Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 1, 1970. MILLIÓS CSALÁSOKAT KÖVETNEK EL GAZDAGOK A SVÁJCI BANKOKON KERESZTÜL A gazdagok óriási összegeket helyeznek el sváj­ci bankokban, amelyek nevüket a legnagyobb ti­tokban tartják. A svájci törvények feljogosítják a bankokat, hogy titkos kódekszek alatt vezessék klienseik számára a bankbetéteket és minden­fajta pénzügyi tranzakciót is a kódeksz-nevek alatt bonyolítsanak le. Ilyen módon nagyon sokan kijátsszák az adótörvényt és törvénytelen valu­taspekulációkkal is sok csalást követnek el. A svájci bankokon keresztül elkövetett adócsa­lásokban és más pénzügyi manipulációkban csakis a gazdagok vehetnek részt, az átlag polgár ezt még ha akarja, sem teheti meg, mert csakis nagy pénzösszegekben lehet ilyen eljárást lebonyolítani. A titkos svájci banküzérkedésekről már régen tudtak, de most utóbb már országos botrány lett belőle. A ház bank- és pénzügyi bizottságának el­nöke, Wright Patman, Texas, dem. képviselő, ter­jedelmes vizsgálatot kezdett az ügyben. Ugyan­akkor Patman képviselő törvényjavaslatot is be­nyújt a svájci bankcsalások kiküszöbölésére. Ez törvénytelennek nyilvánítaná amerikai polgárok részéről külföldi bankszámlák nyitását, ha arról nem tesznek rendszeres, évi jelentést a pénzügy­minisztériumnak. A törvény megszegésére súlyos büntetést javasol. Miért lehet Svájcban titkos bankszámlákat tartani Svájcban nincsenek olyan kereskedelmi törvé­nyek, amelyek a svájci hatóságokat az amerikai törvények kijátszóinak kézrekeritésére kötelez­nék. Nem kell nekik közreműködni az amerikai hatóságokkal, hogy eljárást indíthassanak. A pos­tán keresztül elkövetett csalásokra sincs megfele­lő törvény Svájcban. A svájci bankoknak kima­gasló nemzetközi tekintélyük van, mint pénzügyi­leg legszilárdabbak és üzleti etikában legszigo­rúbbak. Kézzelfogható csalások soha sem feketi- tetteK Pé a nevüket. A modern technológia azonban megszüntette a távolságokat. Jetreptilőkön, telefonon, felek azon­nal érintkezésbe léphetnek egymással és a világon bárhol lebonyolíthatnak üzletet. Az amerikai tő­késeknek ez rendkívül jó alkalmat ad, hogy sváj­ci bankokon keresztül kibújhassanak az adófize­tés alól és másfajta pénzügyi csalásokat követ­hessenek el. A Mafia gengszter-csoport az elsők között volt, mely a svájci bankokat igénybe vette. Oda he­lyezték el titkos számlákra piszkosan szerzett pénzüket és onnan a “megtisztult” pénzt u. n. “tisztességes” vállalkozásokba helyezhették. A Mafia még ma is a svájci bankokban “tisztítja” meg a pénzét, de az amerikai tőkések mellett ma már kisebbségben van. Nemrég kiderült, hogy az amerikai katonai klubok botrányaival kapcsolatban William O. Woolridge főtörzsőrmester, állítólag a katonai klubok korrupcióiból szerzett 362,000 dollárt is svájci bankban kódeksznév alatt helyezte el. Egy szövetségi államügyész azt is kimutatta, hogy a svájci bankok még sokkal csúnyában szerzett va­gyon eltakarására is felajánlják szolgálataikat. Két svájci bank közreműködésével, egyik Svájc legnagyobb bankja, a Union Bank — két ameri­kai, a század egyik legnagyobb csalását követte el a közvagyon ellen. Ez a két egyén 4.6 millió dollárt sikkasztott el a tengerészettől és a Union Bank még további 500,000 dollár értékű muníciót segített nekik kicsempészni Európába, Latin-ame- rikába, sőt talán a Közel-Keletre is. Az ügy rész­leteit nem hozták nyilvánosságra, mert mindket­ten bevallották a csalást. így nincs szükség nyil­vános tárgyalásra és valószínű, hogy könnyebb ítéletet is kapnak. A két egyén,Francis N. Rosen­baum, magas összeköttetésekkel rendelkező, dús­gazdag washingtoni ügyvéd és üzlettársa, Andrew L. Stone, St. Louis-i többszörös milliomos butor- és munició gyáros. Fő, hogy minden törvényesnek látsszon Mindketten nemlétező cégektől kiállított számlák­kal csapták be a tengerészeket, melyet a svájci bank szolgáltatott nekik, nemlétező nyersanyagok ért és felszerelésekért. A feltornyosult bizonyíté­kok között az államügyészség birtokában vannak adatok, melyek arról tanúskodnak, hogy a svájci bankárok, hosszú évek óta kibúvó machinációkkal rejtették el klienseik csalásait. A nemlétező vál­lalatok csak egy fiókban tartott üzleti levélpapí­ron és számlákon szerepeltek. Voltak bankárok, ügyvédek és könyvelők, akik akármilyen cég kép­viselőjeként mutatták be magukat és honoráriu­mért bármit aláírtak. Csak papíron létező üzlete­ket bonyolítottak le, hogy a formaságokat betart­sák. Az volt csak a fontos, hogy minden törvé­nyesnek látsszon és sok pénzt hozzon. A két sváj­ci bank makacsul küzdött a vizsgálatok ellen. Ennek az ügynek a felfedezésével sok minden egyéb napvilágra került. Más amerikai üzletembe­rek is hasonló kapcsolatban voltak a svájci ban­kokkal, közöttük a legnagyobb amerikai nagyval- lalat egyik alelnöke. (Nevét nem hozták nyilvá­nosságra.) Habár a svájci bankoknak nagy politi­kai hatalmuk van, a svájci politikai és jogügyi ha­tóságok nem álltak mind mögéjük, amikor a csa­lásokról volt szó. Bírói eljárással kényszeritették a bankokat, hogy adataikat az amerikai igazság­ügyminisztérium rendelkezésére bocsássák. Az U.S. kormány viszont megígérte, hogy az adatokat Az Egy. Államok búza, kukorica, szójabab ter­mése rendkívül jól sikerült ebben az évben. Sok helyen, ahol késlekedett az aratás és nem volt elég vasúti teherkocsi, a gabonát a vasutak mel­lett raktározzák fel, szállításra várva, mert a rak­tárak mind megteltek. Az elevátorok sem győzik a munkát és félő, hogy ha az időjárás rosszabb lesz, nagy károk eshetnek a szabadban felraktáro­zott termésben. Mindennek ellenére kevés esély van arra, hogy a farmerek olcsóbban adják a ter­mést, vagy a háziasszonyok olcsóbban vásárolhas­sanak élelmiszert. Egyik oka az, hogy nagy keres­let van marha- és sertéshúsban és ezért a takar- mánvgabona-árak is emelkednek. De még ha meg­szűnne is ez a kereslet, a kormány 4.5 milliárd dolláros farm-ár programja biztosítja, hogy az árak ne essenek. A nagy farmokon tudományos műtrágyázással és javított rovarirtókkal, — sok helyen sűrűb­ben ültetik a kukoricát és szójababot s igy ake- renként több hasznot nyernek. A középnyugaton, az elmúlt nyár dús esőzései mellett, a sűrűbb ül­tetéssel rekordhozamot értek el. Az egész ország­ban, a 28 legfőbb gabona összetett hozama 2 szá­zalékkal több volt a múlt évi rekord termésnél, annak ellenére, hogy több gabonafélében keve­sebb területet vetettek be. A nagy farmokon egyre kevesebb munkaerővel dolgoznak és a farmok átlag területe is nagyobb, mert a kisebbek már nem életképesek. Ezeket el­adják, vagy bérbe adják a nagybirtokosnak s azok a legjobb gépekkel, eljárásokkal a leggazdaságo­sabban használják ki a földet. A kisebb farmok volt tulajdonosai a közeli városokba járnak dol­gozni, többnyire gyárba. A megnövekedett nagy- gazdaságok nagyméretű üzleti vállalkozásként mű­ködnek. A középnyugati farmerek a termelésben egyre jobban specializálódnak. Az egyik óriásfarm tu­lajdonosa mondotta: “Majdnem minden ennivalót a szupermarketban vásárolunk, mint a városiak. Majdnem úgy élünk mi is, mint a gyárosok, csak mi éppen jó levegőn dolgozunk.” Nem bajlódnak többé változatos veteményekkel. Ez a specializáló­dás arra vezetett, hogy nem kell az árakra való tekintet nélkül idő előtt áruba bocsátani bizonyos termékeket. Most függetlenebbek lettek a piaci árak ingadozásaitól. A dús termés ellenére minden fogyasztó töb­bet fizet az élelemért és kilátás sincs arra, hogy az árak lemenjenek. A nagybani feldolgozók, cso­magolok és árusítók zsebelik be a kicsibeni árak 60 százalékát és trösztszerü egyezményekkel gon­doskodnak róla, hogy az árak, ha már egyszer fel­nem fogja adócsalási eljárásokra felhasználni. Egyes adás-vételi eljárásokkal, amelyekben az amerikai bankszámlák tulajdonosainak neve soha sem szerepel, a nyert haszonból a tőkenövekedési adó alól is kibújtak. A bankoknak is busás jöve­delmet jelentenek a titkos számlákon keresztül végzett tranzakciók. Ezekkel kapcsolatos hitelért 10—12 százalékos kamatot is számítottak. ””Még ha el is Ítélik a gazdagokat a svájci banko­kon keresztül elkövetett csalásokért, többnyire enyhe ítéletet kapnak, az egyszerű emberek által elkövetett mindennapi lopásokhoz viszonyítva. A gazdagok a legjobb ügyvédeket tudják megszerez­ni maguknak, akik fellebbezésekkel, tárgyalásokkal évekig elhúzzák, elodázzák a büntetést. Egy nagy pénzügyi vállalat társtulajdonosát például, aki éveken át 20 millió dollárt kitevő csa­lást ismert be, a bíró mindössze 30,000 dollár­pénzbüntetésre és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt. De ugyanez a biró, egy héttel később egy munkanélküli fekete raktársegédre mondott ki íté­letet. Az illetőnek két gyermeke van. Azért, mert már előzőleg egy “megkísérelt” rablásért neve a rendőrségi dossziéba került és most egy 100 dol­lárnál kevesebb értékű televízió készülék ellopá­sával vádolták, egy évi börtönbüntetést kapott. De nemcsak ez a biró Ítélkezik igy. Tudott dolog, hogy a bírók általában, hasonló körülmények kö­zött hasonlóan megkülönböztető ítéletét mondanak ki. A gazdagokkal mindig sokkal kíméletesebben bánnak. mentek, le ne mehessenek. Ebben a körforgásban a fogyasztó a legkiszolgál­tatottabb mind között. Necsak a kongresszus fizetését, a társadalombiztosítást is emeljék A képviselőház előkészítő bizottsága (Ways and Means Committee) nemrég tartott kihallgatást a társadalombiztosítás és a Medicare javítása ügyé­ben. Whittier, Cal.-ból az öregkoruak szervezeté­nek egyik vezetője, James Carbray, a kihallgatá­son többek között a következőket mondotta: “Az öregkoruak olvasták Ralph Nader nyilat­kozatát arról, hogy a háziállitok ételét gyártó ipar készítményeinek 25—30 százalékát emberi fo­gyasztásra a szegények vásárolják és hogy ezek­nek a vásárlóknak milliói társadalombiztositásból élő öregek. “A mi öregeinket nem ragadtatta el az a nagy gondoskodás, amellyel a szenátus tagjai a saját megélhetésükkel törődnek, mikor maguknak és a kormány vezetőségi tagjainak busás megélhetési fizetésjavitást és javított nyugdíjazást szavaztak meg anélkül, hogy megvitatták volna, vannak-e alapok az emelt költségek fedezésére. “Igazán nem tagadhatja meg a kongresszus, hogy Ugyanúgy gondoskodjon az öregek problémái ról, melyek elsősorban az elégtelen jövedelemből erednek.” Washington, D. C. — A szenátus elvetette a kül­földi államoknak nyújtandó segélyre szóló javas­lat azon részét, amely 54 millió dollár értékű hadirepülőgépeket adott volna Chiang Kai-shek részére. KITŰNŐ A TERMÉS, MÉGSEM OLCSÓBB AZ ÉLELEM A/Y\€RiKAI F Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. £nt. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ^^pjS%^84 ba egy evre 12 dollar, felevre $6-50 1 1 ’ ..

Next

/
Thumbnails
Contents