......... ****************************•#********'« Published weekly, except 2nd & 3rd week in July ly Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ént. as 2nd Hass Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ha eev évre 12 dollár, félévre $6L*

Next

/
Thumbnails
Contents