Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-08-28 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD HéTVéGí fcvéc Puffogó elnöki frázisok Kezd mindjobban kiviláglani, hogy elnökünk nem tud, vagy nem akar vigyázni a nyelvére. Már pedig aki ilyen fogyatékosságban szenved, az nem való az elnöki székbe... Én ugyan nagyon megbecsülöm azt a kvalitást, amit szókimondásnak nevezünk, de csak akkor, ha az harmonizál a józan ésszel és az igazsággal. Felelőtlen, üresen puffogó frázisok talán beleillenek egy elnökjelölt kortesbeszédeibe (és az ilyen frázisok túltermelését alkalmunk volt megfigyelni tavaly a Nixon-kam- pány során!), de “a világ leghatalmasabb országa” fejének — aki még a tetejébe’ “a szabad világ” vezetőjének játssza ki magát — alaposan meg kellene rágnia minden szót, mielőtt azt kiejti, mert egy-egy meggondolatlanul kiszalasztott szóval százmilliókat elidegenithet magától, más százmilliókat pedig tévedésbe ejthet. Mindkét lehetőség kiszámíthatatlan veszedelmet hordoz a méhében. A legkisebb veszedelem az, hogy még a komolyan átgondolt mondanivalóit sem veszik készpénznek. .. Aki ilyen könnyelműen dobálózik a nagyotmon- dó frázisokkal, annak nem volna szabad rögtönzött beszédeket mondani — jobban tenné, ha fontosabb mindanivalóit tanácsadói által gondosan átfésült papírlapról olvasná fel... De Nixon szeret magának hízelegni, hogy ő egy brilliáns extempore szónok, akinek jegyzetekre nincs szüksége. Hát az elmúlt hét hónap alatt — de kivált a közelmulti világjárása során — fényesen bebizonyította, hogy nem az a ragyogó impromtu orátor, akinek tartja magát... Az Apollo—11 szerencsés visszatértekor például ilyen kijelentésre ragadtatta magát: “Ez a teljesítmény a történelem legnagyobb eseménye a világ teremtése óta!” (Tyü, az angyalát, ennél messzebbre igazán nem mehetett volna vissza a múltba!) De a buddhisták, mohammedánok, zsidók, keresztények és kommunisták millióinak nem volna nehéz a saját történelmi ismereteikből előrán- cigálni egy-két olyan eseményt, amely az ő hitük és meggyőződésük szerint jóval nagyobb és sokkal jótékonyabb befolyást gyakorolt az emberiség sorsára, mint az Apolló—11 sikeres vizitje a Hold felületén . .. Utjának egyik pontján imponáló határozottsággal és eréllyel tudtára adta a vüágnak, hogy “az Egyesült Államok soha többé Vietnam-féle kötelezettségeket nem vállal magára,” s 24 órán belül hasonló eltökéltséggel biztosította Thai-föld kormányát, hogy “ünnepélyesen vállalt kötelességünknek tartjuk bármilyen külső vagy belső ellenséggel szemben megvédeni.” Kurta emlékezőtehetsége van az elnök urnák: sem arra nem emlékszik, mit mondott 24 órával korábban, sem arra, hogy a vietnami bonyodalom is úgy kezdődött, hogy "a belső ellenség" (vagyis a vietnami nép) elnyomásához nyújtottunk segítséget egy általunk kreált bábkormánynak. Most ugyanezt Ígérjük a thaiföldi kormánynak. Mivel pedig a most még kezdeti állapotban lévő gerilla-népfelkelés idővel viet- cong-méreteket ölthet, ebben az országban is számíthatunk egy uj Vietnam kibontakozására... Hiszen nekünk kutyakötelességünk minden reakciós kormányt megvédeni a saját, elégedetlen népe ellen — nemdebár? A meggondolatlan kijelentések netovábbja az volt, amikor Dél-Vietnamban — az egyik amerikai tábor katonáihoz intézett beszédében — ilyeténképpen vetette el a sulykot: “A történelem meg fogja állapítani, hogy a mi itteni szerepünk országunk ‘legdicsőbb órája’ volt.” (Winston Churchill, akitől elnökünk ezt a klasszikus mondást “kölcsönvette,” nyugtalanul forgolódhatott a sírjában . ..) Hát hogyha a mi vietnami szereplésünk az U.S. “legdicsőbb” történelmi ténye, akkor mi a csudának biztosítja Nixon az amerikai népet és az egész világot, hogy neki már elege van ebből a dicsőségből és készen áll arra, hogy ettől a “dicsőségtől” a lehető legrövidebb időn belül megszabadítsa Amerika népét?! Ha az elnök ur azt mondta Miben egyezik, miben különbözik Sisco amerikai külügyi államtitkár nemrég lezajlott moszkvai tárgyalásai kapcsán érdemes ösz- szehasonlitani a közel-keleti válság rendezését kívánó szovjet és az amerikai elképzeléseket. A Szovjetunió lényegében a Biztonsági Tanács 1967-es határozata alapján áll. Ezt a határozatot az EAK és Jordánia is elfogadta. Izrael azonban konokul elutasítja a BT határozatát és az Egyesült Államok, noha elfogadta a határozatot, megpróbálkozott annak Izrael javára való módosításával. A libanoni sajtó értesülései szerint a két nagyhatalom álláspontját a következőkben lehet egybevetni: KÉRDÉS: Izraeli csapatok kivonása Szovjet álláspont: Izraelnak ki kell ürítenie valamennyi megszállt arab területet. Amerikai álláspont: Kisebb módosítások a határokon Izrael javára, vagyis izraeli területhóditás, amelynek mértékét Izrael az arabokkal külön határozza meg. Demilitarizált övezetek Ebben egyetértés van a két nagyhatalom között. ENSZ-csapatok Szovjet álláspont: Az érdekelt országok beleegyezésével kb. ötévi időszakra ENSZ-csapatok állomásozhatnak a két fél területén, de felhívásukra távozniuk kell. Amerikai álláspont: Az ENSZ-csapatok a világ- szervezet ellenőrzése alatt addig maradnának, mig a BT jónak látja és csak a Biztonsági Tanács utasítására távoznának. Palesztinái menekültek Elvi egyetértés az ENSZ-határozatok érvényességében, vagyis a menekültek azon jogának elismerésében, hogy vagy hazatérhetnek, vagy kártalanításra jogosultak, de: Moszkva szerint ezt a jogot valamennyi arab menekültre ki kell terjeszteni. Washington korlátozni kívánja a hazatérők számát. Hajózás Egyetértés a hajózás szabadságában a Tirani- tengerszoroson és a Szuezi-csatornán át, de: Szovjet álláspont: Az EAK-nak jogában áll megtiltani az izraeli hajók áthaladását a konstantinápolyi egyezménynek megfelelően, ha biztonsága veszélyben van. Amerikai álláspont: Bármiféle korlátozás, vagy feltétel nélkül. A rendezés Egyetértés abban, hogy a problémát egészében kell rendezni, de: Szovjet álláspont: az arabok az ENSZ-nél letétbe helyezik a hadiállapotnak véget vető nyilatkozatot azon a napon, amelyen Izrael megkezdi a kivonulást; a nyüatkovolna, hogy a vietnami sikertelen beavatkozás az Egyesült Államok történetének egyik legdicstelenebb órája, hát közelebb járt volna az igazsághoz! Walter Trohan, a Chicago Tribune washingtoni főtudósitója, Nixon egyik leglelkesebb hive és támogatója, ilyenformán “összegezte” az elnök világjárásának az eredményeit: “Szomorú, de való, hogy Nixon elnök 12-napos világkörüli útja igen csekélyke konkrétumot produkált ama megszokott, semmitmondó közhelyeken és kegyes szólamokon kívül, amelyek elnökeink külföldi túráit egy félévszázadon át rendszerint jellemezték.” Különösen érdekesnek találom Mr. Trohan-nak Nixon romániai látogatására vonatkozó megjegyzéseit: “Az elnököt a román tömegeknek az U.S. zászlö- lengetése annyira elragadtatta, hogy beugrott a “hóra” nevű nemzeti tánc lejtésére a táncolok soot szovjet és az amerikai álláspont?Á zat akkor lép életbe, ha a kivonulás megtörtént. Amerikai álláspont: A felek közvetlen megegyö» zése alapján. Tárgyalások j Szovjet álláspont: Nem szükségesek a felek között. Amerikai álláspont: Jarring elnökletével Izrael az arab országokkal közvetlenül tárgyaljon. A béke védelme Szovjet álláspont: Biztosítani kell a tartós békét a BT határozata alapján. Amerikai álláspont: Az arabok hozzanak intézkedéseket a paleszti- nai ellenállók, mint “békebontók” ellen. Mint ebből a vázlatos párhuzamból is látható, az álláspontok sok fontos kérdésben igen táyol állnak egymástól. A válság gyors rendezésére nem lehet számítani. A nagyhatalmak azonban folytatják az erőfeszítéseket, annál is inkább, mert a frontokon, katonai eszkaláció folyik és a harcok ismét fellán golhatnak. New York, N. Y, — A teherszállító munkások szakszervezete Mario A. Procaccinot, az autómun- kások szakszervezete John Lindsayt támogatja a polgármesteri választásokban. “Ellenzem azokat a jelölteket — mondotta Walter Reuther, az autómunkások országos szervezetének elnöke — akik a város fehér lakóit a város fekete lakói ellen uszítják. Lindsay polgármester nem szitja, hanem egyengeti az ellentéteket, ezért támogatja őt az autómunkások szakszervezete.” FlfiYELEM HEWYORKI OLVASÓK! A Magyar Társaskör és lapunk Ügyvezető Bizottsága SAJTÓ-BANKETTET rendez vasárnap, szeptember 28-án.f, a Palm Casinoban, 85 East 4th Street délután 1 órai kezdettel. Felhívjuk olvasóink ás barátaink figyelmét erre a fontos eseményre Ünnepi szónok: LUSZTIG IMRE Finom házilag készült ételek. Részvételi dij $2.50 Legyünk ott mindannyian! KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! raiba. Holott tudhatta volna, hogy Romániában amerikai zászlót egyáltalán nem lehet vásárolni, tehát azokat a kormány bocsátotta a tömegek rendelkezésére; az a kormány, amely kereskedelmi és egyéb természetű előnyöket próbál tőlünk elnyerni. Azt is tudhatta volna az elnök, hogy a tömegek nem lettek volna jelen, ha nem lettek volna mozgósítva....” Nixon-nak egy másik lojális bámulója, John S. Knight, a nevét viselő ujsághálózat tulajdonosa, miután nem a legszelídebb hangon megdorgálja az elnököt a körúton elkövetett baklövéseiért, cikkét ezzel a barátságos tanáccsal fejezi be: “Nem gondolja, elnök ur, hogy omst már ideje volna munkához látni?!” Mire Nixon fogta magát és családjával együtt — egyhónapi vakációra — lerepült Kaliforniába... Jó “munkát” kívánunk neki! _______2_ Thursday, August 28, 1969 KÖZEL-KELET
