Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-11-27 / 46. szám

Thursday, November 27, 1-969 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 AZ ÉLET IGENLÉSE (Folytatás az első oldalról) és a jövendő nemzedék boldogságáért, szabadságá­ért, szent hely, szent név. Ilyen értelemben szen­teltetett meg a Washington Emlékmű tere is Ame­rika fővárosában november 15-én. Mert küzdelem, örök időkre emlékezetes, vértelen és mégis elke­seredett, szelid és mégis ádáz küzdelem folyt ott a halál és élet, a reakció és haladás, a sötétség és világosság hadai között. A Washington Emlékmű ... Egyike az Egyesült Államok legimpozánsabb építményeinek. Csak ak­kor, amikor az ember a közvetlen közelében van, mérheti fel annak szivet, lelket lenyűgöző nagysá­gát. Egeket ostromló hatalmas felkiáltó jel. Örök időkre szóló emlékeztető e nemzet alapítójának nagyságára, történelmi szerepére. De november 15-én uj szimbólumot nyert e felkiáltó jel. Töké­letes eltéphetetlen egységgé forrott e napon egy­millió ember és e nemzet nagyságát és halhatat­lanságát jelképező alkotás. "Békét akarunk" harsogta egymillió ember és a Washington Emlékmű odaillesztette magát felki­áltó jelnek! "Vessünk véget a vietnami háborúnak" — és az Emlékmű ismét az egekbe törve szolgáltatta a felkiáltó jelet! "Adjatok alkalmat a békének" — énekelte Pete Seeger és énekelt egymillió fiatal, is az emlékmű is énekelt. .! • Egy-két kőhajitásnyira az Emlékmű térségétől, ahol egymillió testben és lélekben fiatal amerikai tett tanuságtételt Amerika jövője mellett, egy­két kőhajitásnyira a népek tengerétől, egy nagy fehér házban ült Richard M. Nixon, az Egyesült Államok elnöke. A nép által választott, a nép ér­dekében létesített kormány feje. A nép által választott, a nép érdekében létesített kormány fe­je azonban nem volt kiváncsi a népre! Soha Ame­rika népe ilyen számban ekkora lelkesedéssel, ilyen fontos ügyben, ilyen mérhetetlen szelídség­gel, ekkora jóakarattal, és mégis ilyen elszántság­gal nem ment még meglátogatni "kormányát" és elnökét. Soha, soha, soha! De Nixon elnök nem volt kiváncsi a népre. Nixon elnök és hajcsárai kiadták a parancsot, hogy minden eszközzel hiúsítsák meg, szabotálják el a felvonulást, rémitsék el a népet. De mind­hiába. A nép jött, mert lelkiismerete azt paran­csolta, hogy menjen. És a nép által választott elnök, aki oly kész­séggel utazta körül a földet és oly melegséggel és lelkesedéssel ölelgette a vietnami kvizlingeket, a vietnami nép ádáz ellenségeit, Thieut és Kyt, akik csak amerikai fiuk élete árán tartják fenn átkos Figyelem, New York és környéke! “ELHOZTUK PESTET” vidám, zenés kabarémüsor két részben Szombaton, december 6-án este 8 órakor Vasárnap, dec. 7-én, d.u. 4 órai kezdettel a Julia Richman High School színháztermé­ben, 317 E. 67. St. (a Második Ave.-nál Kellér Dezső, iró és konferanszié — Fényes Sza­bolcs, zeneszerző — Csikós Rózsi, a Fővárosi Operettszinház szubrett-primadonnája — Ma­jor Ida, a Magyar Televízió “Böbe Babá”-ja, Kelen Tibor, a newyorki City Opera tagja, Héczey Iván Műsoron: “MAYA”-tói a “VÉN DIóFA”-ig Fényes Szabolcs zenés Cavalcadé-ja — “SENECA’, tréfa — PÁRIZSI BESZÁMOLÓ, párjelenet — Express Nyelviskola, SZTRIPTÍZ, Nemcsak 20 éveseké a világ — Konferanszok, tréfák, kupiék, slágerek, operett részletek, stb. Jegyek: §8.00 — §6.50 — §5.50 — §4.50 — §3.50 kaphatók és telefonon is megrendelhetők: Buchsbaum Public Service Agency, 1563 2nd Avenue (81. utca sarok, Manhattan) Telefon: 628-5771 (bármikor hívható) Elárusítóhelyek: .Paprikás Weiss, 1546 2nd Ave., Tel.: BU 8-6117 Center of Hungarian Literature, 1538 2nd Ave. Telefon: 535-4840 Corvin, 1590 2nd Ave. Tel.: TR 9-8893 Hungarian Book Agency, 1592 2nd Avenue Telefon: RE 4-6900 uralmukat, szóval a mi Nixonunk, aki oly szíve­sen gazsulál mindenféle diktátornak, királynak, neo-náci diplomatának, komoran, megvetéssel utasította vissza egymillió honfitársa, egymillió amerikai polgár, fehér és fekete munkás, az ame­rikai értelmiségiek és dolgozók látogatását. Mr. Nixon félt az amerikai néptől. Egy egész hadosztály katonaságot rendelt be Washingtonba és a külvárosi laktanyákba és katonai központok­ba. A tömeggyülés környékén minden nagyobb középületben harcikocsik százai álltak készenlét­be, hogy gyakorlati leckét adjanak, ha kell, a nép­nek. De Mr. Nixonnak ez mind nem volt elég. Akárcsak a hadjdankori magyarok a Muhi-pusztán, szekérvárrá alakította át a Fehér Házat. Több száz autóbuszt rendeltetett oda, amelyek szorosan egy­máshoz szorítva "őrizték" a "government of the people, by the people, for the people" fejét a sok százezer mosolygó diáktól, szépséges diáklánytól, a dolgozók ezreitől...! ... a Washingtoni Emlékmű ezt is látta . . . ! • Tetemrehivás is volt ez a nap. Tizenkét ko­porsóban vitték a fiatalok 41,000 céltalanul és ok­talanul feláldozott fiatal amerikai nevét. A 41,000 fiatal, akárcsak a washingtoni felvonulás részvevői, az ország minden részéből jött... sajnos nem Washingtonba, hanem .. .Vietnamba. Tetemrehivás volt november 15-én. Egy néhány másodpercre/ amig két—három szó elrepül az ember ajkáról, a hiábavalóság hősi halottai élet­re keltek... A nép megemlékezett Cleveland Browningról, Miami, Fia., aki 22 éves korában vérzett el Vietnamban. Megemlékezett M. T. Lo- zano-ról, aki 21 éves volt, San Antonio, Tex.-bók Robert Laymon-ről, Conn.-ból, aki 20 éves volt, William Alexanderről, Flint, Mich.-ből, aki 19 éves volt. Robert Rosenow 20 évesről, Craig Yates, 18 évesről, James Hickey, 19 évesről, Gary Gallace, 19 évesről, Charles Fleek, 21 évesről, Joe Bragg, 20 évesről, William Gearing, 20 évesről, Gary Car­ter, 19 évesről, Ralph Meers, Jr. 19 évesről, Bruce Saunders, 21 évesről és sok más derékbetört élet­ről. Tetemrehivás volt Washingtonban. 41,000 fia­tal, élete tavaszán elhullott fiatal fiú tetemére hív­ták meg a kormányt és az elnököt. A 41,000 fiatal nevét koporsókba helyezték a Fehér Ház előtt és másnap a százezres tömeg élén vitték azokat a Pennsylvania Avenuen. Nixon nem látta a 12 koporsót és nem látta az egymillió tün­tetőt. Nixon a futballmeccset figyelte a tetemre­hivás alatt, a futballmeccset nézte a televízión, mi­közben alig félmérföldre tőle egymillió ember üzent hozzá. A tetemrehivásnak vége van ... a tüntetésnek vége van. De talán még sincs vége. Minden héten újabb 100—150 fiatal amerikai vérzik el Vietnamban a bűnös háborúk eme egyik legbünösebbjében. Ki fogja ezekért tetemrehivni az elnököt és a kor­mányt? • 1969 november 15-ike utazás volt a jövőbe. Ez a tömeg, a jövő Amerikája, a jövő emberisége volt. Nem lehet meghatódottság nélkül Írni róluk. Első Ízben valóban testet öltöttek a jelszavak, me­lyeket oly régóta és oly gyakran hangoztatunk, vagy amelyekről olvastunk, vagy hallottunk: Szeretet, testvériség, egyetértés. Feledhetetlen él­mény volt egy napot köztük, a jövő emberei kö­zött tölteni. A vonaton, Washington utcáin, a fel­vonuláson, a tüntetésen mindenütt előzékenység, nyájas, mosolygó arcok. A vonaton mindenki fel­ajánlja szomszédjának utravalóját. Hazajövet a washingtoni állomáson valamelyik "hazafi" könny­gázbombát dobott a felszállni készülő tömeg közé. Mire a kocsiba értünk, tucatnyi kar nyúlt felénk, papirtörülközőt ajánlva szemünk, arcunk törlésé­re, italt felfrissítésünkre. Sehol, soha egyetlen durva szó, egyetlen udvariatlan mozdulat. Száz és száz alkalommal utaztam vonaton az ország min­den részében. Soha ily szívélyesen, ily készsége­sen nem eredtek beszélgetésbe és soha ily értel­mes, nyílt lelkű és szivü és a társadalmunk prob­lémáit mélységesen megértő fiatalokkal nem volt alkalmam ily hosszasan, behatóan és teljes nyílt­sággal beszélgetni. • E héten Amerika hagyományos ünnepét, a Há­laadás Napját ünnepeljük. Ha van valami, amiért Amerika népe hálás lehet 1969 novemberében, az elsősorban az lehet, hogy a romlott társadalomból, melyet a katonai-ipari komplexum szüntelen mér­gez, úgy szellemileg, mint fizikai értelemben, még­is felnőtt és most a tettek mezejére lépett egy uj, tiszta, az emberiség, béke. és barátság eszméitől áthatott, az életet igenlő nemzedék, amely nem ke­vesebb, mint e társadalom alapvető megváltozta­tását tűzte ki céljául és első gyakorlati teendője­ként a vietnami háború megszüntetését követeli. Tény, hogy ez még nem harcedzett nemzedék. Igen sokat kell tanulnia, a társadalom fejlődésé­nek törvényeit még nem látja tisztán, s talán a szervezés és a szervezettség alapvető fontosságát sem ismeri fel teljes egészében. De azért bátran mondhatjuk róluk fogadott hazánk legnagyobb költőjével, Walt Whitmannal: "Gyertek barnult arcú gyermekeink Kövessetek jól rendezett sorokban Ragadjátok meg fegyvereiteket, kéznél van az éles fejsze? Úttörők, ó úttörők! Mert mi már nem maradhatunk itt tovább Menetelni kell drágáink, szembe kell néznünk a veszélyekkel, A múltat már magunk mögött kell hagynunk , Újabb, hatalmas világot kell építenünk Frissen és erősen kell megragadnunk a világot, a munka és a haladás világát. Úttörők, ó úttörők!" Meghalt Zilzer Gyula Zilzer Gyula, hírneves művész, hosszú betegség után 71 éves korában newyorki otthonában el­hunyt. Jövő héten részletes jelentés közlünk. MAGYAR TÁRSASKÖR 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 összejövetelek vasárnap délutánonként.—Tagdijat a pénztáros minden összejövetelen felvesz Nagyon szép és bensőséges összejövetelt tartett a Magyar Társaskör az elmúlt vasárnap, nov. 16-án, a Palm Casino kellemes helyiségében. A finom házi sü­temények és kávé elfogyasztása után Weinstock Ró­zsi megnyitotta a programot és felkérte Dattler La­jost, hogy köszöntse fel az ünnepeiteket. Dattler tag- társ, a tőle megszokott hozzáértéssel és humorral kö­szöntötte fel azokat, akiknek a születésnapját ezúttal ünnepeltük. Mivel már hónapok óta nem volt alka­lom születésnapi összejövetelre, több mint két tucat­ra rúgott azoknak a száma, akiket megemlített, min­denkinek a nevéhez hozzáfűzve egy-egy találó, hu­moros megjegyzést. A megjelent vendégek és ünne­peltek sok tapssal és kacagással fogadták Dattler Lajos felköszöntőit. A “Happy Birthday” eléneklése után Weinstock Rózsi felkérte Lusztig Rózsit, hogy beszéljen magyar- országi tapasztalatairól. Lusztigné röviden, de velő­sen számolt be magyarországi és romániai utjukról. megemlítve Hajdúszoboszlót, Miskolcot, Debrecent. Pécset, Kolozsvárt, Nagyváradot és még sok más he­lyet, ahol a legérdekesebb tapasztalatokat szerezték, Dattler Lajos ugyancsak beszámolt magyarországi él­ményeikről. Alkalmuk volt sok helyen megfordulni és sok emberrel beszélni, ami mind arra a nagy vál­tozásra mutat, melyen a szülőhaza átment. Dattler Bözsi röviden megemlítette, hogy életének legszebb hét hetét töltötte Magyarországon az elmúlt nyáron. Kócs István, aki több hónapon át tartózkodott a szülőföldön, főleg Szabolcs megye fejlődéséről beszélt, ami szinte példátlan az egész országban, tekintve a régi elmaradottságot. Hirsch Paula, aki nemcsak Ma­gyarországon járt a nyáron, hanem sok más ország­ban is, főleg magyarországi kedves élményeiről mon­dott néhány szót és arról, hogy a Magyarok Világ- szövetsége milyen baráti fogadtatásban részesíti pz oda érkező vendégeket. Lusztig Imre, a Magyar Szó szerkesztője, aki szin­tén az ünnepeltek között volt, röviden ismertette a hatalmas washingtoni és san-franciscoi békemenet és tüntetés lényegét és fontosságát. Paukovits Ist­ván, mint szemtanú is beszámolt hétvégi élményeiről. A vendégek nagy megelégedéssel távoztak a kelle­mes összejövetelről. Tudósító '"" gg t/Cbd. -^^íl RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva

Next

/
Thumbnails
Contents