Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-08-14 / 31. szám
V©l. XXIII. No. 31. Thursday, August 14, 1969. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. 51-50 47-46 "Ha a szenátus jóváhagyja a költséges Rakéta Elhárító Rendszer felállítását, a fegyverkezési verseny öngyilkossággal egyenlő szakaszába érkezünk", irta a New York Times 19ó9 augusztus 6-i vezércikkében. ffi&con elnök állandósítani akarja a nyomort az U.S.-ban Még Javíts republikánus szenátor is “teljesen elégtelennek” minősíti Nixon javaslatát Augusztus 7-én a szenátus 51 szavazattal 50 ellenében felhatalmazta a Nixon-kormányt a Rakéta Elhárító Rendszer felállítására. Csak a politikailag tudatlan egyén könyvelheti el az 51 — 50 szavazatot győzelemnek. Ha jelent valamit a szenátus megoszlása, úgy az az, hogy az amerikai nép megelégelte a kormány milliárdokba kerülő pénzpazarlását "nemzetvédelmi" eszközökre, melyek mire a hadvezetőség kezébe jutnak, idejüket múlták, hasznavehetetlenek. Ha tehát Nixon elnök egy jottányi politikai Ítélőképességgel rendelkezik, nem él "győzelmével" és elhalasztja a Rakéta Elhárító Rendszer felállítását, lefegyverzési tárgyalásokat kezd a Szovjetunióval és folytatja azokat mindaddig, amig nem jön létre egyezmény a két világhatalom között ebben a döntő kérdésben. E TÁRGYALÁSOK KIMENETELÉTŐL FÜGG AZ EGÉSZ EMBERISÉG JÖVŐJE. Ajánlatos volna, hogy Nixon elnök ezt az utat kövesse, mert a szenátorok — és az amerikai nép — harca a katonaiipari érdekeltség ellen, nem ért véget az 51—50 szavazatos győzelemmel. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a Rakéta Elhárító Rendszer felállításának felhatalmazását követő napon a szenátus 47 szavazattal 46 ellenében elhatározta, hogy ezentúl a kongresszus Ellenőrző Bizottsága felülvizsgál minden nagyszabású hadirendelést. Ilyesmire még nem volt példa az amerikai politikai életben. A szenátus Katonai Bizottsága és a Pentagon eddig szabad kézzel osztotta ki a milliárdos hadirendeléseket az ország monopóliumainak. A visszaélések, melyek az adófizetők több ezer millió dollárjába kerültek, napirenden voltak. A háborúkra és a háborús készülődésekre költött milliárdok lehetetlenné tették az érdemleges harcot a nyomor ellen. Ez a pénz- pocsékolás akadályozza a szövetségi nyugdíj 100 százalékos felemelését. A szenátorok többsége, érezve az amerikai nép egyre növekvő elégedetlenségét, véget óhajt vetni a katonaiipari érdekeltség korlátlan hatalmának. Megtették az első lépést. Várjuk ennek folytatását. AZ ARCÁTLANSÁG NETOVÁBBJA New York város 8 milliónyi lakosa magasabb árat fizet minden kilowatt áramért, mint az ország bármely városának lakéi. 50 százalékkal többet, mint a philadelphiaiak, 35 százalékkal többet, mint a chicagóiak és igy tovább. A magas villanyáram költség azonban nem jelenti azt, hogy a Consolidated Edison vállalat rendes, pontos és megbízható áramszolgáltatást nyújt. Éppen ellenkezőleg: időről-időre a szolgálat elégtelen és nem kivételes dolog, hogy válság áll elő. E sorok Írásakor a Con. Edison legnagyobb erőmüve javítás alatt áll, ami 20 százalékkal csökkenti az áramszolgálatot és fennáll az a veszély, hogy az teljesen megbénul. Ebben a helyzetben a Consolidated Edison monopólium képviselői hallatlan arcátlansággal kérvényezik a Public Service Commission-t, hogy adjanak engedélyt az áramszolgáltatás árának 15 százalékos emelésére. A Con. Edison vállalat 1968-ban "csak" 128,519,000 dol- ár tiszta hasznot könyvelt el. Úgy látszik a vállalat részvé- tyesei nincsenek ezzel megelégedve. Ezért óhajtanak újabb nilliókat kizsarolni a 8 milliónyi lakos zsebéből. A PSC a múltban mindig a monopólium hűséges kiszol- álója volt. Ezúttal a villanyáram árának felemelését csupán lakosság felháborodása, egységes fellépése akadályozhatja ,e9* ' '-'jA'fr# jfeflT1 WASHINGTON, D. C. — Richard M. Nixon elnök nagy hűhóval beígért beszéde, mely ben a kongresszus elé terjesztendő javaslatait vázolta az ország 30 millió nyomorban élő polgára helyzetének javítására, kiábrándította azokat, akik illúziókban ringatták magukat. Ugyanis Nixon elnöknek esze-ágában sincs megszüntetni a nyomort, kisegíteni a nagy városokat pénzügyi válságukból. Éppen ellenkezőleg. Nixon javaslata: négytagú család, mely közsegélyre jogosult, évente $1,600-t kapna a szövetségi kormánytól. Ezen felül a család tagjai munkával évi $720-t kereshetnek anélkül, hogy elveszítenék az 1,600 dolláros szövetségi segélyt. Ha a kereset meghaladja a 720 dollárt, minden dollár után 50 centet levonnak az 1,600 dollárból. Amikor a család jövedelme eléri az évi $3,920-t, nem lesznek jogosultak többé egy cent szövetségi segélyre sem. Nixon e javaslata nem egyéb mint a nyomor állandósítása, mert egy négytagú családot nem lehet tisztességes lakással, élelemmel, ruhával, orvosi kezeléssel és oktatással ellátni az általa javasolt összegből. Nixon elnök azon javaslata, hogy a közsegélyen élőket szakmára tanítsák és munkába helyezzék, nevetséges volna, ha nem lenne olyan tragikus. Ugyanis javaslatával egy- időben a munkanélküliség emelkedő irányzatot mutat, vagyis a már meglévő munkaerőt is képtelen az ország gazdasága munkában tartani. A munkanélküliség emelkedését a Nixon-kormány tudatosan hozta létre a hitel kamatláb felemelésével és egyéb mesterséges lépésekkel. Élesen kritizálta Nixon javaslatait George Wiley, a Köz- segélyért Harcolók Országos Szer vezetének igazgatója, George Meany, az AFL-CIO országos elnöke, John Lindsay, New York polgármestere, Nelson Rockefeller, New York rep. kormányzója, Jacob K. Javíts, New York rep. szenátora, Hubert Humphrey, volt alelnök. Meany azon félelmének adott kifejezést, hogy az alacsony munkabér ellenében munkába kényszeritett közsegélyen lévők aláássák a szervezett mun kások bérskáláját. Javíts szenátor ezt mondta: “Nixon javaslata teljesen elégtelen.” Rockefeller kormányzó: — “New York állam a közsegélyre kiadott összeg 15 százalékát fizeti ki (országos méretekben) és Nixon a szövetségi közsegélyre szánt 4 milliárd dollárból csak 6 százalékot óhajt New York részére kiutalni ” Ha még figyelembe vesszük azt is, hogy Nixon az évi 4 milliárdot csak 1971-ben óhajt ja közsegélyre költeni, akkor kilóg a lóláb: a közsegély újjászervezése nem egyéb, mint előkészíteni Nixon ur újraválasztását 1972-ben. A Nixon-javaslat egyetlen, érdeme, hogy kénytelen volt elismerni a szövetségi kormány felelősségét a közsegély kérdésében. *★★*★★*★**★**★*★★★★★★★★**■*•*★★★★*★★**★*★*★★★★★★*** Párizs. — A Pompidou-kormány leértékelte a francia frankot 11.1 százalékkal. Ezzel óhajtja megoldani az ország gazdasági válságát. A behozott árucikkek ára emelkedik, a kivitelre szánt cikkek ára csökken, vagyis a kormány reméli, hogy a kivitel emelésével több árut tud majd eladni, mint amennyit az országba behoznak. Közben a gyárosok s a kereskedők országszerte felemelték gyártmányaik árát, megdrágult a megélhetés a munkások részére, mely még jobban szítja a már amugyis felgyülemlett elégedetlenséget. • Saigon. — Dél-Vietnam fővárosától 65 mérföldre észak» nyugati irányban, közel Kambodzsa határához, amerikai B— 52-es hadirepülőkről 2,000 tonna bombát dobtak a Felszabadító Front csapatainak állásaira. A szabadságharcosok két helikoptert lőttek le. — A demilitarizált övezetben véres harc folyt a Felszabadító Front és az amerikai csapatok között. Mindkét részről többen életüket vesztették. A sebesültek száma is magas. • Moszkva. — Egyezmény jött létre a szovjet és kínai tárgyalók között a két ország határán fekvő folyókon való hajózást illetően. • Magyar—kinai kereskedelmi egyezményt Írtak alá Budapesten. — A Külkereskedelmi Minisztériumban aláírták az ez évre szóló magyar—kinai árucsere-forgalmi és fizetési egyezményt. — Magyar részről Féderer Adolf, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, kinai részről Liu Csun-csan, ideiglenes ügyvivő irta alá az egyezményt; az aláírásnál jelen volt Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. Gazdasági csodák A racionális szellem előtt nincsenek csodák, csak olyan nem várt, különleges események, fejlemények, amiket nem könnyű gyorsan megérteni és megmagyarázni. A csoda tehat magába foglalja a rendkivüliséget, ritkaságot — éppen ezért a világháború óta oly sok ország gazdasági fejlődésére használt “csoda” kifejezés már elvesztette a hatását. Gazdasági csodáról beszéltek persze elsősorban az U.S.-ban, ahol un. liberális tudósok, mint Bell professzor és az “amerikai életforma” francia csodálói, igy Raymond Aron már 15 éve kihirdették, hogy itt “vége van az ideológiának”, nincs már szükség kutatni, igazságos-e a társadalom, nem kell-e jobbat állítani a helyére: hiszen szerintük az U.S. kapitalizmusa, magán- gazdasága megoldotta a társadalmi kérdést, mindenkit beleölelt a “jóléti társadalomba”, megszüntette a nyomort, a szegénységet. Idáig hiába vártuk, hogy a Berlek, Beliek, Schle- singerek és társaik nyilatkozzanak, fenntartják-e elméletüket. fi Ül! ll* • (Folytatás a 12-ik oldalon) ÁRA 20 CEffir / Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y.
