Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-13 / 7. szám

Thursday, February 13, 1969.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Bajok az uj

A hazalátogatók gyakran hallották az otthoniak panaszait — bár újabban mind kevesebbet — az uj lakásokról: felpattogzik a padló, rossz a “plumbing”, akadozik a lift. Sajnálatos, hogy nem épitik úgy a lakásokat, ahogy kellene, de a panaszokat meg kell hallgatni és most egy tanulmány jelent meg bizonyos panaszokról, amelyekből idézünk:

— Ez a lakótelep a szürke pokol.

— Befolyik az eső, a padló feltüremlik, az ablak nem zár, mintha a szabadban laknánk.

— Cseppkőbarlangnak hívjuk a lakást, télen a jégcsapok befelé nőnek.

— Este ha hazatérek, elátkozom a napot, mikor ebbe a kaszárnyába költöztünk.

— Mintha büntető-kolóniában élnénk.

A sivár gettó-elővárosokban százezrekre mennek a panaszok, az emberek be vannak zsúfolva betonszürke lakógépek szűk celláiba, befalazva az öröm- telen bérkaszárnyákba, egyforma családi házak hangyabolyában élve — mondja a tanulmány, képekkel illusztrálva, mit müveit a bürokrácia, a protekció; unalom, betegség és bűnözés keltetőit rakva a természet ölébe. “Embergyülölet”-nek bélyegzi ezt egy hires építész, “a szociális szóval sehol sem éltek annyira vissza, mint a szociális építésben” — mondja egy másik. Egy orvos szerint a fiatalok itt kedvetlenségről, ingerlékenységről, nyugtalanságról, álmatlanságról panaszkodnak. Egy pap: teenagerek a felvonóban prostituálják magukat; egy meggyilkolt három hétig feküdt a fürdőkádban. A tanulmány azt mondja, hogy ez a szociális építés karrikaturája. Egy építész szerint addig dobálják össze az alkatrészeket, amig egy sivár, tömegtermelt lakótelep összeáll — boltok, iskolák, foglalkozási lehetőségek nélkül, ahol az emberek az ablakból a semmibe néznek.

Hogy megint el ne felejtsem (a szerkesztő ‘már haragszik) ezt a mesésen gazdag Nyugat-Németor- szágról jelenti a SPIEGEL hetilap és megokolja ezt a helyzetet nem csupán a háború utáni lakásínséggel, amikor milliószámra kellett a hajléktalanokat elhelyezni (mert lehetett volna jobban, tervszerűen csinálni), hanem a magánkezdeményezés csődjével is. Ha ugyan szabad ezt igy nevezni: mert mint az U.S.-ban, a magánvállalkozók közpénzeket kaptak, csak a haszon lett az övék. És a verseny elve nem érvényesült itt, mert a lakáskeresők kényszerhelyzetben voltak, mig a telektulajdonosoknak, vállalkozóknak, bankároknak monopóliumuk volt. így a nyugatnémetek nagy többségének a lakás jogtalanul drága, sivár és deprimáló probléma. Ä11 ez a bérkaszárnyákra és a családi házakra is, ez utóbbiak “kísértetiesen élettelen hálótelepeire, ahol nincs mozi, üzlet, kávéház, társadalmi kapocs.”

És leszámol a tanulmány a modern városépítés (hamar elkorhadt) elméletével, amely funkcionálisan felosztotta a településeket lakó, dolgozó, szórakozó és forgalmi részekre. Ez — írja — legkorábban az U.S.-ban okozott katasztrófát, ahol terv- télén egylakásos telepek elburjánzása, fullasztó modern slum-ok, túldimenzionált üzletház-részek alkotják a metropolisokat. “Antivárosok” ezek, túlméretezett halmazok, amelyek paralizálják a fejlődést. Mint a nagy építész, Frank Wright kifejezte: A “Broadacre City” vissza akar vezetni a faluba, egy farmot mindenkinek. De ez csak a farm perverziója, ahol a háziasszonyok hipermodern felszerelésük közepette csak vegetálnak, céltalanul, mint “zöld özvegyek” a szociálneurózistól szenvedve, vagy mint eltompult kotlóstyukok, baby-sitte- rek, mig a férj órák hosszat autózik, a rush-hour- ban, hogy a háztörlesztést megkeresse. Ez van Németországban is: mind sivárabb városok, a települések szétterpeszkedése, a bűnözés, válások és ön- gyilkosságok számának emelkedésével. Már ott sem a “város sokoldalú, ösztönző, tevékeny zűrzavarában” élnek, hanem a lakófaluban.

Csak egy pár mondatot szakítottam ki a német kolosszális építkezés bajaiból, hozzátéve, hogy azért ott a helyzet százszor jobb, mint nálunk. Hogy itt milyen körülmények között lakik, él a nemzet nagyrésze a leromlott városokban, a nyomortelepeken. az Appalachia vidéken, a vándormunkások viskóiban, a déli kunyhókban, az indián rezer- vációkban, azt tudják az olvasók. Ha mindezt tudjuk, jobban ítéljük meg a magyar panaszokat,

lakásokban

miket egyes látogatók onnan visszahoznak. Ott egy szegény ország igyekszik olcsó lakásokat nyújtani népének, olcsón és lehetőleg gyorsan kell építenie, ami persze hibákkal, slampossággal jár; de aki látta Budapesten és az országban az uj lakótelepeket — bérházakat és családi házakat — az tudja, hogy azok sokkal több dicséretet és kevesebb kritikát érdemelnek, mint a német építkezés és városfejlesztés (nem érdemli e szót), hogy az amerikairól ne is beszéljünk.

Ami pedig a szovjet építkezést illeti, ezt természetesen még sokkal több gúny és szidalom érte a Nyugat részéről. Ott az ország legnépesebb része teljesen elpusztult és a városok hirtelen felduzzadtak. Akárhogyan is, lakásokat kellett adni, nem volt idő átfogó tervekre, esztétikai szempontokra, a nagyvárosokban mérföldhosszuságu házsorokat emeltek igen olcsó anyagból, rossz kivitelben. De városokban és falun a lakosságnak több mint a fele uj otthonokba költözött, csupán 1955 és 1968 között.

És ha a középitkezés “Sztalin-stilusát” (mint a moszkvai egyetem, a varsói,. bukaresti kulturhá- zak — szerencsére Budapest nem kapott) kinevették, ez nem volt rosszabb, mint a századforduló Rómája, de mindenesetre jobb volt a Broad- way-stilusnál. És ma már — írja a New York Times, 1967. október hó 19-én az uj bérházak: megnyerő külsejüek és a modern tájrendezés elvei szerint osztják el őket, ami nem csekélység, mert Moszkvában tavaly 230,000 uj lakás készült el, nagyrészt “a világ leghaladottabb házalkatrészgyáraiból” vett anyaggal, s a folyó évben 3 millió uj lakást kell befejezni. És — mint a N. Y. Times építészeti szakértője, Anne Louise Huxtable megírta — az uj szovjet építészet nemcsak Moszkvában, hanem a legtávolabbi tartományokban is művészileg felveszi a versenyt a világ bármely országával; a magyar is felveszi. És mindenesetre: Moszkvában már aránylag sokkal több a fürdőszoba, mint Párizsban; és a budapesti házakban nem szaladgálnak a patkányok, mint a newyorkiakbar., a liftekben (ha járnak) sem ölik meg az embereket.

Peregrinus

IZRAEL BARATAI

Kik voltak 1938-ban a jó hazafiak, Magyarország barátai? Akik ujjongtak a kassai bevonuláskor? És 1940-ben: akik örömükben sírtak Kolozsváron? És 1941-ben: Werth vezérkari főnök, aki követelte a bácskai bevonulást? Bárdossy, aki megüzente a szovjet-ellenes keresztesháborut? 1942-ben: akik tapsoltak az újvidéki zsidó és szerb nők és gyermekek “megbüntetésének”? Vagy azok voltak jó és józan hazafiak, akik Hitler kezéből nem kívánták Kassát, Kolozsvárt, akik életkérdésnek tudták békében élni a szomszédokkal, kivált a nagy Szovjetunióval? Akik tiltakoztak Hitler és Mussolini dicsőítése, a szerbek, románok, csehek, angolok, amerikaiak, oroszok gyalázása ellen? Akik tiltakoztak a hazai bűnök ellen is?

Kézenfekvő a párhuzam a mával. Kik Izrael barátai? Akik bibliai idézetekkel díszítik nagyhatalmi álmaikat a Nílustól az Eufrátig s az izraelieket, akik nemrég a német Übermenschek-től szenvedtek, mint Untermenschek, ma mint superman- okat dicsőítik? Akik az arabokon akarják megtorolni a német bűnöket a zsidók ellen? Akik tiltakoztak a magyar zsidók földjének elvétele ellen, de helyeslik az arabok kiűzését földjükről? Akik elítélték a német “civilizációs” törekvéseket Kelet- Európában, de Izraelt a nyugati civilizáció előőrsének tekintik a Levanton? Akik tisztelték a Hitlernek ellenállókat, de minden arab ellenállást terrornak mondanak? Akik nem bánják, ha izraeli katonák belelőnek arab iskoláslányokba?

Vagy pedig azok Izrael barátai, azok féltik őt, akik képtelennek tartják, hogy Izrael — U.S. fegyverek és zsidó pénzek támogatásában bízva — magatartásával, akcióival növeli az 50-szer számosabb környező népek iránta táplált gyűlöletét? Akik tudják, hogy a zsidó otthon célja volt minden fajta és vallás demokratikus egyenjogúságán alapuló nyugalmat, biztonságot nyújtani a diaszpórának? Akik ellentmondást látnak abban, hogy Izrael az Egyesült Nemzetek határozatára alapítja államiságát, de kineveti az ENSZ-et, ha ez ellene foglal állást — egyhangúlag? Izrael e meggondolt barátainak nézetét fejezi ki most Kastler professzor, Nobel-dijas francia fizikus, Izrael párizsi barátainak egyik vezére:

— Titeket becsül a világ bátorságtokért és harci erényeitekért, de most veszély fenyeget benneteket, hogy a nacionalizmus és militarizmus eszméinek hódoltok, felsőbbrendűség érzésétől telve Ismael fiaival szemben. A fajgyűlölettől, sovinizmustól egy nép sem szenvedett többet, mint a zsidók. Ezért számunkra, akik nem vagyunk zsidók, keserű irónia volna, ha ti lennétek fajvédők és soviniszták. Ne engedjetek a kisértésnek! A ti hivatásotok felülemelkedni nemzeti előítéleten, az emberiség szolgálatában. Megmutattátok: az emberek virágzó mezőkké varázsolják a pusztaságot, vizet fakasztanak — mint Mózes — a sziklából, nagy egyetemet alkotnak a tüskebozótban. De remélnünk kell a másik csodát: hogy legyőzve gyűlöleteket, kinyújtjátok kezeteket ellenségeitek

felé, példát mutatva az uj testvériségnek. Bízunk, benne, hogy ezt az utat válaszjátok. —

E levélhez nincs mit hozzátenni. De azok kedvéért, akik most a másik oldalról hallják a faji felsőbbrendűség hitleri hangját, hozzáírom, hogy Palesztina, majd Izrael eredményeiben szerepe volt annak, hogy soha egy nép ilyen segítséget nem kapott külföldről. 8000 millió dollár folyt be; ki tudja, ha az arabok fejenként ennek viszonylag csak töredékét kapták volna, nem tartanának-e messzebb? És ha az olajmilliárdokban az arab nép is részesedett volna, nemcsak a sejkek — az olaj- vállalatok jóvoltából.

Oktalan az arabok természetes képességeit lenézni. Voltak évszázadok, amikor — barbár világban— ők emelték magasra a kultúra fáklyáját, náluk volt a fénykora a zsidó kultúrának is.

Nehéz ma már, a gyűlölet mindkét oldalról torlódó hullámai között a népek egyenlőségét hirdetni, de nincs más ut. Izrael nem lehet soká ostromlott vár egy ellenséges világ közepette.

L J* -. MOlaj szennyezi be a kaliforniai fürdőhelyeket

A tengeralatti olajkutak repedéseiből nagymennyiségű olaj szabadul ki, amely elárasztja és beszennyezi a legszebb kaliforniai tengerparti fürdőhelyeket. Santa Barbará-tól északra két mérföld hosszában sürü, fekete olaj rakódott le a partokra A hatóságok vegyszerekkel próbálták megakadályozni az olaj terjedését, a Union Oil Company megkísérelte eltömni a réseket, melyekből az olaj elszabadul és Walter J. Hickel belügyminiszter elrendelte a tengeralatti olajkutak lezárását. De a zárlatot a belügyminiszter másnap visszavonta azzal az indokkal, hogy a szabályok a kormányt nem. jogosították fel erre.

Ez alatt pedig az olaj, amely szüntelenül bugyborékol az óceánfenékről, a partőrség jelentése szerint 10—20 mérföldre is elterjedt és a közeli Anacapa-szigetet teljesen körülvette. Eddig már több mint 150 ezer gallon szabadult ki és lepte el az óceán felületét; a sziget szinte úszni látszott as olajtengerben, mely a szigeten meghúzódó fókák, és bálnák százainak az életét is veszélyezteti.

London. — Boris Karloff világszerte hírneves színész, aki rémfilmekben és színpadon mindig a “szörnyeteg” szerepét töltötte be, 81 éves korában meghalt. Mint a “Frankenstein” filmsorozat főszerepének jólismert figurája, Boris Karloff a polgári életben finom és gyöngéd érzelmű ember volt és csak a véletlenből kifolyólag lett moziszinész. Londonban született, igazi neve William Henry Pratt volt, csupán ötletszerűen vette fel a Borii Karloff színpadi nevet, melyen élete végéig i>

_____3