Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 2. szám

Thursday, January 8, 1970. AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 I SÍRJUNK, VAGY NEVESSÜNK? I “íme, itt vagyunk, egymillió fehér lakos, leg­többünk keresztény. íme, itt vagyunk, egymillió fekete lakos, túlnyomó többségünk keresztény. A kérdés, hogyan tudunk együttélni. mint egy Apa gyermekei? Lehetséges-e ez? Igen, lehetséges, de ezt akarni kell, mind a fehéreknek, mind a feke­téknek.” “A kérdés az, hogy továbbra is ellenszenvvel és lenézéssel tekintünk-e embertársainkra, mindazok­kal a téves és káros felfogásokkal, melyeket a rab­szolgaság rendszere óta eltulajdonítottunk, vagy mint egyenjogú EMBEREK élünk?” így prédikált Joseph B. Brunini, Jackson, Miss, püspöke. Tanácskozásra hívta a különböző felekezetek ve­zetőit és felkérte őket, győzzék meg hittestvé­reiket, hogy vessék latba tekintélyüket a Legfel­sőbb Bíróság múlt év október 29-i határozatának támogatására. A bíróság ugyanis elrendelte az iskolák azonnali integrálását. “Nagyarányú gazdasági visszaesésre számítha­tunk 1970-ben” — mondotta kéjesen vigyorogva, mint jó hirt, A. Gary Shilling, a Wall Street egyik legtekintélyesebb tőzsdeügynökségének közgazdá­sza. Becslése szerint a munkanélküliek száma el­éri majd a munkáslétszám hat százalékát. • Sokat olvastunk a nyomortanyák elhanyagolt állapotáról. Ez már nem is újság. De az talán uj, hogy a 160 E. 65. utcában a “Phoenix” luxus-bér­palota lakói, akik 130 dollárt fizetnek havonta EGY szobáért (egy négy-szobás lákásért havi $520-t) arról panaszkodnak, hogy a fürdőszobá­ban a villanyfütőt úgy helyezték el, hogy lángra lobbanthatja a közelében lévő törülközőt, a csengő nem működik, nem lehet kilátni a “leső-lyukon” (peephole). A lakók panasza süket fülekre talált, a “háziúr”, egy nagy bank képviselője, csak vál­lát vonogatva mondja a panaszkodóknak: “Minden uj ház lakóinak ugyanilyen panaszaik vannak, vagy még több és ők sem kapnak orvoslást.” A lakók felháborodása elképzelhető. Többen megtagadták a házbér fizetését. Most már a jómó­dúak is sztrájkra kényszerülnek. • Viharfelhők tornyosulnak Dél-Vietnam elnöke, Thieu feje fölött. Az ő és Ky alelnök terroruralma alatt “megválasztott” képviselők közül egyre töb­ben javasolnak fegyverszünetet, a Nemzeti Fel­szabadító Fronttal való tanácskozást, az ország semlegességét. Legalább is Thieu elnök ezzel vádolja a képvi­selőket. Hogy gátat vessen ennek a folyamatnak, több uszító beszédet tartott az ország különböző vidékein, eredménytelenül. Tehetetlen dühében csőcseléket bérelt fel, mely behatolt a képviselőházba, összetörte a bútorokat, több képviselőt megsebesített. Mindezt abban a hitben tették, hogy megfélemlíthetik a békére vá­gyó képviselőket. A huligánok e gaztette csak nö­velte azok táborát, akik ellenzik Thieu elnök ma­kacs, önző, hajlithatatlan, minden engedményt visszautasító magatartását. A Ibieu-kormány bázisa napról napra szükül. Az amerikai csapatok kivonása egyre több politi­kust arra késztet, hogy utat-módot találjon az ut egyengetésére, mely őt a Nemzeti Felszabadító Fronttal való megjegyzéshez vezeti, mégpedig azért, mert tudja, hogy a Thieu-kormány képtelen a saját lábán megállni és csak idő kérdése, mikor veszi át az NFF a hatalmat, a hazafias rétegek bevonásával. John Wesley Shipp, 37 éves papnövendék töl­tötte be a papi tisztséget az észak-karolinai Wake Forest városka baptista egyházközségében. Shipp tisztelendő egy nap baráti összejövetelt rendezett a lakásán, melyre fehér és fekete hívő­ket hivott meg. A meghívottak barátságosan elbeszélgettek az összejövetelen, amikor az utcáról fegyverropogás hallatszott és “ismeretlen tettesek” lövöldözni kezdtek az ahlakon keresztül. Szerencsére senki sem sérült meg. A szeretet ünnepén 1944. — Az SS Rotten! ihrer (tizedes) még be­nyomott néhány meztelen férfit és nőt, akik más­képpen már nem fértek a camrába, utánuk dobott két csecsemőt, hogy ne sz kitsa el őket anyjuktól és rájuk zárta az ajtót. ír tett a legényeknek, ki­nyitották a gázcsapokat. A kémlelőn nézte, ahogy benn eltorzult az arcuk, fuldokoltak, elájultak, hallotta elhaló sikolyukat. Majd kinyitották az aj­tót, egyesek holtan kiestel, a többit az odakorbá­csolt férfirabok (még kicsi dolgoztak, vártak a ki­végzésükkel) csáklyákkal 1 iráncigálták. Szájukból kitépték az aranyfogakat, , ki nőnek volt haja, azt levágták, az alsó szervekb n gyémántot kerestek, végül a kemencébe vitették és elégették a hullá­kat. Még megáldotta őket pa >juk, hogy oly hősiesen védik hazájukat és a szál adságot, megittak egy­más egészségére egy kis pálinkát, boldog kará­csonyt kívántak és haza ai tóztak. A Rottenführer elérzékenyedett a behavaz att fenyők láttán, hal­kan dúdolta a “Stille Náci t”-ot és már megérke­zett. A ház előtt mosolyog /a várta a szőke Mutti s a piros pozsgás gyerekek Ezeket a hálóba csuk­ták, mig a szülők felrakták az utolsó karácsonyfa- díszeket, kivették a sütőbe a bajglit, felforralták a kávét. Akkor kirohantak a gyerekek, tapsoltak az ajándékoknak. De előbl imádkoztak, elénekel­ték a “Mennyből az angya ”-t és jött az ajándék- osztás. A Mutti még egy ru >intos gyűrűt is kapott, le kellett érte vágni a hal tt nő ujját. A rádió a Führer üdvözletét harsogt; hallgatták a prédiká­ciót a világot megváltó sz íretetről. Megették az ünnepi vacsorát, bort ittak és igazi német benső- séggel énekeltek a rózsár »1 és a kismadárról. Könnyezve kérdezte az ap : milyen más népnek van ilyen mély kedélye? 1969. — Az SS-ek a jó megérdemelt nyugal­mat élvezték vagy rendőri inökök, bírák, polgár- mesterek, tábornokok, püsp ikök, nagykövetek vol­tak Nyugat-Németországbar Most egy másik nagy­hatalom védte a szabad vil igot. Több bombát do­bott a távoli kis rizstermelő országra, mint Német­országra és Japánra. Elpus titotta a gátakat, isko­lákat, kórházakat, templom »kát, akik életben ma­radtak, a föld alá bújtak. A honmentő munka koc­kázatos volt, sokat lelőttek, ägyeseket elfogtak. Jól meg kellett fizetni a hősöl et és Spellman érsek, majd Cooke érsek szent ka» ícsonykor tábori misét celebrált a kereszténység s a szabadság védőinek. Az odalátogató politikusok nég egy-egy néger ka­tonával is kezet fogtak. 4 haza nem feledkezett neg róluk. Otthon es­ténként waícholté.k a tv-n, mit csinálnak a foglyul ejtett vörös banditákkal, erroristákkal: tankkal huzatják őket, lábuknál ak szíják fel, megperzse­lik, vízbe fojtják, repülőbő; kidobják, felvágják a hasukat, levágják a fejük* t, a fülüket, arcukba taposnak. Ez rendben volt - de hogy az ő hősei­ket még a háború alatt ne n engedik haza, hogy nem szabad nekik karácso íyi csomagot küldeni, ez már felháborította a közönséget. Ha a hősök gátrobbantásokkal elárasztó ták a vörösök földjét, vegyszerekkel megölték a t »Iáját, kipusztitották a növényeit és állatait, ez ner volt baj, hiszen azok­nak nem kell kalória, egy r arék rizzsel beérik — de hogy a hősök Xmas-kor ne kapjanak turkeyt, ezt már nem lehetett kibírni Ez ellen tenni kellet.t Egy texasi milliárdos (oh magasra feltornászta vállalata részvényeit, aki ut Isó részvényesnek fog maradni, az lesz a durák) állalta a világ lelkiis­meretének felébresztését. < >sszecsomagoltatott jó ennivalókat a foglyoknak t s azok 150 családtag­jával együtt elvitte Párizsb;, hogy ott az ellenség megbízottait rábírják, engec jék be az ajándékokat ée legalább is közöljék a fc glyok nevét. De a go­nosz vörösök csak három as zonyt fogadtak és fel­hívták őket, hogy ha hama vissza akarják kapni WVVVVUWMMVMVVVUVVM iMMWVtMMMWM E sorok írásakor a tető sek még mindig isme­retlenek. Senkit sem tartózt ittak le, de az egyház- község vezetősége elbocsáto ta Shipp tisztelendőt. Ez a “megoldás” eszünk! e juttatja azt az ado­mát, hogy amikor a férj vái atla.nul hazatért és fe­leségét az ágyban találta e; y ismeretlen férfivel, dühében az utcára dobta ... az ágyat. a férjeiket, az apákat, követeljék kormányuktól a háború befejezését. Bár az ellenség vagy buddhis­ta, vagy vallástalan, a szeretet ünnepének ez a megsértése szinte érthetetlen volt Amerikában. Hiszen ha a Pentagon nem is fogadta el az ellen­ség háromnapos fegyvernyugvási ajánlatát, egy napon át tisztelte a karácsonyt és csak 101 VC-t ölt meg, valamint B—52-kel bombázta őket. A vörösök barbársága kétségbeejtette a szegény asz- szonyokat. Meg is mondta az egyik: Ne kívánják tőlem, hogy a háború ellen szóljak. Én nem bánom a háborút, csináljanak amit akarnak, csak az én daddy-met engedjék haza! , Mert a családi érzés, a keresztényi szeretet —■ amely egyedül mentheti meg a világot, mondotta a Pápa karácsonyi szózatában — mindennél előbb­re való, mindennél erősebb. Mindegy, hogy az én Fattim, az én daddym mit csinál, mindegy, mi történik a vietnami daddykkal, napalmozott gyer­mekeikkel, megrapeolt lányaikkal, sőt alapjában az is mindegy, mi történt a szomszédasszony daddy- jával: a fő az, hogy a szeretet ünnepén együtt me­hessen a templomba, együtt ehessen turkeyt, együtt örüljön a Santa ajándékainak (bár a szegény Sántát éppen most csapták ki a katolikus egyház szentjei közül). Mert vagy van szeretet, vagy nincs. Peregrinus I APRÓSÁGOK I Kovács Erzsi rovata Száll a madár ágról-ágra. Száll az ének szájról szájra. Mikor Árpád apánk átjött a vereckei szoroson rettentő nagy hadseregével és megszállotta a Du- na-Tisza közét, magával hozta a mi szép magyar nyelvünket. Szállást csináltak maguknak és ott maradtak. A szállás szó bizonyosan már akkorról ered. Apáról fiúra szálltak az ősi regék. írók és poé­ták mindig használták ezt a szép magyar szót, va­lósággal szálló ige lett belőle. Ady Endre Írja: “Fölszállott a páva, a vármegye házra. ..” Szóval, egy nagyon elterjedt, állandóan használt szó lett belőle. Ez mind jól van. De mi köze ennek a szép magyar szónak ahhoz, hogy én “felszállók” a vonatra, “Kiszállok az autóból”, stb., stb. Ha valaki látott volna engem pár hónappal ez­előtt egy vidéki vonatra “felszállni”, akkor látta volna, hogy szárnyak helyett három udvarias férfi emelt fel a magas lépcsőre. Az autóbuszra csak akkor tudok “felszállni”, ha az a járdához közel áll meg, másképpen majdnem lehetetlen felkapasz­kodnom rá. Az automobilba ki- és beszállni valóságos cirku­szi ügyesség kell. “Beszállni” csak úgy tudok, hogy meghajolok, hogy a fejem oda ne üssem az autó tetejéhez, aztán egyik lábbal próbálok belép­ni és ha sikerül, nagynehezen behúzom a többit magam után. Ha valaki ott van és ad egy jó lö­kést, az mindenesetre használ. Az automobilból “kiszállni” ahhoz nem elég a testügyesség, nem elég az akarat. Furfangos mód­ra kell megtalálni a módot, hogy épkézláb kikerül­jek az autóból. Minden csomagot, pocketbookot leteszek a kezemből és először az egyik lábamat nyújtom ki az autóból. Mikor ez megvan, akkor lassan odacsuszkálok közel az ajtóhoz és a fejemet megint lehajtva, két kézzel kapaszkodva keserve­sen kikecmergek az autóból. Ezt hívják “kiszállásnak”, meg “beszállásnak?” Ez minden, csak nem szállás. A magyar nyelvtudósok összeülhetnének és ki­találhatnának egy szót arra, hogyan száll fel, vagy ki a velem egykorú és hasonsulyu hölgy a vonat, vagy autóról. Magam részéről tagadom, hogy szál­lók. ^ SAJÁT ÉRDEKEDBEN CSELEKSZEL, HA A MAGYAR SZÓT TERJESZTED!

Next

/
Thumbnails
Contents