Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-13 / 7. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, February 13, 1969,

I JELENTÉS CHILÉBŐL I

Irta: BALASSA ANDOR

2 ______________________________

Chile és a többi délamerikai állam érdeklődéssel várja, hogy Nixon, az uj elnök milyen politikát fog velük szemben folytatni. A U.S.-t a gazdag nagybácsinak tekintik, akitől segítséget várnak, jóllehet tudják, hogy ez a támogatás nem önzetlen szándékkal történik és nem egyszer igen borsos árat kell érte fizetni. Tisztában vannak vele, hogy a gazdag nagybácsi segítsége nélkül nem lettek volna abban a helyzetben, hogy hatalmas kiterjedésű bányáikat, petróleum forrásaikat üzem be helyezzék. Ugyanakkor azonban egyre inkább tért nyert a felfogás, hogy az észak-amerikai tőke már bőségesen megkapta jutalmát és elérkezett az ideje, hogy a bányákat teljességgel, vagy legalább részben átadja azoknak, akiket az illet.

Nixon máris két komoly problémával találkozik. Ez két katonai diktatúra: Peru és Brasil. Peruban egy hatalmas észak-amerikai kézben lévő petróleum társaság államosítása, mig Brasilban a kegyetlen diktatórikus intézkedések, amelyekkel kapcsolatosan Nixon kormányának hamarosan nyilatkoznia kell. Határozott állásfoglalást várnak a latinamerikai államok, amelyek ettől teszik függővé magatartásukat.

Múlt év októberében a perui katonai kormány államosította az olajforrásokat és a petroleumfi- nomitót, amelyek az International Petroleum Company tulajdonát képezték. Ez a cég a Standard Oil leányvállalata. A társaság visszautasítja a perui kormány érvelését, mely szerint nem jogos tulajdonosa az olaj forrásoknak, továbbá, hogy 140 millió dollártartozása volna adóban, amelyet 1922 óta köteles volna fizetni. Az International Petroleum Company kijelentette, hogy az olajfor- rások és a petroleum-finomitónak a katonaság által való elfoglalása törvénytelen.

A helyzet súlyosbodott azáltal, hogy a peruiak megtagadták, hogy a társasággal, vagy a U.S. követségének funkcionáriusaival tárgyaljanak a kisajátítással kapcsolatban. Arra hivatkoznak, hogy ez belügy. Amennyiben a perui hatóságok nem változtatnak merev álláspontjukon, fennforog az a lehetőség, hogy a cukorkvótát, amelynek átvétele április 9.-re van kitűzve, a U.S. visszautasítja, amiáltal Peru 45 millió dollár bevételtől esik el. Az olaj konfliktus riasztólag hat a többi északamerikai vállalatra, amelyek számottevő forgalmat bonyolítanak le Peruval, mint a Grace cég, amely a cukrot termeli, a Cerro de Pasco, a Southern Peru Mining, amelyek a rezet, ólmot és cinket bányásszák. Továbbá a Chase Manhattan Bank, First National Bank of New York és ai Bank of America, amelyeknek fiókintézetei Peruban működnek.

Brasilban az észak-amerikai társaságoknak nincsenek problémáik az állami hatóságokkal kapcsolatban. Az utolsó években fellépő infláció erősen csökkenő tendenciát mutat és az általános gazdasági helyzetben javulás jelentkezik. Ez a katonai diktatúra.

Múlt év december 13.-án, a szabadságjogok fokozatos csökkentése után, teljes diktatúra lett úrrá. A kongresszust bezárták és börtönbe vetették az ellenzék vezető politikusait, az újságírókat, a diktatúrát helytelenitő értelmiségieket. Ezek az intézkedések kizárják a lehetőségét annak, hogy a 1970-re hirdetett választásokon polgári, vagyis nem katonai kormány kerüljön ismét hatalomra.

Az Egyesült Államok kormányának határoznia kell, folytathat-e olyan politikát, amely támogatást jelent Brasil részére. A katonai kormány ellenzői szerint bármilyen kívülről jövő segítség támogatást jelent a diktatúra fenntartására. A John son-kormány éppen egy 50 millió dolláros rendkívüli segélyt akart folyósitani, amikor decemberben létrejött a katonai diktatúra. További 25 milliós hitelnyújtás volt tárgyalás alatt és csak jelentéktelen részletek hiányoznak az aláíráshoz. Nixon elnökre vár most a feladat, hogy eldöntse: támogathat-e olyan kormányt, amely nem a választók szabad akaratából, hanem egy kisebbségi csoport elgondolásából jött létre.

Chilében január és főképpen február a meleg' nyári hónapokba szabadságra menések időpontja.

A modell

Már megjelent ebben a lapban Victor Perlő szellemes cikke az amerikai sajtóról, amely minden áron ki akarja mutatni a Szovjetunió gazdasági nehézségeit. Miután a szokott verklit már nem forgathatják, hogy mindent a nehéziparra és a fegyverekre költenek,elhanyagolva az egyéni fogyasztást — tekintve, hogy a használati cikkek gyártását s a lakásépítést hatalmasan növelik — most visszafelé forgatják a verklit. Lesajnálják a Szovjetet, hogy most majd nem jut elég a termelő apparátus fejlesztésére (ami szintén nem igaz, mert erre is több jut, mint korábban). Hadd szolgáljak ehhez a már sokszor tulsütött kalácshoz egy kis mazsolával.

Régi dolog, már sokszor megírtam, hogy ha egy ország nem hódol be az amerikai tőkének és fegyvereknek, arról azt írja a sajtó, hogy csődben van; de ha egy ország híven szolgálja őket, vagy ha remélik, hogy beáll a sorba, akkor azt mindenképpen feldicsérik, sokszor nem létező sikereiről dicsériádákat írnak. így a nagytiszteletü New York Times évi gazdasági jelentésében beszámol a kö- zép-kelet-európai szocialista országokról és csurog róla az izzadtság, hogy a dicséretet és a megrovást a fenti kritérium alapján elossza. Bulgáriáról — amely szocialista termelési rendszerének reformját nem tartja szükségesnek és amely tavaly az összes európai országoknál gyorsabban növelte termelését, egyszerűen nem ir; Kelet-Németor- szág feltűnő gazdasági sikereit nem hallgathatja el, de ezeket annak tulajdonítja, hogy ott a vállalatok vezetése sok kapitalista módszert tett magáévá (ami nem áll). Magyarországról itt nem kapunk adatokat, mivel nem fogadott szót az amerikai braminoknak és ezek magyar imádóinak, a gazdasági reformokat sikerrel, zavartalanul bevezette. Nem ir eredményekről, csupán közli, hogy ott “a fogyasztók piaca erősen megváltozott”, az üzemek egymással versenyeznek, keresik a szinté- tikus szöveteket, a választék növekedett — mind igaz és jó.

Lengyelországgal szemben már szigorúbb a Times. Aggódik, hogy ebben a tervidőszakban csak 22%-kal fog emelkedni a munkabérek vásárlóereje (amivel az amerikai munkásság is megelégedne) és hogy ott a termelés már csak évi 8.3%-kal emelkedik. De hát az ország nem tudja megszerezni Nyugatról a legmodernebb felszerelést és a szakembereket; ezt legfeljebb csak az enyhíti, hogy a lengyel mezőgazdaságnak (amit Nyugaton évente eltemetnek) négy év óta állandóan rekordtermése volt. (Megjegyzendő, a lengyel föld nagyrésze magántulajdonban van.)

De — mondja a Times — mindezek az országok Dél felé tekintenek: “Jugoszlávia a mintakép, itt látni, mit érhet el a reform. Bár még mindig kommunista ország, gigantikus erőfeszítéseket tett, hogy virágzó félkapitalista országgá fejlődjék.” Külkereskedelmét jórészt függetlenítette a szocialista blokktól, tavaly forgalmának csak 29 százaléka irányult oda. Már élvezi is a nyugati segítség áldásait. Kivált a csehszlovák események óta.

“Valahányszor bajban vagyunk — mondta egy jugoszláv ravaszul — az oroszok segítenek nekünk azzal, hogy fenyegetnek benünket.” Már most ez hazugság. A Szovjetunió egy szóval sem fenyegette Jugoszláviát, hanem amikor ennek kormánya kiállt a cseh elszakadási törekvések mellé (hogy ne mondjunk ellenforradalmat), a nyugati sajtó állandó rémhíreket közölt szovjet mozgósításról Jugoszlávia ellen, amiket ugyan hamarosan meg kellett cáfolni. Uj nyugati kölcsönöket csillogtatnak meg a belgrádi kormány szeme előtt. Csupán az volt a baj, hogy a Nyugat — különösen a Közös Piac — nem vásárolt eleget tőlük. Ennek tulajdonítható, hogy a tavalyi első félévben a külkereskedelem deficitje 237 millióról 276 millió dollárra emelkedett. De — olvassuk — ez nem számit. “A jugoszláv boltokban annyi áru van, hogy szovjet látogatók valósággal megrohanják őket.”

Én is láttam a belgrádi boltokat; de láttam a köztWWWWWWWWWVWWWWWWVWWts t

E sorok Írója februárban közel 3 hetet Santiagón kivül fog tölteni, igy olvasóim elnézését kérem, hallgatásom miatt, amit visszaérkezésem után igyekszem pótolni.

ponttól 13 percnyire olyan szegénységet is, aminőt Magyarországon már nem lehet látni. Láttam, hogy a bosnyák nők szamárral szántottak és olvastam, hogy Szlovéniában az átlagos kereset hatszor akkora, mint Macedóniában. Kérdés tehát, mennyien bírják megvásárolni a belgrádi és ljubjanai árukat? Azok, akikről a Times folytatólag ir, bizonyára nem tudják: “A külszínen Jugoszlávia 8 százalékos rekord munkanélkülisége (rekord a szocialista országokban, holott több százezer jugoszláv külföldön dolgozik) és csökkent kivitele mind Nyugat, mind Kelet felé alátámasztja a szovjet nézetet, hogy Jugoszlávia gazdasági reformja sem nem kom munista, sem nem sikeres.”

Mégis, a Times és a Wall Street Journal szerint, ez a modell, ezt kell követni. És miért? Mert Jugoszlávia sajnos mind gyorsabban halad a félgyarmati országok népes csoportja felé: súlyos gondjaiban hívja a külföldi tőkéseket, társuljanak be vállalataiba, “rengeteg itt a kihasználatlan termelőeszköz és szakember, alacsony a munkabér”, nagy profittal tudnak majd ott dolgozni. Ezt kell követni a tőkés sajtó szerint minden szocialista országnak.

R.

RÖVIDEN

Bonn. — A Német Szövetségi Köztársaság vezetői ismételten feszült helyzetet teremtettek a két Németország között, amikor elhatározták, hogy az ország elnökét a Nyugat-Berlinben tartandó parlamenti gyűlésen választják meg márc. 5-én. A Német Demokratikus Köztársaság provokációnak tekinti ezt a lépést. Kihangsúlyozta, hogy Nyugat- Berlin nem tartozik az NSZK-hoz és utazási tilalmat rendelt el az NSZK parlamenti tagjai ellen. Ez azt jelenti, hogy autóval és vonattal nem érhetik el Nyugat-Berlint, amely 110 mérföldre esik a nyugat-német határtól.

•

Párizs. — Nguyen Cao Ky, Dél-Vietnam alelnöke folytatja a békekonferencia szabotálását. Visszautazott Saigonba és meg nem határozott ideig ott marad. Ezzel a lépésével Nixon elnököt is mellőzi, mert az elnök látogatásakor nem lesz Párizsban.

•

New York, N. Y. — Lindsay polgármester ultimátumot adott a háziuraknak, hogy 21 napon belül szállítsák le a magasra emelt házbéreket. 600 ezer lakó házbérét érinti a rendelet, melyet — ha nem teljesítenek — törvény iktatnak be a házbérek leszállítására. — Lindsay ultimátumával sem a háziurak (bankárok), sem a lakók nincsenek megelégedve.

•

Nixon elnök levelet kapott Nyugat-Németország- ból. A levél feladója nem más, mint Franz-Josef Strauss, nyugatnémet pénzügyminiszter, akinek közismerten nagyra törő tervei vannak. A bonni “erős ember” sürgősen tudakolja Nixontól, hogy mi az álláspontja Kelet-Németország ügyében. Úgy látszik, Strauss szeretne jó előre elkötelezettséget kapni az uj amerikai kormánytól. Hogy mihez, az magától értetődik.

v* A Magyar Szó harcol az igazságért, a dolgozók javáért!

A/Y\€RiKAI ^

.yßfciq'ifctr' 0^0

Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc.

130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397.

Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY.

Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ba egy evre 12 dollar, felevre $6.5ir-^^g§=^g>^