Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-08-28 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 28, 1969 MIRE VOLT Jó A SZÍVÉLYES FOGADTATÁS? A Kommunista Párt első titkára, Gus Hall, véleményt irt Nixon elnök romániai látogatásáról, mely a Daily World-ban jelent meg. A cikk teljes szövegét alább közöljük: Hadd beszéljünk Nixon romániai látogatásáról. Vannak erről bizonyos elgondolásaim, melyeket szeretnék a román elvtársakkal és barátokkal megosztani. A diplomáciának és a barátságnak nagyon kevés köze van egymáshoz. A diplomácia azt parancsolná, hogy hallgassak Nixonnak az önök országában tett látogatásáról, de az elvtársiasság és a meleg baráti érzések arra késztetnek, hogy őszintén kifejezzem érzéseimet olyan eseményről, amely országainkat közvetlenül érinti. Biztosra veszem, hogy örömmel fogadják olyasvalakinek a véleményét, aki amerikai, kommunista és munkás; aki egész életében az amerikai imperializmus ellen harcolt, a szocializmus oldalán. Tudniok kell azt is, milyen szinben tűnt fel Nixon romániai látogatása az Atlanti-óceán innenső oldalán. Hadd mutassak rá, hogy semmi rosszat nem látunk abban, ha egy kapitalista ország szószólóját egy szocialista ország vezetői vendégül látnak. Továbbá az sem helytelen, ha a két ország közti kapcsolatokról tárgyalnak. Semmi rossz nincs abban, ha megegyezésre jutnak ezekben az ügyekben, feltéve, ha ezek semmiképen nem gyengítik a világ imperializmusa elleni harcot. Ezért nem maga a látogatás az, ami aggodalmat okoz, hanem az nyugtalanítja az amerikai haladó szellemüeket, hogy milyen fogadtatásban részesült Nixon. Hogy a legbrutálisabb, agresszív, háborús • imperializmus e legreakciósabb szószólóját “ünnepelt hősként” fogadják, annak semmi köze nincs a békés egymás mellett élés politikájához. Az ilyen fogadtatás nem szükséges függeléke a diplomáciának. Ez már a második “ünnepélyes” fogadtatás Romániában Nixon részére. Nixon ellátogatott a Fü- löp-szigetekre, Indiába, Indonéziába, Pakisztánba és Thaiföldre és mindenütt diplomáciai fogadtatásban részesült, s az anti-imperialista erők tiltakozó tüntetései fogadták. Egyedül Romániában részesült “meleg, lelkes” fogadtatásban. A hírekből úgy tűnik, hogy százezres tömegek mentek az utcára, hogy Nixont e “meleg fogadtatásban” részesítsék. Tudom, hogy a többség nem éljenezte Nixont; azt is tudom, hogy sokan csak kíváncsiságból mentek oda. De azokhoz, akik éljenezték, zászlókat lengettek, szeretnék néhány kérdést feltenni. Tuliaidonképpen miért éljenezték? Ha az amerikai nép iránti barátság szolgáltatta erre az okot, demonstrációjuk helytelenül meggondolt cselekedet volt. A baráti érzések tolmácsolása nem Nixon ünneplésén keresztül jut el az ame likai néphez. A barátság nem elvont, morális, vagy érzelmi kérdés. Az elvtársiasság mélységes együttérzésének a kifejezése, a hajlandóságnak, hogy tegyünk valamit embertársaink problémáinak megoldására. A proletár nemzetköziség ennek az együttérzésnek a legmagasztosabb kifejezése. Az amerikai nép iránti barátság szorosan összefügg az U.S. imperializmusával szembeni harccal. Közvetlenül viszonyul a 25 millió fekete amerikai elnyomása iránti aggodalomhoz, a munkásosztálynak a történelem legkegyetlenebb kizsákmányolói- val szembeni küzdelméhez. Nixon az osztályellenség megtestesítője. Az iránta kifejezett "meleg" és baráti fogadtatás homlokegyenest ellenkezik az amerikai nép iránti barátsággal és a problémái iránti törődéssel. Éljenzésüket rossz helyre irányították. Nixon azt az osztályt képviseli, amely kutforrása az amerikai nép előtt álló problémáknak és nehézségeknek. Nixon az amerikai kapitalizmus legreakciósabb köreinek, az amerikai kapitalizmus legreakciósabb nézőpontjának szószólója. Nixont éljenezni annyit jelent, mint olyan embert ünnepelni, akinek a kezében van a hatalom, hogy folytassa, vagy megállítsa a vietnami férfiak nők és gyermekek gyilkolását. Ő a vérontást választotta. Nixon azoknak a többszörös milliárdosoknak a szószólója, akik leigázzák és kizsákmányolják a népek millióit Ázsiában, Afrikában, Latin- Amerikában. Csak néhány héttel ezelőtt tizen áldozták fel életüket, hogy megakadályozzák Nixon bűntársának, Rockefellernek latin-amerikai fogadtatását. Nixon az egész világon gyakorolt fajgyűlöletet képviseli. Romániai látogatása alkalmával ezt mondotta: “Az U.S. azon az állásponton van, hogy minden országnak egyenlő jogai vannak.” Olyan osztály szószólójának szájából, mely több embert nyom el, több nemzetet igáz le, mint a kapitalista világ többi része együttvéve, nem más, ez, mint képmutatás. Arról beszélt, hogy kész elfogadni a különböző társadalmi rendszerek valóságát. Olyan hatalom szószólója mondta ezt, amely a világszocializmus elleni küzdelem vezetője. De a kérdés fennáll: ki vonta kérdőre nyilvánosan ezeket a képmutató valótlanságokat? Ne legyenek illúziók aziránt, hogyan tekintette ezt az utazást Nixon és az amerikai kapitalizmus. Azon erők, amelyeket ő az amerikai életben képvisel, képtelenek bármiféle barátságra. Az ő barátságuk a farkas-falka “barátságba. Egész létezésük a népek elnyomásától és kizsákmányolásától függ. Ez a célja s jelentősége ideológiájuknak és diplomáciájuknak. A világ dominálásáról szőtt U.S. imperialista álmok megvalósulásának legfőbb akadályozója a vi-i lágerok uj egyensúlya. Nem rohanhatnak fejjel a világszocializmusnak. Az U.S. imperializmus a Szovjetuniót tekinti hódítási tervei legfőbb akadályának. A Szovjetunió az egyetlen világerő, amely gazdasági, tudományos és katonai téren vetélkedik vele. Ennek a valóságnak a tudomásul vétele az amerikai imperializmust manőverezésre kényszeríti. Minden manőverezése ennek a legfontosabb akadálynak a leküzdésére irányul. Ideológiai hadjáratai, úgyszintén diplomáciai behatolásai, beleértve Nixon látogatásait, mind ennek a legfontosabb akadálynak az elhárítására irányulnak. Ezért manővereznek a szocialista világ szétszakításáért. Ezért hajlandók ideiglenes engedményeket adni. Minden elfoglalt hídfő az agresszió hídfőjét jelenti. Ez a magva a jelenkor valóságának a szocialista világtábor számára is. Üres illúzió azt elképzelni, hogy Nixon és az U.S. imperializmus baráti viszonyt folytathat egy vagy két szocialista országgal, ugyanakkor a világ szocializmus legádázabb ellensége marad. A proletár internacionalizmus feladata, hogy sem hanyagságból, sem akaratlanul ne segítse az imperializmus bomlasztó játékát. Ha az imperializmus erői arra a következtetésre jutnak, hogy bármi okból “felhasználhatják” az adott engedményeket, vagy az egyes országokkal kifejlesztett viszonyt az imperialista-ellenes tábor meggyöngité- sére, ez már egymagában győzelmet jelent számukra. Opportunizmust jelent “megvásárolni” egy imperialista ország jóindulatát (helyesebben rosszindulatát) akár azzal, hogy elnézik vagy elhallgatják az imperializmus reakciós álláspontját vagy tetteit, akár azzal, hogy cselekedeteikkel azt a látszatot keltik, hogy szakadás van, mely egyik pártot vagy országot elválasztja a világ szocialista országaitól, vagy munkásságától. így felmerül a kérdés, mit jelent az önök “meleg fogadtatása” a világ reakciós erői e fő szószója részére? A békés egymás mellett élés politikája nem az a politika, amely meleg vendéglátásban részesíti az imperialista reakció szószólóját, hanem az, mely az imperializmus ellen küzd. Ez az osztályharc politikája. A kapitalista országokkal kereskedelmet folytató és diplomáciai kapcsolatot fenntartó szocialista országok nem tekinthetnek el ettől a valóságtól. Kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat fenntartani egy dolog — “meleg” fogadtatásban részesíteni a szószólókat egészen más. Tudom, hogy nincsenek a kapitalizmus vagy imperializmus mellett. Tudom, hogy nem az U.S. imperializmust éljenezték. Nem ez volt a szándékuk. De erről az oldalról úgy tűnik fel, hogy cselekedeteiket nem gondolták át kellőképpen, nem gondolták át, mi lesz a hatásuk, hogy az imperializmus hogyan használja majd ki cselekedetüket. Remélem, ezeket a megjegyzéseket ugyanolyan szellemben fogadják, mint amilyenben felajánlom azokat — hogy népeink között szorosabbra füzzük az őszinte barátságot, az anti-imperializmus és az uj szocialista rendszer felépítésének barátságát. ROMÁNIAI HÍREK 16 TANTERMES közgazdasági líceum építését kezdték meg Szatmáron a Nagybányai-ut mentén. A laboratóriumokkal és más járulékos helyiségekkel készülő modern, kétemeletes oktatási intézményt még az őszön átadják a használatnak. ÖTSZÁZ KÖBMÉTERES VÍZTÁROLÓ épül Tas- nádon a város ivóvíz problémáinak megjavítására. HARGITA MEGYÉBEN bővitették és korszerűsítették a telefon- és távíróhálózatot. Többek között használatba adtak három uj telefonrendszert, s ezzel közvetlen összeköttetést teremtettek Csíkszereda, Brassó, Bukarest és Marosvásárhely között. Korszerűsítették a vidéki telefonhálózatot is. Rövidesen pótvonalakat létesítenek, hogy gyorsabb összeköttetést lehessen teremteni Tus- nádfürdővel, a Gyilkostóval és a megye más üdülőhelyeivel. Az idén Csíkszeredán megkezdik egy telefonpalota építését. • VETIK A MUSTÁRT, a mentát és más gyógynövények magvait Temes megyében. A megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei az idén 1,000 hektáron, termesztenek a gyógyszeriparban szükséges növényeket. A vetéssel egyidőben tovább folyik a belladonna gyökerek begyűjtése is. « A SZILÁGYSOMLYÓI ÉS ARANYMEZŐI fiatalok értékes akcióba kezdtek az első tavaszi napokban : közel 20 hektáron végeztek faültetést, ilyenformán jelentős mértékben járultak hozzá a megyében folyó erdősítési munkálatokhoz. • Brassó uj városnegyedei szüntelenül tovább fejlődnek. Nemrégen került sor két újabb tömbház átadására. A Steagul Rosu negyedben 44 lakrészes, a Hermány-Zajzoni uj városnegyedben 66 lakásos tömbházba költöznek be a lakók. A municipium néptanácsa a. KISZ Brassó municipi- umi bizottságával karöltve nagyszabású városszé- pitési akciók kezdeményezett. Az általános iskolák és szakmai iskolák növendékei tisztítják a parkokat, rendbehozzák a sétányokat, diszbokro- kat és csemetefákat ültetnek. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Kerületi Lapkonferencia New York, N.Y.-ban! Szombaton, szeptember 6-án délelőtt 10 órai kezdettel a Painters Clubban, 268 7th Ave. közel a 23. utcához. — Lusztig Imre, az Amerikai Magyar Szó szerkesztője beszámol a lapszerkesztés problémáiról és Dattler Lajos a lap anyagi helyzetéről. — Olvasóinkat és a lap barátait szeretettel várja az Amerikai Magyar Sző Ügyvezető Bizottsága. A Rendezőség dijmentes “lunch”-ot szolgál fel. — Legyünk ott mindannyian! JB____
