Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 2. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 8, 1970. A GENERAL ELECTRIC VÁLLALAT IGAZI ARCULATA NÜRNBERGToL SONGMY-IG A Daily World közölte Mary Kaufman nyilatko­zatát, a háború utáni nürnbergi perről, amelyben a német náci háborús főbünösök felett Ítélkeztek. Mrs. Kaufman ott az U.S. kormányát képviselte, mint a per egyik ügyésze. Ottani tapasztalatai alapján a következőket mondta: — Mi, az U.S. Vietnamban nem csupán megket­tőzzük a náci bűnöket, hanem megsokszorozzuk. — Mi olyan háborút folytatunk Vietnamban, me­lyet ottani parancsnokságunk és felette Washing­ton irányit, hogy az Songhy-szerü szörnyűségekre kell, hogy vezessen. — Mi megsértettük a nürnbergi határozatokat, bűnöket követtünk el a béke, hadviselés szabá­lyai és az emberiesség ellen.-— Ezeket az atrocitásokat polgári háborús bű­nösök elleni törvényszék elé kell vinni, hogy a közönség hallja a tényeket és megitélje őket. Azokra a mentségekre, hogy az ilyenekre az ösztönök felszabadulása vezet a háborúban, Mrs. Kaufman Hans Frank-ra, a megszállt Lengyelor­szág kormányzójára hivatkozott, aki nem szívesen rendelte el a varsói gettó elpusztítását, de ezt meg­kívánta a “pacifikáció” érdeke. Az U.S. ugyan­olyan frázisok mögé bújik, mint Hitler — mon­dotta. Ez 5 millió zsidó megölését “végső megol­dásnak” nevezte és a városok elpusztítását “meg­békítésnek.” Az U.S. főparancsnokság “szabad tűz övezeten” azt érti, hogy ott mindenkit meg szabad ölni. S szerinte az elrendelt hadicselekmények a katonákat olyan bestialitásokra késztetik, mint amilyeneket Songmyban elkövettek. Hivatkozott a német “Einsatzgruppekre” (beve­tési csapatok, céljuk a civilek kiirtása volt), ame­lyek koncentrációs táborokba zárták a dezertőrök családait — az U.S. nemcsak ezeket, hanem egy vidék minden lakosát veszélyesnek minősitette és drótsövény mögé zárta. A “search and destroy” akciókban (keresd és öld meg) felgyújtják a fal­vakat, emberekkel a házakban, mint a nácik csi­nálták. Mint az SS. Miután fragmentációs bombá­kat dobnak a polgári lakosságra és gázzal hajtják ki a menedékhelyről, hogy lebombázzák, a kato­náknak semmi az, agyonlőni a csecsemőket. Az egész háború olyan mint Songmy. Megsértik a nürnbergi code-ot, amelyet velünk együtt szerkesz­tettek és a londoni egyezményt, amelynek alapján Nürnbergben tárgyaltak. E szerint a háborús bű­nök közé tartozik a polgári lakosság megölése, bántalmazása, deportálása, kényszermunkája, ha­difoglyok kínzása és meggyilkolása, túszok kivég­zése, fosztogatás, épületek, falvak elpusztítása, “ilyen akciók parancsnokai, szervezői, felbujtói, bűnrészesei és végrehajtói felelősek bűneikért. Ezekről mondotta Robert H. Jackson, Uürnberg amerikai fővádlója, hogy azokért mindenki más is felelni fog, nemcsak a németek — beleértve azo­kat a hatalmakat, amelyek Nürnbergben törvényt ültek felettük. A legnagyobb élő német írók ezt mondották: Ludwig Renn: — Megborzasztanak az U.S. csapa­tok bűnei, de nem lepnek meg. A kormányok, me­lyek a monopol-tőkét szolgálják, nélkülözik az em­beri érzést. Mint Hitler Lengyelországban, Fran­ciaországban, Mussolini Abesszíniában. Anna Seghers: — Elrendelték a tömeggyilkos­ságot vagy nem volt rá parancs? Mindegy, a fel­háborodás vihara nem kelti életre a halottakat, de figyelmezteti a bűnösöket, hogy reájuk is ha­lálos ítélet vár. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE1 RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe — Este 7.30-ig nyitva Irta: LUSZTIG IMRE A General Electric az ország negyedik legna­gyobb vállalata. Tiszta profitja 1960-ban 200.1 millió dollár volt. A profit nyolc év után 357.1 millió dollárra ugrott fel. Más szóval: a GE profit­ja nyolc év alatt 78 és fél százalékkal emelkedett. A munkások bére 1969-ben a GE munkásainak átlag bére $3.25 volt óránként. Ez, feltéve, hogy a munkás egész éven át dolgozott, évi $6,760 jövedelmet jelentett — noha a kormány hivatalos adatai szerint egy négytagú családnak $9,800-ra van szüksége a tisz­tességes megélhetéshez. Az utolsó kilenc esztendőben a GE-munkások termelékenysége 40%-kal gyorsabban emelkedett, mint a többi munkás átlag termelékenysége. Ugyanakkor a munkások bére lassabban emel­kedett, mint a többi ipari munkásé, úgyhogy 1969- ben csak 25%-kal volt magasabb, mint kilenc év­vel azelőtt. A GE profitja 78 és fél százalékkal emelkedett. A GE munkások bére 25%-kal emelkedett az utol­só kilenc évben. Ki a felelős az inflációért? Kétségtelen, hogy az amerikai nép egyik leg­nagyobb problémája a megélhetési költségek ál­landó emelkedése. Az élelem, a lakbér, a ruház­kodás, az orvosi költségek szinte napról napra többet emésztenek fel. Eltekintve attól, hogy a GE igazgatói évi 100 ezer dolláros fizetésüket 10%-kal emelték; elte­kintve attól, hogy amint fentebb emlitettük, a vállalat profitja nagyobb, mint valaha és eltekint­ve attól, hogy a munkások fizetése viszonylag ala­csony, a GE vállalat rendszeresen, hónapról hó­napra emeli hol egyik, hol másik termékének az árát. A gyártmányok árát nem azért emelik, hogy a profitot az előző évi szinten tartsák, hanem azért, hogy emeljék a profitot—és ez okozza az inflációt. (Most nem beszélünk az infláció leglényegesebb okozójáról: a 80 milliárd dolláros hadi kiadásról.) Kétségtelen, hogy amint a sztrájknak vége lesz, a munkásoknak nyújtott béremelést a vállalat ar­ra használja fel, hogy “megokolja” az újabb ár­emelést. A GE munkáspolitikája A GE évtizedeken át a “Company Union”-t, vagyis a vállalat által ellenőrzött “szakszervezet” rendszerét tartotta fenn. Csak a ’30-as években sikerült egyes üzemekben megalapozni a vállalat­tól független szakszervezetet és amikor a Congress of Industrial Organization (CIO) megszervezte a többi alapiparokban a munkásokat, a GE-munká­sok nagy része is csatlakozott a mozgalomhoz. De a független szakszervezet megalapozása nem adta meg a munkásoknak azt a lehetőséget, hogy lépést tarthassanak az acél-, autó-, gumi- és más iparok dolgozóival béremelés, nyugdij és egyéb juttatások terén. A GE állandó és szervezett propagandát folyta­tott alkalmazói ,ai körében és sok munkást befo­lyásolt ezzel, r egnehezitve a szervezet munkáját, bizalmatlanságot keltve a szakszervezet iránt. "Boulwarizmus" A vállalat munkáspolitikáját évek hosszú során át Lemuel Boulware alelnök irányította. Ez az ur csatlósaival megjelent a konferenciákon, ahol a szakszervezet vezetőivel kellett tárgyalni a kollek­tiv munkaszerződés részleteiről, mint bérek, mun­kaviszonyok, fizetett szabadság, stb. Boulware ur már az első összejövetelen bejelentette, hogy mennyit hajlandó a vállalat adni a munkásoknak. A szakszervezeti vezetők nem tehettek mást, mint vagy elfogadják az ajánlatot, vagy sztrájkot hív­nak. A GE-munkások éveken át képtelenek voltak a sztrájk fegyveréhez nyúlni, mert erejük szétfor- gácsolódott 13 különböző szakszervezetben és a vállalat utat-módot talált, hogy ne jöjjön létre az egység a különböző szervezetek között. A GE ezen munkáspolitikájának köszönhető, hogy az összes alapiparokban dolgozó munkások közül a GE-munkások bére és munkaviszonyai a legrosszabbak közé tartoznak. A GE vállalat jellegzetességei Tiszta képet csak akkor kaphatunk a GE igazi arculatáról, ha figyelembe vesszük, hányszor szeg­te meg ez a monopólium az ország törvényét — az ország lakosainak kárára. A vállalatot többször vád alá helyezték és bű­nösnek találták azért, mert a törvény megsze­gésével összeesküdött több vállalattal és mester­ségesen felsrófolták gyártmányaik árát. E törvényszegésért 13 tisztviselőt, köztük egy 130.000 dolláros évi fizetést huzó alelnököt bű­nösnek találtak és az alelnök urat másodmagával börtönre Ítéltek. A bíróság számtalan esetben minősitette bűnös­nek a vállalatot a National Labor Relations Act megszegéséért. Törvényt szegett a vállalat, amikor 1. megakadályozta a munkások szakszervezeti tevékenységét; 2. megbüntette a munkásokat, mert tanúskodtak az NLRB előtt; 3. elbocsátott munkásokat szakszervezeti tény­kedés miatt; 4. beavatkozott az NLRB által felülvizsgált vá­lasztásokba. Más szóval, a GE népellenes cselekedetet köve­tett el mindenkor, amikor felsrófolt árakon adta el gyártmányait, amikor a törvény megszegésével beavatkozott a munkások szervezkedési kísérletei­be, szakszervezeti munkálkodásába, A GE munkásellenes magatartása eredménye­ként a munkások helyzete egyre tarthatatlanabbá vált, ez viszont az áskálódás végét jelentette és az EGYSÉG megteremtéséhez vezetett. Ma már tiz hete sztrájkol 150,000 GE-munkás. Harminc centes órabér-javitást kérnek az első esz­tendőben. Ha a vállalat 100%-osan teljesítené a munkások követelését, akkor bérük és munkavi­szonyaik egy szintre kerülnének a többi alapiparok ban dolgozókéval. A küzdelem kimenetele nemcsak a közvetlenül 150.000 munkás részére fontos, hanem az egész amerikai munkásosztály részére is. Még pedig az­ért, mert ha a GE le tudja verni a sztrájkot és lehetetlenné tudja tenni a munkások követelései­nek érvényesítését, akkor a többi iparbárók kö­vetni fogják példáját. Ha azonban a munkások kerülnek ki győztesen e csatából, akkor az autó, acél- s más iparokban dolgozók könnyebben elérhetik jogos követeléseik teljesítését. A sztrájkgyőzelem a nép érdeke Nemcsak a szervezett munkások, de a 70 millió amerikai dolgozó érdeke, hogy a sztrájk győzelem­mel végződjön. A monopóliumok hatalmát meg kell nyirbálni, ha véget akarunk vetni az inflációs folyamatnak. A sztrájk győzelemre vitele egy lé­pés ebben az irányban. A 150,000 GE-munkás sokat tanult a sztrájk alatt: megtanulta, hogy ki az ellenség és ki a barát úgy gazdasági, mint poli­tikai téren. Meglátta a GE igazi arculatát. Leckét kapott a munkások szolidaritásából, a munkásegység ere­jéből. A saját bőrén tapasztalta a Nixon-kormány “semleges” magatartásának káros hatását. Szemlélte a bíróság “pártatlanságát”, amikor tiltóparancsot bocsátottak ki a sztrájkolok ellen. Az sem kerülte el figyelmüket, hogy az erkölcste­len vietnami háború ellen küzdő McGovern szená­tor kiállt az érdekükben. Megtanulták többek kö­zött azt is, hogy a baloldali elemek nem ellenségek hanem a munkások oldalán harcolnak. Megtanulták — természetesen nem mindnyájan —, hogy miként kell cselekedni nemcsak a sztrájk- őrségen, hanem a szavazó urnáknál is. Segítsük sikerre vinni a sztrájkot. Adakozzunk a sztrájkalapra, ne vásároljunk GE gyártmányokat a sztrájk tartama alatt. lA/WWWWWWWWWWWWVWWWV/WWWXr Támogassuk a 150,000 GE-munkás jogos harcát! Ne vásároljunk GE-gyártmányt!

Next

/
Thumbnails
Contents