Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-08-14 / 31. szám

Thursday, August 14, 1969.

AMERIKAI MAGYAR SIÓ — HUNGARIAN WORD

3

Béke Keletázsiában

Az elnök végiglátogatta dél-ázsiai barátait, külügyminisztere más három országban volt. Nagy az ujjongás, de ez nem tart soká s az érdekelt kormányok tudják, mi a lényeg abban, amit az elnök, a miniszter, a tábornokok, a Times mondtak: ehhez tartják magukat és nyilván lázas munkába kezdtek. Ügyesnek kell lenni, mert az U.S. mind kevesebbet ad a külföldnek, az is jórészt fegyver, főképp Saigonnak és Dél-Koreának. Hogy az egyes kormányoknak több jusson, tudni kell, mit vár •tőlük Washington.

■ Tudják ezt Djakartában, miért dicsőitik őket az U.S.-ban: mert “elháritották a kommunista veszéjyt”*egymillió gyilkossággal, 200,000 állandóan megtizedelt “politikai” fogollyal, százezrek deportálásával messzi maláriás dzsungelekbe. Tudják a Fülöp-szigeteken, amely országot az U.S. akkor foglalt el 60,000 filippino halála árán, amikor az már felszabaditotta magát a spanyolok alól s ahol szorgalmasan ölik a szabadságharcosokat; amelynek expediciós serege segit irtani a vietnamiakat, s ahol most az elnökjelöltek egymást vádolják, hogy nem eléggé szolgálják ki az U.S.-t.

Tudja Chiang-Kai-shek, aki — mikor megvert hadait az U.S. flotta Taiwanba szállította — ott

20,000 intellektuel megölésével kezdte és fenntartja rémuralmát a 80%-nyi formózai ellen. Megéri, mert ha Kina-ellenes kirohanásait nem is veszik komolyan, a VII. flotta védi őt és az U.S. jóvoltából Kina helyét bitorolja a Biztonsági Tanácsban. Értik ezt Thailandban is. Régóta sortüzekkel intézték el a baloldalt, az U.S. megszállók gépeiről szórt napjaimmal a lázadókat. Értik Szöulban, hol az U.S. szívesen látja, ha a diktátor alkotmányellenesen állandósítja uralmát és nem bánja, ha vérbiróság elé állítják a külföldről kidnapolt hazafiakat.

És ha a saigoni látogatás csak öt óra hosszat tartott is, felderítette Thieu elnököt, mert Nixon a vüág 3—4 vezető államférfia közé sorolta őt (Johnson Diemet Ázsia Churchilljének nevezte.) Látta, hogy Washingtont nem érdekli vezető U.S. közéleti emberek uj jelentése az ottani 200 ezer “politikai” fogoly (köztük 10 éves gyerekek) rémes helyzetéről, az Esquire magazin uj jelentése arról, hogyan öltek le a Gl-ok egy parasztcsaládot (csecsemőstül).

Ők mind és a többi délkelet-ázsiai kormány nem értheti félre: humanizálniok kell országukat — ha lehet, a kommunistáknak teljes kiküszöbölésével. Nyilván ahogyan nemzeti karakterük kivánja: Djakartában lándzsára tűzve fejüket, Szöulban kötéllel, Bangkokban falhoz állítással, másutt esetleg a lábuknál fogva akasztva fel őket. Kidolgozzák a humanizálás és liberalizálás részleteit (és nemcsak Délkelet-Ázsiában), ha pedig ne- léz uj érdemeket szerezni, mert a baloldalt már nind megölték, ki kell keresni a pinkokat és társításokat, ki kell nevezni uj baloldaliakat, hogy a Times uj himnuszokat zengjen a humanizálásról, iulzbergerrel mint karmesterrel. így szilárdul a réke másutt is, ahol tanulnak Kelet-Ázsiától, izsiában, Afrikában, Dél-Amerikában, Európában s az emigránsok között.

Nemcsak az utazások bizonyítják ezt, hanem a iplomáciai nyilatkozatok is. Nixon kijelentette, ogy béke javaslataik oly nagylelküek, egy lépést ;m tehetnek tovább. E javaslatok szerint Dél- ietnamban — ott az U.S. azért harcol, hogy e nép abadon választhassa államformáját — kommunis- k mint ilyenek nem vehetnének részt a válaszsokon, ama kormány uralma alatt, amely az őbbi választást már meghamisította. Közölte az nők azt is, hogy több csapatot von vissza Viet- mból (még mindig 500,000 maradna ott), de azt nki sem közölte, mennyit vittek időközben Viet- mba és mennyi ott ma a létszám. Általában, az lök — hangsúlyozván, hogy az U.S. nem kiván ib Vietnamot — megnyugtatott minden hatal- it, hogy tovább is megvédi őket minden külső belső támadás ellen (tehát ezután is segit el- omni minden nemzeti forradalmat) és úgy fel- lyverzi őket, hogy az idők végtelenségéig foly- hassák a háborút.

Tinának is — úgy látszik — megbocsátotta az ök, hogy az U.S. támadó bázisokkal vette körül, indóan behatolt vízi és légi felsérterületére,

Taiwant kommandó-támadásokra bátorította ellene, hidrogénbombákkal fenyegette, nyomást gyakorolt más hatalmakra, hogy ne kereskedjenek vele, kizárta az ENSZ-ből és nagylelkű uj politikát enunciált feléje: U. S. turisták ezután kínai csecsebecséket vásárolhatnak Hongkongban. De külügyminisztere megnyugtatta az aggódókat, hogy ennek semmi jelentősége és az U.S. Kína- politikája ezután sem változik.

Lehet, hogy az elnököt kissé elragadta békesze- retete, mondván, hogy a vietnami háború hevét enyhíteni kívánná, de ezt elsimította az ottani fővezér, Abrams tábornok, aki szerint szó sem lehet a “keresd és öld meg” taktika módosításáról és ezután is a maximális katonai nyomást fejtik ki a kommunisták ellen, amibe beleértendők a még mindig növekvő légi bombázások Vietnamban és Laoszban. Nyüván Harriman is — aki idáig a páNew York városának kb. 8 millió lakosa van, itt 1968-ban 904 gyilkosságot követtek el. Franciaországban — Nagy-Párizs nélkül — 43 millió él, itt 558 gyilkosságot és emberölést számoltak; az 55 milliós Angliában csak 168-at. Magyarországon 1964-ben 194 Ítélet volt emberölésért. Eszerint New Yorkban egymillió lakosra 118, Francia- országban 13, Angliában 3, Magyarországon 19 gyilkosság és emberölés esett. Akik azonban New Yorkot a bűn városának mondják, azoknak — bár igazuk van —a fajgyűlölet a motívumuk, ők a színeseket okolják. Holott számos amerikai városban — ahol kevesebb színes él — sokkal nagyobb a bűncselekmények aránya, mint New Yorkban és ha az évi 12,000 kimutatott gyükosságból — amelybe nincs beleszámítva az “emberölés” és a rendőrök által agyonlőttek száma — csak azokat számítjuk, amiket a fehérek követtek el (sokkal többet, mint a fenti szám felét), akkor is sokkal rosszabb az U.S. arányszáma, mint a legtöbb európai országé. És az egyéb erőszakos bűncselekmények arányszáma is sokkal magasabb itt, mint Európában.

Persze a fentiek csak a közvetlen, szándékos emberölésre vonatkoznak; hogy mennyiszer több halált okoznak a rosszul megépített autók, a veszélyes gyógyszerek, az orvosi műhibák, a levegő és a viz mérgezése, az elektromos készülékek sugárzása, a dohányzás, az alkohol, a kábítószerek, s a bányákban a fekete tüdő, amit Európában rég kiküszöböltek, a tisztátlan városok fertőzése, a mérgező ételek — ezt csak hozzávetőleg lehet megállapítani. Az egész életünket átható propaganda okozza, hogy a tömegek csak azokra a bűnökre gondolnak, amiket többnyire a szegény emberek követnek el, köztük — minthogy ők a legszegényebbek — nagyobb arányban a színesek.

Erről beszélt most Robert Morgenthau, Manhat- tan-i államügyész. “A gazdagok bűnei — mondotta — a részvénycsalás, adótitkolás, sikkasztás, stb. magukban is veszélyesek a társadalomra, ezenfelül ezek okozzák a szegények által elkövetett erőszakos bűncselekményeket, ezek felelősek értük.” Az ő hivatala jelenleg három jogi professzor, sok ügyvéd, kiváló orvosok, egy nagy bank elnöke, egy politikai párt pénztárnoka, egy nagy kiadó, a Kereskedelmi Hivatal elnöke, az ország legnagyobb könyvvizsgáló cége, a newyorki tőzsde tagjai és számos üzletember ellen folytat vizsgálatot. Éppen most panaszkodott egy nagy tőkés testület elnöke, hogy a rendőrség nem tudja megfékezni az autórablókat — s ugyanakkor bűnvádi eljárás folyt ő ellene, mert vesztegetéssel szerzett kölcsönt egy szakszervezet nyugdíjpénztárától — el is ítélték. Erről a kérdésről egy chicagói fekete biró, Mr. Parsons, igy beszélt:

“Ne kövessétek el a ravasz fehérek bűneit. Az U.S. társadalmában a feketék nem szerezhették meg az ehhez kellő ügyességet, őket könnyebben megfogják. A fehéreknek itt nagy előnyük van, a feketék kontárok az ilyesmiben, mint pénzhamisítás, postai csalás, üzleti és technológiai manipuláció, sikkasztás, ékszerlopás, kasszafurás.”

rizsi fegyverszüneti küldöttség vezetője volt —< kicsit messzire ment a pacifizmusban. Miután egy éven át ugyanazt mondta, amit ma utóda, Lodge, amiről tudta, hogy Hanoi és az NFL nem fogadhatja el, most vádolja Nixont, a külügyért és Lodge-ot, hogy ha kellően reagáltak volna Hanoi erősen csökkentett hadi tevékenységére és ezzel szemben nem hirdették volna: egyetlen céljuk minél több kommunistát megölni, már fegyverszünet lehetne.

Látjuk, a békevágy néha túlságosan idealisztikus megnyilatkozásokra készteti az emberszerető politikusokat és katonákat, élükön az elnökkel — de végül is győz a realizmus, amely megakadályozza, hogy a pacifisták tulköveteléseikkel veszélyeztessék a békét, és nyilván el fogja érni, amire már ígéreteket is hallottunk: hogy már 1972 végéig az U.S. csapatok jelentős részét visz- sza lehet vonni majd Vietnamból, feltéve persze, hogy valami közbe nem jön.

Peregrinus

A szegényeknek — akár fehérek, akár nem — csak a durvább munka marad. Ha nem kapnak munkát, éhbérért dolgoznak, ott hagyják családjukat, hogy azok közsegélyt kapjanak; a lakásuzsora miatt szenvednek, becsapják őket a részle tesek, idegbetegek lesznek a szűk, forró lakásban, lányuk rossz útra tér, fiukat megrontja az utcai banda, összetörve jönnek haza a háborúból, másuk luxusát csillogtatják előttük, s ezért nem ők felelősek, hanem a gazdagok, a vezetők, de őket viszi mindez az erőszakos bűnökre, amiknek legnagyobb része magukon a depravált, kizsigerelt családokon belül történik, miként annak borzalmas példáit láttuk az elmúlt napokban is. Szörnyű ez önmagában is, megalázó minden amerikaira, hogy ebben a leggazdagabb országban ilyenek az erkölcsi viszonyok — nincs rá szükség, hogy még hipokrizis- sal, szemforgatással mérgezzék a közvéleményt, elterelve a figyelmet a mélyebb okoktól és a kisebbségek ellen iránvitva az előítéletet, a gyűlöletet.

‘‘Miért a nagy éljenzés?”

Gus Hall, az Amerikai Kommunista Párt első titkára barátságos hangon, de élesen elitélte azokat, akik nagy lelkesedéssel éljenezték Nixon elnököt Romániában.

“Nixon — mondotta nyilatkozatában Gus Hall — az amerikai kizsákmányolok képviselője. Ő képviseli azokat, akik könyörtelenül kizsákmányolják az amerikai munkásokat, elnyomják a 25 millió fekete népet.”

“Azok, akik Nixont éljenezték, olyan egyént éljeneztek, aki felelős a vietnami anyák, gyermekek és aggok legyilkolásáért. Nixon azokat a multimilliomosokat képviseli, akik kizsákmányolják Ázsia, Afrika és Latin-Amerika millióit.”

“A békés egymás mellett élés politikája nem jelenti azt, hogy lelkes éljenzéssel fogadjuk az imperializmus képviselőjét. A békés egymás mellett élés politikája az imperializmus elleni harc egy uj formája.”

“A szocialista országok gazdasági, kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatot tarthatnak fenn a kapitalista országokkal, ez azonban nem teszi szükségessé a kapitalista országok képviselőinek “meleg” fogadtatását.”

KIJÁRÁSI TILALOM PASSAICON

PASSAIC, N. J. — Ezen 58,000 lakosú város polgármestere, Mr. Pinck, kijárási tilalmat rendelt el este 9 és reggel 6 óra között három napos lázongást követően.

Kilakoltatták lakásából Petra Maldonado 27 éves anyát 11 gyermekével. Ez lobbantotta lángra a portorikói és fekete lakosság haragját.

Odis Walker, a szegénység elleni harc helyi vezetője kijelentette. “A város több ezer lakosa lakhatatlan és leromlott házakban lakik, amiért magas házbért fizet. Ez az egyik főoka a lázongás nak.”

LAW AND ORDER