Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-10 / 10. szám

Thursday, March 6, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Az első világjáró magyar színtársulat 1847-ben Havy Mihály és Szabó József szervez­ték meg a magyar művészek első külföldi útját. Az együttes azért alakult, hogy “messze, idegen­ben megismertesse a magyar lélekből fakadó bű­vös-bájos népdalokat és a tüzes szilajságukban is kecses magyar táncokat.” Nagy sikerrel szerepeltek Bécsben, majd Német­ország, Hollandia és Skandinávia volt a turné útiránya. Onnan sok pénzzel megrakottan, szeren­csésen hazatértek. A siker és főleg a könnyű pénz­szerzés újabb útra ösztönözte Havy Mihályt. A szerződés ezúttal Párizsba szólitotta őket. Első párizsi fellépésük hatalmas sikerrel járt, de váratlanul közbeszólt az 1848-as februári for­radalom. Éjjel mindenki a párizsi utcákon volt. Az emberek felszabadult boldogsággal ölelgették egymást, amikor váratlanul dobpergés hagzott fel és a király katonái minden oldalról előnyomultak, meglepve a párizsi forradalom büszke népét A tömegbe a világjáró magyar daltársulat egyik leg­népszerűbb tagja, Fitos Sándor is belekerült. Fitos táncos volt, szerte a nagyvilágban minde­nütt lelkesen ünnepelték. Táncát a párizsiak “tün- dérinek” mondották. A nevezetes éjjelen eldör­dült a királyi katonák első lövése. Erre aztán vá­laszképpen mintegy százezer francia polgár ajkáról hangzott el az “ellene”! kiáltás. A forradalmi sokaság felbőszültén rohant a ka­tonák soraira. Fitos ekkor villámgyorsan a katona­ság előtt termett. Mikor látta, hogy egy tüzértiszt a forradalmárokra készül lövetni, az égő ágyú torka elé vetette magát és igy kiáltott : — Szerencsétlen, megállj! Ne gyilkold le testvé­reidet! Hirtelen csönd támadt a felzaklatott emberek soraiban és a következő percben a párizsi nép fel­használta a tűzszünetet. Elfoglalta az üteget és le­fegyverezte a katonákat. Fitos Sándort a francia forradalmárok vállukra kapták és ujjongva, éljenezve járták vele végig a boulevardokat, mintegy ezzel is hangsúlyozva, hogy ezernyi becsületes francia munkás életét mentette meg a magyar táncművész. A párizsi forradalom következtében a magyar társulat kénytelen volt elindulni és sok izgalom, nélkülözés között jutottak el Svájcba, ahol “arany­eső hullott az ölükbe.” Mire hazatértek, magyar földön is feltámadt a tenger, elindult a forradalom vihara. Udvarhelyi, Havy, Szabó és Ilódv honvédnek csapott fel. Fitos Sándor pedig váratlanul megbetegedett és 1849 augusztusában tüdőbajban meghalt. (Révész Tibor (Zenei anekdoták) “Fütty és taps” cimü könyvéből.) KRUMPLI Ne haragudjanak a köznyelvi cimért, de ezt a táplálékom ma is jelentős részét képező gumós növényt sohasem tudtam burgonyának nevezni. Ma is szeretem a krumplilevest, a paprikás krump­lit, a sültkrumplit és a krumplinudlit, a sülthushoz pedig (bocsánatot kérek előre Lőrincze tanár ur!) krumpligamérungot eszem. Mindezen ételeket burgonyából utálom! Gyermekkoromban három fajtáját ismertem meg a krumplinak: az Ellát, Giilbabát és a leg- jobbizü Rózsát. Lehet, hogy már akkor is volt több fajtája, de én ezekről nem hallottam. Sok-' szór került belőle asztalunkra, sőt a negyvenes években több is, mint kellett volna. De talán ép­pen azért szerettem meg ennyire, mert akkor is volt belőle, amikor a többi ennivalóból bizony nem sok akadt. 1946 táján arról értesültem, hogy kedvelt éte­lemet súlyos orvtámadás érte az Egyesült Álla­mok részéről a kolorádóbogár által, s ez az ostrom sajnos, még ma is tart. Megindult a védekezés különböző vegyszerek hadbavonulásával, nem is eredménytelenül. Sőt, megindult a krumpli külön­böző ellenállóbb, jobbantermő fajtáinak kikísér­letezése is — mint hallom, szintén eredményesen. Csakhogy ettől kezdve valami mellékiz kezdett belopózni a krumpliba, s ma már csukott szemmel nem is tudnám megmondani, hogy mit is eszem tulajdonképpen a krumpli helyett. Persze, nincs az megírva seholsem, hogy a krumplinak krump- liizünek kell lenni! Pesten a víznek régen nincs vizize, mégis mindenki megissza! Meg lehet mind­kettőt szokni, csupán egy kis önfegyelem kell hozzá. A szombati bevásárlások nős korom óta engem terhelnek, s büszkén vallhatom, hogy ilyenkor csak az állami kereskedelem forgalmát gyarapí­tóm becsületesen megkeresett forintjaimmaLSőt, most a mechanizmusban is hűséges maradtam, amikor lassan több lesz a maszek eladó, mint a vásárló. Legutóbb azonban az állami zöldségboltom “lel­tár miatt zárva” volt, igy kénytelen voltam Szto- janovics Jordán zöldségesmaszeknél vásárolni. Háromfajta krumpli volt kirakva: Rózsa, Ella és Gülbaba, régi gyermekkori ismerőseim. Üsse kő! Ha lúd, legyen kövér: kérek három kiló Rózsát! Hogy mennyit fizettem, le sem merem imi, de higgyék el, megérte! A vasárnapi krumpligamá- rungnak — ha hiszik, ha nem — krumpliize volt!!! Én nem tudom, hol tartogatta ez a Jordán 25 évig a Rózsakrumplit, de ez az volt! A felesé­gem nem hitt a szemének, a gyermekeim pedig azt kérdezték: mi ez, amit eszünk? Kérem az agronómusokat és valamennyi ezzel foglalkozó illetékest, sürgősen magyarázzák meg nekem e hihetetlennek tűnő jelenség okát. Zeke Gyula A BELVÁROS Több mint egymilliárd forintot szavaztak meg Budapest belvárosának rendezésére. Ebből az ösz- szegből teljesen átalakítják Pest e jellegzetes ne­gyedét. A belvárosnak sajátos a helyzete. Mind­össze 67,000 lakosa van, de több mint 110,000-en dolgoznak itt s naponta félmillióan keresik fel a hivatalokat és üzleteket. A program szerint először a belváros központ­ját, a Vörösmarty-tér, Martinelli-tér, Városház utca, Petőfi Sándor utca, Apáczai Csere János ut­ca, Március 15-e tér és ezeknek környékét újítják fel, s itt kereskedelmi városnegyedet alakítanak ki. A Váci utcában 8 méter magas hid köti majd össze az utca két oldalán épülő “Ádám” és “Éva” divatházakat. A tervezők vigyáznak arra, hogy megőrizzék a belváros régi hangulatát is, ezért a Pesti Barnabás utcában például Antik-udvart létesítenek, ahol ipar művészeti üzletek nyíltak, s régi magyar mester­ségek, — gyertyaöntők, ostyaöntők, mézeskalá- csosok, ötvös mesterek — kapnak műhelyt. Uj te­lefonközpontot építenek a Martinéin téren s a Pos­tapalotában mintegy 40,000 állomás befogadására alkalmas centrumot, valamint nemzetközi közpon­tot alakítanak ki. Nagy közmüvesitési munkák is indulnak a belvárosban, s fokozatosan — 1972-ig' teljes egészében — az egész V. kerületben gázfű­tésre térnek át, megtiltják a levegőt szennyező széntüzelést. A Tanács körúton, a tanácsháza mai földszin­tes épülete helyén Nagyáruházát emelnek. A jövő évre fejezik be a 380 szobás Duna-Intercontinen- tál Szálló építését a Duna parton, s az újabb ha­tározatok szerint mellette további két nagy szál­loda épül. A fent említett munkák 1973-ig tar­tanak. • David Ojsztrah a budapesti Zeneművészeti Főiskola tiszteletbeli tanára lett. A főiskola csak­nem 100 éves fennállása óta 20 kiváló müvész- egvéniség — köztük Pablo Casals, Sibelius, Ri­chard Strauss és Toscanini — kapta meg e kitün­tető cimet. David Ojsztrah egyébként 20 évvel ezelőtt, 1948-ban ismerkedett meg személyesen is a magyar közönséggel. Azóta mindig szívesen lá­tott, melegen ünnepelt művész-vendége Magyar- országnak. , , il • • Budapesten aláírták az 1969. évi magyar- NDK árucsereforgalmi egyezményt. A VIDÉK KULTURÁLIS ÉLETE Írja: Domán István (Folytatás) A színházak Vidéken a következő helyeken működnek szín­házak: Győrben, Veszprémben, Kaposvárott éa Pécsett a Dunántúlon; Kecskeméten, Szegeden éa Szolnokon a Duna-Tisza közén; Egerben, Miskol­con, Debrecenben, Békéscsabán a Tiszántúlon éa az ország többi részében. Mindezekben a városok­ban állandó jelleggel működő színtársulatok van­nak. Ezekhez kapcsolódik még a Déryné színtár­sulat, amelynek tagjai rendszeresen járják.az or­szág különböző vidékeit és g legeldugottabb fal­vakba is ellátogatnak, hogy elvigyék hozzájuk a kultúra világosságát érdekes, szórakozást nyújtó, előadások keretében. De az említett városok tár­sulatai is állandóan járják a környezetükbe tar­tozó kisebb városokat és falvakat. Mindegyikül« népes szinészgárdát foglalkoztat. így legalább kefe társulat is működik a kereteik között: egyik a központban, a színház állandó jellegű épületében tartja előadását, mig a másik “tájol” (igy neve* zik a vidéket járókat). Nagy buszok szállítják a színészeket a falvakba, ahol a művelődési házak­ban, vagy a mozi helyiségében rendezik meg a:$ előadásaikat. Ám nem csak az előadások száma és helyének változatossága, elterjedése a lényeges. Forradal­mi szakítást jelent a múlttal minősége is. Ezt leg­jobban a bemutatott darabok színvonalán, irodal­mi, drámai értékein mérhetjük le. Nézzük meg tehát, hogy milyen darabokat játszottak a vidéki színházak? Szinháztudományi Intézet A színházak műsorának az összeállításában nagy segítségükre van a Színházi Eseménynap­tár, amelyet a Szinháztudományi Intézet Orszá­gos Színházi Propaganda szolgálata ad ki. És ha már megemlítettük a Szinháztudományi Intézetet, akkor feltétlen kell szólni róla néhány szót. Talán sehol a világon nem hoztak létre még egy ilyen intézetet, amelynek céljai közé tartozik a színházak múltjának, történetének megörökítése, feltárása. De nem hanyagolja el a jelent sem, is­merteti a bemutatásra kerülő darabokat, kritikai szemmel figyeli művészi színvonalukat. Érdekes, amerikai vonatkozását is megemlítem. Még a New York Times-ban olvastam róla, ami­kor ott éltem New Yorkban. A nagy világlap Euró­pában utazgató színikritikusa is felfigyelt rá éa meglátogatta a régi Buda egyik forgalmas utján, a Krisztina kőrúton helyet kapott intézetet, A cikk valamikor 62-ben jelenhetett meg az akkor még egészen uj vállalkozásról. A tudósitó meg­nézte a hatalmas anyagot, amelyet összegyűjtöt­tek, és interjút közölt vezetőjéről, Hont Ferenc­ről. Elismeréssel irt az igazgató hatalmas tárgyi tudásáról, széleskörű ismeretéről. Bámulatba ej­tette ,hogy még az Újvilágban bemutatott dara? bokát, előadásokat is mennyire figyelemmel kisér­te és ismeri. A régi épület első emeletén elhelyezkedő intéze­tet a közelmúltban végre magam is felkereshet­tem. Élvezettel néztem folyosóján a régi színházt plakátokat, színészi arcképeket. Ismét amerikai vonatkozása miatt említem meg, hogy itt láttam Beregi Oszkárnak, a Californiában nemrég el­hunyt nagy művésznek hatalmas, csaknem élet- nagyságú festményét, ha jól emlékszem Hamlet jelmezben. Jóleső érzés volt arra gondolni, hogy­ha ott, Los Angelesben, a rohanó élet embert éa emlékeket tipró lázában már elfelejtették is azt, akinek tehetsége méltó lett volna a megörökités- re, itt szülőhazájában gondolnak rá. . . — Folytatjuk — • “Politische Dichtung in Österreich 1830-48’”. — Német nyelven ezzel a címmel jelenteti meg dr. Mádl Antalnak, a budapesti Tudomány-egyetem professzorának müvét a Magyar Tudományos Akadémia kiadója. A mű az osztrák irodalom nagy korszakának politikai költészetét marxista szemlélettel elemzi. i

Next

/
Thumbnails
Contents