Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-05 / 23. szám
Thursday, June 5, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: AZ EGYRE NÖVEKVŐ ALUM! ÉS HELYI ADÓK 12346577789012345677891234567891234567891234578901234 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja: Eörsi Béla 12346577789012345677891234567891234567891234578901234. Amerikai eladási csalások Ismeretes az az áligazság, hogy a szegénység teremti meg a bűnözést. Ez egyszerűen nem igaz, mert az újságokban dobravert gyilkosságok, rablások, autólopások és más efajta bűnözések meg sem közelitik azt a tömérdek csalást, amellyel az amerikai üzleti világ a fogyasztók utolsó garasát igyekszik kipréselni. A szenátus vizsgálata szerint ez az összeg több milliárdra rúg évente. Nem írhatunk az amerikai üzleti tevékenység mindennemű erkölcstelenségéről, a megtévesztő reklámozásról, az értéktelen, 1000%-os hasznot hozó gyógyszerekről, az egészséget “óvó” cigarettáról, a kuruzslók dollár-milliókra menő ténykedéseiről. Erről vaskos köteteket lehetne Írni. Csupán a lelkiismeretlen üzleti fogásokról Írhatunk, amelyeknek áldozatai főként a szegények, akiknek jogi ismerete, az irás-olvasás esetleges hiányos tudása nem elég a védekezésre. Ezek a következők: 1. Hamis “különleges árak” (nagybani eladás, visszavett áru, stb.), amelyek rendszerint enciklopédiák, automobilok, szőnyegek és ékszerek eladásánál divatosak. 2. Csalétek és mellékvágányra terelő reklám, vagy eladási humbug. Pl. hirdetnek egy visszavett varrógépet $86.40-ért, garanciával. Az eladó előáll egy 25—30 éves ósdi géppel. A csalódott vevő re ilyenkor rásóznak 289, vagy 365 dolláros uj gépet. 3. Árak emelése. Pl. a szegény ember beviszi autóját a garázsba, ahol megállapítják, hogy a szűk séges alkatrészek ára $22, “plusz”. Este visszamegy, amikor értesítik, hogy a munka ára $76. Másnap reggel kiderül, hogy több hibát találtak és a költség $107. Ezt a módszert különösen az autójavitóipar piócái használják. 4. Lánc-cimek utján való eladás. Kedvezményeket, sőt jutalékot ígérnek a vevőnek, ha barátai és ismerősei címét megadja. 5. Az “ingyenes” eladás trükkje, amelynél csak valami kis mellékeset kell fizetni, de ez a “kis mellékes” rendszerint több, mint a becsületes üzleti ár. 6. Hamis rokonszenvet elérő bemutatkozás. Ilyen a diák, akinek hiányzik a tandija, vagy az özvegy több gyermekkel (előfizetések ajánlásánál ismeretes). 7. Ijesztési módszer. A háztulajdonost megijesztik, hogy háza tűzveszélyes és eladnak uj kályhát, uj villámhárítót, vagy felesleges festést, amely legfeljebb az első eső ellen nyújt védelmet. 8. Jótékonysági szélhámosság. Kb. 100 millió dollárt csikarnak ki évente jóhiszemű emberektől templomok, kórházak és veteránok számára. 9. Üzleti lehetőség — “racket.” Pl. automaták eladása, amelyek használhatatlanok. 10. Nem rendelt áruk szállítása a lapok halálozási rovatából kivett címekre, abban a reményben, hogy az örökösök megfizetik. 11. Alacsony nivóju “levelező” iskola. Nemrég olvashattuk, hogy rendőrök ezreit csapták be értéktelen “oklevelek” Ígéretével. 12. Telek (föld) “eladás.” Ebben Kalifornia és Florida vezet az utolsó 100 évben. Az eladás után kiderül, hogy a telek mocsár, sivatag, vagy hegyvidék hasznavehetetlen részén van. Ezeknek a mód szereknek százait sorolhatnánk még fel. Mindezek főként tájékozatlan, kispénzű emberek kárára történnek. Gazdag ember a szerződést ügylat azonban az, hogy “fajkülönböztető” árak is léteznek. Egy szenátor kipróbálta ennek igazságát. Hárman mentek egy gettóban lévő üzletbe ugyanazon televízió iránt érdeklődni. Egy fiatal, fehér jogásznak $125-t mondtak,' egy portorikói asszonynak $ 139-t és egy néger nőnek már $200-t. A néger nőnek 60 százalékkal többet kellett volna fizetnie bőrének színe miatt. Ideje volna, hogy a törvényhozás ezekkel a Visszaélésekkel komolyan foglalkozzon! — 11-ik közlemény — Adószakértők véleménye szerint az államok törvényhozó testületé előtt szavazásra váró javaslatok az államok adóterhét 13%-kal, majdnem 5 milliárd dollárral növelik. A helyi adók is hasonlóképpen növekednek. Az adó emelkedések főleg a dolgozókat és a szegényeket érintik, — forgalmi adók, jövedelmi adók formájában; az utóbbiak olyan adórátával, mely úgyszólván munkaadónak számit. Az ingatlan adók is majdnem kizárólagosan a kis- családi-ház tulajdonosokat sújtják. Az állami és helyi forgalmi adóbevétel 1967-ben 19.3 milliárd dollárt ért el, mellyel nyolc év alatt megkétszereződött. Ugyanezen idő alatt az állami és helyi jövedelmi adók megháromszorozódtak s 6.3 milliárd dollárra rúgtak, melynek zömét a dolgozók fizették meg. Az ingatlan adók nyolc év alatt nem egészen kétszeresre, azaz 26.7 milliárd dollárra emelkedtek. A kis-ház tulajdonosok és bérlők ingatlan adója lényegesen emelkedett. Az 1957-től 1967-ig terjedő tiz év alatt a lakóházak adója 135%-kal, vagyis $6.8 milliárdról $16.1 milliárdra emelkedett. De a kereskedelem és ipar ingatlan adója mindössze 89%-kal, azaz $3.5 milliárdról $6.6 milliárdra ment fel. Legnagyobb a teher a kis-ház tulajdonosokon. 1967-ben az összes ingatlan adóknak pontosan felét, vagyis 13.4 milliárd dollárt fizették. Viszont az Egyesült Államok nagyüzemei és bányái mind együttvéve, az ingatlan adóknak kevesebb, mint egytizedét fizették, összegben csupán 2.5 milliárd dollárt. Az egycsaládos ház átlag adója jelenleg országosan 400, városokban 500 dollár. Öt munkáscsalád közül három saját családi házában lakik s igy a munkások fizetik a lakóházak adójának nagyobb részét egyrészt mint tulajdonosok, másrészt mint bérlők, magasabb házbér formájában. Minden államban és városban nagyon fontos az adóreformokért küzdeni, úgy a törvényhozó testületekben, mint kinn az utcán, a környékeken. Az ilyen kampányokban követelni kell a kis lakóház tulajdonosok adómentességét, a nagy ipari és kereskedelmi ingatlanok adójának emelését, a forgalmi és bérjövedelmi adók eltörlését és az erdőségekből, bányákból, öröklésből, pénzügyi és részvény tranzakciókból eredő jövedelem megadóztatását. Minden körzet külön követelményét tekintetbe kell venni az adóreformok kidolgozásában. A gazdagok és vállalataik mozgékonyak. Ezt fegyvernek használják fel arra, hogy az adókat maguk helyett a dolgozókra hárítsák. A nagyvállalatok válogathatnak a városok, helységek között. Ott állítanak fel üzemeket, ahol legalacsonyabb adót vetnek ki rájuk, vagy ahol a hírhedt adómentes ipari bondokkal még szubvenciót is kapnak. Lezárják telepeiket olyan helyeken, ahol normális adót kellene fizetniük. A gazdagok ott jegyeztetik be törvényes lakóhelyüket, ahol a legalacsonyabbak a jövedelmi és ingatlan adók és ott még külön adóengedményeket is kialkusznak. Néha csupán az elköltözéssel való fenyegetőzéssel puhítják meg a törvényhozókat és adókivetőket, akik igy aztán a leglehetetlenebb követelményeiknek is eleget tesznek. Egy népmozgalom ilyen fenyegetéseknek nem engedne. A helyi adók re- videálásáért való küzdelemmel engedményeket lehet elérni és ez aztán országos adóreform küzdelmeknek vetheti meg az alapját. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a tőke mozgékonysága megnehezíti a helyi adóreformok küzdelmét. Amellett, az össz-adóknak kétharmadát országos adókban szedik be és ez az adó cent- ralizálódás még egyre fokozódik. Ezért az adóreformok döntő küzdelmét országos színvonalon kell megvívni. A helyi és az országos küzdelmek egymáshoz való viszonyát jól megvilágította a New Deal időszaka a 30-as években. Sok politikailag fontos küzdelem egyes városokban, vagy vidékeken indult meg, sokszor egyes gyárakkal, vagy nagyvállalati hálózatokkal kapcsolatban. De az ebből eredő eredményekből országos törvénykezés lett, mely magában foglalta a szervezkedési jog, a minimális munkabér, a társadalombiztosítás, a közmunkák, a farmerek segélyezésének törvényeit. Ma már hatalmas országos munkás és más népi szervezetek léteznek, melyek kezdettől fogva összehangolhatják a helyi és az országos akciókat, egy mindent átfogó adóreform megvalósítására. A HÁBORÚ A VÁDLOTTAK PADJÁN Milwaukee-ban 15 személyt “rablás, fosztogatás és gyújtogatás” vádjával a bíróságra idéztek, mert múlt év szeptember 24-én sokezer sorozási iratot elpusztítottak. Közülük kettőnek az ügye később kerül tárgyalásra. Mind a tizenketten, ügyvéd nélkül, önmagukat védték. Kijelentették, hogy a törvény “szűk” értelmezése az ő esetükben nem állja meg a helyét. James H. Forest, a Catholic Peace Fellowship 27 éves elnöke, a főként katolikusokból álló zsűri előtt kifejtette, hogy nem-engedelmeskedés a törvénnyel szemben ebben az országban hagyományosan a legfontosabb módja volt a változások létrehozásának. “Emlékeztetni kívánjuk a zsűrit arra, amit már nagyon sokan elfelejtettek, hogy nemzetünk polgári engedetlenségből született és időről időre —- a rabszolgák felszabadításában, a nők szavazójogának megszerzésében, a szakszervezetek elismerésében — mindig polgári engedetlenségre volt szükség.” A vádlottak között öt katolikus pap is van. Rev. Robert F. Cunnane, az egyik vádlott kérte az esküdteket, hogy emberi szempontból Ítéljék meg cselekedetüket. Azt mondotta, hogy Amerika szegényei és más országok népei is határozottan elitélik a vietnami háborút és nem amerika-ellenes a népre hallgatni. A vádlottak nem tagadták tettüket. Ott helyben várták meg, mig letartóztatják őket, mialatt az iratok égtek. Azt mondotta Rév. Forest, hogy tettüket az élet megmentése, a lelki- ismereti szabadság helyreállítása érdekében követték el és felhívják a figyelmet arra, hogy abba kell hagyni a törvénytelen és igazságtalan háborúban való részvételünket. Nem volt más kiút számukra, mert a szokásos tiltakozások nem vezet> tek eredményre. A biró elutasította kérelmüket, hogy szakértők, mint pl. szociológusok meghívására a bíróság szükséges pénzügyi alapokat bocsásson rendelkezésükre. Amint azt múlt heti számunkban megírtuk: az esküdtszék bűnösnek találta a vádlottakat és Charles L. Larson biró pénz- és börtönbüntetésre Ítélte a vietnami háborút ellenző papokat és társaikat. Az ítéletet megfellebbezték. VÁMMENTES HÍM-CSOMAGOK —™™» KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S.RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 BRACK MIKLÓS, igazgató 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 Bejárat a Second Avenue-röl
