Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-07-03 / 27. szám

2

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, July 3, 1969.

Az idős polgárok konvenciója sok érdemes határozatot hozott

150 dollár minimális nyugdijat kérnek

Junius elején a National Council of Senior Citizens kétnapos konferenciát tartott Washingtonban, amelyen a két és félmillió tagság képviseletében majdnem kétezer küldött jelent meg. A határozatok visszatükrözték az országban fennálló általános elégedetlenséget. Beszéltek a nagygyűlésen a kormány képviselői is, közöttük John G. Veneman helyettes egészségügyi miniszter és John B. Martin, az U.S. Administration on Aging vezetője, aki a delegátusokat figyelmeztette: legfőbb kötelességük, hogy Amerika 8 milliót kitevő szegény öreg polgárának lehetővé tegyék, hogy részesei lehessenek az amerikai életnek s ne magányban, elkülönült nyomorban éljenek. Azt is mondotta, hogy a kormány adatai szerint 8 millió szegény, öreg leromlott, elavult, rozoga házakban él és a Medicare ellenére, nagyon sokan rossz állapotban vannak.

A társadalmi nyugdíj egyáltalán nem tart lépést a dolgozók keresetének emelkedésével és a kereset és nyugdíj közötti különbség egyre nagyobb lesz. Ezért a legtöbb dolgozóra nyomorúságos öreg kor vár. Az öregkori betegségek felemésztik a kevés nyugdijat is. A Medicare az öregek átlag orvosi költségének kevesebb, mint felét fedezi.

Harrison A. Williams, Jr. (D. N. J.) szenátor, a konvenció főszónoka, a társadalombiztosítási nyugdíj 20%-os emelését kérte és “siralmasan elégtelenének minősítette a Nixon elnök által ajánlott 7 százalékos emelést. “Nem kell félni attól hogy az általános adó-alaphoz nyúljunk a társadalombiztosítás alapjainak növelésére, ha erre szükség van,” mondotta. Azt a vádat emelte, hogy “milli- árdokat költünk honvédelemre és elenyészően keveset belföldi programokra.”

Wilbur Cohen, volt egészségügyi miniszter, a National Council legmagasabb kitüntetését kapta meg a szegények és öregek érdekében kifejtett munkájáért. Ő dolgozta ki a társadalombiztosítás módosítását és vezető szerepet játszott a Medicare megvalósításában. A társadalombiztosítási nyugdíj 20 százalékos emelését kérte és a minimális nyugdíj nagyobb arányú emelését.

A konvenció delegátusai a minimális nyugdíj 150 dollárra való emeléséért kampányt szavaztak meg (házaspároknak 250 dollárt). Ennek első lépéseként a minimális 55 dollár nyugdíj 100 dollárra való emelését tekintik és a következő két éven belül az általános havi javadalmazás 50 százalékos emelését. Kérelmezik, hogy az özvegyek jogosultak legyenek az elhunyt házastárs teljes nyugdijára és az általános adó-alapból finanszírozzák mindezeket. Ne csökkentsék sem a vasúti nyugdijat, sem a hadviseltek nyugdiját, sem a közsegélyt ezekből az emelésekből kifolyólag.

A konvenció állást foglalt a fogyasztókat védő törvénykezés támogatására, minden munkakereső személy részére munkaalkalom megteremtésére. Ha nincs privát munkalehetőség, úgy a kormány kötelessége, hogy mindenkinek munkát juttasson. A 65 éven felüli munkakeresőket ne zárják ki ezekből a programokból.

Határozatban javasolták, hogy az U.S. elnököt közvetlen népválasztással válasszák meg és töröljék el az elavult “electoral college” rendszert. A Metcalf szenátor s 12 más szenátor által benyújtott törvényjavaslatot is támogatják, amely a gáz, villany és más közmüvek fogyasztóinak is módot ad, hogy áremelési tárgyalásokon testületileg képviseltessék magukat. Állást foglaltak a hatósági lakásépítkezés mellett és ajánlották, hogy ilyen építkezésnél az öregek számára is gondoskodjanak elégséges, megfelelő, olcsó lakásról.

Általános egészségügyi biztosítást!

Az erről a kérdésről hozott határozatban a National Council konvenciója az általános egészség- ügyi biztosítást támogatja. Erre nem szükséges uj adókat létesíteni. “A rossz szervezés, a különféle fajtájú biztosítás, az orvosok magas honoráriumai és a drága gyógyszerköltségek miatt amerikaiak minden más népnél többet fizetnek egészségügyi ellátásukért. A legszegényebbek a leghalaszthatatlanabb kezeléseken kívül mást nem engedhetnek meg maguknak.”

Egészségügyi kezelő csoportok lennének az alapvető bázisai az ilyen országos egészségbiztosítási programnak. A kormány teljes egészségügyi biztosítást nyújt minden nőnek, férfinek és családjuknak a hadseregben, a szenátus, a képviselőház tagjainak, a kormánytagoknak és családjuknak. Az elnökök és volt elnökök teljes egészségügyi biztosítást élveznek az adófizetők költségén. Szükség van átfogó, országos szövetségi egészségügyi biztosításra, melyet a kormány finanszírozzon. Az uj kormánynak legfontosabb tennivalója lenne ennek a megvalósítása. Addig is, amig ez megvalósul, erősítsék meg és javítsák a jelenleg fennálló programokat.

A határozatok kiterjedtek még az ápoló otthonok minőségének megjavítására, stb.

A Medicare-re vonatkozólag a National Council a következőket ajánlja:

Minden társadalombiztosítási nyugdíjra jogosult személy legyen erre jogos. Szüntessék meg a javadalmazási levonásokat. Szabják meg az orvosok díjazását és a hatóság fizesse az orvosszámlát. A kórházi kezelés tartamát 90 napról 365 napra terjesszék ki. Vonatkoztassák a Medicare javadalmazásait minden receptre irt orvosságra, minden szemvizsgálatra, fogorvosi szolgálatra, hallókészülékek szolgáltatására és lábápolásra.

A Medicare keretében megelőző vizsgálatokat is tartsanak. Állítsák helyre az 1967-ben csökkentett szövetségi hozzájárulást. A javaslatok még sok más részletre is kiterjednek, itt csak a legfőbb pontokat említjük.

APRÓSÁGOK

Kovács Erzsi rovata

Már párszor megígértem magamnak, hogy nem irok többet állatokról, mert jó néhányan megha- ragusznak rám, ha valami nem nagyon kedvező dolgot irok a kutyákról, vagy a macskákról, vagy más közkedvelt állatról. Most azonban úgy érzem, hogy nem igen szerzek ellenséget magamnak, ha a disznókról irok. Az igazi disznókról. A négylábú disznókról. (Nem akarom, hogy valaki félre értsen és magára vegye.)

Az egyik újságban pár napja vita indult meg és nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a disznó nem is olyan disznó.

Azt írja az egyik levelező, hogy a disznó alapjában véve tiszta állat, csak az ember csukta be egy kis helyre, agyon eteti, hogy jó húsos, zsúos legyen és aztán szidja, hogy kövér, piszkos disznó.

A másik disznó-védelmező arról ir, hogy a disznó néha 9 malacot hoz a világra, szoptatja őket, tisztogatja őket és ha békében hagynák, szépen felnevelné mind a kilencet. Jó anya és ha szabadon élhetne, tiszta lenne. Ha jól megnézzük — mondja az illető — nem is olyan csúnya. Különösen, ha nem nagyon kövér. Persze akkor már kövér disznó.

Azt ajánlják, hogy hagyjuk abba a disznólko- dást és ne használjuk ennek a szegény ártatlan állatnak a nevét mindenféle szitkozódásra. Sőt, tovább menve azt ajánlják, hogy ha valakit “kövér disznónak”, “piszkos disznónak”, vagy “büdös disznónak” hívnak, nem kell megsértődni, mert az illető nem is mondott olyan nagy dolgot. Szóval, a disznó szót inkább használjuk dicséretnek, mint szidásnak és ha megszokjuk, örülni fogunk, ha valaki disznónak, vagy pláne “kutya-disznónak” szólít, hiszen mind a két állat kedves és csak dicséretet kaptunk.

Elismerem, hogy annyi év után, mióta disznól- kodunk, nehéz lesz leszokni róla, de kezdjük el és szép lassan majd belejövünk.

De azért kérem kedves ismerőseimet, hogy ne rajtam kezdjék ennek az újfajta megszólításnak a gyakorlását.

Ne költsenek milliárdokat háborúra

A National Council határozott állást foglalt a háborús költekezés ellen. Ezen határozatát szósze- rint közöljük:

Az NCSC aggodalommal tekinti, hogy az öreg és szegény amerikaiak millióinak jólétét teljesen elhanyagolják az ország költekezésének megdöbbentően helytelen irányításával.

Milliárdokat költenek rakéta-rendszerekre és szükségtelenül folytatják Vietnamban a hosszú, tragikus háborút, erre pazarolják országunk kincsét. Elitéljük az emberi élet pazarlását a harctéren és azt a nyomorúságos szegénységet, amelyben az öregek milliói itthon, közöttünk élnek.

Ezért felhívjuk Nixon elnököt és az U.S. kongresszust, hogy országos céljainknak más irányt adjanak — úgyhogy legelső szempontjuk legyen uj otthonok építése Amerikában, és nem otthonok lerombolása Vietnamban; hogy eltöröljék az éhséget és a nélkülözést Amerikában és segítsenek ugyanezt megszüntetni más országokban; hogy minden fiatal vagy öreg amerikai számára a legjobb iskoláztatást biztosítsák, amit a világ legnagyobb, leggazdagabb országa megengedhet; hogy minden amerikainak módjában legyen a legjobb egészségügyi szolgálathoz.

Még több, érdemes határozatot is hozott a konvenció, amiket helyszűke miatt nem részletezhet tünk.

Chaplin nyolcvan éves

Charles Chaplin betöltötte életének nyolcvanadik és művészi pályafutásának hatvanadik évét. A mintegy hetven film alkotója és szereplője London egyik nyomornegyedében született. Szülei színészek voltak, apja korán meghalt. Anyja borbélyinasnak adta, majd artistának szegődött és 1899- ben egy pantomim társulatnál kapott először szerepet. Húszéves korában az angol pantomim legjobb hagyományait ápoló Karno társulat tagja lett és ezzel Párizsban, majd Kanadában és Amerikában vendégszerepeit, ahol végül le is telepedett.

Groteszk játékstílusával a némafilm idején- vi-_. lághirüvé vált és a Keystone filmgyárban vagy 35 filmburleszkben játszott. Ezek közül húszat maga ren ka .ott. 1919-ben megalapította a United Artist filmgyártó vállalatot és “A kölyök” cimü filmjével, amelyben Jackie Coogan volt a partnere, világsikert aratott. A harmincas években készült filmjei nagy szerepet játszottak az amerikai gazdasági válság következményeinek feltárásában és a jelentkező fasizmus elleni harcban.

A bajuszos, keménykalapos, bőnadrágu, nagy- eipős, bambusz sétapálcás, kacsázó chaplini figura 191í-v~-< »«lent meg először a filmvásznon. Alkotóját végigkísérte az Aranyláz (1925), a Cirkusz (1928), a Nagyváros fényei (1930), a Modern idők (1936), A diktátor (1940), a Monsieur Verdoux (1947) és a Rivaldafény (1952) cimü filmekben — hogy csak a legjelentősebbeket említsük a filmművészet történelmébe bekerült chaplini alkotások közül. Valamennyit tehetséggel irta, rendezte és játszotta, sőt sok esetben még a kísérőzenét is maga irta. Groteszk humoru, kedves hősei egyaránt nevettetnek és könnyeztetnek, gazdag mondanivalóját a bensőséges lira avatja igazi élménnyé.

1952-ben a politikai zaklatás miatt és a háborús propaganda elleni, tiltakozásul Chaplin elhagyta az Egyesült Államokat és a svájci Corsier sur Ve- vey-ben telepedett le, ahol népes családja körében megírta emlékiratait. Feltételezhetően továbbra is dolgozik, hiszen közismert óriási munkabírása és rendkívüli vitalitása.

^ A/Y\€RiKAI ^ w

Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc.

130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397.

Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY.

Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ^$SpgS5.^.$4 ba egy evre 12 dollar, felevre $6.50^