Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-19 / 12. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 19, 1970. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. nélkül), yaehtot, Rolls Royce-t, lóverseny-páholyt, úszó palotát, tízmilliót a konyhára, minden frizu­rához más ékszert.” Ilyen cikk — vajon honnan vették át — meg- csufolja mindazt, amiért a “Magyar Szó” küzd. Most majd “Zsa Zsa Gábor” jön? Figyelmes olvasó Építik hazájukat YOUNGSTOWN, 0. — Mi is hozzá akarunk já­rulni az ünnepi lapszámhoz és küldjük üdvözle­tünket, valamint $10-t, hogy írják meg az igazsá­got. Jó levelet hozott a posta hazulról, hogy akik Szeretnek dolgozni és nem részegesek, azok szép hazát építenek a magyar népnek. Likkerék Szívesen fogadták a Magyar Naptárt ABBOTSFORD, B. C. — Mi is megkaptuk a nap­tárt, s bár én nem olvastam, de a feleségem elol­vasta és az ő beleegyezésével megírom önöknek, hogy a naptár kitűnő és nem bánja meg az, aki el­olvassa. Mi igen meg vagyunk elégedve úgy a tar­talmával, mint a külsejével. Mi is voltunk Magyar- országon és 42 napon át élveztük mindazt, amiről a naptárban írnak szülőföldünkkkel kapcsolatban és a következő évben ismét várjuk a naptárt. Gyuricza Imre és Ilona Üdvözli a szülőhazát CALIFORNIA. — Én is hozzá akarok járulni kedves szülőhazám 25. évi felszabadulásának meg­ünnepléséhez. Én igazán felszabadulásnak nevez­hetem. mert az éhezés miatt hagytam ott szülőha­zámat 1910-ben. Az én falum Rábakecskéd, Vas megyében van, ahol mi sokat éheztünk. 1965 aug. 5-én hazamentem és elcsodálkoztam, hogy milyen változás ment végbe, összejártam a falut, az udva­rok mindenütt tele voltak baromfival, csirke, ka­csa, liba, disznó, egy vagy két tehén, a kert tele zöldséggel, gyümölcsfával, ami nekünk soha nem volt. Már öt éve, hogy ott voltam és képzelem, hogy azóta is már mennyit javult a helyzet. Mikor vé­gigmentem a falun, bizony sírtam akárcsak a gye­rek, amikor megláttam. Még akkor, augusztusban is mutatták, hogy a padláson volt még mindig a sonka, szalonna, kolbász. Szeretném tudni, miért nem ír a csillagászunk, nagyon szeretem az ő írá­sait is, akárcsak a többi Íróét. S miért nem foglal­koznak többet Kínával? A hazai híreket is nagyon szeretem olvasni. Tengolich Kálmán ■jTBiaa* 5 F/ B ■ ■ Különböze karrierek Egyes olvasók több könnyed olvasmányt szeret­nének a lapban: igy hírességekről, művészekről is. Egy 12-oldalas lapban nehéz mindenkinek kedvére járni, annál jobban ki kell válogatni a közlemé­nyeket. Hónapok óta nem Írtak itt (rövid napihire- ket kivéve) a színházról, filmről, tv-ről, zenéről — S ha most egyszer megjelenik egy cikk, volna kit Választani az igazi nagy művészekből, akik nagy emberek is, küzdenek egy jobb világért, síkra száll­nak a kultúra szabadságáért, mint Igor Stravinsky, Leonard Bernstein, Pete Seeger, Anne Redgrave, Joan Baez, Paul Robeson; sok felemelőt, egyben HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, i szíveskedjen azt rendezni az alábbi sorok ki- | I töltésével, hogy biztosítsuk lapunk rendszeres I B megjelenését . Megújításra: $.................................................... | | ' Kalendáriumra: $............................................. I II Név: .................................................................. J ti n Cim: ....................................... I I 1 I Város:.................................. Állam:.............. | jj Zip Cede:.................. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 J !]----------------------------------------------------------■« mulattatót lehetne közölni. Ehelyett itt egy köze­pes reklám- és luxus színésznőről, “Liz” Taylor- ról (mintha a publicity ügyeskedője a szegény ol­vasók családjához tartozna) kaptunk itt olyasmit, ami a “Magyar Szó” egész programját megcáfol­ja. Mintha a “Glamour”-ban vagy a “True Con- fessions”-ban olvasnók, a “fejedelmi gesztusokat, szuperfilmet, szupersztárt, Burton félelmetes zöld szemét, milliárdos házasságot, gyémántokkal kö­rülvett smaragdot, hercegi párt, Rotschildéket (h ÜDVÖZLET MILWAUKEE-BÓL MILWAUKEE, Wis. — A Milwaukee-i lapbará­tok üdvözlik a felszabadított magyar szülőhazát a 25. évforduló alkalmával. Egyben üdvözöljük a Magyar Szót, amely mindig hirdeti az igazságot. Külön üdvözletét küldünk az Írógárdának, kézszo- ritást mindegyiknek külön-külön Mary Bődé A heroin járvány A kábítószerek használata országszerte oly ma­gas méreteket ölt, hogy a szülőket és a hatóságo­kat aggodalom tölti el. Az utóbbi időben a módo­sabb családok gyermekei is áldozatul esnek a he­roin használatának, amely most már járványszerü- en terjed az ország iskolás gyermekei között. Első időkben jobbára az egyetemi ifjúság körében ter­jedt, hamarosan utat talált a középiskolások sorá­ban és ma már 11—15 éves gyermek között is nagy számban vannak heroin használók és árusí­tók is. Lelkiismeretlen terjesztők egykor az iskola kör­nyékén vadásztak áldozataikra, de ma már a gyer­mekekre ruházzák át az árusítás és terjesztés funk­cióját. így az iskola falain belül bonyolódnak le az adás-vételi akciók, mosdó szobákban vagy má­sutt, a szülői és tanítói szemektől elrejtve. De már olyasmit is olvastunk a lapokban, hogy tanítókat tartóztattak le, akiknek autójában nagymennyisé­gű heroint találtak. New Yorkban az iskoláskorú gyermekek között a heroin használata annyira elterjedt, hogy veze­tő egyének szinte járványnak minősitik és a gyer­mekek közül nagyon sok benn az iskolában “kerül horogra”. Az Addiction Services Agency egyik tisztviselője, James Dix úgy nyilatkozott, hogy New York város középiskoláiban, átlagban 5—100 tanuló heroint használ. A N. Y. Times riportere a serdülő korban lévő heroin-használók, árusítók, az oktatók, rendőrök és rehabilitáló közegek tu­catjaival beszélt és arra a megállapításra jutott, hogy New York város mindenegyes nyilvános kö­zépiskolájában és számos privát s egyházi iskolá­ban árusítják a heroint. Az árusítók sokszor ma­guk a tanulók, esetleg iskoláskorú, de iskolát el­hagyott, vagy iskolakerülő fiatal. Sokan közülük munkások a heroint eladásra készítő ‘gyárak’-ban, de vannak olyanok is, kik nagyban veszik s felütik a saját üzletüket. A legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy a heroint használó ifjak között mind nagyobb számú haláleset fordul elő. A múlt évi 900 ilyen halál­eset közül 224 tizen-éves volt, ezekből húsz 15 éven aluli. 1964-ben 38 áldozat volt tizen-éves, 1967-ben 79. Hivatalos közegek számítása szerint 25,000 lehet a tizen-éves heroin-használók száma ,de biztosat senki nem tud. Intézmények, melyek a kábítósze­rek használóit gyógyítani vagy leszoktatni igyekez­nek, azt jósolják, hogy ez a szám a nyárra már 100,000-re fog emelkedni, hacsak komoly lépése­ket nem tesznek. Vannak lépések, de ugylátszik nem sok az ered­mény, ha a fentieket figyelemmel kisérjük. Az if­jú elárusítókat, ha az “árut” megtalálják náluk, vétségi vagy bűnügyi alapon megbüntetik, a ná­luk talált anyag mennyisége alapján; azután a bí­róság átadja őket a kábítószer-használókat ellen­őrző állami bizottságnak. Ez a bizottság hatósági, vagy magán intézetekbe utalja őket bejáró, vagy bennlakó kúrára. Börtönbüntetést a többszörösen visszaesők kapnak. A középosztályra is kiterjed. A heroin használatának tragédiája egy ideig fő­leg a fekete és portorikói gettókat sújtotta, de ma már komoly problémája a fehér középosztálynak is. A Jamaica Community Center ápoltjai nagyobb részben fehérek. A Federation of Jewish Philan­thropies vallás-közületi közös program kidolgozá­sát sürgeti a kábítószerek ellensúlyozására. A Fe- deráció bejelentette, hogy a zsidó fiatalok között a 12—21 éves kábitószer-élvezők száma az 1965. évi 2,500-ról a mai 6,000—12,000-re emelkedett. A heroin használatának fő okának az iskolatársak és barátok nyomását tekintik, akik az első adagot sokszor ingyen adják. Sokán a televíziót is okoz­zák. Amikor Lindsay polgármester bejelentette, hogy a város kábítószer-ellenes programot létesit az iskolákban, ő is hozzátette, hogy a televízió nagy szerepet játszik a szenvedély előidézésében; külö­nösen a hű’detéseken keresztül hallhatják a gyer­mekek: “ébredj fel, lassulj le, érezd magad bol­dognak, pirulával csillapítsd le az idegfeszültsége­det.” Nagyon sokan megegyeznek a polgármester nézetével. Mig mindennek az ára magasra szökkent, a heroin olcsóbb lett. Sokáig 5 dollár volt az ára egy zacskónak, a tanulók most 3, 2, vagy 1 dollárért vehetik, valószínűleg erősségi minőség szerint. Heroin vásárolható a város minden részében, szin­te szupermarket lehetőséggel. Árusítanak pirulá­kat, LSD-t, de főleg heroint. Minden tizen-éves használó árusítóvá válhat. Sok esetben a tanítók a nagyon finoman öltözött diákban találják meg az árusítót. Egyik-másik árusító napi 5—600 dollár értékben ad el, amiből kb. ötödrész a jutaléka. Iskolai és hatósági közegek mondják, hogy majd­nem lehetetlen az olyan árusítót meggyőzni, aki­nek 200 dollár van a zsebében, 80 dolláros alligá­tor bőrcipőt és 50 dolláros kásmir szvettert hord, hogy kábítószert árusítani bűn. Miért kezdtek heroint használni? A legtöbb heroint használó fiatal ad valamilyen okot, hogy miért lett a szenvedély rabja, ami ma- rijuanával kezdődik, pirulákkal folytatódik a he­roinig. Morális vagy hősi célok, magányosság, el­idegenedés, esetleg a hippi-szerű szerelem vagy a borzalmas mizéria, amiben élnek. A legutolsót leg­inkább a fekete ifjúság adja okul. Az ifjúság országszerte a heroin áldozatává vá­lik, ha esetleg nem is olyan járványszerüen, mint New Yorkban. Baltimoreban, Pittsburghban jómó­dú emberek gyermekeinek karján lehet látni az injekciós tü nyomait. Intézetek várószobáiban, ahol methadon-kezelést kapnak, nagyon sok beesett ar­cú, tizen-éves csendes fiatal várakozik felvételre. Pittsburghban egy 16 éves fiú naponta 40 dol­lárt kap a szüleitől, hogy szenvedélyét kielégítse és egy 10 éves gyermek kezelést kap. A többi nagy városokból kapott riportok sem mondanak jobbat. San Franciscóban, Bostonban nagyszámú a heroin­élvező, de Chicago New York után következik. Majdnem minden városi iskola nyújt felvilágosító előadásokat, de nem sokan hisznek azok eredmé­nyességében. Szerintük csak annyit ér, hogy a “til­tott gyümölcsöt édesebbé teszi.” A változáshoz főleg pénzre van szükség. Na­gyon fontos volna rehabilitációs program, lélek­gyógyászat és azoknak a körülményeknek a meg­szüntetése, amelyek a kábítószerek használatához vezettek. Egyike ezeknek — és talán a legfőbb — a vietnami háború. t __fcj

Next

/
Thumbnails
Contents