Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-08-28 / 33. szám
6 AMERIKAI MAGYAR. SZŐ — HUNGARIAN WORD Thursday. August 28. 1969 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. lossz a szemem, de olvasom a könyvet TTLLSONBURG, Ont. — Megkaptam Rev. Gross könyvét, melyet nagyon értékelek, mert ebben a könyvben minden szó igaz és szent. Részemre sokat ér, de szomorúság tölt el, hogy már évek óta rossz a szemem és negyedik éve, hogy operálták mind a kettőt, úgyhogy nem igen látok. De azért olvasom a könyvet és szeretnék érte sokkal többet küldeni, mint az öt dollárt. Már 70 éves vagyok, csak segélyből élek és pirula nélkül egy napig sem tudok meglenni, ami viszont méregdrága. így nem tudok többet küldeni a könyvért, amit szívből sajnálok. Rácz László írásait is olvasom az Uj Szóban és bár rosszul látok, talán nem is tudnák élni nélküle. Köszönöm még egyszer az értékes könyvet, ha átolvastam, elküldöm a szülőföldemre a testvéreimnek, hadd olvassák ők is, hogy mi az igazság és mi a rosszaság. Mrs. Julia Magyar Betegségem felemésztette megtakarított pénzemet YOUNGSTOWN, 0. — Éppen két éve annak, hogy súlyos beteg vagyok. Pontosan egy évet töltöttem három különböző kórházban. Két kórházi biztosításom van, ennek ellenére csak három havi kórházi költségeimet fedezték. Kilenc havi költséget teljesen magamnak kellett kifizetnem. Csak félig voltam gyógyult, de elfogyott műiden megtakarított pénzem és hazajöttem. Kórházi tartózkodásom alatt mindennek az ára * lajdnem megduplázódott, a nyugdijösszegem azo’ ban maradt a régi. Mióta idehaza vagyok, életem legszükösebb idejét élem. Nyugdijam élelemre sem elegendő és még abból is el kell vonnom orvosokra és gyógyszerekre. Mert a gyógyszer nálam már életszükséglet. Az A. M. Szóra vonatkozó előfizetésem e hó végén lejár. Képtelen vagyok annak meghosszabbítására. Ezért kérnem kell, hogy részemre a lap küldését beszüntetni szíveskedjenek. Legalább is addig, mig anyagi helyzetemben némi javulás be nem következik. A lapot sem hitelben, sem könyör- adományként nem kivánom, sőt el sem fogadnám, mert ilyenekhez nem vagyok hozzászokva. Maradok továbbra is kellő tisztelettel és megbecsüléssel: Sz. J. Szerkesztői megjegyzés: A Magyar Szó Kiadóhivatala továbbra is megküldi a lapot a fenti levél írójának, aki régi olvasónk. A lapot nem könyöradományként küldjük, hanem munkás szolidaritásból. TÖRTÉNELEM ÉS PROPAGANDA (Folytatás az első oldalról) Vélt történelmi jogok, faji, népi, kulturális, vallási érvek ütköznek itt. A magyarok a történelemre, az utódállamok a népi elvre hivatkoznak: de akkor nem lett volna szabad elcsatolni a határos magyarlakta területeket. A primitiv népek csak vadat, zsákmányt kerestek, de a fejlettebbek Isten, kultúra, fejlődés nevében hódítottak. Ágyukból, bombákból a faji felsőbbség füstölgőit ki. A “Drang nach Osten” szerint az alsóbbrendű szlá- vokat szabad leigázni, megölni. Izrael magasabb kultúrára hivatkozik, de a zsidók fénykora az arabok alatt volt; ezek alapozták meg az egész nyugati kultúrát. Néha őszinték a vezetők, mint Wilson elnök, aki megmondta, hogy az U.S. nem demokráciáért, hanem üzletért harcol és Eisenhower, aki nem beszélt kelet-ázsiai önrendelkezésről, csak a nyersanyagokról. Viszont spanyolok, portugálok Krisztus nevében fosztották ki Dél-Amerikát és gyilkolták a feketéket Krisztus és Allah nevében vitték rabszolgának. A tudomány: történelem, szociológia, biológia, akár a papság mindig a hatalmasak mellett volt. Törökök és magyarok egymást kölcsönösen kutya- hitünek hívták. Könyvek, prédikációk, majd a film, rádió elhitették, hogy a gyengébb elnyomása, megölése a természet vagy Isten rendelése. Bertrand Russell írja életrajzában, hogyan gya- lázták és börtönözték be, mert a vágóhidra vitt német ifjúkat is sajnálta és nem tartott minden németet gonosznak. Göbbels mondta, hogy az állandó, hangos propaganda-hazugság kiöli a kritikát; a nép nem bírja elhinni, hogy folyton hazudnak neki: tehát igaznak kell lenni, hogy a zsidók aljasok: öljük meg őket; hogy a primitiv szlávok a maguk életét sem sajnálják: öljük meg őket. Egy Auschwitzból szabadult számmal ellátott karú ember magyarázta nekem, a kongóiak majmok, nem kár az életükért. A németek lenézték az olaszokat (az európai kultúra ujjáteremtőit), a magyarok csak magukat tekintették nemzetnek, a többit csupán “nemzetiségnek.” Angolok, franciák mindenkit lenéztek. Tel-Aviv-i magyarok “svar- eának” titulálják afrikai hitsorsosaikat (kikből a zsidók arisztokratái, a szefardok származtak). Vilmos császár igy küldte katonáit Kínába, a legrégibb kulturországba: a sárga majmok nem kellenek hadifogolynak. Johnson buzdította a boy-okat, hozzák haza a viet mosómedvék skalpját. Az elnyomó, kizsákmányoló mindig talál igazolást, sőt sokszor rabjaikkal is elhihetik, hogy tisztelni kell őket, mint az indusok a szahibokat, a feketék a Massat. Rio-i emigránsok szerint a “fa- vellák” nyomorgói nem bírnak jobb lakásban élni. A pesti mosónőknek, mint József Attila anyjának külön főztek krumplisnudlit, “ők csak ezt szerették”. A grófok szerint a parasztoknak nem voltak igényeik. A kuliknak csak “egy marék rizs kellett.” A turisták gyönyörködtek a Kasbák éhség tői apatikus “keleti nyugalmu” lakóiban. A hatalmasok érdeke, hogy a dolgozók egymást gyűlölő faji, nemzeti, vallási csoportokra oszoljanak. Hitler az elnyomott, megtizedelt német proletároknak azt az örömet adta, hogy nem zsidók; a South “poor white trash”-je azzal vigasztalódik, hogy nem fekete. Faji gőg, bigottság, nacionalizmus, sovinizmus kifelé vagy lefelé tereli az elégedetlenséget, elkeseredést, elaltatja a birálatot, kezes báránnyá nevel. A nagy Sámuel Johnson angol iró mondta: “a hazafiság a hitványok utolsó menedéke.” De még a gyűlölet e menedéke sem ad nyugalmat, mert célpontjait változtatják. Tegnap a németek, olaszok, japánok voltak a degeneráltak, ma ők a legjobb barátaink. A titóisták aljas kommunisták voltak, mig szembe nem fordultak a Szovjettel; Magyarországon is gyalázták őket, mig hirtelen megbocsátottak nekik. Emigránsaink a zsidókat csak 1967-ig, a cseheket 1968-ig, a románokat 1969-ig gyűlölték, vajon miért?... Mert akik látszólag a mi érdekünket — inkább hadigyárosaink, tábornokaink — érdekét szolgálják, azok hibáit nem látjuk vagy megbocsátjuk; akik nem szolgálják, azoknál minden rossz. Ezt a hamis, egyoldalú információ okozza (ki olvashat mást Nyugaton, mint az 1956-as felkelés dicsőítését?), de az emberek nem is szivesen szállnak szembe a közhangulattal és félnek a hatóságoktól. E lap minden száma illusztrálja ezt, itt csak egy példát ragadok ki. 1945 elején a Magyarországot elfoglalt szovjet katonák sokat erőszakoskodtak; a “davaj csasz” az “Ivánt” gyűlölőknek 25 év óta harci jelszava. Még a 250,000 zsidó is — akiknek életét megmentették — elitélte őket. De ez alapon nem Ítélhető meg a Szovjetunió s a szocializmus. Nemcsak, mert azóta 25 év telt el s a Szovjet millió látogatója, a szakemberek egészen mást közölnek róla (mindenütt vannak Kuznecov-szerü őrültek). 1945- ben a nácik s a magyarok szovjet-ellenes három és fél éves “Keresztes háborúja” után értek oda a rengeteget nélkülözött, szenvedett szovjet katonák; 20 millió szovjet polgárt megöltek, sok katona családját is, országukat elpusztították. A magyarokban ők gyilkos támadóikat látták, de nem öltek meg bosszúból tízezreket, mint tették a szer- bek, franciák, olaszok a háború végén. Ez nem teszi jóvá kilengéseiket, de aki a Szovjetet elitéli, gondoljon rá, mit csináltak — a németekről nem is beszélve — a magyar katonák (és csendőrök)? 1941-ben a Bácskában meggyilkoltak 3,000 civilt; halálra kínoztak 40,000 munkaszolgálatost. 1944- ben közreműködtek 500,000 zsidó deportálásában a haláltáborokba. És a Szovjetunióban? Ami a fosztogatást illeti, emlékszünk, milyen büszkén hozták haza az ikonokat és más zsákmányt: nyilván nem vásárolták azokat. (Magyörországon pedig a fosztogatásban messze elmaradtak a magyar alsóbb- és középosztályok mögött.) Ami az emberéletet illeti, Göbbels Írja naplójában: a magyarok megint pacifikáltak egy falut —- ott tehát egy lélek sem maradt életben! Hogy azóta milyen — a budapestiekkel össze nem hasonlítható — szörnyűségeket követtek el francia, angol, amerikai, portugál, holland, vietnami, koreai, délafrikai, kongói, guatemalai, dominikai, brazil fegyveres erők, erről csak az nem tud, aki nem akar róla tudni. Már most mondjuk a franciáknak és angoloknak: áldhatják Istent, ha nem élnek francia vagy angol uralom alatt? Nem mondhatjuk; de minden rosszat el kell Ítélnünk, meg kell látnunk s ezért 360 fokban körül kell tekintenünk. Peregrinus AZ ÚJSÁGÍRÓ NOTESZÁBÓL Egy bakfis: “Tegnap teljesen uj emberré változtam. De a papám rám parancsolt, hogy azonnal mossak le magamról mindent.” Utáljuk a beképzelt embereket, főleg, ha van okuk a beképzeltségre. Mielőtt kezet fogsz vele, ajánlatos megszámolni ujjaidat. A legtöbbször azok mérgesek, hogy megvárakoztatják őket, akik hozzászoktak, hogy ők várakoztassanak meg másokat. C'KS Az ember nem szivesen ad tovább egy pletykát, de mi mást lehet vele kezdeni? Nagyszerű humorérzéke van, mindig szivesen nevet másokon. Alkoholistának nevezik azt — mondja egy bölcs —, akinek nincs elegendő pénze arra, hogy naponta pezsgőtől vagy whiskytől rúgjon be. S©@@(§)(i)®®(§)®(§)(®)(§)(§)(§)®(§)(§)(§)®(§)®(§)®©(§)(§)(§)®(§)®(§)©©®®®(®)®(§)(§: I SOBEL OVERSEAS CORP. 'm ® Ili Rí A ÜÄi^VftlÄirPr>fli 210 EAST 86th STREET, NEW YORK, N. Y. 10028 I® llUlA rOUuiROIlaEli - telefon: (212) 535-6490 1 UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE m SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK IKK A Magyarországra — TŰZ EX Csehszlovákiába .©)