Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-19 / 12. szám

Thursday, March 19, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5----~x- — Hj I SÍRJUNK, VAGY NEVESSÜNK? | > w 1 ----- - ■- - ‘ -------­KITARTANAK AZ INDIÁNOK AZ ELFOGLALT ALCATRAZ SZIGETÉN Napról napra újabb bizonyitékát látjuk az igaz­ságszolgáltatás előtti “egyenlőségnek.” New York­ban a Panther Párt 13 tagját fejenként százezer dolláros óvadék hiányában tartják fogva most már hónapok óta. Azzal vádolják őket, hogy bombázás­ra összeesküvést szőttek — a rendőri besúgók állí­tása szerint. Vagyis egyetlen erőszakos cselekede­tet sem követtek el. Dél-Carolina Lamar nevű városkájában fekete gyermekekkel telt három iskolai autóbuszt a feher csőcselék baltákkal, kövekkel, vasláncokkal, he­gyesre faragott srófhuzókkal megtámadott, két autóbuszt felbontottak és a támadásban több gyer- meg megsebesült. Az orvtámadás napján egyetlen egy támadót sem tartóztattak le. Két napra rá a támadásban résztvevő 27 ember ellen vádat emeltek, DE mind- annyiukat egyenként kétezer dolláros óvadék elle­nében SZABADON BOCSÁTOTTÁK. • Daniel —. Haughton, a Lockheed Aircraft válla­lat igazgatója ultimátumot küldött David Packard- hoz, a Nixon-kormány helyettes hadügyminiszte­réhez: “a Pentagon utaljon át a vállalat részére 641 millió dollárt — ha nem, beszüntetik a mun­kát a C5A jelzésű teherszállító repülőn, a Che­yenne helikopteren, a SRAM lövedék jet-motor- ján és a flotta részére rendelt felszereléseken.” A levél részletezi: A C5A-ra 435 millió dollárt, a flotta rendelésekre 85 millió dollárt, a Cheyenne helikopterekre 50 millió dollárt, és csak úgy ezen felül 25 millió dollárt kér­nek. A vállalat azzal érvel, hogy nem áll kellő összeg rendelkezésére a kiadások fedezésére. Értsük meg miről van szó. A Pentagon és a vállalat közti szerződés szerint jelenleg egy cent sem jár a cégnek. Haugton igaz­gató ur a szerződésben előirt kötelezettségtől füg­getlenül KÖVETELI a 641 millió dollárt. Már sokszor irtunk a C5A jelzésű repülőgépekkel kapcsolatos botrányról és rámutattunk arra, hogy a kormány az eredeti ár sokszorosát kell, hogy fi­zesse ezekért a gépekért. A Lockheed vállalat igazgatójának legújabb ul­timátuma tehát a legnagyobb arcátlanság! Newark, N. J. polgármestere kijelentette: A tanitók és a város között megkötött szerződés any- nyit sem ér mint a papír, amire azt írták—ha nem kapunk anyagi támogatást az államtól, vagy a szö­vetségi kormánytól.” És az ország minden más vá­rosa hasonló helyzetben van. Az ország közoktatása tehát súlyos válságban van, pénzhiány miatt, de ugyanakkor a szövetségi kormány százmülió dollárokat adományoz a hadi felszereléseken dolgozó monopóliumoknak — az előre megszabott és kölcsönösen megállapított árakon felül. • Agnew alelnök a déli reakciósok segítségére sie­tett, amikor azon véleményének adott kifejezést, hogy a fajok egyenjogúságának kérdését nem az iskolás gyermekek autóbusszal való szállításával kell megoldani, hanem a feketék szakképzésével és munkába állításával, magas bérek mellett. Három hónap telt el azóta, hogy az amerikai in­diánoknak egy csoportja, ősi jogával élve, elfoglal­ta Alcatraz szigetét. Több százan szálltak ki a szi­getre múlt év november 11-én az indián törzsek­nek a kormánnyal kötött eredeti szerződésére hi­vatkozva — mely szerint az indiánoknak joguk van a kormány által fel nem használt területre — azt saját területüknek nyilvánították. Azóta több mint 12 ezer indián látogatta meg az elfoglalt szi­getet az egész országból és százan állandó lakos­ként telepedtek le Alcatraz-on. A legtöbben fiatalok, akik mélységes meggyőző­déssel akarnak Ott az indián népnek oly nagyon szükséges kulturális központot felállítani. Alcat­raz szigetén volt a legszigorúbb, legfélelmetesebb szövetségi börtön, melynek működését a kormány megszüntette Robert F. Kennedy igazságügyminisz­tersége idején és a börtön épületei azóta üresen álltak. A szigetet a kormány eladásra kínálta fel, de se állam, se város, se senki más nem akarta megvenni. Ekkor határozták el az indiánok, hogy e körülmények között joguk van elfoglalni a terü­letet. Alcatraz jelenlegi fiatal indián lakosai a három hónap alatt berendezkedtek a huzamos ottartózko- öásra. Miután bejárták a régi börtöncellákat, meg­tekintették a fegyelmi tömlőcöt és felmásztak az omladozó tornyokba, ahol valamikor az őrség tar­tott állandó szemlét, uj konyhát és éttermet épí­tettek maguknak és odaszállított, hordozható vé­céket szereltek fel. A roskadozó, hasznavehetetlen épületeket elkerítették. Iskolát nyitottak, amely­ben tanítás folyik, klinika működik, sőt még tor­natermet is rögtönöztek egy alkalmas helyen. Még sok más tennivaló van, de azt már szakértők nél­kül, a maguk erejéből nem tudják megcsinálni. Vízvezeték- és villanyszerelőkre, tervezőkre és építőkre van szükségük; mindehhez pénz kell. Egy megválasztott bizottság most azon fáradozik, hogy megvalósítsa az álmokat, amiket az indiánok Al­catraz szigetéhez fűztek. Különböző illetékes he­lyekről pénzkiutalásokat próbálnak szerezni a ter­vek megvalósításához. A tervező tanács szószólója, Earl Livermore indián festőművész reménykedik, hogy fáradozásuk meghozza az eredményt. “Jól Eltekintve attól, hogy az iskolák integrálásának éppen az a célja, hogy a fekete gyermekek a fe­hér gyerekekkel egyenrangú oktatásban részesülje nek, a Nixon-kormány infláció-ellenes politikája következtében egyre több, eddig dolgozó fekete és fehér munkást bocsátanak el a különböző iparok­ban,. bányákban, stb. Az autóipar' egyedül 25,000 munkást bocsátott el eddig. A Wall Street Journal márc. 10-i száma arról számol be, hogy a Zenith Radio Corp. 3,000 munkást bocsát el az év folyamán. Amikor tehát az építkezési vállalatok, a gyárak, az üzemek megfosztják munkájuktól alkalmazot­taikat, nincs lehetőség arra, hogy azok munkához jussanak, akiket eddig nem alkalmaztak ezekben az iparokban. Agnew alelnök szónoklata tehát üres beszéd és nincs más célja, mint megtéveszteni a fekete pol­gárokat. megszervezkedtünk és megmutattuk, hogy mit tu­dunk tenni,” mondotta. Mit terveznek az indiánok Alcatraz szigetén? A bizottsági gyűléseken, valamint az állandó la­kosokkal tartott nagyobb gyülekezeteken részletes terveket dolgoznak ki oktató és kulturális központ, úgyszintén ekológiai központ létesítésére. A letele­pült indiánok maguk határozzák el, mire van szük­ségük és azt is, hogyan állítsák fel ezeket az in­tézményeket. Earl Livermore kifejtette, hogy mi­helyt az alapvető terveket kidolgozták, átadják ezeket Robert Robertson-nak, a National Council on Indien Opportunity szövetségi intézmény veze­tőjének és remélik, hogy meg is kapják a szüksé­ges kiutalásokat. Közben pedig szakértőkből álló országos bizottságot is szerveznek. Ezek a szakér-, tők fogják az indiánok elgondolásait kivitelezhető' tervekké kidolgozni. A három hónap alatt sok nehézséggel kellett az indiánoknak szembe nézniök Alcatrazon. Nézetel­térések merültek fel a különböző törzsek tagjai között, néha verekedések is előfordultak. Nem volt a szervezőknek elég tapasztalatuk az ilyen nagyméretű szervezési munkában. “Tévedéseket követtünk el, de ezek a saját tévedéseink voltak és tanultunk belőlük,” mondotta Mr. Livermore. A tapasztalatok alapján újjászervezték a vezetőséget és héttagú vezetőbizottságot választottak, a külön­böző törzsekből álló 100 indiánból pedig egységes szervezetet alakítottak. Az Alcatraz-i indiánok rendszeres heti újságot adnak ki és rádióprogramot továbbítanak. Telepe-, seik számára határozott szabályokat állítottak fel/ Ezek megkívánják, hogy csak bizonyos időn át itt lakókat lehet Alcatraz állandó lakosainak tekinte­ni. Az állandó lakos státusa megszűnik, ha valaki engedély nélkül három napnál tovább távol marad a szigetről. Miből élnek az indiánok? A szövetségi kormány fölösleges ingatlanának illetékes hivatala, a General Services Administra­tion képviselője azt mondta, nincs tudomása arról,: hogy a kormány az indiánoknak szándékozná át­adni a szigetet. Az alcatrazi indiánoknak nagyon sok pénzre van szükségük, hogy helyben marad­hassanak és még többre, hogy terveiket keresztül, vihessék. Eddig adakozásokból tartották fenn ma­gukat. Heti költségeik 3,000 dollárt tesznek ki. Ha az adakozások megszűnnének, mindössze öt hé­tig lennének képesek kitartani. Most váratlan se­gítséget kaptak az indiánok terveik megvalósítá­sához. Jess Unruh californiai demokrata kormány­zó-jelölt, februárban javaslatot nyújtott be az ál­lami testülethez, mely felhívja Nixon elnököt és a kongresszust, hogy Alcatraz szigetén országos indián oktatási és kulturáis központot létesítsen, és a sziget tulajdonjogát az indiánokra ruházza^ át, feltéve, hogy anyagilag képesek a központ fenntartására. Egy fiatalember, Dennis Hastings, otthagyta az egyetemet és ő is a szigeten telepedett le. Egy indián sátort állított fel magának, abban lakik. Ez' a Nebraska-i Omaha törzsből való indián ifjú nem­rég volt otthon a rezerváción, ahova szüleit ment. meglátogatni. “Azoknak otthon igazán nagy segíti ségre van szükségük”, mondotta. “A múlt hónap­ban 23-an haltak ott meg. Csupán hülésben és más olyan betegségekben, amikben ma már nem halnak meg az emberek. Nagyon nagy szükségben vannak, ezért jöttem ide. Megpróbáljuk. Ha itt sikerül, lehet hogy ez otthon, a rezervációkban is nagy változásokat fog létrehozni.” Az mdiánok alcatrazi állásfoglalása újabb fejle­ménye a “Hatalmat a Népnek” (People’s Power) követelésnek, mely sokatigérő, uj fejleményeknek az előjele az Egyesült Államokban. V. K. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLEI VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK megrendelhetők KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenue-ről

Next

/
Thumbnails
Contents