Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-07-03 / 27. szám

Thursday, July 3, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: Goodwin liberális illúziói sírjunk, vagy nevessünk? Nyugat-Németország Hamburg nevű városában három nap alatt felépítettek egy hét emeletes házat. Kérdezzük: ha az építő technika ilyen magas fokra emelkedett, miért él az emberiség nagy ré­sze alacsonyrendü, emberhez nem méltó lakások­ban? “Ötven centtől — ötmillió dollárig” — válaszolt pökhendien Everett McKinley Dirksen, Illinois ál­lam republikánus szenátora egy újságíró azon kér­désére, hogy mennyi az évi jövedelme. “Ne dugja az orrát az én magánügyeimbe” — mondta Dirk­sen szenátor. Nem hisszük, hogy egyetlen törvényhozó jöve­delme is magánügy lenne. Különösen nem az, hogy milyen forrásokból kap évente olyan összeget, amely közelebb áll az ötmillió dollárhoz, mint az 50 centhez. Ez a szenátor azon törvényhozók egyike, akik ellenzik a minimális havi $55 szövetségi nyugdíj felemelését. Long Island Farmingdale nevű falujának könyv­tárában dolgozók névtelen levelet kaptak a “Mi- nutemen” fasiszta szervezet tagjaitól, melyben tu­datták, hogy halálra Ítélték a könyvtárban dolgo­zókat és az ítéletet “kellő időben” végrehajtják. A halálos Ítéletre az adott okot, hogy a könyv­tár alkalmazottai ellenezték azon könyvek eltávo­lítását, amelyeket a “Minutemen” kifogásolt. Az FBI megindította a vizsgálatot, de eddig egyetlen levélírót sem tudtak megtalálni. Megjósoljuk, hogy nem is fognak rábukkanni egyetlen levélíróra sem, mert minden idejüket az SDS tagjainak és a többi békeszervezetek tényke­désének kikutatására fordítják. Olvassuk a Wall Street Journal jun. 24-i számá­nak 18. oldalán: “David Rockefeller, a Chase Manhattan Bank elnöke, azon véleményét nyilvánította, hogy az in­fláció meggátlását célzó lépések eredményt mu­latnak^________________________ Ugyanezen újság ugyanazon számának első ol­dalán olvassuk: “Chicago, 111. Nagyobb a marhahús iránti kereslet, mint a kínálat. Az árak emelked­nek.” Ugyancsak a Wall Street Journal ugyanazon szá­mának 3. oldalán áll: “New York, N. Y. — Az Olin-Mathieson vállalat nyilvánosságra hozta, hogy julius 1-től a papír árát 3 százalékkal emelik.” Ugyanezen lap ugyanazon számának 10. olda­lán olvassuk: “Akron, 0. A Goodyear Tire and Rubber Co. közzétette: a jövő keddtől kezdve az autógumi árát 3 százalékkal emelik.” Átböngésztük az újságot, nem is egyszer, hanem többször. Kerestünk legalább egyetlen egy hirt, amely árleszállításról szól. Nem találtunk egyet sem. Jó lenne tudni, honnan veszi Rockefeller bankár ur azon információját, hogy az infláció el­len hozott lépések eredményt mutatnak? Nem tudjuk, mennyien ismerik olvasóink közül azokat a lapokat, folyóiratokat és közleményeket, melyek a nagy vállalatok ügyes-bajos dolgaival foglalkoznak. Nekünk a szerkesztőségben figye­lemmel kell kisérnünk a monopóliumok működé­sét, mert hiszen ezektől függ, hogy egy fej salá­táért 25, vagy 35 centet, egy quart tejért 25, vagy 35 centet fizetünk. Ezektől függ a házbér, a közle­kedési dij állandó emelkedése, a megélhetés ál­landó drágulása. A múlt tapasztalatai alapján tudjuk, hogy ami­kor egy-egy vállalat valamelyik alapiparban fel­emeli termékeinek árát, akkor ugyanebben az iparban működő többi vállalat bejelenti: “Tanulmányozzuk X.Y. vállalat ármelelési dön­tését.” Ez egyszerű nyelven azt jelenti, hogy pár napon belül ők is követik a példát. Fogadhatunk bárki­vel, hogy ez igy lesz. Itt van az Allied Chemical vállalat példája. Pár nappal ezelőtt kijelentették, hogy a kalcinált szó­da árát tonnánként 3 dollárral emelik. A többi vegyi gyár azonnal közhírré tette: “Tanulmányozzuk az Allied Chemical áremelé­sét.” Két napra rá az Olin Mathieson és a Dia­Az előző cikkben leírtuk, hogyan hozta napvi­lágra Richard N. Goodwin a Standard Oil és az U. S. kormány fondorkodásait, kizsákmányolásait Pe­ruban, melyből kifolyólag a perui kormány az olaj- vállalat tulajdonait nacionalizálta. Goodwin egyike azoknak az örökös liberálisok­nak, akik nem adják fel az illúzióikat. Úgy anali­zálja ezeket az eseményeket, mint a pucér, kihívó nő, aki kacér viselkedésével kéri “jaj, ne erősza­koljon meg újra.” Ez a fiatal ügyvéd, akinek még nincsenek nagyüzleti összeköttetései, nyilván nem ismeri a valóságot a hatalmi szervezet működésé­ről, jóllehet közel volt legmagasabb köreihez, mint Kennedy tanácsadója és a külügyminisztérium la­tin-amerikai specialistája. Tipikus Goodwin mondás: “Még olyan hírek is keringenek Limában, hogy a CIA meg akarja buk­tatni Velasco-t. (A perui elnök, aki nacionalizálta az IPC-t, a Standard Oil alvállalatát — VP). Ha­bár magától értetődően hihetetlen az, hogy mi a Standard Oil érdekében forradalmat szítsunk, La- tin-Amerika legújabb történelmi eseményei után sokan a peruiak között hitelt adnak ezeknek a hmeknek.” No és mit szól Iránhoz? A CIA elhenceg ottani ellenforradalmáról, amit a Standard Oil érdeké­ben rendezett meg. Vagy Guatemalához? Vagy a Malac-öböli invázióhoz? Stb. Az egyetlen, ami ma­gától értetődően hihetetlen, tekintve, hogy kik tartják kezükben a hatalmat az U.S.-ban az, hogy a CIA ne próbáljon ellenforradalmat előkészíteni Peruban. A perui kormány bölcsen cselekedett, amikor az ilyen terveket, legalább is egyelőre, megakadályozta azáltal, hogy kitessékelte az U.S. katonai attasékat és az álnok perui generálisokat. Goodwin úgy ír, mintha a külügyminisztérium csak tévedésből cselekedett volna a Standard Oü ügynökeként. “Kellett volna,” hogy közbenjáró­ként járjon el: “Csakis az Egyesült Államok poli­tikája tudta volna összeegyeztetni ezeket a külön­böző érdekeket (Perut és az olajvállalatét), mert egyedül az U.S. tekintélyét fogadta volna kellő tisztelettel úgy az IPC, mint a perui kormány. De ezt az erőt nem vetették be s ennek a sajnálatos mulasztásnak az eredménye a jelenlegi krízis.” Ez az ember latin-amerikai ügyekben Dean Rusk-nak, Rockefellerék veterán kiszolgálójának a segédje volt abban a hivatalban, amelyet a gaz­dag imperialisták legfelsőbbjei kormányoztak; olyan elnöknek a szolgálatában, akinek százmil­liókra menő privát vagyona volt. Hogy ilyen kor­mány összeegyeztetné a saját kizsákmányoló tag­jainak és kizsákmányolt áldozatainak érdekeit, azt csak a legelvakultabb naivsággal lehet elképzelni. Ugyanilyen kapcsolatok állnak fenn ma Ls. Nixon a ‘tárgyayásokra’ John N. Irwin II-t küldte el, mint különleges megbízottat. Irwin az IBM World Trade Corporation igazgatója, társa a Rockefeller-össze­köttetésü Patterson, Belknap and Webb ügyvédi irodának és a Rockefeller-kapcsolatu United Sta­tes Trust Co. vagyongondnoka. Nagyfiú lett be­lőle, amikor benősült a multimilliomos Watson- családba. A sógora, Thomas J. Watson Jr., az IBM vezetőségi elnöke és a Rockefeller Foundation egyik gondnoka. Az IBM külföldi befektetés érde­keltsége a Standard Oil után a második helyen áll. Ezek a dúsgazdag családok egész biztosan össze­fognak majd az imperialista rablók táborában, Watsonék a végsőkig fogják támogatni Rockefellé- réket Peruban, elvégre ők maguk is ugyanilyen helyzetbe kerülhetnek. Nixon pedig nem röstellte Nelson Rockefellert magát küldeni Peruba. Nemcsak az IPC miatt, ha­nem már azért is, hogy a Rockefeller család bank­ja, a Chase Manhattan volt az, amely rövid néhány évvel ezelőtt megkaparintotta Peru egyik legna­gyobb bankját, a 44 fiókból álló limai Banco Con- tinental-t. (Peru visszautasította Rockefeller láto­gatását. — Szerk.) Goodwin elfogadja az imperializmus alapvető tételét, hogy az U.S. vállalatoknak “jogaik” vannak a külföldi országokban és az U.S. kormánynak kö­telessége, hogy e “jogok” megvédésére beavatkoz­zon, ha mégoly “jóindulatúan” is. A Standard Oil. alvállalata, az IPC, privát vállalat. A perui kor­mány szuverénitással rendelkezik saját területe felett. Azt tehet akárki birtokával, amit akar, egye­dül a perui nép vétóhatalmától függően. Bármeny­nyire állítja is a külügyminisztérium, az Egyesült Államokban sem joga, sem kötelessége a nemzet­közi törvények értelmében, hogy bárhol beavat­kozzon. Goodwin azt is megkísérli, hogy mentegesse Kennedy hasonló taktikáját Latin-Amerikában. Sántikáló érvekkel próbálja igazolni, hogy miért vonta meg Kennedy a “külföldi segély”-t Perutól 1963-ban, mikor az akkori Belaunde-kormány be akarta váltani kampányigéretét és bizonyos botrá­nyos Standard Oil előjogokat meg akart szüntetni. Részben hasonló helyzet állt fenn Kubában. Ken- nedyt terheli a teljes felelősség azért, hogy teljes erővel nyújtott támogatást az U.S. nagyvállalatok ottani privát befektetéseinek. Elrendelte a Malac- öbölbeli partraszállást, a 100 százalékos gazdasági, zárlatot és soha nem adta fel abbeli szándékát, hogy megsemmisítse a kubai forradalmi kormányt. Kennedynek több sikere volt, mint más elnökök­nek a közönség félrevezetésében és a “kommunis­ta veszedelem” kihangsulyozásában. Kiválóan ügyes demagógiával ért el sikert külügyekben, mint például a Szövetség a Haladásért létrehozá­sában. Olyan segéd, mint Goodwin, aki valóban hitt benne, felbecsülhetetlen volt. •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a Saját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted! mond Shamrock vállalatok szintén felemelték a kalcinált szóda árát. Kérdezheti a kedves olvasó: mi köze neki a kal­cinált szóda áremeléséhez? Hiszen sohasem vesz ilyesmit! Ez igaz, de az is igaz, hogy a kalcinált szó dát rengeteg olyan gyártmányban használják, amit minden vásárló kénytelen megvenni. Ha pl. a há­ziasszony levesz a szupermarket polcáról olyasmit, ami üvegben van, akkor máris kalcinált szódát vásárolt, mert ez az üveggyártás egyik alapeleme. Ez a helyzet a sok más különböző gyártmánnyal, amelynek előállításához kalcinált szódára van szük­ség. így megy ez napról napra. Nem meglepő tehat, ha a nyugdíjasok millióinak helyzete állandóan romlik. VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK «eorehoelheto« KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC Phone: LE 5-3535 BRACK MIKLÓS, igazgató 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 Bejárat a Second Avenue-ről

Next

/
Thumbnails
Contents