Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-10-23 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 23, 1969. 9 Előzőleg Bő Gábor már két hónapig tartózkodott a községben. Furcsa módon került ide. Egy napon, január lehetett, valaki csöngetett az ajtaján. Vagyishát nem az ő ajtaján, a háziasz- szonyén, ahol Gábor nem is szobát, lakosztályt bérelt. Nagyon drága volt. Ezerkétszáz forint havonta. A háziasszony, akinek a férje ezerkilencszáz ötvenhétben öngyilkos lett, nagyon szerette Gábort. Nem volt még túlságosan öreg az asszony, talán negyvenhat éves. Annyira ragaszkodott a férfihoz, hogy még a lakbért sem kivánta pontosan, aláírás ellenében adós maradhatott Gábor, sőt reggelit is vitt neki az asszony az ágyához, potom húsz forintért. A reggeli két vékony szendvicsből és egy rumos teából állt. S az árát? — Majd hozzáírjuk a többihez, Gáborka. Gábor már hosszú idő óta teljesen ernyedt volt. A tervezőintézettől és az egyetemtől kapta a fizetést, de nem járt be, s ami munkát biztak rá, nem készítette el időre. Semmihez sem volt kedve. Az egyetemi előadásokat is a tanársegédjére bízta szüntelen. Elvált ember volt. Meghasonlott, fáradt ember. S akkor a háziasszonya bevezette az ndegent. Gábor előbb azt hitte, valami rokon érkezett, meg akarta ölelni az ismeretlent, de az azt mondta: — Nem ismerjük egymást. Bemutatkozott és emondotta, hogy ő ennek meg ennek a termelőszövetkezetnek az elnöke a Nagykunságból. — Mivel szolgálhatok? — Ajánlották önt — mondta az elnök —, hogy talán elkészítené a mi uj létesítményünk építészeti terveit. — Miről van szó? — Átalakításról. Egy régi kastélyból szeretnénk szállodát és vendéglőt teremteni. Gábor mosolygott. Ő és egy ilyen átalakítás? Ö, aki a newyorki kiállítási csarnok csigaházát és annak statitkai megoldásait elemezte a nemzetközi folyóiratokban? Aki a tekintélyével megvétózta a konstruktivizmus korábbi próbálkozásait s nem lelkesedett Costa, Niemeyer és mások parabolikus szemléletéért? Tizenhárom létesítmény tervezése állt már mögötte. Kiegyensúlyozott, a lehetőségeket mérlegelő, mégis rendkívüli egyéni, önálló stilusu tervező volt, akit tanulmányútra hívtak meg az uj brazil fővárosba is. — Hogyan gondolják ezt önök? — Hát hogy gondolnánk? ön csak lejön oda, megnézi, mit akarunk csinálni. Ezután csak azt kérjük, hogy az épület szövetkezetünk húszéves fennállására készen legyen. — Mikor lesz az évforduló? — Augusztusban. Gábor megint mosolygott, és mégis tetszett neki ez az ember a biztonságával, az akarásával, a hitével. Ilyen emberrel már nagyon régen találKARÁCSONYI BAZÁR! Vasárnap, november hó 30-án déli 12 órától az IRVING PLAZA HALL-ban, | 17 Irving Place, New York, N. Y. ® (közel az IRT Lex. Ave. vagy BMT subway [fi 14-ik utcai állomásához, a 17. utca sarkán) ® • i Szép importált magyar kézimunkák, népmü- ® vészeti tárgyak, könyvek, képek, hangleme- Ú zek, magyar paprika, babák, kitömött állatok, a karácsonyi ajándéktárgyak mindenki részé- » re, csirke, szendvicsek, kávé és sütemény ß 9 | Belépődíj nincs 9 Mindenkit szívesen Iát a Magyar Társaskör 'l és a newyorki sajtóbizottság y! ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssl Galambor Lajos: HAZATÉRÉS kozott. Mintha saját magát látta volna tizenöt— húsz esztendővel ezelőtt. Valami messzi ösztönből azt kérdezte: — Mikor indulhatunk? — Akár most —• mondta az elnök. Kocsival vagyok. 2. Leérvén, még az esti félhomályban a Körös partján megnézte azt a kastélyt. Hitvány állapotban volt. Húsz esztendeje már csak terményraktárnak használták. — Hol van az eredendő építési terv? — kérdezte az elnöktől. — Ilyesmi nálunk nincs. — Valahol meg kell lennie. A községi, a járási vagy a megyei tanácsnál. — Meg kell lennie, megszerezzük — mondta az elnök. — Holnap reggel ráér? — Rá, ha addig alhatok valahol. — Éppen ez az — mondta az elnök. — Látja, a mi községünk tizenkétezer lakosú. Vendég mindig akad. De fekhelyet csak magánházaknál tudunk biztosítani. Pedig nagy hirü község ez. Valamikor már városi státusa is volt. A kastély emeletén tizenkét szállodai szoba már enyhítené a gondot. — Tizenkét szoba? — Ha több, hát több. Annál jobb. Gábor mosolygott. Elfoglalta egy magánháznál a helyét. Rettenetesen szűk kis lyuk volt az, a bejárati ajtóhoz állított szekrénytől csak féloldalasán lehetett belépni. De hát volt benne egy ágy Gábor ledülhetett. — Hozzak tiszta ivóvizet éjszakára? — kérdezte az özvegy háziasszony, akinek a férje — ez hamar kiderült — esztendeje halt meg s halála pillanatáig a szövetkezet teheneit gondozta. Nagyon jó viz van az udvaron. — Inkább egy kis bort — mondta Gábor. — Bort? Kezét összekulcsolta a mellén: — Hétköznap? De az elnök megvágta őt a tekintetével, amelyben az volt, szerezzen azonnal, akárhonnan, nehogy elrepüljön a madárka. 3. A madárkát reggel hat órakor ébresztette az elnök. Törött volt és fáradt. A szegény sezlon, amelyen aludt, minden rugóját az ő bordáinak támasztotta éjszakára. •—• Hány óra? — kérdezte az elnöktől, mert Gábornak ekkor már karórája sem volt, régen ott pihent a zálogházban. — Fényes nappal. Én már megjártam a határt. — Hová megyünk? — A tanácshoz. — Reggel hatkor? — Nem város ez itt. Paraszti világ ez itt. Már keresik a tervet. Hét órakor már meg is kapták a régi, megsárgult tervrajzot. Hitvány munka volt. Iskolázatlan építőmester készíthette, akinek csak arra volt gondja, hogy beletömjön a leendő épületbe minden anyagot, ami a fennállását biztosíthatja. — Hány éves az a kastély? — Mint a század. Legalább. Megnézte most már a kastélyt napvilágon Gábor. Masszívnak tűnt az, nehéznek, mint az öröklét. — No, csak hagyjanak magamra — mondta az elnöknek. — Megvizsgálok mindent alaposan. — Segítség nem kellene? — Segítség persze kellene. Egy statikus. Az elnök mélyet pillantott és azt mondta: — Délre meglesz. Hová küldjem? — Láttam, van itt egy étterem. Oda. — Jó — mondta felhősen az elnök —, hát akkor oda. 4. * ■ Wiipi Jött egy lány. Húszéves lehetett. Bemutatkozott és közölte, hogy az elnök iderendelte őt. — Bár a szövetkezet tagjainak meg van tiltva — mondta —, hogy munkaidő alatt átlépjék az étterem küszöbét. — Maga statikus? — Adminisztrátor vagyok — mondta a lány. — Ahá. És mosolygott Gábor. ■— Mi lesz a munkám?-— Egyelőre csak üljön itt mellettem. Iszik valamit? — Nem. ^ — Eszik? — Ettem. — Akkor menjünk sétálni. — Muszáj? — Muszáj. A téli napsütésben végigmentek a Körös-parton. Valami emlékek képződtek Gáborban a járká- lás alatt. Nem sokat beszélgetett a lánnyal, megnézte a kastély hátsó homlokzatát is, aztán csak mentek. Gyermekkorából megmaradt benne egy kastély a szülőfalujából. Oda járt napszámba borsmentát fosztani Az a kastély akkor félelmetes volt számára, olyan, amelyik minden pillanatban megsemmisítheti az embert. Kettős teteje volt. A kettős tető sötéten és nehezen nyúlt el az épület felett. A homlokzat timpanonján egy fekete kőből faragott vaddisznó állott agyarait úgy villantván, mintha bármely pillanatban kiönthetné a hitvány napszámosok belét. Mindig rettegve ment oda gyermekkorában Gábor. S amikor már neves építész volt és megnézte újra egyszer azt a kastélyt, akkor jött rá, milyen gyermeteg, anivacska kis kastély volt az. — Mint ez itt — mondta a lánynak. A lány nem értette. Mászkáltak a községben tovább. — Engem megszólnak — mondta a lány —, ha csak igy lófrálok itt egy idegen emberrel. Dolgozzunk már. — Dolgozunk — mondta Gábor. 5. Mert mivel telt el két merő hónap? A kastélyt ugyan megnézte mindennap, de ezek a nézések csak úgy megülepedtek benne. Nem érzett semmit. Kijárt a földekre az emberekhez, elcsípte az agronómust, a nyakába akaszkodott a párttitkárnak, közgyűléseken és fegyelmi tárgyalásokon vett részt, a nőnapon táncolt a község asz- szonyaival, és természetesen Andreával, aki, elnöki utasításra, nem maradt el mellőle. Időnként eltűnt a faluból, felszaladt Pestre. — Kérem — mondta a háziasszonyának —, tudna nekem ezer forintot kölcsönadni? — De Gáborka, a múlt héten adtam hétszázat. — Már nincs. — És ezer? — Ha tud adni? — Tudok éppen, nem arról van szó, majd hozzáírjuk a többihez, hisz tudom úgyis, hogy megkapom magától, de nem sok az, amit költ? Mire költi? Csak nem nőkre? Hát nőkre nem. Nem nőkre. Andreára mit költött eddig? Egy-két vacsorát? Egy-két üveg bort? Arra a rengeteg emberre, akiket megismert eddig, gazdászokat, munkacsapat-vezetőket, brigádvezetőket, egyszerű embereket, azokra nem kel(Folytatás a 12-ik oldalon) AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 1 óth Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve küldök megújításra $..............-t. Név: .................................................................. Cim: .................................................................. l Város: .................................... Állam: ..........j Zip Code:..................
