Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-13 / 11. szám
Thursday, March 13, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Rácz László: EMLÉKEZÉS ÁZ 1848 AS MAGYAR SZABADSÁGHARCRA. Százhuszonegy évvel ezelőtt, a forradalom fer- getege zúgott el Közép-Európa felett. Mint földrengés megrengette a “Szent Szövetségben” egyesült három reakciós nagyhatalom: a Habsburg- Monarchia, a cári Oroszország és a feudális Porosz- ország elnyomása alatt nyögő országokat. Elsőnek 1848 február végén lobbant lángra a forradalom Franciaországban. Felfegyverzett polgárok és munkások megdöntötték a királyságot. Március elején már Németországban viharzott föl a forradalom, hogy széttörje a porosz feudalizmus bilincseit. Majdnem egyidőben Garibaldi önkéntes felkelőcsapatai akarták lerázni a gyűlölt idegen osztrák uralmat a nemzeti öntudatra ébredt Olaszországban. Március 13-án felfegyverzett diákok és munkások harcolnak Bécs utcáin. Az osztrák reakciós kormány lemondásra kényszerült. Maga a “Szent Szövetség” irányitója és lelke: Metternich herceg a forradalmi tömeg elől külföldre menekült. A “Forradalmak Tavasza” március 15-ére érkezett el szülőhazánk fővárosába. Zuhogó záporban, tízezernyi tömeg — ez egész pesti fiatalság — lepte el az utcákat. A lánglelkü költő: Petőfi Sándor a forradalmi lázban égő fiatalokhoz intézi kérdését: "Rabok legyünk, vagy szabadok, Ez a kérdés, válasszatok" ... A tömeg lelkesedve adja meg fogadalomként válaszát: "A magyarok istenére esküszünk. Hogy rabok tovább nem leszünk" ... Ugyanekkor a március 15-i forradalom szellemi vezetője Petőfi Sándor, szükebb vezérkarával: Jókai, Irinyi, Irányi és Vasvárival megszerkesztette a forradalom célkitűzéseként a hires 12 pontot, mint minimális munkaprogramot a Pozsonyban ülésező országgyűlés számára. Két pontot ebből azonnal meg is valósitott: A cenzúra eltörlését: kinyomtatván azonosan a 12 pontot. Azonkivül a politikai foglyok szabadonbocsátását, kiszabadítva börtönéből Budán a lelkes paraszti vezért és irót: Táncsics Mihályt. Hét évtizeddel később a “második reformkorszakban” talán erre a forradalmi munkaprogramra gondolva panaszolta egy másik költő-vátesz: Ady Endre: "Mi mindig mindenről elkésünk"... Mert valóban, a 12 pont, mely közjogi követeléseken kivül — mint egy felelős minisztérium felállítása, törvényelőtti egyenlőség, magyar honvédség szervezése többek közt, mint legfontosabb gazdasági reformokat: az úrbéri kötelezettségek megszüntetését és a közös teherviselést tartalmazta — lényegében csak egy félévszázaddal későbbi után- rezgése volt az 1789. évi francia polgári forradalomnak. Csakúgy mint ez, nem ment túl a polgári szabadságjogok: “s z a badság-egyenlőség-testvériség” jelszaván. Sajnos, azzal a lényeges társadalmi különbséggel, hogy a visszamaradott magyar feudális rendszerben hiányzott még a “harmadik rend”: egy osztálytudatos polgárság. Nem is szólva az ipari proletáriátusról. Pedig ezidőben az angol fiatal kapitalizmusban, ez már saját osztályköveteléseit körvonalazta a jelentős chartista mozgalom során. A márciusi forradalomban egyedül a nagy nemzetköz.' távlatokban gondolkozó Petőfi Sándor tud- ta-érezte, hogy a magyar polgári forradalom csak a többi forradalmi európai népmozgalmakkal karöltve juthat diadalra. Még kihangsulyozottabban mutatott rá lelkes költeményeiben arra, hogy Magyarország csak mint köztársaság vívhatja ki győzelmét egy felszabadult Európába.^ Hogy az Ausztriától való elszakadás előfeltétele nemzeti léiének. Mert az osztrák gyarmati iga lerázása nélkül nem valósíthatja meg nemzeti függetlenségét sem. “A forradalmakat nem csinálják, mert azok nőnek.” A márciusi forradalom parázsa is immár évtizedek óta hamu alatt pislákolt, mígnem 1848 márciusában lángra gyűlt Közép-Európában. Szülőhazánkban is jó ideje, magában az uralkodó nemesi osztály kebelében meg volt a törekvés, hogy az elnyomás alatt senyvedő jobbágyság sorsán könnyítsenek. A pozsonyi országgyűlésen — melyen csak a nemesek küldöttei vehettek részt — évek óta folytak tárgyalások szűkre szabott reformok felett. Az idejét múlt mezőgazdálkodás és ipar elavult termelésének modernizálásáért. Mert a termelés korszerűvé tételére elkerülhetetlen szükség volt a mezőgazdaságban. A jobbágyságból kisajtolt munkanélküli jövedelem: a dézsma, nünd alacsonyabbra süllyedt. Ez széles nemesi rétegek elszegényedését vonta maga után. A jobbágy urbérként, terméke kilencedét kellett, hogy átengedje a nemesi földbirtokosnak. Ugyanekkor a termés tizedét a papságnak. Ezenkívül — csakúgy mint a földnélküli házas- vagy házatlan zsellér — robotot: kézivagy igásnapszámot kellett, hogy szolgáltasson a földbirtokosnak. Csak természetes, hogy a vérig zsarolt jobbágyság, primitiv munkaeszközeivel csak a legszükségesebbet termelte. Hiszen, ha többet termel, azt úgyis a nemesi herék zsebelték be. A csökkenő földjáradék ténye és egy rég esedékes parasztforradalom veszélye volt a főindoka annak, hogy a március 15-i forradalmi tüntetés után az eladdig vonakodó pozsonyi országgyűlés azonnal elfogadta és törvénybe iktatta a 12 pont legfontosabb gazdasági követeléseit: az úrbéri terhek megváltás ellenében való megszüntetését és a közös teherviselés elvét. Eleddig ugyanis a földbirtokos nemesség mégcsak az adózást is teljesen a jobbágyságra hárította. A nemesség “önkéntes joglemondása” és világ- gákürtölt “nagylelkűsége” azzal függött össze, Akasztottak a színpadon A Daily World közli az ir munkásszervezet, a “Molly Maguires” vezetőinek sorsát. 1879-ben elterjesztette a sajtó, hogy ez egy n- terrorista szervezet, amelyben külföldi ügynökök és kommunisták el akarják pusztítani a társadalmat — mert ezek a sztrájkoló bányászokat segítették. A bányamágnások bíróság elé hurcolták a szervezet vezetőit, 20-at bűnösnek mondtak és akasztásra ítéltek. Két börtönudvaron, óriási nézőközönség jelenlétében akasztották fel őket, mint a N. Y. World irta: “Az elitéltek a vesztőhelyen oly férfias magatartást tanúsítottak, oly nyugodtan hangsúlyozták ártatlanságukat, hogy kételkedni kellett bűnösségükben. óriási tömegizgalom közepette ítélték el őket ‘általános elvek’ alapján.” A család büszkesége AMMAN, Jordan, feb. 19. — Ünnep volt ma a menekült táborban, Wahdat Saleh Babbor cement blokkházában. Leánya, Ammah, a zürichi repülőtér merénylőinek egyike két hete arany medalli- ont adott neki, amelyen ez állt: “Ahogy Allah akarja.” Azt mondta neki: “Fogadd el ezt, hogy emlékezz reám.” Jöttek a szomszédok, hogy gratuláljanak nekik. Fatima, az anya büszkén osztott szét köztük színes papírba csomagolt csokoládét, mintha menyegző lett volna. “Istennek hála az áldott hírért” — mondta. “Ha nem teljesítette volna kötelességét, nem lenne a leányom. Mi mind Fe- dayeen-ek (arab felkelők) vagyunk.” Washington, D. C. — Nixon elnök hetven vendéget hivott meg ebédre április 29-én a Fehér Házba Duke Ellington, fekete zeneszerző 70. születésnapjának megünneplésére. • Moszkva.—Fölrepitették az utasnélküli “Cosmos 268” űrhajót. Ezúttal 1,360 és 136 mérföld közti távolságra kering a Föld körül. Az űrhajó feladatáról nt”? jött jelentés. • Moszkva. — A szőhet sajtó jelentése szerint 40 kínai és 31 szovjet katona vesztette életét a múlt heti határvillongás következében. Az összecsapás az Ussuri folyó Damanskv nevZ szigetén történt, melyet mindkét ország magáénak \’a^hogy hűek terjengtek egy készülő véres parasztlázadásról. (Amint ezt Petőfi Sándor március 19-i Írásában leleplezte.) Hogy milyen őszinte volt a nemesi “nagylelkűség”, azt bizonyítja az a szakadatlan vita, melyet a képviselők a dézsma és robot megváltásáért követelt fizetés összegszerűsége felett folytattak. Mégcsak a szabadságharc legveszélyesebb napjaiban is. (Lásd: Szabó Ervin könyve: “1848”.) E tekintetben a nemesi országgyűlés két szárnya: a konzervativek gróf Széchenyi István vezetése alatt és a radikális szárny: a nagyszerű szónok: Kossuth Lajos követői közt semmi különbség sem volt. A “reform országgyűlés” egyik szárnya sem gondolt arra, hogy a teljesen földnélküli parasztság-zsellérek, akiknek száma ezidőben majd másfélmillióra rúgott, földhöz jussanak. Az országgyűlés sivár tárgyalásai csak az uralkodó nemesség osztályönzését tükrözték vissza. A teljesen szervezetlen parasztság — melynek egyetlen szószólóját: Táncsics Mihályt és lapját: a Munkások Újságját erőszakosan elhallgattatták —, éppen ezért csak félszivvel állt a márciusi forradalom mellé. Viszont az ipari munkásság, a reakciós céhekbe kényszerítve, számbeli jelentéktelensége miatt nem jöhetett számításba. Statisztikai adatok szerint a kezdetleges kézműves-ipari céhekben mindössze nyolcvanezer segédet tartottak nyilván. A tör ténelmi fejlődés tragédiája, hogy időközben a közép-európai forradalmi felkeléseket vérbe fojtották. Ez volt az oka, hogy a Habsburg uralkodó ház, — főként a nagybirtokos magyar mágnások szüntelen uszítására — offenzivába kezdett a márciusi forradalom felszámolására. (Lásd részletesen Rácz. Béla könyvét: “Vörösek és Fehérek Hetven Év Előtt” Bécs, 1920.) Az uralkodóház előbb a horvát bánt: Jellasics ezredest bízta meg, hogy vonuljon megbízható határőr-zsoldosaival a pesti' kormány ellen. A Kossuth Lajos elnöklete alatt megalakult “Honvédelmi Bizottmány” szinte napok alatt szervezett önkéntes csapatokat a betört ellenforradalmi zsoldosok ellen. Majd amikor Jellasics zsoldosai véres fejjel visszavonulni voltak kénytelenek, Win- dischgraetz herceg parancsnoksága alatt újabb zsoldos seregek bevetésével kísérleteztek. Megkezdődött a dicsőséges ellenállás: a magyar szabadság- ságharc. Az egyenlőtlen harc, melyben rosszul felfegyverzett magyar földműves szegények, céh-legények, diákok és kurta nemesek vívtak ki győzelmet a számban s fegyverben túlnyomó ellenség gél szemben, örök dicsősége marad a magyar nép élniakarásának, hogy másfél évig kitartott és több szőr győzelmet is aratott a zsoldos seregek felett. Ugyanakkor, amikor Közép-Európa országaiban a forradalmi mozgalmakat már rég legázolták. Csak, amikor a “muszka vezető” magyar nagybirtokosok szüntelen unszolására az uj uralkodónak: Ferencz Józsefnek sikerült az orosz cárt, százezres csapatai segítségre küldésére rábírni, fojtották vérbe a magyar szabadságharcot. A világosi fegyverletétel után megkezdődött a véres ellenforradalom. A 13 magyar tábornok kivégzésével egyidejűleg ezrek- és ezrek lemészárlása, börtönbe vetése, Kossuth és több forradalmi vezetőnek emigrációba kényszerítése. Győzött az ellenforradalom. A dolgozó osztályok felszabadulása márciusi álom maradt. Csak annyi változással, hogy a “röghöz kötött” jobbágy szabad költözködés! jogot kapott. Hogy megkezdődhetett a kizsákmányolás uj fejezete: a fiatal magyar kapitalizmus korszaka. Hetven év múlva a történelem megismételte magát. Az 1919-es proletár diktatúra bukása után — hasonlóképpen idegen zsoldos seregek segítségével — a Horthy-éra fehér terrorja, a munkások és parasztok forradalmát hasonló bosszúval fojtotta vérbe. *><► Az 1848-as forradalom évfordulóján a dicsőséges magyar szabadságharcra visszaemlékezve, ma az államhatalmat kezükben tartó magyar dolgozók, kegyeletüket róják le a polgári forradalom ismert és névtelen katonai és polgári áldozatai emlékeként. A magyar történelem e dicsőséges korszakáról hadd idézzem az évekkel ezelőtt elhunyt nagy marxista tudós: Szabó Ervin értékelését, mint leghelytállóbbat: “Ha van a magyar nemzet történelmében esemény, melyre büszkeséggel tekinthetünk vissza, bizonyára a márciusi forradalom az. S ha egy nemzet múltja feljogosít következtetésekre a jövőre vonatkozólag, ennek a forradalomnak nagyszerű harcaiból merítjük a reményt a jövőre...” 3
