Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-11-13 / 44. szám
Thursday. November 13, 1969 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Rácz László: ZSÁKUTCÁBAN AZ AMERIKAI IMPERIALIZMUS Mindjárt elöljáróban kijelentem, hogy nem a vietnami piszkos háborúról akarok véleményt nyilvánítani. Mert ma már nem szorul bizonyításra, hogy az amerikai imperializmus délkelet-Ázsiában leplezetlenül terjeszkedni akaró külpolitikája csúfosan meghiúsult. Csakúgy, mint a második világháború végével uj életre ébredt francia imperializmus háborús vállalkozása ugyanott. Ez alkalommal az amerikai imperializmus egy másik égető problémáját: Latin-Amerika zűr-zavaros helyzetét kívánom megvilágítani. Abból az alkalomból, hogy Nixon elnök október 31-i elvi jelentőségű sajtónyilatkozatában kiutat ajánlott ebből a nyilvánvalóan átlábalhatatlan útvesztőből. Mindjárt leszegezem, hogy az ipari- és katonai uralkodó csoport buzgó szószólója: Nixon javaslatai Latin-Amerikát illetőleg a semminél is kevesebbet érnek. Pedig több, mint kilenc hónapi gondolkodási idő állt rendelkezésére. Nem is szólva arról, hogy előzőleg tanácsadója és Latin-Amerika viszonyainak minden hájjal megkent szakértője: Nelson Rockefeller, összesen 82 pontban részletezte számára a tennivalókat. Hogy miként lehetne az amerikai imperializmus süllyedő hajóját biztos révbe irányítani. Minden jel arra mutat, hogy Nixon, - - Rockefeller javaslatainak nagy részét — túl radikálisnak találta és elvetette. Mert nem hajlandó elismerni, hogy az amerikai imperializmus ezen a földrészen zsákutcába jutott, honnan nincsen kiút. Mindenképpen érthető a csalódás és elkeseredés az amerikai érdekelt imperialista körök és sajtójuk részéről. Hiszen az amerikai neo-kolonia- lizmus legértékesebb s kiadósabb piacának közelgő elvesztése fenyeget. Latin-Amerika u.i. nemcsak földrajzi közelsége és természeti kincsekben való gazdagsága, hanem főként ipari visszamaradottsága miatt, évtizedek óta milliárdos gyarmati jövedelmet juttat a különböző amerikai trösztök és nagyipari vállalatok részvényeseinek. Hogy ez a gyarmati extra-profit mennyire túlhaladja a nagytőke munkanélküli jövedelmét magában az U.S.- ban, hadd álljanak itt a következő hivatalos adatok: (Az Egyesült Nemzetek statisztikája és a nagytőke sajtója: a “FORTUNE” közlései alapján.) A Standard Oil átlagos tiszta jövedelme .US.- ban a legutóbbi években 11%-ot tett ki. Ugyanekkor leányvállalatai Latin-Amerikában 33%-ot, vagyis a háromszorosát zsebelték be. A General Motors odahaza 25% nyereséget mutatott ki mérlegében. De Latin-Amerikából már 1948-- ban 80% volt a profitja. Chiléban az Anaconda Copper Company az utóbbi tiz évben olyan hatalmas profitot szipolyozott ki részvényesei számára, mely kétszáz-szorosa annak, amit az U.S.-ban nyert. A gyarmati kizsákmányolás másik oldala, hogy az amerikai imperializmus export cikkei árát fokozza, ugyanakkor, amikor Latin-Amerikából importált nyersanyagok árát rendszeresen csökkenti. Az ilymódon az egyes latin-amerikai országok kereskedelmi- és fizetési mérlegében szükségszerűen beállott hiányokat, újabb és újabb kölcsönök folyósításával pótolja. Máig, a latin-amerikai országok eladósodása olyan méreteket öltött, hogy a felduzzadt kölcsönök kamatja, amortizációja és szolgáltatások fejében évente jóval több dollárt kénytelen U.S. bankjainak fizetni, mint amennyit exportált áruiért bevételezett. Itt csak példaképp említem meg, hogy még a legéletképesebb Mexikó adóssága az U.S.-tói kapott kölcsönökért kétmilliárd dollárra nőtt fel. A hasonlóképpen iparosodás útjára lépett Braziliában az államadósság ennek kétszerese: négymilliárd dollár. Az amerikai imperializmus a második világháború után az egész földrész gazdasági lehetőségeit kezébe kaparintotta. Kanadában az észak-amerikai nagytőke az ipari termelés 70 százalékát, összesen háromezerhatszáz- nyocvannyolc ipari- és kereskedelmi nagyüzemet tart ellenőrzése alatt. Latin-Amerikában alig húsz százaléka a nemzetgazdaságnak maradt belföldi tőkések kezében. (Politica, Belgrád, szeptemberi szám). Kézenfekvő az összehasonlítás azzal, amikor a magánuzsorás kiszipolyozott áldozatának kénytelen újabb kölcsönt adni, hogy ez kamattartozását megfizethesse. Egyik oldalon a latin-amerikai munkás- és paraszt tömegek mérhetetlen nyomora, másrészről a belföldi tőkések és nagybirtokosok érthető ellenszenve az aránytalan gyarmati profitot bezsebelő amerikai neo-kolonializmussal szemben. Ezért érthető, hogy Latin-Amerikában az utóbbi évtizedben kiéleződött az anti-imperialista mozgalom. A felszabadulási lehetőséget a gyarmati igából a tiz év előtti kubai megoldás mutatta meg. Az amerikai imperializmus uralmának forradalmi utón való lerázásával. De mert Kubában az anti-imperialista győzelemmel egyidejűleg, a belső tőkés kizsákmányolás, az összes termelő eszközök szocializálása is bekövetkezett, a washingtoni politikának sikerült egyelőre a forradalmi mozgalmakat e földrészen föld alá szorítani. A többi latinamerikai országokban forradalommal fenyegetett uralkodó osztályokat ideig-óráig egységfrontba tömöríteni. Ugyanekkor látszat “segítő akciókkal” az amerikai gyarmati kizsákmányolást elködösite- ni. Előző cikkekben már rámutattam a Kennedy kezdeményezte és mindmáig — ha lassúbb tempóban is folytatott — “Szövetség a Haladásért” akció szemkitörlő lényegére. Erről maga Nixon is kénytelen volt legutóbbi beszédében elismerni, hogy hatástalan maradt. De mint a legutóbbi események bizonyítják, nem hozott megoldást “az erős kéz politikája” sem. Ezt évek óta a State Department pártfogolta. A washingtoni kormány hathatós segítségével Latin-Amerika kilenc államában nyílt katonai diktatúrákat teremtve. Abban a feltevésben, hogy ezek a gombamódra növekvő anti-imperialista és nacionalista mozgalmakat vér- befojtják. Valóban a diktatúra államaiban a dolgozó tömegek fegyveres felkelését, a kellőképp nem megszervezett gerilla-mozgalmakat, sikerült is egyelőre föld alá szorítani. Magában Bolíviában a nemzetközi forradalmár: a hős Che Guevará-t az U. S. kémszervezete: a CIA közreműködésével meggyilkolni. De hova-tovább ez a módszer is alkalmatlannak bizonyult. Mert az amerikai imperializmus lakájai, Egyezmény a közel-keleti kérdésben? WASHINGTON, D. C. — Egyes jól informált körökből az a hir szivárgott ki, hogy egyezmény jött létre az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Az egyezmény állítólag a következő pontokból áll: 1. A végleges egyezmény részleteit az arab államok és Izrael képviselői dolgoznák ki semleges közvetítő segítségével. 2. Izrael elfogadna egy menetrendet, mely szerint visszavonná csapatait a két fél által meghatározott vonalra. 3. Semleges ővet állítanának fel, melyet nemzetközi katonai erő kontrollálna. Ha végleges megegyezés jön létre a két nagyhatalom között, ezt tudatják Angliával és Francia- országgal, jóváhagyás végett. A négy nagyhatalom ezután egységes tervét az Egyesült Nemzetek Szervezete elé tárná, s annak tekintélyével próbálná az arabokat és Izraelt a terv elfogadásáról meggyőzni. KAIRÓ. — Gamal Abdel Nasser, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke a képviselőházban tartott beszédében azon véleményének adott kifejezést, hogy “csupán vérrel és tűzzel” tudjuk visszaszerezni az Izrael által elfoglalt területeket. Azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy aktivan támogatja Izraelt, az arab államok ellenségét. Szabad cigarettát hirdetni WASHINGTON, D. C. — A szenátus kereskedelmi bizottsága 10 szavazattal kilenc ellenében elhatározta, hogy a televízió nézői továbbra is szemlélhetik a cigaretta-hirdetéseket, egészen 1971 januárjáig. a népszáján “gorilláknak” ismert generálisok, kezdenek elpártolni gazdáiktól. Peruban immár egy éve, Bolíviában alig két hónapja, a kormányhatalmat bitorló “gorillák” szint változtattak. Hóhérokból hirtelen a “honvédők” szerepében tetszelegnek. Peruban nemzeti tulajdonba vették a hatalmas Standard Oil leányvállalatát. Bolíviában pedig a Gulf Oil petroleum üzemeit. Nyilvánvalóan azzal a hátsó gondolattal, hogy ilymódon elnyerik a dolgozó osztályok és a nemzeti ellenzék bizalmát. Egy csapásra két legyet ütöttek. Megerősítették hazafelé uralmi helyzetüket. Ugyanekkor már nincs szükségük tovább Washington pénz- és ka* tonai támogatására. Hogy helyesen mérlegelték a helyzetet, hogy az amerikai imperializmus zsákutcába került, bizonyítja az a tény, hogy Nixon kormánya meg sem kísérelte a rendelkezésére álló megtorló eszközök alkalmazását. (További kölcsönök befagyasztását, a két ország cukor-exportjának megszorítását.) Nixon semmitmondó javaslataiban megígérte, miszerint újabb kölcsönöket minden megszorító feltétel nélkül fog folyósítani. Az eddigi csődöt mondott “Szövetség a Haladásért” akció helyébe arra ösztönzi az amerikai tőkeexportot, hogy önálló leányvállalatok helyett, mint “csendes társ” működjenek egybe a latin-amerikai belföldi tőkésekkel. így nem látszana olyan élesen a belföldi- és a gyarmati kizsákmányolás mérve közti ellentét. Nixon ezen javaslata emlékeztet a hazánkban — a felszabadulás előtti idők csalárd kereskedelmi módszereire. — Amikor egy, a hitelezőt kijátszani szándékozó vállalat régi cégnevéhez hozzáfűzte az “és társa” függeléket. Hogy kibújjon a régi cég kötelezettsége alól. De arról Nixon még csak említést sem tett, hogy megszüntetni, avagy csak csökkenteni is akarná a latin-amerikai export-árukra kivetett magas vámokat. Hogy miképpen hidalhatná át az export- és import cikkek ára közti aránytalan különbségeket. A mind jobban kiéleződött helyzet Latin-Amerika országaiban, a munkás- és paraszt tömegeken kívül, a diákság, az alsó papság, sőt legutóbb még a “gorillák” radikalizálódása mind valószínűbbé teszik egy egységes anti-imperialista népfront kialakulását. Ezen hiusul meg Nixon és a mögötte álló ipari- és katonai csoport igyekezete, hogy az amerikai imperializmust a zsákutcából kivezessék. ■ RÖVIDEN» Washington, D. C. — 50 demokrata és 50 republikánus képviselő aláirt egy javaslatot, mely támogatja Nixon vietnami politikáját. E javaslatot a képviselőház elé óhajtják terjeszteni, ami minden jel szerint, nagy vitára ad majd alkalmat. • Washington, D. C. — Nixon elnök nagy örömmel fogadta, hogy William T. Cahillt és Linwood Holtont választották meg New Jersey, illetve Virginia állam kormányzói tisztségére. • London. — Denis Healy brit hadügyminiszter tanácskozást folytatott nyugatnémet kollégájával. Helmut Schmidttel. A tárgyalás középpontjában a Bundeswehr atomfegyver-hordozókkal való felfegyverzésének problémája állott. • Idrisz líbiai exkirály feleségével, valamint 12 főnyi kíséretével egy görög gőzös fedélzetén megérkezett Alexandriába. • NEW YORK, N. Y. — Lindsay polgármester arra kérte Rockefeller kormányzót, hogy hívja össze rendkívüli ülésre az állami törvényhozó testületet és helyezze vissza a költségvetésbe azt az összeget, melyet Medicadre s közoktatásra előirányoztak és a múlt évben megvontak a várostól. Rockefeller azonnal megadta a választ: “Nem teljesítem a kérést, mert az állami kasszában nincs pénz erre a célra.” • Szomáliában közzétették az uj Legfelsőbb Forradalmi Tanács névsorát. A tanács elnöke Mohamed Sziad tábornok.
