Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-11-13 / 44. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 13, 1969 ELISMERŐ CIKKSOROZAT A SZOVJETUNIÓRÓL 10 amerikai újságíró Szovjetunióban tett látogatásáról számol be egy cikksorozatban a Miami Herald-ban C. A. McKnight, a Char­lotte Observer szerkesztője. E cikksorozatból kivonatosan közlünk néhány részletet. Ha a jó életnek csak a felületi megnyilvánulá­sait tekintjük s ezt összehasonlítjuk az Egyesült Államokkal vagy Nyugat-Európával, a Szovjet­unió még mindig messze mögöttük van. De ez az összehasonlítás semmit sem jelent az átlag szov­jet polgárnak, aki ma jobban táplálkozik, jobban öltözködik és jobb lakásban lakik, mint valaha. Nyitva áll előtte talán a világon a legjobb ingye­nes oktatási lehetőség, mely módot nyújt arra, hogy foglalkozásbeli, technikai vagy tudományos képességeit a legmagasabb fokra kifejlessze. A bölcsőtől a koporsóig ingyenes orvosi szolgálatok­ban részesül, még ha ennek a minősége változcf is. Habár a dolgozó keresete alacsony, annak legna­gyobb részét megtarthatja. Nincs birtoklási adó és a legmagasabb jövedelmi adó nyolc százalék. A szovjet polgár házbérben a családi jövedelem 4.5 százalékát fizeti. Állásra nincs gondja. Jótékony­ságra, vagy közsegélyre soha nem szorul. Mindezeken kívül, ha művészi, esztétikai érzé­ke van, nagy élvezetére szolgál az a körülmény, hogy a kormány nagyon fontosnak tekinti a mű­vészeteket, múzeumokat, a városokban a virágos parkokat és zöldelö tereket és nagy súlyt helyez a forradalom előtti csodás kastélyok és templo­mok helyreállítására, karbantartására. Nem kívánom túlzásba vinni a dicséretet, csu­pán azt akarom mondani, hogy az ember a törté­nelmének és körülményeinek a terméke. Ugylátszik, hogy az átlag polgár megelégedett. Sokkal megelégedettebb, mint ahogyan elképzel­tem. Vagy röviden: soha sem volt olyan jó dolga, mint most. A haladás jelei mindenütt észlelhetők. Moszkva egyetlen nagy épitkezési projectum. A moszkvai városi szovjet évente több mint 100,000 uj lakást építtet, legtöbbjét előregyártott elemekből, ki­lenctől huszonöt emeletig terjedő magasságú épü­letekben s mind gázzal, villannyal s a város által szolgáltatott központi fűtéssel, melegvízzel elátva. A moszkvai várostervezők elismerik, hogy a mi­nőség lehetne jobb is (ha erre több pénzük len­ne), de a laikus is láthatja, hogy az építkezés mi­nősége ma már sokkal jobb, mint az 1960-as évek elején volt. A moszkva családoknak fele még mindig má­sokkal megosztott lakásokban lakik. Csak egye­dül ebben a városban több mint 1.5 millió uj la­kást kell építeni, hogy minden családnak külön lakása, minden személynek külön szobája legyen. Karcsú, alumíniummal és üveggel csillogó üz­letházak ágaskodnak a magasba. Uj utakat vág­nak a városzrészekben és uj földalatti vonalakat terveznek. A második világháborúban szörnyen elpusztított történelmi Leningrad újjáépítése már úgyszólván befejeződött és nagyon jó Ízlés sze­rint. Minszk, melyet a nácik majdnem teljesen le­romboltak, ma már egészen uj város, még mindig épül, csinos épületekkel, óriási terekkel, parkok­kal, széles, fákkal szegélyezett utakkal. Novosi- birskban és Alma Ata vidékén, a távoli Közép- Ázsiában és Szocsiban, a fekete-tengeri fürdőhe­lyen, mindenütt óriási építkezések folynak. A látogató amerikai újságírók előtt nyilvánva­ló volt, hogy a Szovjetuniónak uj célkitűzései vannak. Az óriási katonai költekezések és a há­ború pusztításainak eltörlése után most a leg­főbb súlyt a házépítkezésre, az ipari termelésre és az iskoláztatásra helyezi. A rendszer furcsaságai A rendszernek furcsaságai is vannak. Mikor az ember egy rubelt fizet egy pár ing mosásáért, a hotel alkalmazottnak nagy körülményességgel, hármas példányú nyugtát kell erről kiállítania. Ha az ember egy áruházban vásárol valamit, elő­ször meg kell tudni a cikk árát az elárusító se­gédtől, akkor a kasszánál ki kell azt fizetni és a nyugtával vissza kell menni az áruért, ahol azt becsomagolják. Mindez csak a munkaalkalom te­remtését szolgálja. De ennek meg kell szűnnie, ha a Szovjetunió el akarja érni abbeli célját, hogy 1980-ra gazdaságilag egyenlő legyen az Egyesült Államokkal. Milyen a szovjet munkás élete Iván Romonovich Siderovich a Belaz nehéz te­herautókat gyártó telep igazgatója. Ez a gyár Minszk várostól 31 mérföldnyire, nem a legtipi­kusabb példánya a szovjet iparnak, de eléggé ha­sonlít a Leningrád-i házgyárhoz, amit megláto­gattunk, és az Alma Ata-i integrált fonó-kelme­festő gyárhoz, hogy a szovjet ipar egyik példájá­nak tekintsük. Egy amerikai gyári munkás a Belaz gyárban sok mindent másképp találna, mint otthon. Az érkező látogató a telepen nemcsak különböző gyárépületek csoportját találja, hanem egy egész közösséget — lakóházakat, iskolákat, óvodákat, kórházakat és egészségügyi központokat, stádi­umot, sportpalotát, gyermektábort, kisebb-na- gyobb üzleteket. Mindezek a gyárvezetőség, a Kommunista Párt-bizottság és a gyári szakszer­vezet hármas felügyelete alatt vannak, mint min­den más szovjet ipari, vagy kereskedelmi létesít­mény. Egyszóval Ivan Siderovichnak a termelé­sen kívül még sok más mindenre van gondja. (A termelés 1965-től—68-ig 2.4-szeresre emelkedett és a teherautók minőségben a legjobbak lettek.) A gyár 7,000 munkás közül 1,300 nő-munkás. Siderovich mondotta: “A nehéz munkára való bil­lenő teherautóinkat nyitott bányákban és csator­nák, vizgátak építésénél használják, ahol sokmil­lió köbméter földet kell elmozdítani. Amit önök itt látnak, az csak része egy nagy, állami pénzen épült és állami tulajdonban levő ipari komplek- szumnak... Körülöttünk mindenütt egyre több és jobb géppel iparosítják a mezőgazdaságot. Gyárunk az ebből eredő munkaerő problémát se­gít megoldani. A munkából elbocsátott farm mun­kások hozzánk jönnek dolgozni. Betanítjuk őket és módot adunk minden munkásnak, hogy képes­sége legmagasabb fokáig képezhesse magát, be­leértve a mérnökséget is. (Ezer munkás jár alapvető ismereteket oktató technikai iskolába; 700 jár szakiskolába; van kö­zépfokú oktatás munkavezetők és hasonlók részé­re és kb. 400 munkás kap egyetemi színvonalú oktatást. A gyár 500 mérnököt és 700 technikust alkalmaz. Az alkalmazottak átlagos kora 26—27 év.) Férfiak és nők, ugyanolyan munkáért ugyan­olyan béi*t kapnak. A heti munkaidő 41 óra és a túlóra makszimálisan havi 10 óra lehet. Mindenki három heti vakációt kap és a szakszervezet jóvá­hagyásával a munkás a hét végén üdülőhelyen kap ingyenes beutalást. Az orvosi és kórházi költ­ségek ingyenesek. A Belaz gyárban kétségen kívül magas fokú a hazafias buzgóság és a kiváló teljesítmény utáni igyekezet. A vezetőséget részben a fokozottabb anyagi javadalmazás serkenti, — valamivel töb­bet keresnek, mint a munkások — de még inkább a jó teljesitménnyel járó tekintély, a pártban el­foglalt magas pozíció, vagy az állami elismerés. A munkásokat serkenti a bonusz rendszer s az, ha a fali újságon megjelenik a fényképük, vagy ha cikket Írnak róluk a helyi újságban. Bőséges külön javadalmazást is kapnak és néha-néha egy üveg vodkát. Még mindig nem tudom megérteni, hogyan tud egy ipari vállalkozás a hatásosság ilyen magas fokán működni, amikor minden határozatot a Kommunista Párttal kell megtárgyalni. Tény az, nem tudom megérteni, hogyan tud egyáltalán működni, mint ahogy nyilvánvalóan működik a Belaz gyárban. A nők. jogai a Szovjetunióban A tiz amerikai újságíró, aki nemrég megláto­gatta a Szovjetuniót, sok vezető pozícióban levő nővel folytatott beszélgetéseket. Ezeken kívül találkoztunk egy termelőszövetkezeti vezetőnővel, egy koreai származású textil munkásnővel, és néz­tük, amint nők öntötték a cementet és irányítot­ták a darukat egy házgyárban; ugyancsak teher­autókat hajtottak, fúrógépeket kezeltek, csator­nákat javitotak és az ucákat söpörték. Bármit mondhatunk a Kommunista Párt mellett, vagy el­len, mely ebben az óriási országban mindent irá­nyit, tény az, hogy a szovjet nők valóságos egyen­lőséget, sőt elsőbbséget értek el, ha az anyasági javadalmazást is tekintetbe vesszük. Nagyon sok a hivatásos nő A teljes munkaerő 50 százalékát nők képezik és meglepő arányban foglalnak helyet bizonyos hivatásokban és foglalkozásokban. Nők képezik az orvosok 72 százalékát, a tanítók, tanárok 72 százalékát, a bírók 33 százalékát, a védőügyvédek 35 százalékát, a tudományos személyzet 45 szá­zalékát, az állami gazdasági alkalmazottak 43 százalékát, a gyári munkások 47 százalékát, az építő munkások 27 százalékát, az újságírók szer­vezetének 20 százalékát és a pénzügyekkel foglal­kozók 70 százalékát. A Szovjet Nő Bizottság vezető alelnöke, Ksema Proskurnikova elmagyarázta az amerikai újság­íróknak a szervezet munkáját. 1941-ben alakult a nácizmus ellen és jelenleg 100 különböző ország nő-szervezeteivel tart fenn összeköttetést, közöt­tük az amerikai League of Women Voters és a National Council of Women szervezetekkel. A je­len időben főképp a fejlődő országokban igyek­szik a nőknek segítséget nyújtani, de a belföldi nők problémáira is gondot fordít. Nagy szerepe volt nemrég ennek a szervezetnek az uj szovjet házassági és válási törvények megfogalmazásá­ban. A nők egészségügyi és oktatási problémáival is foglalkozik. Van-e joguk a szovjet nőknek dolgozni, vagy nem-dolgozni, ahogy nekik tetszik, kérdezte tőle valaki. “Persze, hogy joguk van. Egyesek úgy határozzák, hogy nem járnak el dolgozni. Talán a gyermekek miatt, talán a túl sok háztartási fe­lelősség miatt... Sok helyen apró gyermekek vannak. Kilencmillió gyermek van jelenleg óvo­dákban, de egy millióval több ovódára és több napközi otthonra is szükség van. “Azonkiviil több munkamegtakaritási felszere­lésre is szükség van a háztartásban. Sok család­nak van már porszívója, hütőszekrésze, mosógé­pe, de még sok más mindent kell a gyáraknak előállítani.” Az egyik újságíró kérdezte: “Az ifjúság az egész világon lázadozik az öregebb generáció el­len. Itt is ugyanúgy van ez?” “Nálunk is vannak ilyen problémák, de nem nagyon súlyosak”, mon­dotta Mrs. Proskurnikova. Minden foglalkozási ágban az egész Szovjet­unióban a következő anyasági kedvezmények áll­nak fenn: A nők fizetett anyasági szabadságot (Folytatás a 12-ik oldalon) &★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★* ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ ★★★★★★★★★★★★'A TZ" AT? A T^CTAIYTVT I) i 7 4 T? ? vasárnap, november 3o-án déli 12 1 1 1 DAjLAIVÍ órától az IRVING PLAZA HALL-BAN, 17 Irving Place, New York, N. Y. (E. 15-ik utcánál) • Szép importált magyar kézimunkák, népművészeti tárgyak, könyvek, képek, hanglemezek, magyar paprika, babák, játék állatok, fiu-cipók, női télikabátok, karácsonyi ajándéktárgyak mindenki részére. ® Házi­lag készült csirkét, töltött káposztát, kolbászt, kávét, süteményt szolgálnak fel. BELÉPŐDÍJ NINCS. — Min­denkit szívesen lát a Magyar Tár saskor és a newyorki Sajtóbizottság.

Next

/
Thumbnails
Contents