Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 2. szám

Thursday, January 8, 1970.

AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

3

I SÍRJUNK, VAGY NEVESSÜNK? I

“íme, itt vagyunk, egymillió fehér lakos, legtöbbünk keresztény. íme, itt vagyunk, egymillió fekete lakos, túlnyomó többségünk keresztény. A kérdés, hogyan tudunk együttélni. mint egy Apa gyermekei? Lehetséges-e ez? Igen, lehetséges, de ezt akarni kell, mind a fehéreknek, mind a feketéknek.”

“A kérdés az, hogy továbbra is ellenszenvvel és lenézéssel tekintünk-e embertársainkra, mindazokkal a téves és káros felfogásokkal, melyeket a rabszolgaság rendszere óta eltulajdonítottunk, vagy mint egyenjogú EMBEREK élünk?”

így prédikált Joseph B. Brunini, Jackson, Miss, püspöke.

Tanácskozásra hívta a különböző felekezetek vezetőit és felkérte őket, győzzék meg hittestvéreiket, hogy vessék latba tekintélyüket a Legfelsőbb Bíróság múlt év október 29-i határozatának támogatására. A bíróság ugyanis elrendelte az iskolák azonnali integrálását.

“Nagyarányú gazdasági visszaesésre számíthatunk 1970-ben” — mondotta kéjesen vigyorogva, mint jó hirt, A. Gary Shilling, a Wall Street egyik legtekintélyesebb tőzsdeügynökségének közgazdásza. Becslése szerint a munkanélküliek száma eléri majd a munkáslétszám hat százalékát.

•

Sokat olvastunk a nyomortanyák elhanyagolt állapotáról. Ez már nem is újság. De az talán uj, hogy a 160 E. 65. utcában a “Phoenix” luxus-bérpalota lakói, akik 130 dollárt fizetnek havonta EGY szobáért (egy négy-szobás lákásért havi $520-t) arról panaszkodnak, hogy a fürdőszobában a villanyfütőt úgy helyezték el, hogy lángra lobbanthatja a közelében lévő törülközőt, a csengő nem működik, nem lehet kilátni a “leső-lyukon” (peephole). A lakók panasza süket fülekre talált, a “háziúr”, egy nagy bank képviselője, csak vállát vonogatva mondja a panaszkodóknak: “Minden uj ház lakóinak ugyanilyen panaszaik vannak, vagy még több és ők sem kapnak orvoslást.”

A lakók felháborodása elképzelhető. Többen megtagadták a házbér fizetését. Most már a jómódúak is sztrájkra kényszerülnek.

•

Viharfelhők tornyosulnak Dél-Vietnam elnöke, Thieu feje fölött. Az ő és Ky alelnök terroruralma alatt “megválasztott” képviselők közül egyre többen javasolnak fegyverszünetet, a Nemzeti Felszabadító Fronttal való tanácskozást, az ország semlegességét.

Legalább is Thieu elnök ezzel vádolja a képviselőket. Hogy gátat vessen ennek a folyamatnak, több uszító beszédet tartott az ország különböző vidékein, eredménytelenül.

Tehetetlen dühében csőcseléket bérelt fel, mely behatolt a képviselőházba, összetörte a bútorokat, több képviselőt megsebesített. Mindezt abban a hitben tették, hogy megfélemlíthetik a békére vágyó képviselőket. A huligánok e gaztette csak növelte azok táborát, akik ellenzik Thieu elnök makacs, önző, hajlithatatlan, minden engedményt visszautasító magatartását.

A Ibieu-kormány bázisa napról napra szükül. Az amerikai csapatok kivonása egyre több politikust arra késztet, hogy utat-módot találjon az ut egyengetésére, mely őt a Nemzeti Felszabadító Fronttal való megjegyzéshez vezeti, mégpedig azért, mert tudja, hogy a Thieu-kormány képtelen a saját lábán megállni és csak idő kérdése, mikor veszi át az NFF a hatalmat, a hazafias rétegek bevonásával.

John Wesley Shipp, 37 éves papnövendék töltötte be a papi tisztséget az észak-karolinai Wake Forest városka baptista egyházközségében.

Shipp tisztelendő egy nap baráti összejövetelt rendezett a lakásán, melyre fehér és fekete hívőket hivott meg.

A meghívottak barátságosan elbeszélgettek az összejövetelen, amikor az utcáról fegyverropogás hallatszott és “ismeretlen tettesek” lövöldözni kezdtek az ahlakon keresztül.

Szerencsére senki sem sérült meg.

A szeretet ünnepén

1944. — Az SS Rotten! ihrer (tizedes) még benyomott néhány meztelen férfit és nőt, akik másképpen már nem fértek a camrába, utánuk dobott két csecsemőt, hogy ne sz kitsa el őket anyjuktól és rájuk zárta az ajtót. ír tett a legényeknek, kinyitották a gázcsapokat. A kémlelőn nézte, ahogy benn eltorzult az arcuk, fuldokoltak, elájultak, hallotta elhaló sikolyukat. Majd kinyitották az ajtót, egyesek holtan kiestel, a többit az odakorbácsolt férfirabok (még kicsi dolgoztak, vártak a kivégzésükkel) csáklyákkal 1 iráncigálták. Szájukból kitépték az aranyfogakat, , ki nőnek volt haja, azt levágták, az alsó szervekb n gyémántot kerestek, végül a kemencébe vitették és elégették a hullákat.

Még megáldotta őket pa >juk, hogy oly hősiesen védik hazájukat és a szál adságot, megittak egymás egészségére egy kis pálinkát, boldog karácsonyt kívántak és haza ai tóztak. A Rottenführer elérzékenyedett a behavaz att fenyők láttán, halkan dúdolta a “Stille Náci t”-ot és már megérkezett. A ház előtt mosolyog /a várta a szőke Mutti s a piros pozsgás gyerekek Ezeket a hálóba csukták, mig a szülők felrakták az utolsó karácsonyfa- díszeket, kivették a sütőbe a bajglit, felforralták a kávét. Akkor kirohantak a gyerekek, tapsoltak az ajándékoknak. De előbl imádkoztak, elénekelték a “Mennyből az angya ”-t és jött az ajándék- osztás. A Mutti még egy ru >intos gyűrűt is kapott, le kellett érte vágni a hal tt nő ujját. A rádió a Führer üdvözletét harsogt; hallgatták a prédikációt a világot megváltó sz íretetről. Megették az ünnepi vacsorát, bort ittak és igazi német benső- séggel énekeltek a rózsár »1 és a kismadárról. Könnyezve kérdezte az ap : milyen más népnek van ilyen mély kedélye?

1969. — Az SS-ek a jó megérdemelt nyugalmat élvezték vagy rendőri inökök, bírák, polgár- mesterek, tábornokok, püsp ikök, nagykövetek voltak Nyugat-Németországbar Most egy másik nagyhatalom védte a szabad vil igot. Több bombát dobott a távoli kis rizstermelő országra, mint Németországra és Japánra. Elpus titotta a gátakat, iskolákat, kórházakat, templom »kát, akik életben maradtak, a föld alá bújtak. A honmentő munka kockázatos volt, sokat lelőttek, ägyeseket elfogtak. Jól meg kellett fizetni a hősöl et és Spellman érsek, majd Cooke érsek szent ka» ícsonykor tábori misét celebrált a kereszténység s a szabadság védőinek. Az odalátogató politikusok nég egy-egy néger katonával is kezet fogtak.

4 haza nem feledkezett neg róluk. Otthon esténként waícholté.k a tv-n, mit csinálnak a foglyul ejtett vörös banditákkal, erroristákkal: tankkal huzatják őket, lábuknál ak szíják fel, megperzselik, vízbe fojtják, repülőbő; kidobják, felvágják a hasukat, levágják a fejük* t, a fülüket, arcukba taposnak. Ez rendben volt - de hogy az ő hőseiket még a háború alatt ne n engedik haza, hogy nem szabad nekik karácso íyi csomagot küldeni, ez már felháborította a közönséget. Ha a hősök gátrobbantásokkal elárasztó ták a vörösök földjét, vegyszerekkel megölték a t »Iáját, kipusztitották a növényeit és állatait, ez ner volt baj, hiszen azoknak nem kell kalória, egy r arék rizzsel beérik — de hogy a hősök Xmas-kor ne kapjanak turkeyt, ezt már nem lehetett kibírni Ez ellen tenni kellet.t

Egy texasi milliárdos (oh magasra feltornászta vállalata részvényeit, aki ut Isó részvényesnek fog maradni, az lesz a durák) állalta a világ lelkiismeretének felébresztését. < >sszecsomagoltatott jó ennivalókat a foglyoknak t s azok 150 családtagjával együtt elvitte Párizsb;, hogy ott az ellenség megbízottait rábírják, engec jék be az ajándékokat ée legalább is közöljék a fc glyok nevét. De a gonosz vörösök csak három as zonyt fogadtak és felhívták őket, hogy ha hama vissza akarják kapni

WVVVVUWMMVMVVVUVVM iMMWVtMMMWM

E sorok írásakor a tető sek még mindig ismeretlenek. Senkit sem tartózt ittak le, de az egyház- község vezetősége elbocsáto ta Shipp tisztelendőt.

Ez a “megoldás” eszünk! e juttatja azt az adomát, hogy amikor a férj vái atla.nul hazatért és feleségét az ágyban találta e; y ismeretlen férfivel, dühében az utcára dobta ... az ágyat.

a férjeiket, az apákat, követeljék kormányuktól a háború befejezését. Bár az ellenség vagy buddhista, vagy vallástalan, a szeretet ünnepének ez a megsértése szinte érthetetlen volt Amerikában. Hiszen ha a Pentagon nem is fogadta el az ellenség háromnapos fegyvernyugvási ajánlatát, egy napon át tisztelte a karácsonyt és csak 101 VC-t ölt meg, valamint B—52-kel bombázta őket. A vörösök barbársága kétségbeejtette a szegény asz- szonyokat. Meg is mondta az egyik: Ne kívánják tőlem, hogy a háború ellen szóljak. Én nem bánom a háborút, csináljanak amit akarnak, csak az én daddy-met engedjék haza! ,

Mert a családi érzés, a keresztényi szeretet —■ amely egyedül mentheti meg a világot, mondotta a Pápa karácsonyi szózatában — mindennél előbbre való, mindennél erősebb. Mindegy, hogy az én Fattim, az én daddym mit csinál, mindegy, mi történik a vietnami daddykkal, napalmozott gyermekeikkel, megrapeolt lányaikkal, sőt alapjában az is mindegy, mi történt a szomszédasszony daddy- jával: a fő az, hogy a szeretet ünnepén együtt mehessen a templomba, együtt ehessen turkeyt, együtt örüljön a Santa ajándékainak (bár a szegény Sántát éppen most csapták ki a katolikus egyház szentjei közül). Mert vagy van szeretet, vagy nincs.

Peregrinus

I APRÓSÁGOK I

Kovács Erzsi rovata

Száll a madár ágról-ágra.

Száll az ének szájról szájra.

Mikor Árpád apánk átjött a vereckei szoroson rettentő nagy hadseregével és megszállotta a Du- na-Tisza közét, magával hozta a mi szép magyar nyelvünket. Szállást csináltak maguknak és ott maradtak. A szállás szó bizonyosan már akkorról ered.

Apáról fiúra szálltak az ősi regék. írók és poéták mindig használták ezt a szép magyar szót, valósággal szálló ige lett belőle. Ady Endre Írja: “Fölszállott a páva, a vármegye házra. ..”

Szóval, egy nagyon elterjedt, állandóan használt szó lett belőle. Ez mind jól van. De mi köze ennek a szép magyar szónak ahhoz, hogy én “felszállók” a vonatra, “Kiszállok az autóból”, stb., stb.

Ha valaki látott volna engem pár hónappal ezelőtt egy vidéki vonatra “felszállni”, akkor látta volna, hogy szárnyak helyett három udvarias férfi emelt fel a magas lépcsőre. Az autóbuszra csak akkor tudok “felszállni”, ha az a járdához közel áll meg, másképpen majdnem lehetetlen felkapaszkodnom rá.

Az automobilba ki- és beszállni valóságos cirkuszi ügyesség kell. “Beszállni” csak úgy tudok, hogy meghajolok, hogy a fejem oda ne üssem az autó tetejéhez, aztán egyik lábbal próbálok belépni és ha sikerül, nagynehezen behúzom a többit magam után. Ha valaki ott van és ad egy jó lökést, az mindenesetre használ.

Az automobilból “kiszállni” ahhoz nem elég a testügyesség, nem elég az akarat. Furfangos módra kell megtalálni a módot, hogy épkézláb kikerüljek az autóból. Minden csomagot, pocketbookot leteszek a kezemből és először az egyik lábamat nyújtom ki az autóból. Mikor ez megvan, akkor lassan odacsuszkálok közel az ajtóhoz és a fejemet megint lehajtva, két kézzel kapaszkodva keservesen kikecmergek az autóból.

Ezt hívják “kiszállásnak”, meg “beszállásnak?” Ez minden, csak nem szállás.

A magyar nyelvtudósok összeülhetnének és kitalálhatnának egy szót arra, hogyan száll fel, vagy ki a velem egykorú és hasonsulyu hölgy a vonat, vagy autóról. Magam részéről tagadom, hogy szállók.

^ SAJÁT ÉRDEKEDBEN CSELEKSZEL, HA A MAGYAR SZÓT TERJESZTED!