Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-12-04 / 47. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 4, 1969. A PENTAGON HATALMA A múlt számban megkezdtem a jelentést arról a konferenciáról, amelyet politikusok és tudósok a Pentagonról, a fegyverkezésről és az U.S. háborús politikájáról tartottak, a Kongresszus 10 tagjának közös tanulmányából vett részletekkel. Itt a vitában résztvevők fontosabb kijelentéseit idézem. Benjamin S. Rosenthal képviselő: Az aggodalom és a méltatlankodás hozott minket össze, amikor erkölcstelen háborút folytatunk, polgáraink aggódnak, borzalmas fegyvereink mellé mit hóz még a Pentagon, évi 100 milliárdot költünk a katonaságra, amikor fontos tanügyi kiadásokat a felére szállítunk le. Adóbevételeink kétharmada a “honvédelemnek” jut, több mint az ország összes kiadása szociális biztosításra, egészségügyre, nevelésre, lakásra és mezőgazdaságra. Arthur Larson egyetemi tanár: Azt hirdették, mindenre lesz pénz, fegyverre és fogyasztásra, de már tudjuk, hogy ez nem igaz. Amikor a költség- vetést tárgyalják, csak azt halljuk, hogy a boyok- nak Ázsiában mindent meg kell kapni; hogy a gyermekeknek itthon mi kell, arról nem hallunk. A katonai politika uralkodik a polgári politikán, holott a katonai erő feladata az állam szolgálata. Richard Goodwin volt külügyi államtitkár: Politikánk, amely Batistát támogatta, Castrot hozta; a dél-amerikai diktátorok segitése olajvállalataink kisajátítását; ez a politika vitte a marine-ket Dominikába és az ellenforradalmárokat Kubába. Ez ásta alá befolyásunkat az araboknál és segített az ENSZ-et meggyengiteni. Úgy látszik, eljátszot- tuk vezető szerepünket az igazság, szabadság és bölcs mérséklet politikájában, voltaképpen már nincs is politikánk. Katonák dominálnak benne, akik mindent a fegyverek erejével mérnek és adataikat komputerekbe tömik, amik biztosítanak, hogy elfoglaljuk Kubát és Dominika lázadói leteszik a fegyvert, ha első katonánkat meglátják. McNamara és Taylor tábornok hat évig biztositot- tak, hogy itt van a győzelem. Mert a világot nem szoríthatjuk grafikonokba és képletekbe. Mégis, ma a Pentagonnak nagyobb a befolyása, mint valaha és a hadiiparral szövetkezve ismeretlen cél felé hajszolják az országot. Az fenyeget, hogy a Pentagon halálos szerepet játszik nemzeti politikánkban, titkos információk alapján és reklámmal árasztva el a közvéleményt. Gaylord Nelson szenátor: Ez nem welfare state (jóléti állam), hanem warfare state (háborús állam), ahol a Kongresszus 70,000 millió dollár katonai költségvetést tiz percig tárgyalt s ahol elfogadják, hogy a tábornokok mindent a legjobban tudnak. Ha visszaforgathatnék a naptárt 1965-re, volna-e még egyetlen ember, aki katonákat küldene Ázsia szárazföldjére? Hans Morgenthau egyetemi tanár, a Pentagon v. tanácsadója: Azt hittük, ha több a gépfegyverünk, minden rendben van; de ez a felfogás őrültség a nukleáris háború korában. Azt is tanították, hogy minden fegyvernek megtaláljuk a védőszerét — holott ma már nincs védelem az atomháborúban. Katonai vezetőink gondolkodása elavult. Úgy vélték, a múlt háborúk tapasztalatai mindig érvényesek: ha a rögzítés politikája jó volt Európában, jó lesz Vietnamban, az arab világban. Dél- Amerika papsága már kezdi érteni, mik ott a főkérdések, mi csak az ellenforradalmi csapatokra támaszkodunk, mint Metternich Ausztriája. így félreismertük Castrot is, azt hittük, csak egy uj latin diktátor lesz és azt hittük, ha egy bábkormányt teszünk Saigonra, a nép körénk csoportosul. Csak a katonai csodafegyverekben bizunk — pedig a kérdés nem technológiai, hanem politikai. Herbert York egyetemi tanár, a hadügyminisztérium kutató osztályának v. vezetője: A mi feladatunk ellenőrizni a katonai monstrumot, hogy ne legyen belőle uj Frankenstein-szörnyeteg. Mi megteremtjük ezt, amikor az első rémhírre, hogy a Szovjet antimisszil-rendszert épit ki, belefogunk a MIRV (többtöltésü hidrogén-rakéta) gyártásába. Mindezt titokban, amiképp titokban építettünk támaszpontokat a Fülöp-szigeteken, Thailandban és másutt. A Pentagon hivatkozik a titkos veszélyekre, de nekünk a “nemzeti biztonság” érdekében nem szabad válaszolnunk. így a Pentagon a kezét tartja olyan eszközökön, amelyek egy félóra alatt életet vagy halált jelenthetnek mindnyájunk számára s a döntést átruházzák alárendelt tisztekre. Robert L. Leggett képviselő: Nekünk itt követelnünk kell a helyes arányt a katonai és a polgári kiadások között. John Kenneth Galbraith egyetemi tanár, iró, v. nagykövet: Nem akarjuk itt reformálni a Pentagont, hanem visszaszorítani a katonaságot történelmi szerepére, a közület szolgálatára, hogy ne legyünk a General Dynamics (legnagyobb hadiszállító) fiókja. Ha a bürokráciát nem ellenőrizzük, csak a maga céljait követi, elavult világnézete alapján. Ők megfélemlítéssel uralkodnak felettünk; azt mondtuk: adunk annyit, amennyit akarsz, csak védj meg a Szovjettől, a világkommunizmustól, így mindenki becsinál ijedtében, ha a kommunista szót hallja és elhitte Rusk képtelenségét a mindent elpusztító “kommunista világösszeesküvésről.” Minden erre ment és 1964-ben leszállították az adókat, mert a Kongresszus nem tartotta érdemesnek polgári célokra többet költeni. Pedig ma nem a kommunizmus miatt kell rémüldöznünk, hanem városaink végzetes leromlása miatt. Richard A. Fáik egyetemi tanár: A Pentagon, hogy tulköveteléseit igazolja, mindig uj veszélyeket és katonai célokat talál ki — de még igy is elég volna a mai katonai kiadásoknak 10 százaléka, legfeljebb 25 százaléka, hogy az U.S.-t minden veszély ellen megvédjük. Richard Barnet a hadügy- és külügyminisztérium v. tanácsadója, a Harvard egyetem orosz kutató oszt.-nak tanára: Mikor külföldi bázisainkat megalapoztuk, arra hivatkoztunk, hogy nincsenek interkontinentális rakétáink. Amikor megvoltak a rakétáink, azt mondták, hogy a bázisok az U.S. nemzeti érdekeit védik. Pedig, mint Eisenhower mondta: elég volna a külföldön egy-két hadosztályunk, szimbolikus védelemre. Peregrinus (Folytatjuk) AMERIKAI MAGYAR KÖLTŐKRŐL KÉRELEM AZ OLVASÓHOZ E sorok írója már több mint három éve gyűjti amerikai magyar költők verseit avval a tervvel, hogy összeállít és kiadásra bocsájt egy antológiát. A második világháborút megelőző nemzedékek költőinek írásai, kezdve Kerényi Frigyessel, megvannak könyvtáramban. Jól ismerem néhány ’45 utáni emigráns költő müveit is, de úgy találom, van még pontosan 47 ma az Egyesült Államokban, Mexikóban, Kanadában és dél-amerikai országokban élő magyar verselő, akiknek csak a nevét ismerem. Az a meggyőződésem, hogy a tervezett antológia nem lehet teljes és reprezentáns könyv, ha minden név szerint ismert költőnek nem nyílik alkalma arra, hogy néhány versét elküldje a könyv szerkesztőjének. Ez a magyarázata annak, hogy tisztelettel megkérem ezen lap olvasóit, hogy legyenek segítségemre. Itt közlöm azon versirók névsorát, akiknek szeretnék levelet írni és megkérni őket arra, hogy küldjék be néhány Amerikában irt versüket. A tisztelt olvasót arra kérem, hogy ha ismeri a felsorolt költők valamelyikét, vagy tudja a címét, legyen szives közölje azt velem záros határidőn belül, hogy az antológiát most már minél hamarabb elkészíthessem. Szives válaszukat elküldhetik ezen lap szerkesztőjéhez. A névsor a következő: Alba Nevis, Bálint Imre, Balkányi Antal, Bartos Leó, Berecz Tibor, Böszörményi Géza, Chernél (Julius), Crause Bertalan, dr. Csete József, Gedő Lipót, Guty (Glück) Jenő, Hámborszky N. Pál, Hoskó István, Heüprin Mihály, Hörcsik József, Izsák György, Kálnay Ferenc, Kemény Julia, Kis- jókai Erzsébet, Kémeri Mikó Berta, Kordás Ferenc, Köröndi András, Kovácsi Kálmán, Kucserik Mária, Kutas Erzsébet, Leitner Aurél, Lékai János, Madarassy László, Mezei Sándor, Moor Péter, Murányi István, Nagy András, Negyedi Szabó Margit, Németh Ernő, Németh Kálmán, Páll Rózsa, Péter Antal, Pintér Ferenc, Seres Péter, Ta- polczay Lukács, Vassadi Béláné (Nagy Szeréna), Vastagh József, Vig Béla, Vitéz György, Weinberg Vilmos, Zilahy Farnos Eszter és Sas Lóránd. Hálás köszönetemet fejezem ki ezen lap szerkesztője előtt szives közreműködéséért ezen kérelem leközlésével és előre is köszönöm minden olvasó szives fáradozását a dologban. Bán Oszkár ÚJBÓL KAPHATÓ ORSZÁGH LÁSZLÓ B Angol-magyar • magyar-angol I I ZSEBSZÓTÁR I KÉT KÖTETBEN Ára kötetenként $2.50 és 25 cent posta- és csomagolási költség I Megrendelhető II A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN j 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 ’ T 9 e f o n : AL 4-0397 ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★■A í MÁR SZÉP SZÁMMAL JELENTKEZTEK jj ^ a MAGYAR TÁRSASKÖR (Hungarian Culture Club) ^ % társasutazására | * INDUL $ Í I 1970. MÁJUS 5-ÉN - HÁROM HÉTRE í í 1970. MÁJUS 39-Á1 - HAT HÉTRE | í -——-------;——------—. i Ha Ön is óhajt e két társasutazás egyikén résztvenni, kérjük, ^ ^ jelentse be minél előbb, hogy részletes felvilágosítást adhassunk. -jc 1 ....... * További felvilágosításért írjon a következő címre: M Fodor Nagy Árpád — 130 East 16. Street, New York, N.Y. 10003 ^
