Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-12 / 11. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 12, 1970. &e/íkefcl.. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Helyzetkép a Heves megyei Vécsrol és környékéről Az alábbi levelet Mrs. Márkus, michigani olvasónk kapta unokaöccsétől, a Heves megyei Vécs- jről. Mivel sok Heves megyei olvasónk van, gondoltuk, érdemes azt lapunkban közölni. íme a levél: Kedves Emerenc nénénk, kérésére tudatom a falunkban és környékén történtekről. A községben 1959-ben alakult meg a tsz. Ezen időtől kezdve tsz-ekben dolgoznak a falu lakói közül azok, akik földműveléssel kivánnak foglalkozni, összehasonlítás céljából megjegyzem, hogy a községnek (megközelítő adatok) 1600 lakosa van, ebből 450 szövetkezeti tag, a többi munkaképes dolgozó — különösen a fiatalok — iparban dolgozik. A részesedés attól függ, hogy milyen a termés és mennyire jó a gazdálkodás. 1969-ben egy órára 8 Ft. munkabér esett, ami jónak mondható. A háztáji terület jövedelme: 1600 négyszögöl kukorica föld és 400 négyszögöl szőlő ezen felül van. Nagyfokú a gépesités, jelenleg 23 traktor, 3 teherautó, 3 lánctalpas erőgép és 3 kombájn van, amivel a kalászos termények betakarítását végzik. Ez teljesen gépesítve van, a kukorica, burgonya és egyéb termelvények növényvédelmi munkáit is nagymértékben gépek végzik. A termelési viszonyok lényegesen javultak, a nehéz fizikai munkát gépek végzik a mezőgazdaságban is. A községet betonút köti össze Kisnánával, Feldebrővel, Máj ka pusztával és a Püspöki bekötő ut is beton. Visonta község határában, 14 kilométerre tőlünk, épül a villamos áramot fejlesztő erőmű, a községből sokan dolgoznak ott. Busszal biztosítják oda szállításukat naponta. Az erőmű építése és üzemeltetése több ezer embernek biztosit munkát. Én mint kereskedő dolgozom feleségemmel együtt Kál községben. Két gyermekünk van, egy 9 éves fiú és egy 3 éves kislány. Három éve vettünk személyautót, amivel munkába járunk. Háromszobás lakásunk van, televíziónk, rádiónk, 4 különböző gáztűzhely, olajkályhák és még sok más, Emerenc néném távolléte óta változott kényelmünket és kulturáltságunkat szolgáló eszköz. A változást, amire kiváncsiak, nem lehet egy levélben leírni, azt látni kell, bár szivesen válaszolunk részletesen mindenre, amit kérdeznek. Az lenne a legteljesebb, ha személyesen néznék meg azt a változást, ami történt és ha egészsége engedi, látogasson el hozzánk. Fajt József és családja 1970. január 26. UTAZÁSI CIKKEK RÓZSÁS KÉPET FESTENEK A REPÜLŐTURÁKRÓL A hírlapok utazási cikkeit olvasva azt a benyomást kapja az olvasó, hogy ebben, vagy abban a Karib-tengeri országban mindig ragyogóan süt a nap, az emberek jókedvüek, barátságosak, gondtalanok. A langyos szellő lágyan ringatja a pálmafákat a békés, hófehér homokos tengerparton. A leírás szerint az utazás maga is élvezet, mert a nevezett repülőtársaság a legkiválóbb szolgálatot nyújtja és az utasok luxus kényelemben és pontos időben érkeznek rendeltetési helyükre. Az irók nem említik, hogy. a Francia Riviéra téli üdülő helyein is gyakran van nagy szél, hó, vagy kávás eső s hogy a téli hónapokban az európai országokban gyakran előforduló köd megzavarja az tóazási terveket. Arról sem ünak, hogy egyes hotelok az előzetes rezervációkat nem veszik figyelembe. A Miamiról szóló cikkekben nem említik a téli esőzéseket, elhallgatják, hogy mennyire el- üzletesedett Hawaii s hogy Amerika belterületein is, a legszebb őszi látványt nyújtó helyeken a nagy autóforgalom miatt szinte alig lehet haladni. Előfordul, hogy az igazat Írják. Megemlítik, hogy a repülő mennyi késéssel indult és San Jüanban, vagy más népszerű szubtropikus fürdőhelyen a tengerpart Miami Beach-hez hasonló, a rengeteg sokemeletes hotellal, a falatozó és ajándéktárgy üzletek sokaságával és hogy minden milyen költséges. Az a különbség a kétféle üás között, hogy a rózsás szemüvegen át üt cikkek íróit a repülő- társaságok vagy hotelok látják vendégül s fizetik nékik az utazás, vagy a legpazarabb szállodai szoba és ellátás költségeit. Ilyen körülmények között az iró lekötelezve érzi magát a vendéglátónak s nem írhat rosszalólag egyes dolgokról, vagyis nem számolhat be tárgyilagosan az utazás tapasztalataüól. Egyes hírlapok maguk fizetik az utazási riporterek költségeit és ezek tárgyilagosabb képet adnak a túrákról, a látogatott helyeket a valóságnak megfelelőbben mutatják be. De csak a legnagyobb lapok engedhetik ezt meg maguknak, mert igen Hagy kiadással jár csak egy riportert is egész éven 4t a világ különböző részeibe utaztatni. Ezért foHA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, 2 szíveskedjen azt rendezni az alábbi sorok ki- | b töltésével, hogy biztosítsuk lapunk rendszeres I | megjelenését _ Megújításra: $.................................................... I ' Kalendáriumra: %.............................................. | I Név: .................................................................. | Cim: .....................................................................- Város:..................................Állam:................ I I Zip Code: .................. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 i gadják el a lapok üóik számára a vendéglátó intézmények majdnem minden költséget fedező meghívásait. Nagyon sok amerikai utazót keserves csalódás ér a beigért kéjutazás helyett. Felülnek a hangzatos cikkek téves információinak és nagyon sok esetben nem azt találják a kívánt helyen, amiért oda mentek. így járt egy angol házaspár is. Miikor egy amerikai hetüapban nagyon érdekes utazási cikket olvastak Ceylonról, elhatározták, hogy oda mennek vakációra. Az Indiai-óceán-i szigetországban azonban óriási csalódás várt rájuk. Decemberben érkeztek oda, a monsoon viharok idejének közepén. A monsoonról egy szó említés sem volt az áradozó cikkben. Sok esetben az utazási irók nem ismerik a látogatott ország nyelvét, senkivel sem beszélnek és csak felületes benyomásokat szereznek. Kevés alI APRÓSÁGOK I Kovács Erzsi rovata Belőlem igen jó kinai lett volna. Ezt csak most fedeztem fel. E héten olvasom a lapokban, hallom a televízión, hogy most volt a kinai uj év. Kinai szokás szerint elnevezik a következő esztendőt. Kínának az 1970-es esztendő (azt nem tudom, hogy ők hány évet számolnak) a “kutya” év lesz. A múlt év “csüke” év volt. Úgy látszik minden évet egy- egy állatról neveznek el. Hogy miért is lett volna belőlem olyan jó kinai? Hát csak azért, mert el sem tudják képzelni, én mennyi csükét ettem meg a múlt évben. Nem hiszem, hogy valaki is legyőzött volna engem a csirke-evésben. Nehogy valaki azt gondolja, hogy én annyira szeretem a csükét, hogy jókedvemből mindig azt ettem és pláne azt ne képzeljék rólam, hogy csupa kínai-szimpátiából ettem a sok csükét. Dehogy is. Először is, nem tudtam egész mostanáig, hogy tavaly “csüke”-év volt. A csirkéhez sem fűzött semmiféle gyöngéd érzelem. Csak valahogy szép lassan, hétről-hétre közelebb és közelebb jöttünK egymáshoz: a csüke, meg én. Ez mind úgy történt, hogy hetenként legalább egyszer ellátogattam a su- per-marketba. Már előre fentem a fogamat, hogy mi mindent fogok vásárolni és milyen jókat fogok főzni. El is sétáltam a szép sorjában küakott finom húsok előtt és képzeletemben már láttam a tányéromon a frissen sült sztéket, a finom fasütot, a ledinsztelt pecsenyét és kezdtem válogatni. Borjut vegyek, bárányt, vagy marhahúst? Bevallom őszintén, hogy hamar elment az étvágyam. Feltettem a szemüvegemet, mert nem hittem a szememnek, hogy milyen árak voltak a húsokon. Nem kell felsorolnom, hiszen mindenki jár a super-marketba és mindenki tudja, hogy milyen kalmük is van a helyet megtekinteni, mert ott- tartózkodásuk legtöbb idejét a vendéglátó által nyújtott szórakoztatás, ill. propaganda köti le. Sokszor vetített képeken mutatják be nekik a legszebb helyeket, melyeket saját szemükkel is megnézhetnének. Az utazási leüások egyre nagyobb fontosságot nyernek, mert mindig többen mennek hosszabb túrákra. A hatvanas években kétszer annyian mentek tengerentúli utakra, mint azelőtt s a szakértők szerint várható, hogy az amerikaiak majdnem egyharmada az idén otthonától 200 mérföldnél nagyobb távolságra tölti el a vakációját. Fontos, hogy aki hosszabb utazásra készül, ne a fürdetésekre és csalogató utazási cikkekre támaszkodva tervezze a költséges és többnyüe eseményszámba menő túrát. Utazásban tapasztalt ismerőseit, barátait kérdezze ki és megbízható utazási vállalathoz forduljon a szükséges útbaigazításért, hogy útja mindenben élvezetes és kielégítő legyen. Dr. William J. Medvét, kedves trentoni olvasóink, Mr. és Mrs. Bálint Medve fiát, nemrégen nevezték ki a Trenton State College egészség- ügyi és testnevelési továbbképző programjának igazgatójává. Gratulálunk a fiatal dr. Medvének és kedves szüleinek ebből az alkalomból ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•«■■■■■■■■■■■■■■■HM elérhetetlen ára van egy rendes darab húsnak. Lassanként aztán mindig a csirkénél álltam meg. Miért ne? Hiszen egy szép kis csükét lehet venni 85 centért, vagy legfeljebb egy dollárért. Kezdtem aztán rábeszélni magamat, hogy nincs jobb étel, mint a paprikás csüke, meg a kirántott csüke, meg a becsinált csüke, meg a csirke leves, hát még a chicken a la king! A töltött csirke a legkedvesebb ételem. így történt aztán, hogy annak ellenére, hogy nem is tudtam, csüke-év van-e a kínaiaknál, több csirkét fogyasztottam, mint bármely más évben. Miután látom, hogy néha 29 cent, néha 35 cent egy font csüke, úgy látszik, hogy ezt a diétát tovább fogom folytatni. Kár, hogy a kínaiak ezt az évet “kutya” évnek dedikálták. A kutyát csak élve szeretem. Végtelenül sajnálom, de ebben az évben nem leszek jó kinai. Megmaradok továbbra is a csirke-kultusznál. t'" Saját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted) Dr. William J. Medve
