Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-19 / 12. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 19, 1970. Irta: KOVÁCS ERNŐ Napról napra kevesebb és kevésbé tápláló éte­lek kerülnek az asztalra. Erről panaszkodnak a dolgozó családok háziasszonyai, mert az élelmiszer és minden más háztartási árucikk állandóan drá­gul. Mindenért többet fizetünk ma, mint tegnap és holnap sem marad el a várható áremelés. Nem­csak a profitlesők eszik el asztalunkról az ételt, hanem azok is, akiknek hivatásuk lenne, hogy gá­tat vessenek az uzsorásoknak. A hatóságok emelik az adót, a nyugdíjasok orvosi hozzájárulását. A gyógyszerárak, az utazási költségek emelked­nek s mindezek egyesült erővel szedik ki a tányé­runkból az ételt. A háziasszonyok tehetetlenül nézik ezt a szabad rablást. Ugyanakkor a munkanélküliek száma is állandóan növekedik. Hiába vigasztalnak bennün­ket a jól fizetett közgazdászok, hogy nincs és nem is lesz depresszió, múlik az infláció; a tények nap­ról napra igazolják, hogy nagy bajok lesznek. Ha ez igy van a világ leggazdagabb, legfejlettebb s legerősebb országában, az Egyesült Államokban, lássuk mi a helyzet Magyarországon, amely ki­csiny és szegény. M!i kerül ott az asztalra? Mint itt nálunk, ott is hivatalos jelentés számol be arról, hogy mit és mennyit fogyaszt a lakosság. A múlt évi termelésről és fogyasztásról adott beszámolóból látjuk, hogy 1969-ben a magyar nép több élelmiszert fogyasztott, mint egy évvel ezelőtt. Huskészitményekből 17, tejtermékekből 11, ke­nyérből és süteményből 11—14, zöldség- és gyü­mölcsfélékből (friss és konzerv) 16 százalékkal fo­gyasztott többet a nép, mint 1968-ban. De 10 szá­zalékkal növekedett a kávé, déligyümölcs, cukor­félék és (sajnos) a cigaretta fogyasztása is. Hogy hányszorosan múlja felül a termelés az utolsó bé­keév termelését és mennyit emelkedett ahhoz ké­pest a fogyasztás, azt egy későbbi cikkben fogom kimutatni. De ez nem valami csoda következménye Magyar- országon, sem a többi szocialista országban. Ez természetes az uj társadalmi rendszerben, mely­ben a dolgozók megértik, hogy csak a legújabb gépekkel ellátott korszerű, nagyüzemi termeléssel, mezőgazdasággal, tudományos vezetéssel lehet mindezt elérni. Amint tökéletesedik a termelés, úgy emelkedik a nép jóléte és aszerint kerül egy­re. több és jobb étel az asztalra. Magyarország né­pe ezekkel százalékokkal ünnepli szülőhazánk fel- szabadulásának nagy évfordulóját. Budán 25 évvel ezelőtt Mint valami hihetetlenül borzalmas rémtörténet jut eszembe egy újságíró leírása, amelyben el­mondta, mit látott 1945 február 12-én, Budán, a harc utolsó és a győzelem első napján. Budán nincs közvilágitás, villany, gáz, szén, sem élelmiszer. A náciknak már nincs lőszerük, de or­vosság sincs, pedig rengeteg beteg és sebesült van úgy a nácik, mint a magyar csapatok között. De a harc még rendületlenül folyik. Ez a nácik utolsó próbálkozása, hogy áttörjék az őket körül­záró szovjet acélgyürüt. Az eredmény csak annyi, hogy még több halott és sebesült maradt mind a két oldalon. Az újságíró látja, amint a náci főparancsnokság megadja magát. Tábornokok leteszik a fegyvert, közöttük a magyarok csapatok parancsnoka Hindy vezérezredes. A földalatti kórházak zsúfolva van­nak a sebesültekkel. Nincs orvosság, nincs kötszer s ami a legrosszabb, nincs ivóvíz sem. A náci tisz­tek közt sok az öngyilkos. Az utcán rengeteg ru­hátlan hulla hever, mert nácik ruhában is szűkén állnak. Egyes helyekep magasra rakva, mint a tűzifa, láthatók a ruhátlan hullák. A föld csonttá fagyva, nem lehet temetni. Amerre az újságíró csak jár, mindenütt kiégett paloták, templomok. Az újságíró sírva fakad s ve­le siratom én is a szépséges Budát. Azt mondja: “Itt soha többé nem lesz élet, ezt lehetetlen újra felépíteni.” Budavára az építészeti remekmű is kiégve, lerombolva, a gyönyörű Halászbástya ro­mokban hever. Egy náci kórházparancsnok jelentkezik, orvossá­got, élelmet kér a náci tiszti kórház betegeinek. A szovjet tiszt felháborodva utasítja el a náci kérel­mét, ezekkel a szavakkal: “Jelenteni fogom felet­teseimnek a látottakat, de ne várjanak azonnali és teljes segítséget. A nácik botor és céltalan el­lenállása folytán ment tönkre az egész város vilá­gítási apparátusa, vízvezetéke és csatornázása. Előbb Budapest és az ország szenvedő népén kell segítenünk, az éhező és beteg lakosságon.” A törzs­orvos lehajtott fejjel hallgatja a több mint jogos vádakat. Mégis újból — mint mondja — köteles- ségszerüen segítséget kér. Most 25 éve, hogy Budapestnek sem vize, sem világítása, sem fűtőanyaga nem volt, házainak jó­része romokban állott, a hidak felrobbantva. A helyzet kétségbeejtő volt, nem csoda, ha az újság­író sírva fakadt. De a magyar élniakarás, a szov­jet segítséggel együtt újjáépítette Pestet is, Budát is. Az amerikai magyarok is megtették a magukét és akik most a nagy jubileumra Magyarországra mennek, büszkék lehetnek, hogy a haza küldött csomagokkal ők is valamennyire hozzájárultak Bu­dapest újjáépítéséhez. Az ünnepi évben 100—150 dollárnál olcsóbban mehetnek haza, mint a múlt évben, de szép látni­valóban annál több ellenértéket kapnak vissza. Nagy Géza esete Élesden, Bihar megyében született 1886-ban, tehát most 84 éves nyugdíjas Nagy Géza. 1913-ban jött Amerikába, Detroitban telepedett le, a mun­kás szervezeteknek, a munkás lapoknak tagja, ill. olvasója volt és soha nem vonta ki magát a hala­dás ügyének támogatásából. Soha nem nősült meg, csendes, jóravaló, a légynek sem ártó, magyar em­ber, aki nagyon büszke szocialista szülőhazájára. Nyugdíjba menetele után Miamiban telepedett le, ahol szépen, nyugodtan élt kis lakásában. Miami nemcsak a szép, örökös nyár városa, ha* nem arról is híres, hogy a téli szezonban itt adnak találkozót Amerika hires és hírhedt pénzemberei, bankárok, gyárosok, prostituáltak, gamblerek, a nagy gengszterek és politikusok, akik 250—300 dollárt költenek naponta. De ugyanitt nagy a nyo­mor és a munkanélküliség is, amely megtenni a maga kis gengsztereit is. Mig a nagyok a kártya- asztalnál, kaszinókban, ló- és kutyaversenyeken fosztogatják egymást, addig a nyomorult kis geng­szterek utónállással, üzlet- és lakásfosztogatással vannak elfoglalva. Abban egyformák, hogy mind­két csoport használja és árulja a kábítószereket, még az elemi iskolákban is. Lapunk és mozgalmunk támogatóját is a sors ilyen gengszterek kezébe juttatta. Mig a nagy gengszterek negyedében csak éjjel kezdődik az élet, a munkásnegyedekben már alkonyaikor le­zárják az ajtókat, ablakokat csak az hagyja el a házat, akinek nagyon fontos dolga van. Nagy Géza munkástársunk nem volt ilyen óvatos. Egyik este megéhezett és kiment a saroküzletbe valamit ven­ni. Mikor visszament, két fehérbőrű bandita meg­támadta, leütötte, a földön össze-vissza rugdalta. A fejét több helyen betörték, az egész felső testét sebek bontják, úgyhogy öt napig teljesen eszmé­letlen volt. MJég most is félig eszméletlenül, élet­veszélyben fekszik a kórházban. Jellemző a helyzetre, hogy habár ez sűrűn la­kott területen történt, senki sem mert érte kimen­ni s még aki rendőrökért telefonált, az sem mond­ta meg a nevét. Ilyen esetek itt és szerte Ameriká­ban napirenden vannak. Az újságok meg sem em­lítik, ha az áldozat életben marad. Mi most azért írjuk ezt meg, mert egy derék magyar munkás­társ az áldozat. Jobbulást kívánunk Nagy Géza honfitársunknak, aki sajnálatos áldozata a pusztulásra Ítélt profit­rendszernek. PAPOK ÉS MARXISTÁK SZÖVETSÉGE COLOMBIÁRAN Február 15-én volt négy éve, hogy a colombiai forradalmi népvezér papot, Camillo Torrest, a kor­mánykatonaság a gerillák elleni egyik összecsa­pásban megölte. Azóta Torres atya a halhatatlanok sorába került és arcképét egész Latin-Amerikában imperialista-ellenes példaképp hordozzák. Colom- biában az idei elnökválasztási év politikailag forró légkörében, Camilo Torres követői római katoli­kusok és marxisták nyílt szövetségébe léptek. Az a céljuk, hogy a városok és falvak szegényeit int­sék, semmit se várjanak az áprilisban tartandó választásoktól. A radikális colombiai papok egy Golconda nevű csoportba tömörültek s négy jól ismert katolikus pap a vezetőjük. Ezeknek egyike, Rév. René Gar­cia mondotta: “Az utóbbi hónapokban a választá­sokat magyarázzuk meg a népnek s azt is, hogy az igazi megoldáshoz szervezkedniük kell. Mind a négy pap ellen fegyelmi eljárást indítottak fellebb- valóik s decemberben megfosztották őket minden papi funkciótól, de mind a négy pap nyíltan tovább folytatja politikai működését. “Camillo valóban egyedül volt. Nem volt más kiút számára, mint a gerillákhoz csatlakozni. Mi az ő követői vagyunk, de nem az ő taktikájával élünk. A gerillaharcokig még nem jutottunk el”, mondot­ta Garcia atya. Ötven pap tartozik a Golconda csoportba. A cso­port vezetője, Főtisztelendő Gerardo Valencia Ca­no, a csendes-óceáni Buenaventura város püspöke, annak tulajdonítja a latin-amerikai országok fejlet­lenségét, hogy a gyarmati társadalmi rendszerüket “külföldi csoportok” tartják fenn. Nyíltan meg is mondta, hogy ezek a “külföldi csoportok” az Egye­sült Államok kormányából és vállalatiból állnak. A gyakorlatban a Golconda csoport a marxisták és keresztények egysége. “Munkánkban nyíltan az északamerikai rendszer ellen — nem a nép ellen — vagyunk. A Latin-Amerikában működő imperia­lista rendszer az ellenségünk.” A Golconda papjai olyan népszerűségnek örvendenek, hogy mikor decemberben az egyház Garda atyát és unokatest­vérét, Louis Currea atyát kitette a templomaikból, a közeli szegény falvak parasztjai demonstráció­kat tartottak, melyekkel négy napig ott tartották a papokat. Currea atya taxi-hajtási engedélyt szerzett az autójához s egy idő múlva visszatért a falujába. Mihelyt az autóval megállt a falusi utcán, férfiak, nők ,gyermekek azonnal körülvették. Megmagya­rázta nekik, hogy azért lett taxisoffőr, hogy sokfe­lé járhasson és az utasokkal is beszélhessen. Mi­előtt elhajtott, még emlékeztette a falubelieket: “Ne felejtsétek el, vasárnap lesz az emlékmise Ca­milo Torres-ért!” Autója aztán beleveszett az ut porába. ROMÁNIAI HÍREK MODERN MOSODA és vegytisztító nyilt meg Temesváron. A helyiipari kombinát uj részlegé­nek megnyitásával a lakosság régi kérésének, igényének tesznek eleget, az uj mosoda és vegy­tisztító ugyanis nemcsak a municipium hanem az egész megye első ilyen szolgáltatási egysége. A mosodában — amely önkiszolgálási rendszerrel is működik — naponta csaknem 400 kiló fehérnemű mosható, vasalható, a vegytisztító részlegen pe­dig több mint 100 kiló ruhanemű tisztítását tud­ják elvégezni naponta. SZÁZEZER KÖBMÉTER VIZ tárolására ele­gendő tórendszer építése fejeződött be a szilágy- piri termelőszövetkezet határában. A teljesen he­lyi erőből létesített gátak összegyűjtik a gazda­ság területén lévő patakok és források vizét s 200 hektár termőföld öntözését teszik lehetővé. C-KS A BORSI NŐBIZOTTSÁG mint minden évben, az idén is rendezett országos kirándulást legjobb, legaktívabb tagjai részvételével. így a borsi asz- szonyoknak ez évben alkalmuk volt megismerni Szováta, Gyilkos-tó, a Békás-szoros, Borszék, szá­mos közbeeső város, mint Kolozsvár, Marosvásár­hely szépségeit. SZÉKELYUDVARHELY, Csíkszereda, Gyer- gyószentmiklós és Maroshéviz területén ebben az évben újabb autóbusz járatokat adnak át a for­galomnak. Az említett intézkedések meghozata­lára a városgazdálkodási vállalatok autóbusz park jának gazdagolása teremtett lehetőséget. 4 MT VAN AZ ASZTALON?

Next

/
Thumbnails
Contents