Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 1, 1970. A TUDOMÁNY az amerikai imperializmus SZOLGÁLATÁBAN (Folytatás a 3-ik oldalról) va arról, hogy az Egyesült Államokban szélesebb kutatási lehetőségek, laboratóriumok állnak rendelkezésükre, mint hazájukban, a háború óta elszegényedett angol szigetországban. Még aránytalanabb a tudományos munkás standardja az Egyesült Államok és Latin-Amerika még csak iparosodni kezdő országai közt. Ez az oka, hogy a legutóbbi évtizedekben Argentinéból a tudósok húsz százaléka vándorolt ki. Összesen több mint negyvenötezer technikus hagyta cserben hazáját 1957 és 1965 között Latin-Amerikából, és helyezkedett el az Egyesült Államok ipari nagyüzemében. (Excelsior, XII. 1, 1969.) Szülőhazánkban egy diplomás orvos vagy mérnök kiképzése óvatosan számitva közel félmillió forint tényleges kiadást jelent. A többezer disszi- dens és kivándorolt diplomás ezt az összeget a dolgozók értéktöbbletébó'l rabolta el hűtlenné válva szocialista hazánkhoz. Ezt a hatalmas összeget zsebelték be az amerikai ipari- és katonai tröszt tagjai munka nélkül. Nem is szólva az ottani magyar értelmiségek munkájának kihasználásáról. Szemmel láthatóan a tudomány gyarmatosítása nemzetközi méretekben az U.S. kolonializmus részéről hasonlóan jól kifizető üzlet, mint a gyarmati extra-profit azokból az országokból, hova tőkéjüket exportálják. Á tőkés termelési rendszer szabad versenyre épült. Ebben a rendszerben az egyénre —- tehát a tudományos munkásra is — egyetlen erkölcsi szabály a mindenáron való érvényesülés: “aki birja marja.” A szülőhaza iránti szeretet csak annyi, mint ahogy a latin közmondás találóan mondja: “ubi bene, ubi patria” — ahol jól megy, ott van a haza. Más elbírálás alá esik azonban a szocialista országból való távozás — disszidálás — szakmunkások és diplomások részéről. Mert ezekben az országokban megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása. Mert a szocialista közösség, erejét tulhaladóan lehetővé tette munkás- és parasztrétegek fiainak, hogy a tudományos kiképzés legmagasabb fokáig is eljuthassanak. Ezekben a szocialista országokban az a tény, hogy az amerikai imperializmus az otthoni szerény fizetés helyett, autót, tágas lakást és további egyéni előnyöket helyez számukra kilátásba, nem szabadna, hogy indok legyen szülőföldjük elhagyására. A rájuk forditott közösségi vagyon elsikkasztására. Ezt a “hazaárulást” marxista elmélettel, csak azzal magyarázhatjuk meg, hogy bár szülőhazánkban a gazdasági alap teljesen megváltozott, és a dolgozók már a szocializmust épitik, az uj szocialista társadalom “felülépitménye” mégcsak a kezdet kezdetén van. Az uj szocialista erkölcs, az uj szocialista gondolkozásmód még csak csirájában leledzik. De az úttörők, a KISZ, a szocialista élmunkások és szocialista brigádok máris bizonyitékai annak, hogy csak idő kérdése, hogy az uj szocialista felülépitmény tető alá kerüljön. Addig is, reméljük, hogy a honvágy és az indokolt lelkiismeretfurdalás sok jóhiszemű ’56-os disszidenst arra fog ösztönözni, hogy az otthoni épitőmunkának aktiv részese legyen. Nixon kénytelen aláirni a bányabiztonsági törvényi WASHINGTON, D. C. — Nixon elnök eredetileg meg akarta vétózni a bányabiztonsági törvényjavaslatot. Azt állította, hogy a törvényjavaslatban előirt betegbiztosítási összeg: havi 136—272 dollár, amire a bányában lévő szénpor által tüdőbajt szerzett bányászok és családtagjaik jogosak, inflációt okoz. Amikor azonban a West Virginia-i bányászok sztrájkba léptek, követelve a javaslat aláírását, Nixon elnök megváltoztatta véleményét és kényszerült a javaslatot aláirni, attól tartva, hogy a sztrájk kiterjed az ország minden bányavidékére. WAVAV////AW/AV.VW.,.WAWAVViVV, KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE) Miért sztrájkolnak a GE-munkások? Mrs. Midge Knauff, középkorú asszony, Con- neau, Ohioban lakik. Évek óta a General Electric üzemében dolgozik. Most már kilencedik hete sztrájkol másik 150 ezer munkatársával. A GE-munkásoknak a sztrájk eszközéhez kellett folyamodniuk, hogy bérkövetelésüket és egyéb panaszaikat orvosolják. Például a GE vállalat kevesebbet fizet egy betanított, vagy szakképzett nőnek, mint a sepregető férfimunkásnak. Mrs. Knauff munkája állandó idegölő figyelmet követel. Keresete óránként két dollár és 52 és fél cent. A takarító fizetése óránként $2.65. A szakszervezet (UE) bizottsága New Yorkba hívta Mrs. Knauffot, hogy résztvegyen a GE képviselőivel való tárgyaláson. Midge otthagyta a sztrájkőrséget, vonatra ült és életében először New Yorkba érkezett. Ez volt az első alkalom arra is, hogy szembe kerülhetett a GE vállalat képviselőivel. A tárgyaláson elmondta: “Az üzem női alkalmazottai már évek óta elégedetlenek amiatt, hogy a szakképzetlen férfiaknál is alacsonyabb a bérük.” “Én betanított munkás vagyok — mondta Mrs. Knauff — és munkám nagy kézügyességet igényed 92 dollár heti fizetéssel megyek haza. Órabérem $2.52v2, a sepregetőé $2.65.” “Többen kértük a sepregető munkát, de az üzemvezetőség megtagadta kérésünket, mondván: a sepregetés férfimunka.” A GE megbizottai meghallgatták Mrs. Knauff véleményét, de ragaszkodtak a vállalat eddigi álláspontjához — a női munkások bére továbbra is alacsonyabb kell, hogy legyen, mint a sepregetőé. “Ezekután még tisztábban látom, miért volt szükség a sztrájkra. Mondhatom, hogy a sztrájk addig tart, mig a GE meg nem változtatja munkásellenes magatartását.” Tripoli. — Egység jött létre az Egyesült Arab Köztársaság, Szudán és Lybia kormányfői között. A három arab állam megbizottai megegyeztek, hogy mind gazdasági, mind politikai téren azonos irányba terelik nemzetük politikáját. BÚCSÚ A HIHETETLEN ÉVTIZEDTŐL (Folytatás az első oldalról) A tőkés rendszer, elsősorban a világ legfejlettebb és legfelelőtlenebb tőkésrendszerének, az amerikainak garázda működése következtében hazánk természeti kincseit az utánpótlásról való gondoskodás nélkül egyre rohamosabb tempóban használjuk fel. Erdőinket féktelenül irtják, a folyamok, tavak vizeit felelőtlenül fertőzik. Ez a rendszer pillanatnyilag profitszempontoktól hajtva, minden társadalmi felelősséget sutba dobva részegen tékozolja el az élet fenntartásához nélkülözhetetlen természeti javakat. Egyes tudósok számítása szerint a mezőgazdaságban használt mesterséges trágya (nitrátok) korlátlan használata idővel az összes amerikai folyamokban és tavakban élő halak teljes kiirtásához vezethet (a nitrátoknak a vizekbe való leszivárgása következtében). Néhány évtizeden belül Amerika ipari gépezete fel fog használni minden belföldi ás- ványtermék-rezervát és kénytelen lesz kezét rátenni más világrészek ásványtermékeire. Az erdők irtása, párosulva a modern repülőgépek roppant mennyiségű oxigénhasználatával, a föld légkörében található és az életfenntartáshoz feltétlenül szükséges oxigénkészlet teljes kifogyásának borzalmas lehetőségét idézheti elő. Az emberi élet fenntartása minden egyes nap elmúltéval egyre összeegyeztethetetlenebbé válik a terv nélkül, felelőtlenül működő tőkés rendszer fennállásával, azzal a rendszerrel, amelynek szimbóluma a pentagoni monstrum és amely külföldön a vietnami vérfürdővel, belföldön saját polgárai meggyilkolásával, a haladás és béke hívei elleni terrorhadjárattal jelzi működését. Az amerikai imperializmus igazi arculatának leleplezése, a fekete népnek, mint forradalmi erőnek a kiemelkedése mellett évtizedünk HARMADIK legnagyobb jelentőségű fejleménye az amerikai fiatalság hirtelen és váratlanul bekövetkezett kiábrándulása az amerikai politikai és gazdasági rendszerből. Amikor egy nemzet fiatalságának, még pedig a legjobban informált fiataloknak ilyen számottevő hányada mond elmarasztaló Ítéletet a rendszerről, akkor annak következményei szükségszerűen kell, hogy befolyásolják a politikai és társadalmi élet további fejlődését. Az amerikai fiatalság kiábrándulása, radikalizálódása annál figyelemreméltóbb, mert nagyrészük jómódú családból származik, szüleik, tanáraik túlnyomó többsége a rendszer hive, a sajtó, melyet olvasnak nagyrészt, a rádió és televízió úgyszólván száz százalékban a rendszer szószólója, igazolója és dicsőítője. Hogy mindezek ellenére száz- és százezer amerikai fiatal ismerte fel a rendszer igazságtalanságát és kezd szervezetten küzdeni annak megváltoztatásáért, csak a Hugo-i mondást igazolja, hogy AMIKOR EGY ESZME IDEJE ELÉRKEZETT, AKKOR NINCS SEMMI A VILÁGON, AMI ANNAK DIADALÁT FELTARTÓZTATHATJA. Az amerikai társadalmi rendszer és vele együtt az egész tőkés rendszer válsága, amely a most lezárult hatvanas években a lét és nemlét súlyos dilemmájával állította szembe az emberiséget, nagy megpróbáltatások elé állítja a lelkiismeretes, a népükért, hazájukért, az emberiség sorsáért aggódó embereket. Vannak, akikből mélységes pesz- szimizmust vált ki és akik már azt kezdik hirdetni, hogy az emberiség túljutott azon a ponton, amelyen még meg lehetett volna menteni. Ezt a pesszimizmust, véleményünk szerint, a tőkés rendszer szívesen látja és előmozdítja, hiszen pesszimista emberek nem lesznek hajlandók és képesek velük szembeszállni. A haladás hívei meg varinak győződve, hogy az emberiség békeakarata és életösztcne hatalmas és győzhetetlen erő, mely megfékezheti és véget vethet az imperializmus tombolásának. Ha egy olyan kicsiny nép, mint a vietnami négy éven keresztül sikeresen szembe tudott szállni a világ legfejlettebb hadászati monstrumával, miért ne volnának képesek a népek százmilliói hasonló sikerrel ellenállni a pentagoni monstrumnak, kicsikarni a fegyvert a kezükből és egy uj, jobb jövő felé irányítani az emberiség haladását? A világ békemozgalmainak hatalmas szövetségesei vannak a szocialista államokban. A Szovjetunió és a Kinai népi demokrácia, tekintet nélkül a jelenleg őket elválasztó politikai nézeteltérésekre, karöltve a többi népi demokráciákkal olyan politikai és gazdasági erőt képviselnek, amely idővel döntő módon fogja súlyát éreztetni a békéért vívott és vívandó elkövetkező nagy harcokban. Bízunk abban, hogy az esztendő és az évtized amelynek küszöbét most léptük át, boldogabb év és boldogabb évtized lesz, mint az, amelyet magunk mögött hagytunk. De ezt nem elég kívánni. Ezért cselekedni kell. Mindenkinek ott és úgy, ahogy legjobb képessége megengedi és lehetővé teszi. Lapunk olvasóinak is számos lehetőségük van hatékonyan résztvenni e küzdelemben. Részt- vehetünk benne, amikor egy uj olvasót szerzünk lapunknak. Résztvehetünk benne a béketüntetéseken való személyes megjelenésünkkel. Résztvehetünk benne, amikor anyagilag támogatjuk e küzdelmet vezető szervezeteket, éppúgy, mint a fekete polgártársaink teljes egyenjogúságáért vívott mozgalmakat. Résztvehetünk benne, amikor haladó szellemű angol nyelvű folyóiratokat és kiadványokat rendelünk családunk angolul beszélő tagjai száméra. Sajtónk a jövőben részletesen ad majd idevonatkozó tájékoztatást olvasótáborunknak. Az áldozat, melyet ily és hasonló jellegű hozzájárulásokkal hozunk, viszonylag csekély. Az eredmény, amit elérhetünk vele, a világ megmentése lehet. Ebbéli meggyőződésünkben kívánunk valóban boldog és békés uj esztendőt olvasóinknak, polgártársainknak, óhazai testvéreinknek és a béke minden hívének a világon.
