Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-05 / 23. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 5, 1969. ^n Aj ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Válasz “Régi Olvasónak”... öröm számomra, amikor lapunkban egy értel­mes munkáslevelet olvashatok. Mert bizonyitéka ez annak, hogy írója figyelmet szentelt egyik­vagy másik cikknek. Az se baj, ha egy jóhiszemű hozzászólás nem állja meg a helyét. Ebbe a kate­góriába esik az a “néhány megjegyzés”, melyet az AMSZ május 22-i számában “Régi Olvasó” fűzött “EGY ÚJABB LIDICE” cimü cikkemhez. Mint ir­ta, cikkem “egy-két kitétele nem tükrözi vissza az élet igazi mivoltát.” Állításának igazolására, első­nek kiragadja cikkem egész gondolatmenetéből egyetlen mondatát, hogy “alig pár évtized lefor­gásával ... ma már az imperialista ellentétek ki­egyenlítődtek.” Jóhiszemű olvasó nem azonosít­hatja a mai ideiglenes állapotot jelző “kiegyenlítő­dést” az imperialista ellentétek végleges megszű­nésével. De a “Régi Olvasó” csűr-csavaros szóma- gyarázásával ezt akarja cikkemből kiolvasni. Nyi­tott kapukat döngetve bizonygatja, hogy a tőkés termeléssel szükségszerűen együttjáró “versengés a világpiacokért” nem szűnt meg. Cikkemben rámutattam arra az elvitathatatlan tényre, hogy a második világháború végével egy időleges helyzetváltozás: "isten békéje" állt be a háborúban végleg legyengült imperialista hatal­mak, másrészről a közben világhatalommá nó'tt amerikai imperializmus közt. Állításomat, hogy a második világháború kitörését az imperialista álla­mok közti táhidalhatatlan ellentét okozta és hogy ezek az ellentétek sokkal intenzivebbek voltak, mint a “Szövetségesek” és a szocialista Szovjet­unió közti osztályellentét, a “Régi Olvasó” meg sem kísérli megcáfolni. (Tudvalevő, hogy a náci- fasiszta tengelyben egyesült három tőkés állam a 'világ uj felosztását követelte.) Az ellentétek időben korlátozott kiegyenlítődése már az amerikai imperializmus Marshall-terve ré­vén valósult meg. Tudvalevő, hogy ennek során az Egyesült Államok nehéz milliárdokat szivattyú­zott be a teljesen legyengült ‘ellenséges’ tőkésor­szágokba. Azért, hogy ezek elkerülhessenek egy kü szöbön álló szocialista forradalmat. Annak utána hatalmas tőkekivitelével — majd húsz milliárd dollárral — járszalagjára vette az európai tőkés országok termelésének irányítását. Persze, nem is­ién nevében. Hanem annak a jelentős extra-pro­fitnak érdekében, melyet az olcsó munkaerővel rendelkező tőkés országok ipari és kereskedelmi vállalataiból bezsebelt. Az csak természetes, hogy a lábraállitott tőkés termelés a maga olcsó Volks- wagen-jeivel Nyugat-Németországból és olcsó acél­áruival Japánból, már versenytársat jelent a Gen­eral Motors és Ford-nak. De ez csak szinte szó sze­rinti igazolása a marxi tételnek: "Áruiknak olcsó éra az a nehéz üteg, mellyel áttörnek minden kí­nai falat." De ez nem dönti meg cikkem alapgon­dolatát, azt t.i„ hogy ma az imperialista ellentétek áthidalódtak és jóval csekélyebbek, mint az osz- -íályellentétek az imperialista egységfront és a szo- riaiista államszövetség között. Legmeggyőzőbb bi- z.onyitéka ennek a közös imperialista katonai front: a NATO. Ami a másik kritikát illeti: “a tizenhét milliós szervezett munkást nem lehet, nem szabad egy tá­borba tenni Meany-ékkel.” Ezt az állitást a levél­író semmivel sem bizonyítja. Cikkem befejezésé­ben irtani ugyan, hogy “el kell tekintenünk egy csekély osztálytudatos és békéért harcoló kisebb­ségtől.” De változatlanul fenntartom a szervezett amerikai munkásság zömét elitélő megállapításo­mat. Örvendek, hogy e tekintetben egy vélemé­nyen vagyok nagyrabecsült barátom: Rev. Gross márciusi ünnepi beszédében kifejtett álláspontjá­val. Figyelmébe ajánljom “Régi Olvasónak”, hogy ködös és semmivel sem bizonyítható feltevések, védelmek helyett, szívlelje meg azt az évezredes római jogi tételt, mely szerint "aki hallgat, az be- leegyezőnek tekintendő." Az amerikai szakszerve­zetekben tömörült szilárd többség tudvalővel mindezideig hallgat. Befejzésül még egyet: baloldali munkáslapnak és forradalmi múltú írónak nem csak joga, hanem kötelessége is, a dolgozó tömegek nemtörődömsé­gére és igy bünrészességére is rámutatni, ha erre a vietnami piszkos háború és az újabb Lidi- cék okot szolgáltatnak. Rácz László Megemlékezés Leffler Lídiáról NEW YORK, N. Y. — Nagyon jól esik látni és tudni, hogy nem feledkeztek meg a “régi” fenn­tartókról, édesanyám elhunytét még manapság is megemlítik az újságban, ezért fogadják köszöne- temet. Nehéz szívvel olvastam, hogy Leffler Lidia szintén elhunyt. A sok szép, valóban őszinte sor­ból kimaradt egy igen jellemző tény, aminek ta­núja voltam. Életének csúcspontja volt, amikor Leningrád ostroma alatt átadott ezer dollárt kész­pénzben a leningrádi harcosok részére. Sári Rev. Gross könyvéről BRANTFORD, Ont. — Rev. Gross válogatott Írásait egy csokorba szedve átolvastam. Minden cikk minden időknek megfelelően olyan igazságos érvekkel, dokumentumokkal van megszerkesztve, hogy ahhoz nem fér kétség. Azt hiszem Rév. Grösst nem kell a Magyar Szó olvasóinak bemutatni, az a fontos, hogy ezt a könyvet olyanokhoz is eljut­tassuk, akik még az újságban nem olvasták el. Na­gyon tanulságos és azt lehet mondani, hogy az irodalom egyik remeke. F. Cs. • NEW JERSEY. — Itt küldök tiz dollárt Rév. Gross László felbecsülhetetlen értékű könyvéért, melyben minden betű gyémántot ér. Az a szív, az az eszme, az a bölcsesség, az az embertásai iránt érzett megbecsülés és baráti szeretet, mely elmé­jéből napvilágot látott, isteni ajándék, mely na­gyon kevés embernek adatott osztályrészül. El le­het mondani, hogy az ilyen ember olyan ritka, mint a fehér holló. Szeretném neki élő szóval el­mondani mindezt, de a kor és a nagy távolság el­zárja előlem a lehetőség útját. A 87 éves Macsi bácsi AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellé­kelve küldök megújításra $..............-t. Név: .................................................................. Cim: .................................................................. Város: .................................... Állam: .......... Zip Code:.................. Saigon. — Pham Dang Lam, a délvietnami kor­mány miniszterelnöke kijelentette, hogy nem haj­landók semmiféle választásban résztvenni 1971 előtt. Ez azt jelenti, hogy eleve elvetik a Nemzeti Felszabadító Front azon javaslatát, hogy koalíciós kormány felállítása után népszavazás döntse el az uj kormány összetételét. Washington, D. C. — Az igazságügyminiszté­rium eljárást indított a National Brewing Co. el­len. A vád az, hogy a törvény ellenére ötezer dol­lárt adott Pierre Salinger szenátusi jelölt választá­si kampányához. Próféciák Lapunk május 8-i számának olvasói aligha vol­tak tudatában annak, hogy Rev. Gross A. László heti rovata nemcsak az amerikai magyar, hanem az amerikai újságírás egyik legnagyobb “scoop”- jának, egyik legbrilliánsabb teljesítményének te­kinthető. Rev. Gross A. László a szó legteljesebb értelmében megjósolta a minimális békefeltétele­ket, amelyeket a szabadságukért, függetlenségük­ért harcoló vietnami nép képviselői az amerikaiak elé fognak terjeszteni a holtpontra jutott párizsi béketárgyalások sikerre vitele érdekében. Rev. Gross öt pontba sűrítette össze a várható feltételeket. Rovata lapunk május 8-i számában je­lent meg, igy hát kiváló külmunkatársunk minden valószínűség szerint május 1 és 3 között Írhatta meg cikkét és adta azt postára. Az amerikai sajtó első oldalas híradásában május 9-én adta hírül a nagyközönségnek a vietnami Nemzeti Felszabadító Front tízpontos békejavaslatát. Rev. Gross szenzációs cikkében előrevetette a Front következő feltételeit: Vietnam egy és oszt­hatatlanságát, az amerikai és minden más külföldi csapatok kivonását az országból, Vietnam belprob- lémáinak egyedül a vietnami nép által való meg­oldását, a koalíciós kormány felállítását, Amerika felelősségét a háború által okozott minden kárért, úgy Észak-, mint Dél-Vietnamban, az Egyesült Nemzetek felügyelete alatt kötendő fegyverszü­netet, a külföldi csapatok kivonását, stb, stb. A sors egészen különös véletlensége következté­ben Rev. Gross e prófétikus cikke egy nap híján pontosan egy évvel egy másik rovata megjelenése után látott napvilágot, amely az elmúlt év távlatá­ból ugyanannyira prófétikusnak bizonyult, mint az idei május 8-i cikke! 1968 május 8-án, tehát a párizsi béketárgyalá­sok megindulásakor “NE TÁPLÁLJUNK TÚL­ZOTT BÉKEREMÉNYEKET” címen figyelmeztet­te lapunk olvasóközönségét a rengeteg akadályra, amelyet Washington hadurai és imperialista poli­tikusai az igazi béke elérése elé fognak helyezni. Figyeljük eme bámulatos előrevetítését Johnson majd Nixon diplomáciai manővereinek: “Akármilyen mély vágyódással és reménység­gel áhitjuk is a békét, ne tévesszük szem elől, hogy itt egy gordiusi csomó megoldhatatlanságá­val állunk szemben — azzal az óriási különbség­gel, hogy a mi elnökünk nem hajlandó nagysán- dori egyszerűséggel átmetszeni a legendabeli cso­mót (azaz feltétel nélkül kivonni az amerikai csa­patokat. — Szerk.), mert ez a végtelenül szimpla és logikus eljárás megkövetelné az Egyesült Álla­mok részéről annak a beismerését, hogy 1. mi vol­tunk azok, akik a genfi egyezményt felrúgták; 2. mi voltunk azok, akik életrehivtunk egy talmi or­szágot és egy magunkválasztotta zsarnok kormányt állítottunk a nép élére; 3. mi voltunk azok, akik betolakodtunk az országba, megakadályozva, hogy a nép, a genfi egyezményhez híven maga döntsön sorsa fölött; 4. mi voltunk azok, akik a bitorló kor­mány megmentésére 500,000 katonát küldtünk oda; 5. mi voltunk azok, akik a Tonkin-öböli ten­geri ütközet kitalált dajkameséje alapján a törté­nelemben példa nélkül álló bombazuhatagot indí­tottunk Vietnam északi felére... ... ezért el lehetünk készülve, hogy a mi kül­dötteink — őszinte békevágyuk mellveregető han­goztatása mellett — a legkülönfélébb akadályok­kal, a legfurfangosabb ürügyekkel és kifogásokkal fogják eltorlaszolni a békekeresés útját..." Deák Zoltán a Rev. Gross “Hangfogó nélkül” c. müvéhez irt előszavában rámutatott arra, hogy la­punk kiváló külmunkatársa “prófétikus meglátá­sok tekintetében (minden más amerikai újságírót) felülmúl.” Ha valaki e megállapítást talán egy elfogult jó­barát túlzásának minősítette, ime — a sok száz közül — itt a legfrissebb, kettős bizonyíték annak tárgyilagosságára. Figyelő Washington, D. C. — Alan Cranston, California demokrata szenátora javaslatot terjesztett be, mely ben ajánlja, hogy a kormány változtassa meg po­litikáját a Kínai Népköztársaság iránt. A javasla­tot a Külügyi Bizottság 13 tagja támogatja.

Next

/
Thumbnails
Contents