Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-05 / 23. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 5, 1969. ^n Aj ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Válasz “Régi Olvasónak”... öröm számomra, amikor lapunkban egy értelmes munkáslevelet olvashatok. Mert bizonyitéka ez annak, hogy írója figyelmet szentelt egyikvagy másik cikknek. Az se baj, ha egy jóhiszemű hozzászólás nem állja meg a helyét. Ebbe a kategóriába esik az a “néhány megjegyzés”, melyet az AMSZ május 22-i számában “Régi Olvasó” fűzött “EGY ÚJABB LIDICE” cimü cikkemhez. Mint irta, cikkem “egy-két kitétele nem tükrözi vissza az élet igazi mivoltát.” Állításának igazolására, elsőnek kiragadja cikkem egész gondolatmenetéből egyetlen mondatát, hogy “alig pár évtized leforgásával ... ma már az imperialista ellentétek kiegyenlítődtek.” Jóhiszemű olvasó nem azonosíthatja a mai ideiglenes állapotot jelző “kiegyenlítődést” az imperialista ellentétek végleges megszűnésével. De a “Régi Olvasó” csűr-csavaros szóma- gyarázásával ezt akarja cikkemből kiolvasni. Nyitott kapukat döngetve bizonygatja, hogy a tőkés termeléssel szükségszerűen együttjáró “versengés a világpiacokért” nem szűnt meg. Cikkemben rámutattam arra az elvitathatatlan tényre, hogy a második világháború végével egy időleges helyzetváltozás: "isten békéje" állt be a háborúban végleg legyengült imperialista hatalmak, másrészről a közben világhatalommá nó'tt amerikai imperializmus közt. Állításomat, hogy a második világháború kitörését az imperialista államok közti táhidalhatatlan ellentét okozta és hogy ezek az ellentétek sokkal intenzivebbek voltak, mint a “Szövetségesek” és a szocialista Szovjetunió közti osztályellentét, a “Régi Olvasó” meg sem kísérli megcáfolni. (Tudvalevő, hogy a náci- fasiszta tengelyben egyesült három tőkés állam a 'világ uj felosztását követelte.) Az ellentétek időben korlátozott kiegyenlítődése már az amerikai imperializmus Marshall-terve révén valósult meg. Tudvalevő, hogy ennek során az Egyesült Államok nehéz milliárdokat szivattyúzott be a teljesen legyengült ‘ellenséges’ tőkésországokba. Azért, hogy ezek elkerülhessenek egy kü szöbön álló szocialista forradalmat. Annak utána hatalmas tőkekivitelével — majd húsz milliárd dollárral — járszalagjára vette az európai tőkés országok termelésének irányítását. Persze, nem isién nevében. Hanem annak a jelentős extra-profitnak érdekében, melyet az olcsó munkaerővel rendelkező tőkés országok ipari és kereskedelmi vállalataiból bezsebelt. Az csak természetes, hogy a lábraállitott tőkés termelés a maga olcsó Volks- wagen-jeivel Nyugat-Németországból és olcsó acéláruival Japánból, már versenytársat jelent a General Motors és Ford-nak. De ez csak szinte szó szerinti igazolása a marxi tételnek: "Áruiknak olcsó éra az a nehéz üteg, mellyel áttörnek minden kínai falat." De ez nem dönti meg cikkem alapgondolatát, azt t.i„ hogy ma az imperialista ellentétek áthidalódtak és jóval csekélyebbek, mint az osz- -íályellentétek az imperialista egységfront és a szo- riaiista államszövetség között. Legmeggyőzőbb bi- z.onyitéka ennek a közös imperialista katonai front: a NATO. Ami a másik kritikát illeti: “a tizenhét milliós szervezett munkást nem lehet, nem szabad egy táborba tenni Meany-ékkel.” Ezt az állitást a levélíró semmivel sem bizonyítja. Cikkem befejezésében irtani ugyan, hogy “el kell tekintenünk egy csekély osztálytudatos és békéért harcoló kisebbségtől.” De változatlanul fenntartom a szervezett amerikai munkásság zömét elitélő megállapításomat. Örvendek, hogy e tekintetben egy véleményen vagyok nagyrabecsült barátom: Rev. Gross márciusi ünnepi beszédében kifejtett álláspontjával. Figyelmébe ajánljom “Régi Olvasónak”, hogy ködös és semmivel sem bizonyítható feltevések, védelmek helyett, szívlelje meg azt az évezredes római jogi tételt, mely szerint "aki hallgat, az be- leegyezőnek tekintendő." Az amerikai szakszervezetekben tömörült szilárd többség tudvalővel mindezideig hallgat. Befejzésül még egyet: baloldali munkáslapnak és forradalmi múltú írónak nem csak joga, hanem kötelessége is, a dolgozó tömegek nemtörődömségére és igy bünrészességére is rámutatni, ha erre a vietnami piszkos háború és az újabb Lidi- cék okot szolgáltatnak. Rácz László Megemlékezés Leffler Lídiáról NEW YORK, N. Y. — Nagyon jól esik látni és tudni, hogy nem feledkeztek meg a “régi” fenntartókról, édesanyám elhunytét még manapság is megemlítik az újságban, ezért fogadják köszöne- temet. Nehéz szívvel olvastam, hogy Leffler Lidia szintén elhunyt. A sok szép, valóban őszinte sorból kimaradt egy igen jellemző tény, aminek tanúja voltam. Életének csúcspontja volt, amikor Leningrád ostroma alatt átadott ezer dollárt készpénzben a leningrádi harcosok részére. Sári Rev. Gross könyvéről BRANTFORD, Ont. — Rev. Gross válogatott Írásait egy csokorba szedve átolvastam. Minden cikk minden időknek megfelelően olyan igazságos érvekkel, dokumentumokkal van megszerkesztve, hogy ahhoz nem fér kétség. Azt hiszem Rév. Grösst nem kell a Magyar Szó olvasóinak bemutatni, az a fontos, hogy ezt a könyvet olyanokhoz is eljuttassuk, akik még az újságban nem olvasták el. Nagyon tanulságos és azt lehet mondani, hogy az irodalom egyik remeke. F. Cs. • NEW JERSEY. — Itt küldök tiz dollárt Rév. Gross László felbecsülhetetlen értékű könyvéért, melyben minden betű gyémántot ér. Az a szív, az az eszme, az a bölcsesség, az az embertásai iránt érzett megbecsülés és baráti szeretet, mely elméjéből napvilágot látott, isteni ajándék, mely nagyon kevés embernek adatott osztályrészül. El lehet mondani, hogy az ilyen ember olyan ritka, mint a fehér holló. Szeretném neki élő szóval elmondani mindezt, de a kor és a nagy távolság elzárja előlem a lehetőség útját. A 87 éves Macsi bácsi AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve küldök megújításra $..............-t. Név: .................................................................. Cim: .................................................................. Város: .................................... Állam: .......... Zip Code:.................. Saigon. — Pham Dang Lam, a délvietnami kormány miniszterelnöke kijelentette, hogy nem hajlandók semmiféle választásban résztvenni 1971 előtt. Ez azt jelenti, hogy eleve elvetik a Nemzeti Felszabadító Front azon javaslatát, hogy koalíciós kormány felállítása után népszavazás döntse el az uj kormány összetételét. Washington, D. C. — Az igazságügyminisztérium eljárást indított a National Brewing Co. ellen. A vád az, hogy a törvény ellenére ötezer dollárt adott Pierre Salinger szenátusi jelölt választási kampányához. Próféciák Lapunk május 8-i számának olvasói aligha voltak tudatában annak, hogy Rev. Gross A. László heti rovata nemcsak az amerikai magyar, hanem az amerikai újságírás egyik legnagyobb “scoop”- jának, egyik legbrilliánsabb teljesítményének tekinthető. Rev. Gross A. László a szó legteljesebb értelmében megjósolta a minimális békefeltételeket, amelyeket a szabadságukért, függetlenségükért harcoló vietnami nép képviselői az amerikaiak elé fognak terjeszteni a holtpontra jutott párizsi béketárgyalások sikerre vitele érdekében. Rev. Gross öt pontba sűrítette össze a várható feltételeket. Rovata lapunk május 8-i számában jelent meg, igy hát kiváló külmunkatársunk minden valószínűség szerint május 1 és 3 között Írhatta meg cikkét és adta azt postára. Az amerikai sajtó első oldalas híradásában május 9-én adta hírül a nagyközönségnek a vietnami Nemzeti Felszabadító Front tízpontos békejavaslatát. Rev. Gross szenzációs cikkében előrevetette a Front következő feltételeit: Vietnam egy és oszthatatlanságát, az amerikai és minden más külföldi csapatok kivonását az országból, Vietnam belprob- lémáinak egyedül a vietnami nép által való megoldását, a koalíciós kormány felállítását, Amerika felelősségét a háború által okozott minden kárért, úgy Észak-, mint Dél-Vietnamban, az Egyesült Nemzetek felügyelete alatt kötendő fegyverszünetet, a külföldi csapatok kivonását, stb, stb. A sors egészen különös véletlensége következtében Rev. Gross e prófétikus cikke egy nap híján pontosan egy évvel egy másik rovata megjelenése után látott napvilágot, amely az elmúlt év távlatából ugyanannyira prófétikusnak bizonyult, mint az idei május 8-i cikke! 1968 május 8-án, tehát a párizsi béketárgyalások megindulásakor “NE TÁPLÁLJUNK TÚLZOTT BÉKEREMÉNYEKET” címen figyelmeztette lapunk olvasóközönségét a rengeteg akadályra, amelyet Washington hadurai és imperialista politikusai az igazi béke elérése elé fognak helyezni. Figyeljük eme bámulatos előrevetítését Johnson majd Nixon diplomáciai manővereinek: “Akármilyen mély vágyódással és reménységgel áhitjuk is a békét, ne tévesszük szem elől, hogy itt egy gordiusi csomó megoldhatatlanságával állunk szemben — azzal az óriási különbséggel, hogy a mi elnökünk nem hajlandó nagysán- dori egyszerűséggel átmetszeni a legendabeli csomót (azaz feltétel nélkül kivonni az amerikai csapatokat. — Szerk.), mert ez a végtelenül szimpla és logikus eljárás megkövetelné az Egyesült Államok részéről annak a beismerését, hogy 1. mi voltunk azok, akik a genfi egyezményt felrúgták; 2. mi voltunk azok, akik életrehivtunk egy talmi országot és egy magunkválasztotta zsarnok kormányt állítottunk a nép élére; 3. mi voltunk azok, akik betolakodtunk az országba, megakadályozva, hogy a nép, a genfi egyezményhez híven maga döntsön sorsa fölött; 4. mi voltunk azok, akik a bitorló kormány megmentésére 500,000 katonát küldtünk oda; 5. mi voltunk azok, akik a Tonkin-öböli tengeri ütközet kitalált dajkameséje alapján a történelemben példa nélkül álló bombazuhatagot indítottunk Vietnam északi felére... ... ezért el lehetünk készülve, hogy a mi küldötteink — őszinte békevágyuk mellveregető hangoztatása mellett — a legkülönfélébb akadályokkal, a legfurfangosabb ürügyekkel és kifogásokkal fogják eltorlaszolni a békekeresés útját..." Deák Zoltán a Rev. Gross “Hangfogó nélkül” c. müvéhez irt előszavában rámutatott arra, hogy lapunk kiváló külmunkatársa “prófétikus meglátások tekintetében (minden más amerikai újságírót) felülmúl.” Ha valaki e megállapítást talán egy elfogult jóbarát túlzásának minősítette, ime — a sok száz közül — itt a legfrissebb, kettős bizonyíték annak tárgyilagosságára. Figyelő Washington, D. C. — Alan Cranston, California demokrata szenátora javaslatot terjesztett be, mely ben ajánlja, hogy a kormány változtassa meg politikáját a Kínai Népköztársaság iránt. A javaslatot a Külügyi Bizottság 13 tagja támogatja.
