Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-10-16 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Thursday, October 16, 1969. Szürke, meleg por lepte be az átforrósodott gépkocsit, mire felkapaszkodott az emelkedőn és előtűntek a zöld levelek közül az Uj Világ szov- ihoz épületei. Beljavszkij izgatottan szorította mellére kezét, hogy lecsendesitse hevesen kalapáló szivének lüktetését. Előrehajolt. Homlokával szinte érintette a visszapillantó tükröt. Tekintete a közeledő épületekre szegeződött. Lenn a parton, a zöld ciprusok sűrű sövénye mögött, bíborvörösen szikrázott a napsütötte cseréptető. Boldog sóhajjal hunyta le szemét és hátradőlt az ülésen. • A repülőgép lecsapott a hajóra. Vijjogva hullt le a bomba, magas, lángnyelv vizoszlopot tépett ki a sötét tengerből. Repeszek süvítettek, recse- gett-ropogott a hajó, az őrjöngő víztömeg alázúdult keményen,, letépte Beljavszkijt a hid korlátjáról, felkapta és besodorta a tengerbe. Feje fölött összecsaptak a hullámok. Elviselhetetlenül szúrt a melle. Fuldoklott. Már-már beletörődött sorsába, ám ez csak néhány pillanatig tartott. Utolsó erejét összeszedve felrúgta magát a viz színére. Holdfényes kék üresség ölelte körül. Monoton zúgással hullámzott a tenger, foszforeszkáló zöldes szikrák villantak a csöndes habokon. Körülnézett. A tankhajó eltűnt a viz szinéről. Nem volt egyetlen pont a szikrázó vizen, amiben tekintete megkapaszkodhatott volna. Kegyetlen élességgel hasított belé a gondolat, hogy egyedül van. A holdfényben kibontakozott a távolban a sötét szakadékokkal szabdalt, lépcsős krimi part... az életet adó szilárd föld. öröme azonban rövid ideig tartott. Azon a parton most hitleristák vannak! öntudata elhomályosult. A vizes nadrág, ólomnehéz csizma húzta lefelé. Eltűnt a hullámverésben. Nem! Nem halhat meg! Nem azért törtek ki a lángoló Szevasztopolból, a partról reájuk zúdított gyilkos golyózáporban, hogy ebben a kavargó-fekete víztömegben lelje halálát. Akármi várja is a parton, úsznia kell! Lassan, aranyszínű ragyogásban hétköznapian egyszerű lett minden, ami titokzatosan szörnyű, ijesztő volt az éjszaka. A kis öböl végénél, a bokrokban húzta meg magát. Amint partot ért, heves fájdalom nyilait a bal karjába. Úszás közben nem vette észre, hogy egy szilánk megsebesítette. Felhasitotta csuromvizes ingét, s bekötözte a karját. Tompa szédülés fogta el. Hanyatt feküdt, egészséges karját tarkója alá csúsztatta, s az átélt izgalmak után kimerültén elaludt. Legfeljebb negyedórát aludt, gondolta, valójában sokkal többet: a nap már jó magasan járt a vakítóan szikrázó tenger felett. Kinézett a tengerre s elhült benne a vér. A kavicsokon meg-megloccsanó viz szélén egy lányka lépkedett, nyurga és szögletes, kissé rövid, kinőtt, szinehagyott, kék kartonruhában. A lány fejét leszegezve kémlelte a vizet. Kezében hosszú bam- buszrudra erősített vékony hálót vitt. Néhány lépés után bedobta a hálót a vízbe, óvatosan húzta egy darabon, azután hirtelen kirántotta, belenyúlt JUBILEUMI BAÜKETT I NEW YORKBAN 1 Í Október 26-án, vasárnap délután | 1 órai kezdettel a 8 I Női Világa 35 éves fennállása | és I Gyarmaty Kató tiszteletére í a PALM CASINO-ban, 85 E. 4th St. cim alatt | a MAGYAR TÁRSASKÖR ® és a SAJTÓBIZOTTSÁG rendezésében Á FINOM HÁZILAG KÉSZÍTETT EBÉD 8 8 SZÓRAKOZTATÓ PROGRAM $ Részvételi dij: $2.50 8 $ 5) Rezervációért hívja fel: AL 4-0397 számot « fssssssssssssssssssssssssssssssssssssssi Borisz Lavrenyov: ODÜSSZEUSZ VISSZATÉR és áttett belőle valamit az oldalán lógó tarisznyába. — Rákászik — gondolta Beljavszkij, akit meghökkentett, hogy ilyen békés dologgal foglalkozhat valaki ezen a parton, ahol köröskörül ellenség van. A lány közeledett. Már szembekerült a bokorral, amelyben a hadnagy rejtőzött. Megállt, ledobta a hálót a kavicsra, vékony karját felemelte és kendője alól előmakrancoskodó hajfürtjeit kezdte igazgatni. Beljavszkij jobban megnézte. Napbarnított, kerek arcocska, hámló fitos orr. Mélyen ülő szempár a selymes, sürü pillák árnyékában. Tizenöt évesnek látszott. Milyen oroszos, bájos és meghitt volt a picit szeplős, kerek arc! Feszültsége felengedett. Körülnézett, s mert a kislányon kívül nem látott senkit a parton, széthajtotta az ágakat. — Kislány... — szólalt meg halkan. A lányka keze megremegett, lesiklott hajáról, fejét villámgyors mozdulattal feléje fordította. Beljavszkij szerette volna megnyugtatni, látva tágra nyilt, riadt tekintetét. — Ne félj tőlem... A bájos arcot sötét pír öntötte el, egyszerre eltűntek szeplői. Megvonta vállát és kihívóan válaszolt. — Én? Talán maga fél, azért bujt a bokorba. — Megmagyaráznám, de akkor közelebb kell jönnie... A kislány pillanatra elbizonytalanodott, majd felkapta fejét, szapora léptekkel a bokorhoz sietett. Szeme még kerekebbre tágult, amint meglátta a félmeztelen Beljavszkijt, szíjon lógó pisztolyát meg átkötözött karját. A hadnagynak feltűnt, mennyire kifejező tiszta tekintetű a kislány zöld szeme. Jó másodpercig némán bámulta őt, majd egyszerre tapsolni kezdett, s lelkes csodálattal suttogta: — Odüsszeusz... — Micsoda? — ámult el Beljavszkij. — Miféle Odüsszeusz ? — Nem olvasta az Odüsszeiát? Nahát?! — Értetlenül csóválta fejét. — Okvetlenül olvassa el... Elhallgatott. Láthatóan megértette, hogy a bekötött karú férfinak nincs kedve ilyen témáról beszélni. Még jobban elpirult, elkapta tekintetét, és szipogva, suttogva faggatni kezdte. — A mieinkhez tartozik? Vöröskatona? Ütközetből jött, súlyosan megsebesült? Nagyon fáj ?... Talán üldözik? Egyszuszra, kapkodva tette fel a kérdéseket, várakozón nézett a hadnagy szemébe, ő pedig a sürgető hangnak engedve, gyors, tömör mondatokban és szintén suttogva elmondott jóformán mindent. A lány töprengett egy ideig. — Figyeljen ide! Itt tudna maradni sötétedésig ? — Persze! hová is mehetnék? ötödik napja rejtőzött már a cseréptetős kis padláson. A lány minden este fölmászott hozzá, felhúzta a kötéllépcsőt, még a reteszt is rátolta az ajtóra. A sötétben tapogatózva kibontotta a kendőt, s hol egy darabka kenyeret, pár szem uborkát, hol egy kevéske húst vagy papírzacskóban illatosédes őszibarackot adott Beljavszkijnak. Azután leült mellé a poros, keményre döngölt padlóra és suttogva, sietősen beszélni kezdett. Harmadik napon már mindent tudott kis barátnőjéről. Irocskának hívták. Édesapja határőr ezredes volt, a háború előtt Szimferopolban laktak. Anyját gyermekkorában veszítette el. Három hónapja múlt tizenhat éves. Amikor először bombázták Szimferopolt, apja hadba vonult, őt pedig ideküldte a nagynénjéhez. A néni laboráns volt az Uj Világ pezsgőkészitő szovhozban. Novemberben értesítették őket, hogy apja hősi halált halt Perekopnál. — Ha tudná, hogy gyűlölöm az átkozott fasisztákat ! A papáért, meg mindenért... A németek elfoglalták az Uj Világot, Irocska nagynénje elveszítette állását. A tehénistállóba került. Kiköltöztették őket az emeletes szovhoz- házból is. A düledező csőszkunyhóban húzták meg magukat. Nehezen, de éltek és reménykedtek. Eleinte állandó rettegésben élt a nagynénje, féltette Irocskát. De a német tisztek és közlegények nem törődtek a kifakult kék kartonruhás, sovány orosz kislánnyal. Egyik éjszaka, röviddel azután, hogy a németek lerohanták Szevasztopolt, megjelent a roskatag kunyhóban a szovhoz igazgatója, aki ezekben az időkben a partizánegység parancsnoka volt. Hajnalig üldögélt náluk. S attól kezdve nem két meggyötört, rémült nő élt abban a kis házban, hanem két partizán felderítő. Irocska mindezt második éjszaka mondta el. Amikor a hadnagy izgatottan kérelni kezdte, hogy segítse el a partizánokhoz, felnőttes komolysággal azt válaszolta, először az összekötővel beszél, a napokban kell megérkeznie. Aztán majd meglátják. Harmadik éjszaka egy papirba kötözött, négy- szögletes csomagot is hozot neki. Beljavszkij kérdésére komolyan, fontoskodva jelentette ki: — Bizonyára unalmas egész nap tétlenül. Olvasgasson. Ez a kedvenc könyvem. Mást nem Í3 hoztam magammal Szimferopolból. Reggel, amint a cserepek között beszűrődött a padlásra egy csekélyke napfény, eszébe jutott a könyv. Belelapozott. Valamikor olvasta már az Odüsszeiát, s most már az első oldalakon megragadták képzeletét a partra verődő szelíd hullámok kimért ütemére gördülő hexameterek. Együtt hajózott a leleményes ithakai királlyal csodás utjain, átélte rendkívüli kalandjait. Mint régesré- gen, gyermekkorában, újra megcsodálta a tengerjáró hős férfiasságát, kitartását, leleményességét. És amikor késő este megjelent Irocska az ennivalóval, igy szólt hozzá: — Köszönöm a könyvet. Értem már, miért szólított Odüsszeusznak. Ezentúl én sem Irocskának hívom, hanem Nausikaának, ahogy azt a királylányt nevezték.------Nem bánom — felelte Irocska, majd percnyi hallgatás után halkan hozzátette: — Az a rész a legszebb, nekem az tetszik legjobban. Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd én is találkozom a parton Odüsszeusszal. Már felkuszott keleten a sötét égboltra a derengő hajnal áttetsző kékje, amikor Beljavszkij, Irocska meg a partizán összekötő felkapaszkodott a hegygerincen a bozótos somfabokrok között Alattuk halkan zúgott a végtelen és parttalan, mélykék Fekete-tenger. — Ideje lenne visszafordulnod, Irocska — szólt gyöngéden az összekötő, aki a partizánegységhez vezette Beljavszkijt. — Hamarosan megvilágosodik. Vigyázz magadra, kis társam... Isten veled. A lány kezet fogott a partizánnal, majd Bel- javszkijhez fordult. Másodpercekig áthatóan nézte, mintha örökre emlékezetébe akarná vésni arcvonásait. Tekintette hirtelen felragyogott. Megragadta a hadnagy kezét, a szivére szorította. — Ne bánkódj, Nausikaa — vigasztalta erőltetett jókedvvel. Irocska felkapta fejét, váratlanul magas, rekedt hangon megszólalt: — Soha nem fogom elfelejteni. Visszajön? Okvetlenül visszajön! Másképp nem lehet, különben én.., én meghalok. Várni fogom, akár tiz évig... száz évig. Úgy fogom várni, de úgy... ígérje meg, hogy visszajön! Annyi gyermeteg önfeledtség, reménykedés, oly heves szenvedély izzott remegő hangjában, hogy Beljavszkij önkéntelenül megszorította jég(Folytatás a 12-ik oldalon) ■ - -* 1 ■ 1 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellé- j kelve küldök megújításra $..............-t. Név: .................................................................. Cim: .................................................................. I Város: .................................... Állam: ..........i Zip Code:.................. \
