Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-15 / 20. szám

Thursday, May 15, 1969.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

9

TALÁLKOZUNKANEWYORKI NAGY KELETI NÉPÜNNEPÉLYEN, JUNIUS 8-ÁN!

Vasárnap egész nap a CASTLE HARBOUR CASINO- és PARKBAN, 1118 Havemayer Avenue, Bronx, N. Y. (Esős idő esetén zárt helyiség.) — Finom ételek, italok, sütemények, kellemes szórakozás. "Forog a kerék". Bazársátor. Zene. Door prize és szép sorsolási tárgyak. — BELÉPŐDÍJ előreváltva 75c, az ajtónál 90 c, gyermekeknek díjtalan. — ÚTIRÁNY; Az IRT Lexington Ave. subwayval a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-ig, onnan 4 block a Powell Ave.-ig, és egy block a Havemayer Ave.-ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Boulevardra, a Castle Hill Avenue-ig.

BSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS$SSSSSSSSSS®SSSSSSSSsSSSS$SSSSSS$S“ääSSSSSSSSSS^SSSSSSSSSSSSSSSS»i«S»*S«SSS.SSSSSS^SSSSU

Ezt a történetet nem énnekem mesélték, hanem nagyapámnak, én csak tőle hallottam. Ha nem igaz, persze ö sem tehet róla, ám ha igaz, őt illeti a dicséret.

Két szántóvető ballagott a lassan szitáló alko- nyatban. Tevéik békésen húzták az igát, a faekék vastagon ontották az Eufrátesz völgyének gazdag fekete földjét. A két öreg paraszt már hajnal óta Szántott, csupán a déli forróság heve elől bújtak egy duslombu olajfa hüs sátra alá, de a nap hanyatlásával újból nekidőltek az eke szarvának. S Szántottak egészen vakulásig. Akkor kifogták a tevéket, abrakoltattak, majd tüzet rakván, maguk is leheveredtek enni.

Jóllaktak, a tűz is elhunyt már, csak a csillagos ég sziporkázott felettük, mérhetlen messzeségben. Pipára gyújtott mind a kettő, s nézték a mennyboltot. A tevék a kutnál békésen pihentek.

— Mesélj, Abu Hamid —- szólalt meg az egyik földmives —, te olyan érdekesen tudsz mesélni. Nem mondtad még, mi történt azután, hogy a tatárok fogságába estél!

A másik öreg bólintott.

A tatárok... Várj csak, hogy is volt ? Igen, emlékszem... A bölcs és igazságos Alláh, kinek neve magasztaltassék, megengedte, hogy a heráti csatát ép bőrrel átvészeljem. Pedig iszonyú harc Volt, testvér! Harminc emir maradt a csatatéren, húsz nagyvezir, tiz szövetséges király, a törökök szultánja és a perzsa helytartó. Maga a kalifa is csak iiggyel-bajjal tudott menekülni. Bennünket, katonákat, egyszerű tiszteket nem öltek meg a tatárok, mert váltságdíjra számítottak. Ezt azonban hasztalan tették, mert a nagy háború után olyan szegénnyé lett az ország, hogy senkiért nem tudtak váltságdíjat adni. A tatárok eltökélték tehát, hogy nem etetnek bennünket hiába. Rabszolgapiacra hajtottak mindannyiunkat: s akinek nem akadt gazdája, azt leölték.

Engem egy nojon vett meg, mongol herceg, és mamelukjának tett meg. Egy éven át követtem uj uram minden csatába, és amikor egyszer a kaza- hok kánjával verekedtünk, az iszonyú forgatagban megszöktem. A kazahoktól a kirgizekhez, onnét a tadzsikokhoz és üzbégekhez vándoroltam, majd három esztendővel a heráti csata után, a

AZ ÖREG SZÁNTÖVETÖ

türkmének, a perzsák és kurdok földjén keresztül, visszaérkeztem Bagdadba.

A kalifa nagy örömmel fogadott, hiszen alig volt katonája. Tevések aghájából egyszeriben a szpáhik bejévé tett meg, később meg egész lovasságának vezirjévé. Újabb három év elteltével pedig már a kalifátus nagyvezirje voltam.

— Emlékszem— intett a másik öreg fellah. — Abu Hamid, a nagyA^ezir... Büszkék is voltunk ám rád! Hired majd akkorára nőtt, mint a Barma- kida Dzsáfáré... És szerettek is, tudod ?

Abu Hamid bólintott.

— Hogy is ne szerettek volna. Hányattatásom idején sokat láttam, tanultam. Tudtam, mi kell a

H—U—M—O—R

TAPASZTALATCSERE

A repülőgép egyik utasa, miután élénken figyelte a stewardess munkáját, időnként bejegyzett valamit a noteszébe. A szomszédja megkérdezte :

— Bocsánatot kérek, megmondaná, hogy mit jegyezget ?

— Csak azt jegyezem fel, mit mondjak otthon a feleségemnek.

— Érdekes. Megtudhatnám én is, mit fog neki mondani ?

— Miért ne? Azt, hogy fogyjon le hét fontot, fiatalodjon tizenöt évet és minden öt percben kérdezze meg tőlem, nem vagyok-e szomjas?

•

Egy híres tudós nagy Ínyenc volt. Egy jó ebédet nem adott volna a világ minden kincséért. Egyszer meg is kérdezte tőle valaki:

— Hogy lehet, hogy nagy tudós és nagy gondolkodó létedre olyasmikkel is ennyire törődsz, mint az evés?

— Hát mit gondolsz — szólt a tudós — a jó ételek csak a butáknak valók ?

népnek. A tiz év alatt, mig a nagyvezirséget viseltem, kétszáz iskolát, száz kórházat és ötven mecsetet építettem. Köteleztem a papokat, hogy ingyen tanítsák az Írást, és az orvosokat, hogy olcsón gyógyítsanak. Az özvegyek és árvák gyá- molitására minden gazdagot külön megadóztattam, az uzsorásokat felköttettem. A katonáskodás idejét leszállítottam, s a kiszolgált katonát, kinek földje nem volt, tanult mestex-séghez juttattam. Közben álruhában jártam a bii’odalmat, a hatalmaskodó válikat megbüntettem, a pénzéhes papokat elcsapattam, és az igazságtalan kádikatí lefejeztettem... Kardom alatt felvix-ágzott az oi'- szág — hát hogy is ne szerettek volna ?!

Sokáig csend volt. A másik öreg pipára gyújtott, és elgondolkodva igy szólt:

— Mond, Hamid, éxxlemes volt? Amikor ellenségeid bevádoltak a kalifánál, az megkérdezésed nélkül elcsapott téged. . .

— Tömlöcbe zárt! S mindenem elkobozta!

— Igen, igen, és esztendőx'e szabadultál. Akkor jöttél vissza a falunkba, jól emlékszem?

— Magam se jobban.

— És ideálltál megint az eke szarvához, és csinálod ugyanazt, amivel életed elkezdetted, s amire jól emlékszem, hiszen valaha együtt kezdtük..

— Élni kell valamiből — biccentett Abu Hamid.

A másik bólintott.

— Én azóta sem léptem át falunk határát, te viszont megjártad a kei’ek világot. S mire jutottál ? Amióta a vezirségből letettek, senki nem gondol már az özvegyekkel, nincs gvámoluk az árváknak. .. Az iskolák kertjében gaz nő, a kádite aljasul ítélnek, a papok az írást újból pénzért ta- nitják, a válik gazul hatalmaskodnak, és akit a seregbe visznek, aligha tér meg többé otthonába...

— így van! — sóhajtott Abu Hamid.-— S te magadis itt állsz ujfent, a tevék faránál... Mi bajod lett volna, mond. ha el se mozdulsz innét? A világ ugyanott tart akár azelőtt, s te ia éppen ott, ahol én... Mond, testvérem, lelked igaz hitére: éx'demes volt?

Abu Hamid a legmesszibb csillagot bámulta. S csak nagysokái’a mondta:

— De legalább megpróbáltam, barátom.

P M. 0.

FASISZTÁK ÉS BARBÁROK

(Folytatás a 4-ik oldalról)

— Legkeményebb katonák a koreaiak, mindenkit megölnek, akit látnak, katonát, civilt, nőt, gyei-meket; az U.S. fizeti őket. (St. Louis Post.)

— A marine leöldöste kézigránáttal a gyermekeket. "Whoosh, I’m a killer today” — igy humorizált. (Evening Star.)

Látható, az SS és a Gestapo is tanulhatnának egyet-mást a szabad világ védelmezőitől, hátha még többet idéznék, de már itt megállók, hogy az olvasókat ne vigyem tévedésbe, ők is sok ilyet olvastak, láttak, vig sörözés közben a tv-n, de vigyázzanak, a cikk cime: Fasiszták, bai'bárok, nem erre vonatkozik. Mert akik mindezt elkövették és elkövetik, akik a falvakat felgyújtják, a növényzetet elpusztítják, a gyermekeket napalmozzák, az iskolákat és templomokat lebombázzák, akik támogatták az 500,000 embert legyilkoló indonéz ellen- forradalmárokat, a tömeggyilkos Batistát, Trujil- lot, Duvaliert, Jimenezt, ma támogatják a fasiszta Papadopuloszt, Francot, Salazart — akik sajtóban és rádión, a Kongresszusban és a választási harcok ban dicsőítik mindezt és követelnek még sokkal férfiasabb politikát, beleértve a hidrogén-bombát, végül akik mindezt kitervelik és elrendelik — azok nem fasiszták és nem barbárok, hanem a szabad világ védői, az “american way of life” apostolai, a parlamentáris demokrácia hívői, a vi- lági'end őrei. Mások a fasiszták és a barbárok. Kik azok?

Kik lehetnének, ha nem a diákok? Erőszakosak, megszállják az egyetemeket, megszakítják a tanitást, követelik a “színesek” tanulmányi lehetőségeinek javítását, a saját, fekete (és afrikai) kultúrájának, fekete testvéi’ei nyelveinek és irodalmának előadását, a szegény diákok hátiányá- nak jóvátételét, a főiskolák demoki*atizálását, a milliomos, konzervatív “trusteek” diktatúrájának végét, a gyilkos háborúra és a napalmgyár alkalmazásába való sorozásnak, a CIA-t és a Pentagont szolgáló, még gyilkosabb halálgépek fejlesztésére irányuló titkos kutatásoknak, a feketék kitelepítésének beszüntetését, a tudomány igazi függetlenségét és természetesen a háború végét. Ezek valóban pontosan Hitler pi’ogramm- pontjai: a béke, a faji egyenlőség, a szociális haladás, a szabad tudomány. Hát nem tei’mészetes-e, hogy a halálgyárosok és bankárok, a háborús politika intézői és propagandistái, a militaristák tiltakoznak a vad diák-fasiszmus eme kitöx'ése ellen? Hogy beverik a diákok fejét?

De azt mondják, szabad tiltakozni, nem erőszakos, csak békés, demokratikus utón. Ezt mondták száz éven át a feketéknek is akiknek nem volt választójoguk, sajtójuk, szakszervezetük, szti'ájk lehetőségük, akiket — ha békésen, nem exőszako- san tüntettek — ezrével vetettek fogságba, vei’- tek meg és rendőrkutyákkal marattak, elekti’o- mos marhaösztökével oszlattak szét. Ezt mondták a diákoknak, akik közé alig juthattak szegények és “szinesek”, akiknek véleményét senki sem hallgatta meg, akiket nagy többségükben kicsiny csavaroknak neveltek a nagyvállalatok, a katonaság, a megváltoztathatatlan régi í’end számára. És mi történt?

Sajnos, nem sok jó történt. De ami kevés mégis történt, ami legalább a jogalkotásban — ha nem is a valóságban — az elnyomottak felemelését szolgálja, kizáx'ólag és csak azért történt, mert a városokban kirobbant az elkeseredés, mert a tüntetések nem max-adtak békések. Sok mindent megígértek és törvénybe iktattak ezek hatása alatt, amiről addig hallani sem akai-tak. (Hozzátehetjük: ha nem volnának szocialista nagyhatalmak a világon, amelyek vonzóei-e jétől félnek, ez sem történt volna.) És a főiskolákon egyszeri'e kiderült, hogy a ROTC (katonai) tanfolyamokat ki lehet küszöbölni, vagy le lehet szállítani, a Dow Chemi- calnak nem kell a kapukon belül toborozni, a tudósoknak nem muszáj a tömeggyilkolást szolgálni, a “szinesek” felvételét meg lehet könnyíteni és szaporítani, kultúrájukat figyelembe lehet venni, a diákoknak szót adhatnak a vezetőségben, a tananyagot modernizálni lehet és a hazafiaságot nem kell azonosítani az ámokfutással. Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy éx*etlen elemek túlfeszítsék a hurt, kis csopoi*tok vélt érdekeit hangoztassák, az elkeseredés rendzavarásba fajuljon. De ellentétben az U.S. igazi fasisztáival és fasiszta szellemű mozgalmaival s a közigazgatásban és a x*end- fenntartásban sűrűn nyilvánuló visszaéléseivé!, műveletlen politikusok bai’bár szájalásával, a diákság nagyobbfoku fizikai erőszakhoz nem folyamodott és jelszavai, követelései olyanok, hogy azokat minden haladó ember a magáévá teheti, Egy bix-odalom apatikus közvéleményében tévelygések, kilengések között a diákság szólaltatja meg az emberiség lelkiismeretét.