Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-29 / 22. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 29, 1969 Ai ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. PHILADELPHIA, Pa. — Nagyon szépen köszö­nöm Rev. Gross könyvét, minden szava aranyat ér. Elizabeth Blatt Üdvözlet az óhazából Küldök egy magyar babát BUDAPEST. — 1969 április hóban kelt kedves levelét megkaptam. Közlöm, hogy az Amerikai Ma­gyar Szó című újságot rendszeresen megkapom. Ezúton fejezem ki köszönetemet úgy magam, mint több más olvasótársam nevében, hogy t. Lusztig ur rendszeresen küldi részünkre az Amerikai Ma­gyar Szó cimü újságot. Tekintettel arra, hogy az ön által küldött újsá­gokat összegyűjtjük és azok minden év végén, év­folyam szám szerint bekötésre és könyvtárba ke­rülnek. Kedves levelében irt tényeket megértettem és mindjárt igyekszem is annak eleget tenni olyan formában, hogy küldök az ön címére egy “Magyar babát”. Ez egyben kifejezi a magyar- nép jellegze­tes népviseletét, amely úgy gondolom az önök kö­rében is népszerűségnek fog örvendeni. Nagyon szeretnénk, ha ez az újság továbbra is rendszeresen érkezne meg címünkre, mert azt szí­vesen olvassuk tartalma, eszmei mondanivalója és felvilágosító munkájára való tekintettel. Rajky István Rev, Gross könyvéről LOS ANGELES, Cal. — Megkaptam Rev. Gross könyvét és annak elolvasása után pontosan úgy éreztem, amint azt Rácz László megírta a Magyar- Szóban Rév. Gross-ról és Írásairól. Ezenkívül melegen ajánlom Rev. Gross könyvét, különösen az amerikai magyar papságnak, mert ezen keresztül talán eszükbe jut Krisztus tanítása és nem lesznek gyűlölettel a magyar népet szol­gáló magyar kormány ellen. Mivel tudom, hogy a könyv sokkal többe kerül, igy $10-el járulunk hoz­zá a kiadásokhoz. Bacsóék • HOMEWOOD, 111. — Küldünk öt dollárt Rév. Gross könyvéért. Mi mindig nagyon szerettük az írásait és mint régi olvasók, soha sem mulasztot­tunk egyet sem elolvasni. Most ismét felelevenít­jük azokat, amelyek a könyvben megjelentek. A naptárt is nagyon szeretjük olvasni, fogadják érte köszönetünket. Azért is 5 dolllárt küldünk. Elizabeth és George Jámbor • TOLEDO, 0. — Rev. Gross könyvét megkap­tam és küldök érte $5-t. Nekem annyit megér, bár még egyszer olyan nagy volna. Szeretném, ha más­kor is ki tudnának ilyen érdekes könyvet adni. J. Benkő • COURTLAND, Ont. — Rev. Gross könyvét már elolvastam, úgy a naptárt, mint a könyvet odaad­tam másnak is olvasni. Igen jó a könyv. Amikor az ember elkezdi olvasni, nem is tudja letenni, amig a végére nem ért. Ilyen könyvet ritkán lehet kapni. Igen tanulságos. Mary Fistrovici • BURLINGTON, Ont. — Én is megkaptam Rév. Gross könyvét és elkezdtem olvasni. Nekem ez a könyv annyit ér, mintha uj bibliát kaptam volna. Itt küldök érte öt dollárt, ha tehetném, annyi dol­AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellé­kelve küldök megújításra $..............-t. Név: ........................................................ Cim: .................................................................. Város: .................................... Állam: .......... Zip Code:.................. lárt küldenék érte, ahány betűt leirt ebben a drága értékes könyvben Rev. Gross. Megérdemli ez a könyv, hogy amikor elkezdem olvasni, megcsókol­jam és amikor leteszem, ismét. Nick Szabó. MISKOLC. — Üdvözletemet küldöm a Magyar Szó szerkesztőségének, munkatársainak és olvasó­táborának, valamint mindazoknak, akik a lap fenn­tartásáért fáradoznak. Köszönöm, hogy elküldték címemre az 1969-es Magyar Naptárt, melyet na­gyon értékelek. Molinári Berta “EZEK A FEGYVEREK EZEKBEN A KEZEKBEN” (Tom Wicker cikke a N.Y. Times ápr. 22-i számában) Azok a mindenütt látható fényképek, amelyek a Cornell Egyetem fekete diákjait ábrázolják, amint puskával és más lőfegyverrel a kezükben távoznak abból az épületből, amelyet megszállva tartottak, lehet, hogy eddig a legmegrázóbb pél­dái (legalább is a fehérek számára) annak a sza­kadásnak, amely az amerikai népet ellenséges, majdnem háborús erőkre osztotta. Lehet, hogy ennek a fényképnek nagyobb utó­hatása lesz, mint az igen őszinte Kerner Bizott­ság Jelentésé-nek, mely több mint egy évvel ez­előtt figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok “megosztott ország’’ lett. Bizonyára nehezebb tudomásul venni ezeket a fiatal, felfegyverzett feketéket, mint a newarki, a washingtoni és a detroiti zendülések hirét; mint ma már tudjuk, ezeken a helyeken a legtöbbet a katonaság és a rendőrség lövöldözött, amelyet a rend helyreállí­tására rendeltek ki. Az erőszak lehetősége De most itt van a bizonyiték, a lapok első olda­lain, hogy amitől legtöbben féltek, a feketék azon végső meggyőződése, hogy fegyverkezniök kell, ha jobbá akarják tenni sorsukat, vagy esetleg, ha egyáltalán élni akarnak Amerikában. És mivel bárki, aki bármilyen céllal fegyvert fog, azt vala­mikor használhatja is, ez itt most világosan olyan erőszak lehetőségét mutatja, amelyhez képest Detroit és Newark gyermekjátéknak tűnik. Nehéz megítélni a diákok helyzetét a Cornell Egyetemen olyannak, aki nem ismeri annak tör­ténelmét és fejlődését és nem ismeri a fényképen lévő fekete fiatalokat. De nemcsak a fehérek, ha­nem egyes fekete vezetők is ezt az egyetemet te­kintették eddig a megértőbb és legelőrehaladot- tabb intézmények egyékinek a fekete diákok prob­lémáinak kérdésében. S mi több, a tizenhét puská­ból álló arzenált, amit a Straight Hall-ba vittek, aligha tudták egy éjjelen át, vagy akár néhány nap alatt is összeszedni. így tekintet nélkül arra, hogy mi okozta a jelenlegi provokációt, az érzel­mek, melyek a fekete diákok felfegyverkezésére vezettek, már régóta fejlődőben voltak. Ezért fontos, hogy ezekre a hátborzongató fényképekre ne egészen úgy reagáljunk, hogy mi helyes és mi helytelen abból, ami a Cornell Egye­temen történt és hogy ezeknek a fegyvereknek á látványa, ezekben a kezekben a nagy megbotránko zásban ne homályositsa el az ebből eredő nagyobb kérdéseket. A Cornell Egyetemnek úgy kell kezel­nie ezeket a diákokat ebben a bizonyos esetben, ahogy az igazság megkívánja; minden amerikai­nak, a Cornellen és másutt el kell gondolkodnia azon, amit azok a. fegyverek azokban a kezekben valóban jelentenek. Nem jelentik feltétlenül azt, hogy a fekete diákok mindenütt fegyverkeznek. Azt sem jelen­tik, hogy a fekete közösség — amely mint álta­lában minden más közösség, többnyire diákjai út­mutatásait követi — most menthetetlenül megin­dult a terror és erőszak utján. Végül pedig a fel­fegyverzett fekete diákok a Cornellen még azt sem bizonyítják, hogy valami jelentős, megszer­vezett mozgalom van közöttük, vagy más politi­kai csoportokban, a fehérekkel való fegyveres ösz- szeütközésre. De ezek bármelyikét, vagy mind­egyikét jelenthetik azok a fegyverek azokban a kezekben. Sem ezeken a borzalmas fényképeken, sem más­utt. nincs bizonyiték arra, hogy ezeknek a diákok­nak igazuk volt és a feketéknek valóban ninca más választásuk, mint felfegyverezni magukat. A fehér teljes bizalommal állíthatja, hogy általában sem az egyetemen, sem a társadalomban, nem olyan reménytelen a helyzet. Van haladás. Ezzel csak egy baj van: ha a feketék azt gondolják, hogy reménytelen a helyzet, akkor akár az is le­het. Tetteiket és viselkedésüket valószinüleg az fogja befolyásolni, amit igaznak tartanak és nem az, ami a fehérek állítása szerint igaz. Lehet, hogy a Cornellen lévő puskáknak az ä legborzalmasabb jelentőségük, hogy ahol úgy tud­ták, hogy haladó szellem uralkodik, ahol jóindula­tot tanúsítottak, ahol elértek valamit, ott sem tudták magukat megértetni. Nem tudtak kölcsö­nös megértésre jutni, legalább is nem azokkal, akikkel a legfontosabb, sőt életbevágóan fontos lett volna. Ha ez a jelentősége a Cornellen történteknek, akkor mit gondoljanak a feketék délen, a'gettóid­ban, a nyomortanyák iskoláiban, a munkaközve­títő hivatalban, a romladozó házakban, amelyek­nek helyettesítésére bárhol, bármikor kevés a le­hetőség ? Ezek a fegyverek ezekben a kezekben — bár­mennyire igazolatlanok, vagy józanságot nélkü­lözök is — azt jelentik, amivel fehér amerikaiak­nak szembe kell nézniök; nem mintha olyan so­kan lennének, hanem mert ők a jelképei annak a mélységes és alapjában véve vészteljes nemzeti ku darcnak, amely nem teszi nyilvánvalóvá elég vilá­gosan és érthetően feketéknek és fehéreknek egy­aránt azt a mindent legyőző nemzeti kötelezett­séget, amely ezt a sötét, mindenkit fenyegető szakadékot áthidalja. Ha van ilyen kötelezettség, a feketék közül nem elegen tudnak róla. A bizonyítás pedig nem az ő feladatuk. Santiago. — Eduardo Frei Montalva, Chüe el­nöke követeli, hogy az amerikai rézbányatulajdo­nosok nagyobb összegeket adjanak Chilének a réz­bányák kiaknázásának jövedelméből. Ha az Ana­conda Copper vállalat vezetői nem hajlandók erre, lehetőség van arra, hogy államosítják az amerikai érdekeltségeket. J------------------------------------1—V OR. BOGNÁR JÓZSEF közgazdász, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Magyarok Világszövetsége orszá­gos elnöke beszédet tart azok részére, akik eljönnek a Magyar Társaskör meghívására vasárnap, junius 1-én, délután 2 órakor az Irving Plaza Hall (17 Irving Place, az East 15. utcánál) harmadik emeleti helyiségébe. Dr. Bognár beszél majd a magyar nép je­lenlegi helyzetéről, milyen jövő felé halad Magyarország 11 milliós népe, milyen a ma­gyar fiatalság magatartása, valamint a Magya­rok Világszövetsége tevékenységéről. Az összejövetel egyik legérdekesebb része lesz, amikor a megjelentek kérdéseket tesz­nek fel Bognár professzorhoz, melyekre ő megadja á választ. A kérdéseket akár magya- ! rul, akár angolul lehet feltenni. Hivjuk fel barátaink, ismerőseink figyel­mét erre a rendkívüli összejövetelre. A ren­dező bizottság mindenkit szívesen lát. s_______________________________________r

Next

/
Thumbnails
Contents